Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.
1905-12-10 / 50. szám
részletben, mindenkor novem. hó 1.-én a v. pénztárba magát kötelezi és egyúttal megengedi, hogy ezen összeg az iratokhoz csatolt adóslevél alapján. Bürgner Fülöpnének ingatlanára telekkönyvileg biztosittassék elfogadja és a város polgármesterét utasítja, hogy a letartóztatott Bürgner Fülöpnek szabadlábra helyezése iránt a győri királyi ügyészséget azonnal kerese meg. 7. Klesitz József v. rendőrnek nyugdíjaztatás iránti kérvénye. Klesitz József v. rendőrt 1906-ik évi január hó 1-ső napjától kezdve nyugdíjazza, nyugdiját 24 évi szolgálat után fizetésének 68'Vban, vagyis 454 kor. 24 fillérben megállapítja, 1906. január hó 1-től illetményeit beszünteti és nyugdíj illetményeit pedig fennti időtől kezdve folyósítja, miről a pénztári számvevőséget értesiti. 8. V. tanács jelentése a sertéspiaczról. A képviselőtestület a sertéspiac ügyét a napirendről ezúttal leveszi és bevárja az 0. M. K. E. pápai fiókjának és a pápai ipartestületnek beadandó javaslatát. Egyúttal megkeresi az uradalmi igazgatóságot, hogy a főkertekben levő telkekből hajlandó-e és mennyit Pápa városnak átengedni. 9. Szokoly Ignácz rendőrkapitány betegségének tartania alatt felmerült költségeknek megtérítését kéri. Vágó László, Kováts Ferenc, Hajnöczlcy Béla és Bíllitz Ferenc felszólalásai után a következő határozat hozatott : Szokoly Ignác rehdőrkapjtánynak, betegségé tartama alatt felmerült költségekfedezésére háromszáz korona összeget a városi pénztári maradvány terhére megszavaz és azt a v. pénztárból neeezettnek szabályszerű nyugtája ellenében kiutalja, kimondja azonban, hogy ezen összeget csakis azért szavazta meg, mert a rendőrkapitány mint Uizoltó-főparancsnok hivatalos kötelességenek teljesítése közben kapta betegségét. 10. Török Antal hivatalszolga betegsége tartama alatt felmerült költségek megszavazását kéri. Török Antal hivatalszolgának hivatalos kötelességének teljesítése közben kapott betegségének tartama alatt felmerült költségeinek fedezésére ötven korona összeget a v. pénztári maradvány terhére megszavaz és a v. pénztárt utasítja, hogy fennti összeget nevezettnek szabályszerű nyugtája ellenében fizesse ki. 11 Jelentés a női kórház számára m e g v á s ár olt telekről. Polgármester jelenti, hogy személyesen érintkezett Martonfalvay Eleknél, ki ezen telket az előbbi közgyűlési határozat értelmében nem hajlandó átadni, ha azonban a városnak szüksége volna ezen telekre, ugy nem zárkózik el ezt a városnak eladni. dr. Lövy, Vágó, Bermülier, dr. Grosz és dr. Hoffner felszólalásai után kimondatott, hogy: A képviselőtestület á jelentést tudomásul veszi, de utasítja a polgármestert, hogy a telek átengedése érdemében ujabb tárgyalásokba bocsátkozzék a tulajdonossal. 12. Hauptman Istvánnal kötött szerződést a v. t. bemutatja jóváhagyás végett. Hauptmann István pápai lakónak bérbeadja a veszprémi káptalantól vásárolt 13.000 !-öI területet 1905 évi okt. hó 1-től, 1907. évi okt. hó l-ig 1200 Cj-ölét 20 korona évi béiösszegért. Fenntartja magának a jogot a városi hogy ott homokbányát nyithasson, de megengedi, hogy az e célra elfoglalt terület után járó bérösszeg a bérből levonassék. A szerződést jóváhagyás végett a thatósághoz felterjeszti. Ezen határozat névszerinti szavazás után mondatott ki. 13. Illetőségi ügyek. A képviselőtestület az illetőségért folyamodók kérelmét a városi tanács javaslata alapján elutasította. Tanítók hangversenye, — 1905. december 2. — A pápai néptanítók által mult szombaton a Griff szálló nagytermében táncmulatsággal egybekötött hangversenye várakozáson felüli fényes sikert aratott. Tartozunk az igazságnak azzal, hogy minden oly egyesületet vagy kört, mely a maga helyes célját megfelelő élénk tevékenységgel és kitartással igyekszik megvalósítani, teljes elismeréssel és méltánylással kisérjük. A pápai néptanítók egyesülete hivatottságának minden tekintetben megfelel és annak vezetősége minden alkalmat megragad, hogy az érdeklődést a társadalom körében ébren tartsa és fokozza. Erről győződtüunk meg ezen hangverseny alkalmával is, amelyet a „Tanitók háza" javára rendeztek és a mely minden tekintetben kiválónak mondhatő. A Griff szálló nagyterme megtelt diszzes közönséggel és a hét pontból álló hangverseny műsora kiváló müérzékkel volt egybeállítva. Az estély műsorát dr. Horváth József theologiai tanár nyitotta meg, ki a ,,Magasfeszültségű villamos áramokról" tartott igen érdekes és szakszerű előadást, bemutatva egyben a „Tesla-féle" kísérleteket is. A minden tekintetben érdekes és sikerült kísérletekkel a közönség érdeklődését teljesen lebilincselte. Az előadást zajos tapsokkal honorálták. Ezután az állami tanitóképző-intézet énekkara Sarudy Ottó énektanár mesteries vezetése alatt „Rajta, előre" cimii dalt énekelte el, mely énekkar precizitásáról már több izben volt alkalmunk a legnagyobb dicséret hangján megemlékezni. A tapsok elhangzása után Gersli Leoné művészi zongorajátékában volt alkalmunk gyönyörködni, ki a „Tavasz susogása" és "a „Bőregér" operettnek „paraphrasisát" bámulatos technikával és művészi stylben játszotta el. Nem vonunk le dilletánsaink alapos készültségi! játékából semmit sem akkor, amidőn kijelentjük, hogy városunkban ily művészi zongorajátékot dilietánsoktóí még eddig nem hallottunk. A közönség igen csak megnem Aztán még több megbotránkoztató dolgot művelt. Azt mondta : most meglátogatja a régi szeretőjét. Fogjanak be neki a szánkába. S rettenetes káromkodást csapott, mikor nem akartak neki mindjárt éjfél idején befogni. Abböl a látogatásból ugyan semmi sem lett, mert a jó ur ugy elázott, hogy nem bírt megállni a lábán s a szolgáknak kellett lefektetni. Mikor déltájban fölébredt, nem emlékezett, hogy mi történt az éjjel, arra emlékezett, hogy a fogadását szegte. Kissé nyugtalankodott, hogy lesz-e ebből valami baj V Abban az átkozott reverzálisban nagyon lekötötte magát. De tán csak nem veszik azt igazán ugy. a hogy irva van ? Mikor aztán megtudta, hogy a íelesége elment hazulról, akkor mar jobban megijedt. Ejnye lánehordtát, mégsem kel'ett volna kirúgni a hámból. Hogy édesgeti már most vissza az asszonyt ? De mig_ezen tépelődik, hát íme itt jön a Jászai Péter szolgabíró kocsija s száll a kocsiból a szolgabíró meg az küdtje. Isten hozott, fogadta őket Oroszy. De azok még csak parolázni sem akarnak vele, hanem előállnak a reverzálissal. — Már most csak kövess minket, — mondta a szolgabíró, — mert bizony tömlöcbe teszünk, a hogy itt áll a magad keze aláírásával. — No, no, — dadogott Oroszy Ferenc uram, — tréfa, ami tréfa, bátyám, de olyan törvény nincsen, hogy nemes embert megfogjanak. lees— Már pf jdig megfogunk. S a szolgabíró intett a vátmegye katonájának. — Ide azt a vasat. Rá kell verni kezére, lábára. Oroszy Ferenc uram tiltakozott: — Yiolencia. Nagyobb hatalmaskodás. Főbenjáró cselekedet. Kontradikálok. A szolgabíró elébe tartotta az írást. — Nem lehet. Itt van, hogy lemondasz minden ellenállási jussodról. Magad írtad alá. Hatalmat adtál, hogy vasravessünk, nem tekintvén sem kontradikálást, sem apeJlálást, melyeket előre mind semmiseknek nyilatkoztattál. Itt van írásban. Ott volt. Biz az ott volt. Mit lehetett tenni ellene V Hatalmába adta magát a szolgabírónak. már azon nem segíthetni. •— A jószágokat is lefoglaljuk, — mondta a szolgabíró. — Már ezután nem a tied. Oroszy uramnak semmiképp sem tetszett a dolog. — Ne bolondozzatok, Péter. Csak nem gondolod, hogy igazán irtam alá ilyen ostobaságot ? — Már akár igazán írtad, akár nem igazán, meg van irva. Rajta van a pecséted is. Teljesen a hatalmamba adtad magadat, lemondván minden más bíróságról. Oroszy könyörgésre fogta a dolgot : — Péter, én mindig jó atyádfia voltam. Már csak nem teszed rajtam ezt a csúfságot. — De megteszem — mondta amaz. — Hát a feleségem'? — szólt félénken Oroszy uram. -— A feleséged ? Azt majd elválasztja a törvény. — De én nem engedem. — Már beleegyeztél. Az is itt van ebben az írásban. Nincs már neked az ellen szavad. Ha becsületes ember vagy, állód, amit aláírtál. Oroszy Ferenc uram csüggedten vakargatta fejét. Hát persze, hogy becsületes ember, állni kell, amit aláirt, nem lehet az alól kibújni. —/Aztán hová visztek? — kérdezte nagybusán. — A tömlöczbe — felelte Jászai Péter. — De minthogy atyádfia vagyok, hát nem vetlek valami vár fenekére, csak nálam maradsz, hanem kenyéren, vízen. Már azon nem segíthetek. Nincs följegyezve, hogy meddig volt ott bezárva Oroszy Ferenc uram, de sokáig nem lehetett, mert egyszer csak jött a fiatal asszony, még pedig most magától jött, kérlelni sem kellett. —- Ereszszék ki az uramat, — azzal állított be Jászai Péterhez. — Korán lesz még, húgom — mondta neki a szolgabíró ; hadd ülje ki az esztendőnek legalább felét. De az asszony nem hagyott békét. Csak eresszék ki. — Hátha megint rosszra vetemedik ? — Dehogy vetemedik — védelmezte az asszony. — Majd vigyázok rá szeretettel. Ugy kellett volna eddig is. Mert többet ér az minden pecsétes levélnél, fenyegetésnél, büntetésnél. Igy szabadult ki Oroszy Ferenc uram s nem is fordult elő több háborúság a házastársak közt: de a reverzálisa megmaradt a mai napig.