Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-06-24 / 25. szám

3STVI. évfolyam. Pápa, 1906. a-cLiCL±"a-S 24. 25. szébicn. 'MY KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed­évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Lakbérszabályzatunk emelése, Városunk haladására és fejlődé­sére nézve nagyon is fontos azon kérdés, hogy hányadik osztályzatba van sorozva lakbérosztályzatnuk. Mi már évekkel ezelőtt felszó­laltunk ezen kérdésben, főleg akkor, amidőn honvédhuszár ezredünk tiszti­karának lakásairól kellett városunk­nak gondoskodnia és épp azért, mert Pápa városa a katonai lakbérosztály­zat Vll-ik — tehát utolsó — osztály­zatába lett besorozva és nem igye­kezett azon, hogy ezen helyzet ellen az államnál orvoslást keressen, amit azt más városnak is megtették, na­gyobb összeggel lett károsítva, job­ban mondva reá fizetett a katonai lakásokra. Jelenleg ugyan a nagyobb tiszti lakások a város tulajdonát képező Sör utcai bérházában vannak és igy közvetlenül nem fizet reá, de igenis közvetve, mert ha lakbérosztályza­tunk emelve volna, ugy esetleg ezen lakásokat jobban is tudhatná értéke­síteni. Köztudomásu dolog ugyanis, hogy városunkban 1—2 év óta nagyobb la­kásokban nagy hiány mutatkozik a mi a lakbérek felszökkenését okozza, hogy egy 3 — 1 szobás lakásért már most is 400—500 forintot kell fizetni s hogyha e lakáshiány állandó fog maradni, valószinüleg ezért később már ilyen lakást sem lehet majd kapni. Tudomásunk szerint több város és község u. m. Debreczen, Déva, Rimaszombat, Székely-Udvarhely, Ka­puvár, Nagybánya stb. városok éltek a törvényadta joguknál fogva, hogy a lakosztály magasabb fokozatba való sorozását kérvényezhessék — ugyan­azon okból mint mi tehettük volna — és azt a kormány engedélyezte is. A kormány ezen engedélye a tör­vényezikk következő részében nyert elintézést : „Az 1893. évi IV. törvényczikk 3 §-ának utolsó bekezdésében a kor­mány felhatalmazást nyer arra, hogy amennyiben az a helyi viszonyoknál fogva indokoltnak látszik, egyes vá­rosokat és községeket egyik lakpénz­osztátyból a másikba sorozhasson." Nos ha valamely város, ugy Pápa városa teljes joggal hivatkoz­hatik a helyi viszonyokra, és a be­következett körülményekre, melyek őt a magasabb lakbérosztályzatba való soroztatása hivatvák. De a mit nem tett eddig, ugy tegye meg most. Kérvényezze a kor­mánynál a lakbérosztály emelést és tekintve Pápa város jelenlegi hely­zetét több mint bizonyosra vesszük, hogy a kormány a város kérelmének helyt fog adni. Mi meg vagyunk győződve, hogy ezen lakbérosztály felemeléssel sok háztulajdonos fog vállalkozni alkal­mas lakások építtetésére. Nézetünk szerint ugyanis ezáltal az állami hi­vatalnokok lakbér illetményei is emel­kednének miáltala csinosabb lakások is kerestebbek lennének. De máskülönben is városunk ro ^m- TÁRCZA. g ,azera" ,oer. Gratulálok a fiad doktorátusához, zzólt a szomszéd öreg barátjához. — Hát minek titkolnám, hogy büszke is vagyok rá, felelte a legújabb doktor ju­ris apja és kocintott a szomszéddal. — A doktor egészségére ! Tudod ba­rátom ez a cim a mai világban aranyat ér. Nem a fiadra mondom, — de lehet valaki buta, szamár, bolond, ha neve elé oda ka­nyarítja azt a hangzatos dr. t: az emberek szeme elkáprázik tőle. Üres cim biz az ! De hát ezt csak én mondom, akit vén bo­londnak cimezgetnek a hátam mögött. Igyunk hát a doktor egészségére ! Teljék sok örö­möd benne ! — Köszönöm, köszönöm, szólt az apa meghatottan. Ez a fiu: mindenem. Tán kár­pótolni akart az Isten a másikért ... Ez a fiu öreg napjaim áldása, büszkesége, re­ménye. Sokat várok tőle ! A másik, a má­sik . . . Tovább nem folytathatta. Öreg fejét ii «i nnyiir. lehajtotta az apa,mintha azon gondolkoznék : raszolgált-e, megérdemelt-e ekkora csapást az Istentől. — Ne busulj . . . Minden családnak van keresztje. Még a királyi családoknak is. Öröm is ért . . . hát erre gondolj, ne a rosszra. Es tovább iddogáltak az öregek, a bor ereje feledtette ami fájt, de azért egy-egy felkiáltás ki-kitört az öregből, amint rávágott az asztalra : — Gazember a családomban : Egyszer olyan kedvemben kap, kogy keresztüllö­vöm . . . — Igaz, hogy ittunk, vette át a szót a szomszéd, de azért ilyen bolondokat mégse beszélj. Mondtam már, hogy helyesebb élet­filozófia : életünkben a jóval törődni, mint a rossal. Látszott az öreg emberen, hogy sokat gondol arra a másik gyermekére. Olykor el-elkomorult tekintete. Két íia volt. Ez a doktor, akinek egész­ségére kocintgatott ma és aki öreg életének drágább mindennél. Kálmán a neve. Ennek az édes ikertestvére pedig Tibor, akit ugy a család, mint az ismerősök köre Isten-ve­résnek tartott. Ikertestvérek voltak. Arc, haj, termet, szem, hang, mozdulat a nevet­ségességig egyforma. És még egy közös vonás van a két testvérben: a kézírásuk. Amint őket nem tudta megkülönböztetni senki, ha egymás mellett álltak, éppen ugy nem lehetett fölismerni, hogy melyik Kál­mán és melyik Tibor irása. Kálmán a hangzatos uj minőségben, mint doktor juris, hazalátogatott és ünne­pélyes arccal fogadta a gratulációkat. Ebben az időben történt, hogy Tibort a katonaságtól is elcsapták. Pedig az apja nagy bajjal járta ki. hogy idő előtt beke­rüljön oda. Abban bizott, hogy ott majd megtanitják tisztességre. Az volt a célja az apjának, hogy végkép a katonaságnál hagyja Igen ám, de ott sem kellett. Legszigorúbb büntetésekben húzta ki a köteles időt is, akkor hazacsapták. Kálmán maga volt a megtestesült ele­gáncia. Tibor ugy érkezett haza, mint va­lami züllött vándor. Rongyosan. Az apja mély megvetés hangján beszélt vele, bár talán, ez neki fájt jobban. — Takarodj a háztól! Adta ki neki az utat. — Lopni menjek ? kérdi cinikusan a fiu. aki már belefásult üldöztetésébe. Ne vegyünk mást mint a legjobb „^É,ama\os' cso\co\áöié\ és Vá9é\. ^^ pVo wAeVbew

Next

/
Oldalképek
Tartalom