Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-05-27 / 21. szám

a váltó-óvás reformja, az ipartörvény revíziója stb. csak a javaslattevő szerepére szorítkozhatott, annak oka a nehéz politikai helyzet volt, a melyben ezen kérdések napirendre nem kerülhettek, mert a lefolyt esztendő nem a tevékeny munkálkodásra, hanem az alkotmány megmentésére volt irányítva, előbb az alkotmányt kellett megmenteni, közgazdasági tevékenység csak azután képzelhető. Mindazon kérdésekben a melyeket a Központ megpendített és melyekben véleményadásra illetve javaslattételre bennünket felhívott, véleményünket illetve javaslatunkat előadtuk s igy a Központ munkáját ez irányban támogattuk. A mi a helyi célok működését illeti, különösen a helyi kereskedelmi érdekek megvédésére, a helyi forgalom íejlesztése, szóval a helybeli kereskedelem különös érdekeivel foglalkoztunk a legbehatöbban. Végleges eredményt ugyan ezekben a kérdésekben felmutatni ez ideig még nem tudunk, de a kereskedelemre fontos ezen ujtások folyamatban vannak és egyik másik tekintetben azt hisszük eredmény lesz elérhető. Így foglalkozott a választmány a 8 ik országos vásárnak az őszi hónapokban lehetőleg szeptember vagy októberben való szervezésével, e tekintetben egy részletesen indokolt memorandum terjesztetett fel a. városi hatóság által is támogatva a minisztériumhoz, s igy ezen ügy miután a hiányok pótolva lettek, rövidesen döntés alá kerül. Nagy sérelmét képezi kereskedelmünknek az országos vásártérnek a város külterületén való elhelyezése, de különösen a heti vásároknak ugyan oda való kitelepi- i tése, miért is e kéréssel a legbehatóbban j foglalkoztunk, többrendbeli ülés és megvitatás után egy memorandumot szerkesztettünk azzal a célzattal, hog) az állatvásár a város centrumában igy a tókertek második dűlőjében helyeztessék el. A memorandum egy helyi lapban is megjelenvén, azzal bővebben foglalkozni nem kívánunk és e kérdésben mindössze annyit kívánunk megjegyezni, hogy bár nem várt akadályok gördülnek a kérdés ilyetén megoldása elé, mi a kereskedelmi lét érdekében vágó ezen kérdést elejteni nem hagyjuk és mindaddig mig kedvező megoldást eJ nem érünk, napirenden fogjuk tartani. A vasúti menetrend tárgyában véleményes jelentést terjesztettünk a Központ elé, hogy a Győr—papai, továbbá a Pápa— csornai és a Pápa—bánhidai vasutak menetrendje, a helyi érdekeknek megfelelően módositassék s illetve a Győrből kedden és pénteken kivételesen érkező reggeli vonat állandósitassék. A kérdés még eldöntve nincsen, de a Központtól nyert értesülés szerint a kérelem egyik másik része kilátásba helyeztetett. Billitz Ferencz tagtárs indítványa folytán foglalkozott a választmány a vasúti teherpálya udvar felállításának kérdésével illetve a vasúti fel és leadás körüli kedvezőtlen helyzettel. Ezen kérdés az ebből származó összes hátrányok memorandumba lettek foglalva és reméljük, hogy ebbeli kérelmünk eredményre fog vezetni. - Ezek azok a főbb kérdések a melyekkel a választmány behatóbban foglalkozott, jóllehet ez nem meríti ki választmányunk működését, mert foglalkozott a választmány a hazai ipar pártolás kérdésével az ezen mozgalomból a kereskedelemre zavarólag hatható ellenőrzéssel, a tisztességtelen verseny kérdésével és más kisebb nagyobb jelentőségű kérdéssel