Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.
1906-05-06 / 18. szám
ZXTVIE- évíolyain. IPáfpEL, 1906. XXLÓ.j-ULS Ö. 10. azébttnL0I%¥ KÖZERDEKÜ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : emfcA*SEK WRI-6TKS. HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R sVl I N könyvkereskedésében. HOITSY PÁL. Városunk választópolgársága döntött, még pedig nagy többséggel döntött abban, hogy ki képviselje Pápa városát a parlamentben. Ezen körülmény teszi kötelességünkké, hogy megragadjuk az alkalmat és Ploitsy Pált, mint városunk megválasztott orsz. képviselőjét üdvözöljük és egyben hozzá néhány szót intézzünk, ahhoz az országszerte elismert publicistához és tudóshoz, kit most már magunkénak vallunk és kit most már városunkhoz nagy kötelékek fűznek. Senki el nem vitathatja tőlünk, hogy városunk a haladás jelszavát tűzte ki és fejlődése érdekében a legmesszebbre menő áldozatokat meghozta és jövőben hajlandó meghozni. Számos üdvös intézmény megvalósi tása van folyamatban és ezek között több olyan, mely hathatós támogatásra szorul. Mindezen közügyek igénylik és követelik, hogy oly férfi képviselje Pápa városát, aki városfejlesztési tekintetben nagy tekintély és elegendő befolyással bir, hogy Pápa város közérdekeit is a parlamentben hathatósan támogassa. Már a választás előtt is határo zottan kijelentettük, hogy mi joggal követelhetjük, hogy városunk leendő képviselője városunk minden igényét és minden érdekét alaposan ismerje, mivel ö lesz hivatva arra, hogy erélyes kezeiben a mandátummal legnagyobb befolyását érvényesítse Pápa város fejlődése és haladása érdekében. Ugyanéra,k hangoztattuk akkor, hogy nekünk oly képviselőre vau szükségünk, aki velünk érez, ki nemcsak pillanatnyi ígéretekkel akar mandátumhoz jutni, hanem aki városunk speciális érdekeit figyelemmel kiséri ós azoknak megvalósítását vállvetve helyi vezérférfiainkkal érvényre is tudja juttatni. Választópolgárságunk azon lelkes csoportja mely Hoitsy Pál részére megszerezte sőt jobban mondva kivívta a mandátumot, ezzel egyszersmind beigazolni akarta, hogy Hoitsy Pált ily kvalitású férfiúnak tartja és nagy reményeket füz nevéhez, eUtemeri őt országhirü publicistát, mint pártjának oszlopos tagját, kinek politikai múltja elég garancia arra, hogy széles tudásával, mellékérdeket nem ismerő hazafiasságával képes lesz az országos politikával kapcsolatosan a helyi érdekeinket is megvédelmezni. Városunk választópolgárságának zöme akkor amidőn Hoitsy Pálnak oly fényes győzelmet biztositott, városunk eminens érdekeit szem előtt tartó okosságának tanújelét adta, mert ha nem közönséges dolog az orsz. képviselő megválasztása rendes viszonyok és körülmények között, ha a józan gondolkodás és higgadt megfontolás mindenkor előfeltételei annak, hogy valamely kerület mindeü tekintetben ugy válasszon, ahogy azt ama nagy célok megkívánják, melyeket ezen tényével szolgál, ugy kétszeres előre átást minden érdeknek TÁRCZA. Az üvegházból. Abban az időben, mikor még tunikás ruhákat, derékban rettentően bevágó hullámos fűzőket hordtak a budapesti leányok, vasárnap délutánonkint, mikor az üzlet zárva maradt, Tót Bella a többi kis elárusitónővel együtt a Városligetben sétálgatott. Izgatottan, fényes szemekkel nézte a kocsibeli tüneményeket. Aztán elkezdett beszélni. — Ha én egyszer nagyon, nagyon gazdag lennék, — igy kezdődött minden meséje. — Nagy angol park közepén fekvő kastélyt venne magának. Az inasai mind hajporos parókát viselnének. Gong-szóra menne ebédelni. Bár sohase hallotta még a gong zengését. Aztán meglesné valami ódon folyosón éjfélkor a várbeli kísérteteket. De a többi leány kinevette, ők inkább a czirkuszba szerettek ^olna menni, ahol reszkető ponnyk hátán fiatal medvék vetettek bukfenczet: s ez szörnyű mulatságos volt. Bella pedig továbbra is ugy járt köztük. mintha a lelke másutt volna. Aztán egyszerre csak eltűnt a pult mögül. S ami legcsodálatosabb, nem a Stefániauti gummikerekü kaczkiás, feltűnő, pirosított arczu talmiherczegnői közé került: hanem férjhezment és komoly, nagyságos asszony lett belőle. Poroszlai Ádám vette feleségül, aki az utóbbi időben, hogy Budapesten járt, hihetetlenül sok sárczipőt, gummikabátot, plédszijat s egyéb igen hasznos dolgokat vásárolt Belláék üzletében. Es itt kezdődött az álmok tragédiája. Hajporos inasok helyett mindenes leányt fogadott Poroszlayné. Volt szalonja, ebédlője, hálószobája. Bútorai ugyanolyanok voltak, aminőket minden Károly-köruti raktarban lát az ember, és vasárnap rántott csirkét talált az asztalra a vörns kezű, piszkos kötényü cseléd, ft'jes salátával. Ilyen volt a kis elárusítónő gyönyörű szerelmi házassága. Csoda-e, ha ugy érezte : megcsalódott az életben, a szerelemben, és határtalanul szerencsétlennek érezte magát ? De később, mikor már a gyermekeiről kellett gondoskodnia, újra elővette régi álmait és nekik mesélt márványfalu kástélyról, gyémántforgós kalpagu királyfiakról. A legnagyobb gyerek, a fia, alig figyelt rá, ő inkább rablót és pandúrt játszott az udvaron a pajtásaival, — hanem a két kis leány már sokkal több fogékonyságot mutatott a napsugárból szőtt ruhában járó tündérkékről szóló mesék iránt. Nekik nem is volt szabad a fiukkal kergetődzni az udvaron. Csipkés, fehér ruháeskákat kaptak, kényesen lépegettek az utczán és jól tudták, hogy lármázni, futkosni illetlen dolog. Az anyjuk ekkor már kopott, színtelen blúzokat hordott odahaza, főzte az ura, meg a gyermekei kedvencz ételeit, s főként Matild és Adél fodros toilettjeit mosta, vasalta, gondozta szakadatlanul. Nem engedte, hogy iskolába járjanak: nevelőnőt fogadott melléjük. S a leányokon fogott is az uri nevelés. Szépek, finomak és előkelőek lettek, lenézték a szegény embert, ellenben szép, rózsaszínű csokrot kötöttek kényes angóramacskájuk nyakára. Most már minden öröme csak bennünk telt a kényesztető, beczézgető szeretetben kifogyhatatlan édesanyának. Az igazat megvallva, a leányok a mamájukat is lenézték kissé. Mert a keze duzzadt és érdes volt a kézimunkától, holott ők, a kisasszonyok, mindig keztyüben aludtak és nem is tudott olyan gracziózusaa köszönni, járni, mozogni, mint ők, akik különórákat vettek a tánczmestertől és három hónapon át csak az udvari bókokat tanulHazai gyártmányurSUS.t RÉVÉSZJEN O divatárnházában ±? jk-J=> -A. ÜST, ZPő-Tx-boza* a.
