Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-12-10 / 50. szám

részletben, mindenkor novem. hó 1.-én a v. pénztárba magát kötelezi és egyúttal meg­engedi, hogy ezen összeg az iratokhoz csa­tolt adóslevél alapján. Bürgner Fülöpnének ingatlanára telekkönyvileg biztosittassék el­fogadja és a város polgármesterét utasítja, hogy a letartóztatott Bürgner Fülöpnek szabadlábra helyezése iránt a győri királyi ügyészséget azonnal kerese meg. 7. Klesitz József v. rendőrnek nyug­díjaztatás iránti kérvénye. Klesitz József v. rendőrt 1906-ik évi január hó 1-ső napjától kezdve nyugdíjazza, nyugdiját 24 évi szolgálat után fizetésének 68'Vban, vagyis 454 kor. 24 fillérben meg­állapítja, 1906. január hó 1-től illetményeit beszünteti és nyugdíj illetményeit pedig fennti időtől kezdve folyósítja, miről a pénz­tári számvevőséget értesiti. 8. V. tanács jelentése a sertéspiaczról. A képviselőtestület a sertéspiac ügyét a napirendről ezúttal leveszi és bevárja az 0. M. K. E. pápai fiókjának és a pápai ipar­testületnek beadandó javaslatát. Egyúttal megkeresi az uradalmi igaz­gatóságot, hogy a főkertekben levő telkek­ből hajlandó-e és mennyit Pápa városnak átengedni. 9. Szokoly Ignácz rendőrkapitány be­tegségének tartania alatt felmerült költsé­geknek megtérítését kéri. Vágó László, Kováts Ferenc, Hajnöczlcy Béla és Bíllitz Ferenc felszólalásai után a következő határozat hozatott : Szokoly Ignác rehdőrkapjtánynak, be­tegségé tartama alatt felmerült költségek­fedezésére háromszáz korona összeget a vá­rosi pénztári maradvány terhére megszavaz és azt a v. pénztárból neeezettnek szabály­szerű nyugtája ellenében kiutalja, kimondja azonban, hogy ezen összeget csakis azért szavazta meg, mert a rendőrkapitány mint Uizoltó-főparancsnok hivatalos kötelessége­nek teljesítése közben kapta betegségét. 10. Török Antal hivatalszolga beteg­sége tartama alatt felmerült költségek meg­szavazását kéri. Török Antal hivatalszolgának hivata­los kötelességének teljesítése közben kapott betegségének tartama alatt felmerült költ­ségeinek fedezésére ötven korona összeget a v. pénztári maradvány terhére megsza­vaz és a v. pénztárt utasítja, hogy fennti összeget nevezettnek szabályszerű nyugtája ellenében fizesse ki. 11 Jelentés a női kórház számára m e g v á s ár olt telekről. Polgármester jelenti, hogy személyesen érintkezett Martonfalvay Eleknél, ki ezen telket az előbbi közgyűlési határozat értel­mében nem hajlandó átadni, ha azonban a városnak szüksége volna ezen telekre, ugy nem zárkózik el ezt a városnak eladni. dr. Lövy, Vágó, Bermülier, dr. Grosz és dr. Hoffner felszólalásai után kimonda­tott, hogy: A képviselőtestület á jelentést tudo­másul veszi, de utasítja a polgármestert, hogy a telek átengedése érdemében ujabb tárgyalásokba bocsátkozzék a tulajdonossal. 12. Hauptman Istvánnal kötött szerző­dést a v. t. bemutatja jóváhagyás végett. Hauptmann István pápai lakónak bér­beadja a veszprémi káptalantól vásárolt 13.000 !-öI területet 1905 évi okt. hó 1-től, 1907. évi okt. hó l-ig 1200 Cj-ölét 20 ko­rona évi béiösszegért. Fenntartja magának a jogot a városi hogy ott homokbányát nyithasson, de meg­engedi, hogy az e célra elfoglalt terület után járó bérösszeg a bérből levonassék. A szerződést jóváhagyás végett a thatósághoz felterjeszti. Ezen határozat névszerinti szavazás után mondatott ki. 13. Illetőségi ügyek. A képviselőtestület az illetőségért fo­lyamodók kérelmét a városi tanács javas­lata alapján elutasította. Tanítók hangversenye, — 1905. december 2. — A pápai néptanítók által mult szom­baton a Griff szálló nagytermében táncmu­latsággal egybekötött hangversenye vára­kozáson felüli fényes sikert aratott. Tartozunk az igazságnak azzal, hogy minden oly egyesületet vagy kört, mely a maga helyes célját megfelelő élénk tevé­kenységgel és kitartással igyekszik megva­lósítani, teljes elismeréssel és méltánylással kisérjük. A pápai néptanítók egyesülete hi­vatottságának minden tekintetben megfelel és annak vezetősége minden alkalmat meg­ragad, hogy az érdeklődést a társadalom körében ébren tartsa és fokozza. Erről győződtüunk meg ezen hangver­seny alkalmával is, amelyet a „Tanitók háza" javára rendeztek és a mely minden tekintetben kiválónak mondhatő. A Griff szálló nagyterme megtelt diszzes közönség­gel és a hét pontból álló hangverseny mű­sora kiváló müérzékkel volt egybeállítva. Az estély műsorát dr. Horváth József theologiai tanár nyitotta meg, ki a ,,Magas­feszültségű villamos áramokról" tartott igen érdekes és szakszerű előadást, bemutatva egyben a „Tesla-féle" kísérleteket is. A minden tekintetben érdekes és sikerült kí­sérletekkel a közönség