a melyet itt felsorolni fölöslegesnek tartunk. Ezekben adván jelentésünk rövid vázlatát, láthatja a t. közgyűlés, hogy a választmány a kereskedelemre fontos minden kérdéssel foglalkozott és minden irányban törekedett a keresk. érdeket megvédeni. Azon reményben, hogy kötelességünket híven teljesítettük, arra kérjük a tisztelt közgyűlést miszerint ezen jelentesünket tudomásul venni kegyeskedjék. Választmányi ülésünk legutolján íoglalkoztunk a helybeli szövetkezet ügyével. Miután a választmány a szövetkezet mérvéről, terjedelméről képet nem alkothatott, beható vita után a taktika kérdésében nem határoztunk véglegesen. Legyenek meggyőződve, hogy az ügyet állandó figyelemmel kisérjük és a szerzendő tapasztalatokhoz képest fogjuk intézkedéseinket megtenni akképen, hogy az eszközök arányban álljanak a szükséges kívánalommal. Határozatunkat a cél érdekében nem kívánjuk a t. közgyűlés előtt feltárni, kérjük is, hogy maga az elérendő cél érdekében maradjon ez a választmány iránt bizalom jeléül — eltakarva. A lelkes éljenzésel kisért jelentést a közgyűlés tudomásul, vette. Ezután Lázár Ádám pénztáros a zárszámadásokat és a jövő évi költségvetést terjesztette be, melyet a közgyűlés a szokásos felmentvény megadása mellett tudomásul vett. Végül Kohn M. Mihály szólalt fel, ki hivatkozva a titkári jelentésre és az egyesület munkásságára, a titkárnak buzgó fáradásáért ugyszinte a helybeli sajtónak tároagatásáért jkvi. köszönet szavazását inditványoza. Az indítvány elfogadása után a közgyűlés az elnök éltetésével befejezést nyert. KARCZOLAT a TEL TH-lij jtLÓtről. Azzal kezdem a heti krónikát, hogy „ha nincs ló, akkor a szamár is jó". Ezzel azt akarom kifejezni, hogy ha nincs miről irni, akkor semmiről sem írok. ^ semmiről pedig az jut eszembe, hogy „sok hűhó semmiért", ezt pedig vonatkoztathatom a nemrég megnyílt keresztény fogyasztási szövetkezeti boltra. Annyit beszélnek, annyit újságolnak és olyan híresztelésekkel árasztják el a várost erről a szövetkezeti boltról, annak működéséről és céljairól, hogy még azok is, kik tényleg semmi jelentőséget nem tulajdonítottak ezen boltnak, kénytelenek róla beszélni és polémiába keveredni. Nos hát nincs igazam? Nemcsnk igazam van, de jó magamra ia vallok azzal, hogy a szövetkezeti boltról szól a heti krónika, jóllehet eszem ágában sem volt újólag említést tenni erről a boltról, mert amit erről a krónikában tárgyalni egyáltalában lehetett, azt én már a mult „mult hétről" letárgyaltam. És tényleg ha már más hasznot nem is fog felmutatni ezen bolt, de annyi hasznot már most is kimutathat, hogy „beszélnek róla". Erről jut eszembe Seifensteiner Sala mon módjára egy anekdota: Egy vidéki nagyobb városban az izr. hitközség rabbi választásra készült. Nagy utánjárás ós rábeszélés folytán egy oly rabbitól kaptak Ígéretet, hogy ezen állást elfogadja, ki ugy nevezetessége valamint nagy tudása folytán közismert volt és számos nagyobb város is igyekezett magáénak vallani. ígéretét azonban ahhoz kötötte, hogy csakis egyhangú választás mellett fogadja el ezen állást és ha csak egy ember is ellenezné a választást kénytelen igéretét visszavonni. A rabbit választó gyűlésre egybegyűltek a képviselőtestületi tagok és amidőn az elnök a jelölt nevét e-nlitette az egész képviselőtestület lelkes