Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-06-17 / 24. szám

X VI. Pápa, 1906. j "Q-Hi-ixs 17. száriad. KÖZERDEKÜ FÜGGETLEN HETILAP. ~~ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELÖFÍZETESI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ ; HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és ft 0 B L L A f] M \ N küiiyvkoreskeüéséLv n. Legyünk önállóak. Minden város csak abban az esetben bír létjogosultsággal, ha meg van benne az előtörekvés eszméje. Ebből az elvből indulva ki, lehetetlen, hogy oly felfogás akadhatna, mely rápa városának.önálló törvényhatósági jog utáni törekvését roszszalná, avagy e célja elérhetése elé akadályokat gördíteni óhajtana. Pápa városának ez a mozgalma nem mai keletű, több évvel ezelőtt már megtétetett az indítvány az önállósításra nézve. Azóta ez a kérdés több ízben került felszínre, hogy aztán ismét bizonytalan időre le kerüljön a napirendről és hosszú álmát aludja Pápa városának irattári helyiségében. Készséggel elismerjük, hogy ily fontos tárgyban elhamarkodva ítélni nem szabad, mindamellett elérkezettnek látjuk immár azt az időt, hogy városunk e régi óhaja teljesedésbe menjen. Sokat meghányt-vetett dolog már ez s igy felesleges ezúttal is felsorolnunk mindama jogcímeket, melyek Pápa városának önálló törvényhatósági joggal való felruházását mintegy j megkövetelik. Tiszta magyar lakosságának józan bazafiusága, meglehetős fokú intelligencziája, szerencsés földrajzi fekvése, kereskedelmi, ipari és gazdasági jelentősége ; mindmegannyi argumentum a város önállósítása érdekében. Legnagyobb, legadázabb ellenségünk sem tagadhatja a tényt, hogy Pápa városa néhány év alatt óriási léptekkel haladt előre. A rohamos külső emelkedés természetszerűleg vonja maga után a lakosság gyors szaporodását, mely szaporodásra jövendő kombinációinkat, jövendő tervezgetéseinket alapítjuk. Köztudomású dolog, hogy közigazgatásunk mai rendszere gyökeres átalakulásoknak néz elébe s igy ha valamely városnak vannak komoly, életre való tervei, melyek a törvényTÁRCZA. ítélet előtt. Az esküdszék ősz elnöke megkérdezte a magas, barna asszonyt, kiván e védője után ő is valamit mentségére felhozni. A szép asszony nyugodtan állt fel és az őszinteség határozottságával kezdett beszéli : — „Uraira ! Hat hosszú hét óta, melyet a börtön cellájának kopasz falai között töltöttem, át meg átgondoltam, újra átéltem azt, amit tettem. Az esti homály káprázatokat teremtő szürkeségében megjelent előttem az az emb.r szelid vonásaival ugy, ahogy rám néztek mély tekintetű, beszédes szemei, ahogy szerettem őt, ahogy hinni akartam neki . . . Bészéltem vele újra azokat az édes boldog beszédeket . . . Azután jött az éj, a siri, magános éj, álmatlan perceivel, melyekben a félő lelket megborzongatja még a holló ostoba károgása is: — de én az önvád szavát, a lelkiismeret kinos furdalásat nem éreztem soha. Egyetlen pillanatig sem. Ma is megtenném újra a bűnt, amit akkor elkövettem. hozó testület intézkedését és hozzászólását teszik szükségessé, ugy a kínálkozó és kedvező idő most itt van. Most kell határozni és cselekedni. Felesleges talán itt felemlítenünk, hogy aspirációink érvényesítésében, melyeket mindig csak a haladás utján iparkodtunk célhoz vezetni, nem egy esetben bénitólag nehezedett reánk a vármegye hatóságának gyámkodása. Elvégre túlléptünk már a gyermekévek korát, benőhetett már a fejünk lágya. Itt az ideje, hogy tudjunk a magunk eszével is gondolkodni; és midőn a polgárság egyéni megterheltetésől van sző; akkor merőben felesleges és célszerűtlen is egy homogén érdekű hatóságnak, mint a vár. megyének szükségtelen és felesleges gondnoksága. Önálló törvényhatósággá kell Pápa városának alakulni! Ez legyen most a jelszó. Ezt tegye megfontolás, viía és határozat tárgyává a város. mmmi-M Megtenném, mert bizonyos vagyok benne, hogy van joga a nőnek is ahhoz, hogy szerethessem féktelenül, szenvedélye szerint, hogy higyjen annak, akit szeret, akiben élete üdvösségére lelt, de hogy szerelmén tul és szerelmese ellenében is védelmezhesse azt. ami nagyobb, hatalmasabb és pótolhatettemabb valami az emberben, mint minden más, sőt még mint a szerelem : önön emberi méltóságát, saját benső tekintélyét. Ha pedig van ez a jog, akkor avval élni nem lehet bün. Hallották, — elmondta az ügyész ur, — hogy férjes asszony vagyok, hogy férjem derék, becsületes ember, kinek nagy vagyona tekintélyt, nyugodalmas életetet biztosit, hogy szeretett engem és társadalmi állása előnyeit szívesen osztotta meg velem. Mindez igaz. Mikor nőül mentem hozzá, — fiatal, oktalan gyereklány voltam akkor, — ugyanezt zsongta fülembe minden „jóakaróm". Ezekkel az érvekkel beszélt rá mindenki és gúnyolt, aki hallotta, hogy egy percig is ingadozom. A jólét nagy varázserő. Csoda-e, ha hamar elkápráztattak engem is e mások által annyira látott csábos képek, nem gondolkodtam sokat, neki adtam a kezemet. Csak mikor érettebb lettem, mikor minden ideg, minden vércsepp megtudta bennem, mi volt az, ami felett egy férfi és egy leány évekkel ezelőtt megalkudott, lett kiállhatatlanná egyszerre az epedő férj beteges kedveskedése, és bántóvá az a hálára nem számitó, nagylelkű bőkezűség, melylyel ez minden órámat megelégedett helyett csupán gondtalanná akart tenni. Szinte megfulladtam az otthon nehéz levegőjében. ,s felgyülemlett, égető szerelmem nem találva módot fenséges játékára : annak az urammá tett gyenge, léleknélküli embernek minden ujabb ajándéka, minden ujabb figyelme csak annál borzasztóbbá tette előttem önön alávalóságomat. Kár volt tehát az ügyész urnák férjem jó tulajdonságaira hivatkoznia, mint terhelő körülményekre; — ha szegény lett volna, kiállhatatlan, akkor nem kellene ma itt állnom, igen akkor nem, mert ugy nem éreztem volna midig jobban és jobban azt, hogy csak eladtam magam, hojiy csak eladták boldogságomat, egész jövendő léetemet azok. akikre gyermekéveimben az még tartozott. Akkor módot adott volna a törvény arra, hogy szabaduljak tőle. Igy lassankint csak meggyűlölnöm lehetett. Lágy érzelgős hangján, ha szólott Ne vegyünk mást mint a legjobb „^amaXos" csoVo\ááté\ és \cá9é\. 'TC^ew