Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-05-06 / 18. szám

ZXTVIE- évíolyain. IPáfpEL, 1906. XXLÓ.j-ULS Ö. 10. azébttnL­0I%¥ KÖZERDEKÜ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : emfcA*SEK WRI-6TKS. HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R sVl I N könyvkereskedésében. HOITSY PÁL. Városunk választópolgársága dön­tött, még pedig nagy többséggel dön­tött abban, hogy ki képviselje Pápa városát a parlamentben. Ezen körül­mény teszi kötelességünkké, hogy megragadjuk az alkalmat és Ploitsy Pált, mint városunk megválasztott orsz. képviselőjét üdvözöljük és egy­ben hozzá néhány szót intézzünk, ahhoz az országszerte elismert pub­licistához és tudóshoz, kit most már magunkénak vallunk és kit most már városunkhoz nagy kötelékek fűznek. Senki el nem vitathatja tőlünk, hogy városunk a haladás jelszavát tűzte ki és fejlődése érdekében a legmesszebbre menő áldozatokat meg­hozta és jövőben hajlandó meghozni. Számos üdvös intézmény megvalósi tása van folyamatban és ezek között több olyan, mely hathatós támogatásra szorul. Mindezen közügyek igénylik és követelik, hogy oly férfi képvi­selje Pápa városát, aki városfejlesz­tési tekintetben nagy tekintély és ele­gendő befolyással bir, hogy Pápa vá­ros közérdekeit is a parlamentben hathatósan támogassa. Már a választás előtt is határo zottan kijelentettük, hogy mi joggal követelhetjük, hogy városunk leendő képviselője városunk minden igényét és minden érdekét alaposan ismerje, mivel ö lesz hivatva arra, hogy eré­lyes kezeiben a mandátummal legna­gyobb befolyását érvényesítse Pápa város fejlődése és haladása érde­kében. Ugyanéra,k hangoztattuk akkor, hogy nekünk oly képviselőre vau szükségünk, aki velünk érez, ki nem­csak pillanatnyi ígéretekkel akar man­dátumhoz jutni, hanem aki városunk speciális érdekeit figyelemmel kiséri ós azoknak megvalósítását vállvetve helyi vezérférfiainkkal érvényre is tudja juttatni. Választópolgárságunk azon lelkes csoportja mely Hoitsy Pál részére megszerezte sőt jobban mondva ki­vívta a mandátumot, ezzel egyszer­smind beigazolni akarta, hogy Hoitsy Pált ily kvalitású férfiúnak tartja és nagy reményeket füz nevéhez, eUte­meri őt országhirü publicistát, mint pártjának oszlopos tagját, kinek po­litikai múltja elég garancia arra, hogy széles tudásával, mellékérdeket nem ismerő hazafiasságával képes lesz az országos politikával kapcsolatosan a helyi érdekeinket is megvédelmezni. Városunk választópolgárságának zöme akkor amidőn Hoitsy Pálnak oly fényes győzelmet biztositott, vá­rosunk eminens érdekeit szem előtt tartó okosságának tanújelét adta, mert ha nem közönséges dolog az orsz. képviselő megválasztása rendes vi­szonyok és körülmények között, ha a józan gondolkodás és higgadt meg­fontolás mindenkor előfeltételei an­nak, hogy valamely kerület mindeü tekintetben ugy válasszon, ahogy azt ama nagy célok megkívánják, melye­ket ezen tényével szolgál, ugy két­szeres előre átást minden érdeknek TÁRCZA. Az üvegházból. Abban az időben, mikor még tunikás ruhákat, derékban rettentően bevágó hullá­mos fűzőket hordtak a budapesti leányok, vasárnap délutánonkint, mikor az üzlet zárva maradt, Tót Bella a többi kis elárusitónővel