éljenzéssel vette tudomásuk a jelölt elhatározását csupán egy a háttérben levő tag tiltakozott a jelölt személye ellen. Altalános felháborodást keltett ezen tiltakozás és mindenki kerdezte, hogy „kicsoda ez az ember" ? Végül megtudták, hogy egy szegény szatócs ember, ki a város végén lakik és kit csak azok ösmesrtek, akik véletlenül tőszomszédságában laktak. Minthogy a választás nem volt egyhangú, a rabbi nem fogadta el a tisztséget. Erre azután a hitközség fejei, meglátogatták a szegény szatócsot kapacitálták, kérdezték, hogy mi indítja őt erre a tiltakozásra, de mindhiába vaió dolog volt, a szatócs csak nem tágított és folyton azt hangoztatta, hogy „nem kell neki ez a rabbi". Majdem egy hétig tartó hiába való kapacitálgatás után a rabbi is kíváncsi volt, hogv tulajdonkép mi kifogása van ennek a szatócsnak személye ellen, magához kérette és megkérdezte tőle, mily szempontok vezérelték őt arra az álláspontra, hogy anynyira tiltakozik az ő megválasztása ellen. A szatócs erre azt válaszolta : Lássa rabbi ur, ha én is belenyugodtam volna a választásba ugy egyáltalában nem vettek volna és nem ösmertek volna, hogy ki vagyok, mi vagyok, Ném ereszkedett volna le hozzám beszélgetés céljából a hitközségi elnök, nem jöttek volna szerény hajlékomba a hitközség vezérfiai, és a mi a fő „nem beszéltek volna heteken át rólam". Sőt most már abba a tiszteletbe is részesülök hogy a rabbi ur is társalog velem. Ezt a célt akartam elérni ezzel a tiltakozásommal és amint látja rabbi ur el is értem. Most pedig az Isten éltesse a rabbi urat az emberi kor legvégső határáig a mi hitközségünk kebelében. Ez az én anekdotámnak a vége. Azt hiszem ez teljesen reáillik a fogyasztási boltra. Ki beszélne városunkban a fogyasztási boltról, ha nem szentelték volna fel ? Ki beszélne városunkban felekezeti boltról, ha nem hoznák öszefüggésbe a dohánygyárral ? Ki beszélne városunkból arról, hogy a fogyasztási bolt nem azoknak csinál konkurenciát akikre céloztak, hanem a saját hívőknek ? De egyáltalában a sajtó sem vehetett volna tudomást erről a szövetkezetről, ha a megnyitásnak nem adtak volna olyan reklám izet. Hát nincs igazam ? Ha más haszont nem is mutathat fel, de azt már elérte, hogy „beszélnek róla" Ezt ugyan kereskedő szempontból nem lehet mint „hasznot,, kimutatni, de hát egyelőre ez a sok beszéd ha nem is használ, de nem árt. (Igaz ! Szedő) Azt hiszem most már én is eleget „beszéltem" erről a boltról. Frici. Az hírlik . ; . Az hírlik, hogy Pápa városának közjövödelmei elvben szaporodnak. Az hírlik, hogy Pápa város tanácstermére sok házaspár mint vágóhidra emlékezik vissza. Az hirlik, hogy Hoitsy Pál- orsz. képviselőnk mandátumán alaki foltott találtak^ Az hirlik, hogy a polgármester számos elejtett eszmét dörzsöl a kezében. Az hirlik, hogy a rendörök pótlék címen tatarozást kaptak. Az hirlik, hogy a keresztény fogyasztási bolt „Isten nevében" nyílt meg. Az hirlik, hogy keresztény fogyasztási boltnak csak a hire nagy. Az hirlik, hogy a keresztény fogyasztási boltnak a konkurencia fújja a reklámot. Az hirlik, hogy a Sportegyletben nem az óra „üt kilencet". Az hírlik, hogy Pápán a divatot sokan csak majmolják. Az hirlik, hogy Pápán egy becsületsértési ciklus lesz tartva. Az hirlik, hogy a lómészárszékben torma is kapható.