Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.
1906-06-24 / 25. szám
3STVI. évfolyam. Pápa, 1906. a-cLiCL±"a-S 24. 25. szébicn. 'MY KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Lakbérszabályzatunk emelése, Városunk haladására és fejlődésére nézve nagyon is fontos azon kérdés, hogy hányadik osztályzatba van sorozva lakbérosztályzatnuk. Mi már évekkel ezelőtt felszólaltunk ezen kérdésben, főleg akkor, amidőn honvédhuszár ezredünk tisztikarának lakásairól kellett városunknak gondoskodnia és épp azért, mert Pápa városa a katonai lakbérosztályzat Vll-ik — tehát utolsó — osztályzatába lett besorozva és nem igyekezett azon, hogy ezen helyzet ellen az államnál orvoslást keressen, amit azt más városnak is megtették, nagyobb összeggel lett károsítva, jobban mondva reá fizetett a katonai lakásokra. Jelenleg ugyan a nagyobb tiszti lakások a város tulajdonát képező Sör utcai bérházában vannak és igy közvetlenül nem fizet reá, de igenis közvetve, mert ha lakbérosztályzatunk emelve volna, ugy esetleg ezen lakásokat jobban is tudhatná értékesíteni. Köztudomásu dolog ugyanis, hogy városunkban 1—2 év óta nagyobb lakásokban nagy hiány mutatkozik a mi a lakbérek felszökkenését okozza, hogy egy 3 — 1 szobás lakásért már most is 400—500 forintot kell fizetni s hogyha e lakáshiány állandó fog maradni, valószinüleg ezért később már ilyen lakást sem lehet majd kapni. Tudomásunk szerint több város és község u. m. Debreczen, Déva, Rimaszombat, Székely-Udvarhely, Kapuvár, Nagybánya stb. városok éltek a törvényadta joguknál fogva, hogy a lakosztály magasabb fokozatba való sorozását kérvényezhessék — ugyanazon okból mint mi tehettük volna — és azt a kormány engedélyezte is. A kormány ezen engedélye a törvényezikk következő részében nyert elintézést : „Az 1893. évi IV. törvényczikk 3 §-ának utolsó bekezdésében a kormány felhatalmazást nyer arra, hogy amennyiben az a helyi viszonyoknál fogva indokoltnak látszik, egyes városokat és községeket egyik lakpénzosztátyból a másikba sorozhasson." Nos ha valamely város, ugy Pápa városa teljes joggal hivatkozhatik a helyi viszonyokra, és a bekövetkezett körülményekre, melyek őt a magasabb lakbérosztályzatba való soroztatása hivatvák. De a mit nem tett eddig, ugy tegye meg most. Kérvényezze a kormánynál a lakbérosztály emelést és tekintve Pápa város jelenlegi helyzetét több mint bizonyosra vesszük, hogy a kormány a város kérelmének helyt fog adni. Mi meg vagyunk győződve, hogy ezen lakbérosztály felemeléssel sok háztulajdonos fog vállalkozni alkalmas lakások építtetésére. Nézetünk szerint ugyanis ezáltal az állami hivatalnokok lakbér illetményei is emelkednének miáltala csinosabb lakások is kerestebbek lennének. De máskülönben is városunk ro ^m- TÁRCZA. g ,azera" ,oer. Gratulálok a fiad doktorátusához, zzólt a szomszéd öreg barátjához. — Hát minek titkolnám, hogy büszke is vagyok rá, felelte a legújabb doktor juris apja és kocintott a szomszéddal. — A doktor egészségére ! Tudod barátom ez a cim a mai világban aranyat ér. Nem a fiadra mondom, — de lehet valaki buta, szamár, bolond, ha neve elé oda kanyarítja azt a hangzatos dr. t: az emberek szeme elkáprázik tőle. Üres cim biz az ! De hát ezt csak én mondom, akit vén bolondnak cimezgetnek a hátam mögött. Igyunk hát a doktor egészségére ! Teljék sok örömöd benne ! — Köszönöm, köszönöm, szólt az apa meghatottan. Ez a fiu: mindenem. Tán kárpótolni akart az Isten a másikért ... Ez a fiu öreg napjaim áldása, büszkesége, reménye. Sokat várok tőle ! A másik, a másik . . . Tovább nem folytathatta. Öreg fejét ii «i nnyiir. lehajtotta az apa,mintha azon gondolkoznék : raszolgált-e, megérdemelt-e ekkora csapást az Istentől. — Ne busulj . . . Minden családnak van keresztje. Még a királyi családoknak is. Öröm is ért . . . hát erre gondolj, ne a rosszra. Es tovább iddogáltak az öregek, a bor ereje feledtette ami fájt, de azért egy-egy felkiáltás ki-kitört az öregből, amint rávágott az asztalra : — Gazember a családomban : Egyszer olyan kedvemben kap, kogy keresztüllövöm . . . — Igaz, hogy ittunk, vette át a szót a szomszéd, de azért ilyen bolondokat mégse beszélj. Mondtam már, hogy helyesebb életfilozófia : életünkben a jóval törődni, mint a rossal. Látszott az öreg emberen, hogy sokat gondol arra a másik gyermekére. Olykor el-elkomorult tekintete. Két íia volt. Ez a doktor, akinek egészségére kocintgatott ma és aki öreg életének drágább mindennél. Kálmán a neve. Ennek az édes ikertestvére pedig Tibor, akit ugy a család, mint az ismerősök köre Isten-verésnek tartott. Ikertestvérek voltak. Arc, haj, termet, szem, hang, mozdulat a nevetségességig egyforma. És még egy közös vonás van a két testvérben: a kézírásuk. Amint őket nem tudta megkülönböztetni senki, ha egymás mellett álltak, éppen ugy nem lehetett fölismerni, hogy melyik Kálmán és melyik Tibor irása. Kálmán a hangzatos uj minőségben, mint doktor juris, hazalátogatott és ünnepélyes arccal fogadta a gratulációkat. Ebben az időben történt, hogy Tibort a katonaságtól is elcsapták. Pedig az apja nagy bajjal járta ki. hogy idő előtt bekerüljön oda. Abban bizott, hogy ott majd megtanitják tisztességre. Az volt a célja az apjának, hogy végkép a katonaságnál hagyja Igen ám, de ott sem kellett. Legszigorúbb büntetésekben húzta ki a köteles időt is, akkor hazacsapták. Kálmán maga volt a megtestesült elegáncia. Tibor ugy érkezett haza, mint valami züllött vándor. Rongyosan. Az apja mély megvetés hangján beszélt vele, bár talán, ez neki fájt jobban. — Takarodj a háztól! Adta ki neki az utat. — Lopni menjek ? kérdi cinikusan a fiu. aki már belefásult üldöztetésébe. Ne vegyünk mást mint a legjobb „^É,ama\os' cso\co\áöié\ és Vá9é\. ^^ pVo wAeVbew