együtt a Városligetben sétálgatott. Izgatot­tan, fényes szemekkel nézte a kocsibeli tü­neményeket. Aztán elkezdett beszélni. — Ha én egyszer nagyon, nagyon gaz­dag lennék, — igy kezdődött minden me­séje. — Nagy angol park közepén fekvő kastélyt venne magának. Az inasai mind hajporos parókát viselnének. Gong-szóra menne ebédelni. Bár sohase hallotta még a gong zengését. Aztán meglesné valami ódon folyosón éjfélkor a várbeli kísérteteket. De a többi leány kinevette, ők inkább a czirkuszba szerettek ^olna menni, ahol reszkető ponnyk hátán fiatal medvék vetet­tek bukfenczet: s ez szörnyű mulatságos volt. Bella pedig továbbra is ugy járt köz­tük. mintha a lelke másutt volna. Aztán egyszerre csak eltűnt a pult mögül. S ami legcsodálatosabb, nem a Ste­fániauti gummikerekü kaczkiás, feltűnő, pi­rosított arczu talmiherczegnői közé került: hanem férjhezment és komoly, nagyságos asszony lett belőle. Poroszlai Ádám vette feleségül, aki az utóbbi időben, hogy Buda­pesten járt, hihetetlenül sok sárczipőt, gum­mikabátot, plédszijat s egyéb igen hasznos dolgokat vásárolt Belláék üzletében. Es itt kezdődött az álmok tragédiája. Hajporos inasok helyett mindenes le­ányt fogadott Poroszlayné. Volt szalonja, ebédlője, hálószobája. Bútorai ugyanolyanok voltak, aminőket minden Károly-köruti rak­tarban lát az ember, és vasárnap rántott csirkét talált az asztalra a vörns kezű, pisz­kos kötényü cseléd, ft'jes salátával. Ilyen volt a kis elárusítónő gyönyörű szerelmi házassága. Csoda-e, ha ugy érezte : megcsa­lódott az életben, a szerelemben, és határ­talanul szerencsétlennek érezte magát ? De később, mikor már a gyermekeiről kellett gondoskodnia, újra elővette régi ál­mait és nekik mesélt márványfalu kástély­ról, gyémántforgós kalpagu királyfiakról. A legnagyobb gyerek, a fia, alig figyelt rá, ő inkább rablót és pandúrt játszott az udvaron a pajtásaival, — hanem a két kis leány már sokkal több fogékonyságot mutatott a nap­sugárból szőtt ruhában járó tündérkékről szóló mesék iránt. Nekik nem is volt sza­bad a fiukkal kergetődzni az udvaron. Csip­kés, fehér ruháeskákat kaptak, kényesen lé­pegettek az utczán és jól tudták, hogy lár­mázni, futkosni illetlen dolog. Az anyjuk ekkor már kopott, színtelen blúzokat hordott odahaza, főzte az ura, meg a gyermekei ked­vencz ételeit, s főként Matild és Adél fodros toilettjeit mosta, vasalta, gondozta szakadat­lanul. Nem engedte, hogy iskolába járjanak: nevelőnőt fogadott melléjük. S a leányokon fogott is az uri nevelés. Szépek, finomak és előkelőek lettek, lenéz­ték a szegény embert, ellenben szép, rózsa­színű csokrot kötöttek kényes angóramacs­kájuk nyakára. Most már minden öröme csak bennünk telt a kényesztető, beczézgető szeretetben kifogyhatatlan édesanyának. Az igazat megvallva, a leányok a ma­májukat is lenézték kissé. Mert a keze duz­zadt és érdes volt a kézimunkától, holott ők, a kisasszonyok, mindig keztyüben alud­tak és nem is tudott olyan gracziózusaa köszönni, járni, mozogni, mint ők, akik kü­lönórákat vettek a tánczmestertől és három hónapon át csak az udvari bókokat tanul­Hazai gyártmányurSUS.t RÉVÉSZJEN O divatárnházában ±? jk-J=> -A. ÜST, ZPő-Tx-boza* a.

Next

/
Oldalképek
Tartalom