érdeklődését teljesen lebilincselte. Az előadást zajos tapsokkal honorálták. Ezután az állami tanitóképző-intézet énekkara Sarudy Ottó énektanár mesteries vezetése alatt „Rajta, előre" cimii dalt éne­kelte el, mely énekkar precizitásáról már több izben volt alkalmunk a legnagyobb di­cséret hangján megemlékezni. A tapsok elhangzása után Gersli Leoné művészi zongorajátékában volt alkalmunk gyönyörködni, ki a „Tavasz susogása" és "a „Bőregér" operettnek „paraphrasisát" bá­mulatos technikával és művészi stylben ját­szotta el. Nem vonunk le dilletánsaink ala­pos készültségi! játékából semmit sem ak­kor, amidőn kijelentjük, hogy városunkban ily művészi zongorajátékot dilietánsoktóí még eddig nem hallottunk. A közönség igen csak meg­nem Aztán még több megbotránkoztató dol­got művelt. Azt mondta : most meglátogatja a régi szeretőjét. Fogjanak be neki a szán­kába. S rettenetes káromkodást csapott, mi­kor nem akartak neki mindjárt éjfél idején befogni. Abböl a látogatásból ugyan semmi sem lett, mert a jó ur ugy elázott, hogy nem bírt megállni a lábán s a szolgáknak kellett lefektetni. Mikor déltájban fölébredt, nem emlékezett, hogy mi történt az éjjel, arra emlékezett, hogy a fogadását szegte. Kissé nyugtalankodott, hogy lesz-e ebből valami baj V Abban az átkozott reverzálisban nagyon lekötötte magát. De tán csak nem veszik azt igazán ugy. a hogy irva van ? Mikor aztán megtudta, hogy a íele­sége elment hazulról, akkor mar jobban megijedt. Ejnye lánehordtát, mégsem kel­'ett volna kirúgni a hámból. Hogy édesgeti már most vissza az asszonyt ? De mig_ezen tépelődik, hát íme itt jön a Jászai Péter szolgabíró kocsija s száll a kocsiból a szolgabíró meg az küdtje. Isten hozott, fogadta őket Oroszy. De azok még csak parolázni sem akar­nak vele, hanem előállnak a reverzálissal. — Már most csak kövess minket, — mondta a szolgabíró, — mert bizony töm­löcbe teszünk, a hogy itt áll a magad keze aláírásával. — No, no, — dadogott Oroszy Fe­renc uram, — tréfa, ami tréfa, bátyám, de olyan törvény nincsen, hogy nemes embert megfogjanak. le­es­— Már pf jdig megfogunk. S a szolgabíró intett a vátmegye ka­tonájának. — Ide azt a vasat. Rá kell verni ke­zére, lábára. Oroszy Ferenc uram tiltakozott: — Yiolencia. Nagyobb hatalmaskodás. Főbenjáró cselekedet. Kontradikálok. A szolgabíró elébe tartotta az írást. — Nem lehet. Itt van, hogy lemon­dasz minden ellenállási jussodról. Magad írtad alá. Hatalmat adtál, hogy vasraves­sünk, nem tekintvén sem kontradikálást, sem apeJlálást, melyeket előre mind sem­miseknek nyilatkoztattál. Itt van írásban. Ott volt. Biz az ott volt. Mit lehetett tenni ellene V Hatalmába adta magát a szol­gabírónak. már azon nem segíthetni. •— A jószágokat is lefoglaljuk, — mondta a szolgabíró. — Már ezután nem a tied. Oroszy uramnak semmiképp sem tet­szett a dolog. — Ne bolondozzatok, Péter. Csak nem gondolod, hogy igazán irtam alá ilyen os­tobaságot ? — Már akár igazán írtad, akár nem igazán, meg van irva. Rajta van a pecsé­ted is. Teljesen a hatalmamba adtad ma­gadat, lemondván minden más bíróságról. Oroszy könyörgésre fogta a dolgot : — Péter, én mindig jó atyádfia vol­tam. Már csak nem teszed rajtam ezt a csúfságot. — De megteszem — mondta amaz. — Hát a feleségem'? — szólt félén­ken Oroszy uram. -— A feleséged ? Azt majd elválasztja a törvény. — De én nem engedem. — Már beleegyeztél. Az is itt van eb­ben az írásban. Nincs már neked az ellen szavad. Ha becsületes ember vagy, állód, amit aláírtál. Oroszy Ferenc uram csüggedten va­kargatta fejét. Hát persze, hogy becsületes ember, állni kell, amit aláirt, nem lehet az alól kibújni. —/Aztán hová visztek? — kérdezte nagybusán. — A tömlöczbe — felelte Jászai Pé­ter. — De minthogy atyádfia vagyok, hát nem vetlek valami vár fenekére, csak ná­lam maradsz, hanem kenyéren, vízen. Már azon nem segíthetek. Nincs följegyezve, hogy meddig volt ott bezárva Oroszy Ferenc uram, de sokáig nem lehetett, mert egyszer csak jött a fiatal asszony, még pedig most magától jött, kér­lelni sem kellett. —- Ereszszék ki az uramat, — azzal állított be Jászai Péterhez. — Korán lesz még, húgom — mondta neki a szolgabíró ; hadd ülje ki az eszten­dőnek legalább felét. De az asszony nem hagyott békét. Csak eresszék ki. — Hátha megint rosszra vetemedik ? — Dehogy vetemedik — védelmezte az asszony. — Majd vigyázok rá szeretet­tel. Ugy kellett volna eddig is. Mert többet ér az minden pecsétes levélnél, fenyegetés­nél, büntetésnél. Igy szabadult ki Oroszy Ferenc uram s nem is fordult elő több háborúság a há­zastársak közt: de a reverzálisa megmaradt a mai napig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom