Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-05-27 / 21. szám

IX2"VI_ ó-víoly-axn. JPébjpEb

3 1906. "m átjixs szám PAPAIhOZLO\Y KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : 9e&b&vs&s; FRIGYES. HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Piacunk szabályozása. A piaci árak alakulása — nem ujat mondunk, csak régi nemzetgazdasági igazságot ismételünk — a kereslet és kinálat viszonyától tugg. Nagyobb kereslet kisebb kínálattal szemben az árak emelkedését vonja maga után, mig ellenben, ha a kinálat nagyobb, mint a kereslet az árak hanyatlása következik be. Mi nálunk az előbbi eset állott elő. Városunk lakossága ugyanis — részint természetes szaporodás révén, részint pedig számos uj hivatal itteni felállítása, illetve a meglevők kibővítése következtében az utóbbi évek alatt jelentékenyen szaporodott. A fogyasztók számának e növekedésével nem tartott lépést — a kinálat. Ez szülte piacunk drágulását, melynek fokozódására is el lehetünk készülve az ujabbi idJben létesült intézményeket ugyszinte nagyobb vasúti összeköttetéseinket tekintve, a biztosan bekövetkezendő nagyobb idegen forgalomnál fogva a fogyasztók száma, tehát a kereslet az eddiginél is nagyobb arányban emelkedni fog. Ha tehát már a mai drágaság is kezd tűrhetetlenné válni, anná! inkább kell ellenében védőleg, intézményekkel föllépni; mort a mai helyzetnek rosszabbodására nézve van alapos kilátásunk. Összetett kezekkel, keleti fatalizmussal nem vonhatunk vállat az e cimeni zsebkérdésre. Ha példa legalább Magyarországon és különösen a vidéki városokban nincsen is előttünk, ha mindjárt töretlen uton járva, elsők leszünk is a kezdésben : sajátos viszonyaink parancsolólag rójják reánk e kérdés megoldásává' való és pedig mielőbbi komoly foglalkozást. A piaci árak rendszeres szabályozásának lehetőségét — nézetünk szerint — a vásárcsarnok létesítése adja meg. Nagy kiterjedésű és meszszire fekvő vidékek nyersterményeit vonzaná ide az árucsarnok, mely a termelő és fogyasztó érdekeit egyformán megóvná. Most Pápa város piacán a közeli környék lakossága a legszélsőbb mértékben zsarnokoskodik. Mivel ezen időpontban fájdalom, hallatlanul ma gasra emelkedtek a húsárak : az agyafúrt falusiak rögtön halatlanul és elviselhetetlenül magasra emelték a baromfi árát, ugy, hogy Pápán ma határozottan drágább az élet, mint az ország fővárosában. A vásárcsarnok felállítása, s annak hivatalos kezelése indokolt bizalommal töltené el azon vidéki nagytermelőket is, akik leginkább képesek arra, hogy tömeges szállítások utján, számottevő, sőt részben íráuyadó tényezőivé váljanak Pápa közélelmezésének. A jól berendezett vásárcsarnok egyenesen erősebb produkcióra is sarkalja a termelőket, akik biztosítva vannak az által, hogy terményeiket nem kénytelenek csavargó üzérek kofák és megbizhatlan közvetítők utján értéken alul elvesztegetni. Pápa immár akkora város, s fogyasztása ^m- TÁRCZA. .A. „±Lolszólfc". Benke Péter csak amolyan közlegény volt vitéz galánthai Balogh István brigadéros ezerében. Még csak káprál sem volt, pedig mióta labancból kuruccá mérgesük, valósággal vadászott a némét fejekre. S ükkoriban szinte mindennap került labanc fej kuruc kard elé. Nyitráról, ahol a brigád feküdt, mindennap kifutott a Csallóközbe, az Alsó-Vág falvaiba egy-egy portyázó kuruc-csapat, hogy fölverje a szundikáló labancokat. Körülrajongták az ellenséggel megült falukat, szüntelen csipdesték-csapdosták az előőrseit, ráütöttek eleségszállitó csapataira, egyszer aperte Marté, másszor meg holmi csalitokban leskelődve és pertotum elhajtották vágómarháját. Erről az időrül irták panaszkodva, akiknek okuk volt rá, hogy „untalan csiripelnek az kurucok az németen.,, Benke Péter mindig alaposan kivette a maga részét, amikor megsaréboltatták a labancot. Vitéz társai még egy furcsa szokásáról is tudtak. Azt beszélték, hogy Benke rovást csinál a levágott labancairól, sőt, hogy a rovást azon melegében, még a csetepaté hevében hitelesítteti az őrmesterével nemes Bornemissza Jánossal. Jó darabig nem tudták, hogy mi végből cselekszi ezt de egyszer aztán, amikor nagyon megszorították a kérdezősködő pajtások, megvallotta az okát. Benke, amint mondtuk, labanc volt előbb, Pozsonyból eredt, ott meg nem sok kuruc akadt. Történt azonban, hogy az ő ezrede a Vághoz került, maga pedig ö vened magával Vizkeletre szállásoltatott. A kemény tél, a nagy hó nem engedte hozzájuk a kuruc portyázókát, igy nem volt, aki megtáncoltassa őket. Megtáncoltatták hát ők a vizkeleti leá lyokat. Ilyen bálon feledkezett belé Kovács Katica bogár szem-be a fiatal Benke. Látnivaló volt csakhamar, hogy Katica sem idegenkedik a deli legénytől, liaborus időben nincs vesziege.ni való idő. Módos szüJék gyermekei meg amúgy is hamarább összekerülhetnek. Nem is csodálkozott senki mikor pár hét multán Vizkeletre toppant az öreg Benke s annak rendjemódja szerint megkérte Katicát a fia számára. Hamar megegyeztek az öregek, ámbátor Kovács uram egy kicsinység húzódozott, nem más mián, — bár nem mondta. — csak mert, mi tagadás benne, mert 1: banc volt a legény. Az öreg Kovács ugyanis csak amolyan muszájlabanc volt, addig, amig német tanyázott a falujában, de a szive odavonzotta a fejedelem deli seregéhez. A lagziból azonbán mégsem lett semmi. Miért, miért nem. akkor senki sem tudta. Csak azt látták, hogy az öreg Benke nagy dohogva el-kihajtott Vizkeletről, minekutána a fia már előtte való éjjel eltűnt, nem tudni, hová. Az történt, amint Benke Péter most a magasra csapó rőzseláng mellett pipázgató kuruc bajtársainak elbeszélte, hogy Katica az esküvő előtt való napon félrehívta a gyűrűs mátkáját s igy szólt hozzá: — Kigyelmed tudja, hogy szeretem és szívesen lennék a hitestársa, de ha a szivem szakad is utána, nem tudnék a felesége lenni, amig ezt a gúnyát hordja. Mikor megkapom az első izenetét — Nyitráról, ahhoz egy esztendőre, amit ott tölt, hűséges párja leszek. Nyitráról én csak mint kuruc küldhetnék üzeneletet, azt tudtam, — folytatta elbeszélését Benke. Hiába mondtam, hogy apám kitagad, ha kuruc leszek Katica csak annyit mondott : — Vegye hát el az apját. — Jó — mondom, — hát elmegyek még ma, de legalább engedj valamit abból a hosszú időbül. — Nem lehet, — felelte, s azzal elfutott.. Én utána s megkaptam a nagykendőjót. Ne vegyünk mást mint a legjobb ,,^ama\os" csoVo\aáté\ és Vá9é\. y>\>\>