Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-05-13 / 19. szám

XVI. é-v-zfoX^rainoPápa, 1906. mzLáij txs 13. X9- sz^xn. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉS! ARAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : ^O-'Juu&TSESí FHI-GYES. HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A H M i N könyvkereskedésében. Balítélet. Nem szívesen foglalkozunk önmagunkkal ezen vezérhelyen, de az utóbbi időben főleg pedig a képviselőválasztás lezajlása közben és a helyi sajtóra kifejtett egyeseknek nézeteire kötelességünknek tartjuk reflektálni. Bárki, a ki némileg is szemmel kiséri a közéletben felmerült jelenségeket és a ki beljebb is pillant a közólét műhelyébe, világosan tapasztalhatja azt, hogy irányt, módot és fejlődést bármilyen nagyobb néprétegekre kiható mozgalomnál csak a sajtó ad. Azért is nevezték el a sajtót a negyedik nagyhatalomnak. Hatalma abból áll, hogy útját szegheti azoknak a törekvéseknek, melyeknek alapját inkább az önzés, mint a közjó érdekében tett szolgálatok képezik. Megbénítja azoknak a kalandozóknak tevékenységét, akik a közönség gyengéire támaszkodva érik el bűnös céljaikat. Hatalom, mert a sajtó beszél, nem egy maga, de igenis egy egész olvasóközönség nevében fejti ki nézeteit. Akit ártalmatlanná tesz, azt ártalmatlanná tette nemcsak a nyilvánosságban rejlő hatalom egyedül, hanem egy egész közönségnek az akarata. igenis akarat az. ami hatalmassá, nagygyá és olykor félelmetessé teszi a sajtót azok számára, kiköt a közbizalom olyan székbe ültetett, a honnan maguk alatt láthatják azt a sok hiányt, azt a sok szenvedést, amin nekik segíteni kellene, de ők e bizalommal visszaélve, vagy a hiusáságuk kielégítését vagy a pénztárcájuk megtömését látják. A sajtó feladata, hogy az ilyen exisztenciákat elpusztítson az őket meg nem illető helyről; a sajtó feladata, hogy sas szemekkel ellenőrizze azoknak a tevékenységét, kik állásuknál fogva arra vannak hivatva, hogy előmozdítsák a közügyet és hogy támogatásukra legyenek azoknak, a kik a segítségre rászorultak. Feladata körülbelül az egész sajtónak egy és ugyanaz. Kigyomlálni a dudvát, ahová magát befészkelte. Még azok azok az újságok is, melyek nem politika' vagy társadalmi, hanem tudom uyos, irodalmi vagy akár ipari kérdésekkel foglalkoznak, még azok is utalva vannak rá, hogy birálgatásuk által itt ott javítgassanak, pallérozzanak és az ügynek ilyen módon hasznára lehessenek. Hivatásban és jelentőségben semmivel sem áll a fővárosi sajtó mögött a vidéki. Bárminő lenézéssel, akármilyen kicsinylő csufolódással kisérjék is a vidéki sajtó tevékenységét olyanok, kiknek okuk vau lebecsülni mindazokat a faktorokat, melyekhez vagy fel nem emelkedhetnek, vagy kiktől félniök kell, annyi bizonyos, hogy a vidéki sajtó a maga megkörvonalazott hatáskörében éppen olyan fontosságú tényező mint a fővárosi a magáéban. Sőt minden tartózkodás nélkül mondhatjuk, hogy jóval több. Mert o^ TÁRCZA. Rimaszombathyné. Rimaszombathy Péterné virágjában maradt özvegyen. Erőslelkü asszony volt, kit korán megedzettek a sors csapásai. Boldogsága hirtelen tört ketté és ha három gyermeke nem tartja vissza az életnek, odaomlott volna korán elhalt ura sírjába. Igy azonban érezte, hogy nagy kötelességek várnak rá az életben. Legyőzte tehát rettenetes fájdalmát és minden óráját három leánykája nevelésének szentelte. A bánat még szebbé tette nemes alakját és a gyászév eltelte után nagyhírű csaladok tagjai epedtek a szép özvegy keze után. Biharmegye nemes ifja : Kéméndi Zsigmond olthatatlan szerelemre gyúlt Rimaszombathyné iránt és midőn „ignes kijelentette, hogy szive meghalt a világ részére, az ifjú világgá ment és a kolostor csöndjébe vonult feledést keresni. A három árva leány lassankint viruló hajadonná fejlődött. Egyik szebb volt, mint a másik és láttukra az édesanya feledni kezdte kora özvegysége emésztő fájdalmait. Kellő közülök, Ágota és Anna alig töltöte be tizenhetedik évét, férjhez ment. Mi lett a két leányból, boldog volt-e életük, vagy osztoztak családjuk nagy tragédiájában, nem tudom, mert nevük nincs sehol sem feljegyezve. A harmadik, Mária, két testvére férjhezmenetele után még otthon maradt, abban a csöndes házi körben, hol viruló hajadonná fejlődött édesanyja mondhatatlan szeretetének napfénye alatt. Mária feltette magában, hogy nem megy férjhez. Attól félt, hogy el kell szakadnia édesanyjától, kinek ismerte vasakaratát, a tekintetben, hogy egy vejével sem költözik egy fedél alá. Tudta, hogy édesanyja nem jár a világban és nem akarta, hogy férjhezmenetele után örök magány legyen osztályrésze. Jól érezte magát a csöndes otthonban es miután a házasulandó fiatalembereknek egymásután .-ulta a kosarakat, lassankint átment a köztudatba, hogy Rimaszombathy Mária örökös pártában kíván maradni. Török csapatok jártak Debreczen körül 1606-ban. Ahol csak tehették, fosztogattak és a sokszoros és különféle veszedelmekben forgó lakosság egeszen kimerült. Ellentállás nélkül tűrte a zsarolásokat. Egykorú feljegyzésekből láthatjuk, hogy a szegény koldussá, a gazdag szegénynyé lett ebben a zavaros időben. Rimaszombathyné minden alkalommal ki volt téve a zsarolásnak. Tudták, hogy gazdag asszony és azokban a napokban a magisztrátusnak is sokkal több baja és gondja vylt, semhogy egyesek védelmére kelhetett volna. Az özvegyet csakis ügyessége és az emberekkel való csodálatos bánásmódja mentette meg a végleges pusztulástól, később meg egy oly közbejött véletlen, mely az ő ós Mária leányának sorsára végzetes befolyást gyakororlt. Midőn ugyanis Bocskay Istvánt a tizenhetedik század elején Szokolovics Mehemed török nagyvezér Budára rendelte és ott neki királyi koronát és cziraet adományozott Achmed török szultán nevében, a fejedelem kíséretében egy ifjú tünt fel mindenkinek. Hatalmas vállú ember volt Ürögdi László, a kőrösmelléki hajdúk egyik leventéje. Egyszerű család fia volt. Bocskay nemesitete, daliás termete, vakmerő batorsága ós csapatába oldala mellé hivta meg. László mint az árnyék követte gazdáját mindenfelé, ki vakon bizott benne és fontos ügyekben nem egyszer adott neki kényes megbízását. Valami ügyes bajos dolga lévén Bocskaynak Debreczen város magisztrátusával, Ürögdi Lászlót küldötte el a dolgok elintézésére. Elvégezvén a dolgát emberséggel, egy ismerősével találkozott, ki szóbeszéd közben megemlítette, hogy Rimaszombathy Mária ez idő szerint a város legszebb leánya. Ürógdi szerette a szép lányok és aszszonyok társaságát és rábeszélte barátját. Ne vegyünk mást mint a leg'jobb „%ma\os

u csoVo\ááté\ és Vá9é\.