Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-11-05 / 45. szám

Ezen indítvány egyhangúlag elfogadtatott és a 4 szabályrendelet ez alkalommal napirendről levétetett. Törvényhatósági határozat a női kórház ügyében. Felolvastatott ifj. Martonfalvay Elek levele, melyben hivatkozva megboldogult édes atyja intentiójára, ezen általa adományozott telket csupán kórházi célokra hajlandó továbbra is átengedni. dr. Lövij régi álláspontjához hiven a kórház egyik pavillonjának megépítését ajánlja, dr. Kende a felolvasott levélből azt látja, hogy az örökös hajlandó a telket kórházi célokra továbbra is átengedni és igy az áll. vál. javaslatát fogadja el, hogy ezen közgyűlésből kifolyólag egy küldöttség menesztessék Martonfalvay Elekhez, melyben őt a teleknek csupán kórházi célokra való további átengedésére felkérje. dr. Hoff'ner csatlakozik dr. Kende Ádám felszólalásához, egyben azonban utasítani kéri a tanácsot, hogy a pénzügyi bizottsággal egyetemben a kórház építési ügyét a rendelkezésre álló alapok alapján nyilvántartsa és erre nézve a szükséges intézkedéseket megtegye. A képviselőtestület a női kórház építési ügyében ezután a következő határozatot hozta: Pápa város képviselőtestületének minden egyes tagja meg van győződve egy modern kórház építésének szükségességéről, de a város jelenlegi pénzügyi helyzete ezt nem engedi és igy ezen kérdésnek napirendről való ^levetelét határozza. Nehogy azonban ezen kiválóan kórházi célokra igen alkalmas és jutányosán kapott telket kénytelen legyen a város az adományozónak visszaadni, utasitattik a város polgármestere, hogy küldöttségileg kérje fel ifj. Martonfalvay Elek urat. miszerint a fennetbi célra a város tulajdonába a kérdéses ingatlant meghagyni kegyeskedjék, kijelentve, hogy amint a város pénzügyi helyzete megengedi az átengedett területre egy modern kórház épitését kötelességének fogja ismerni. A küldöttség tagjainak megválasztásával a polgármester megbizatik. Illetőségi ügyek. Stéger Pál és bchlesinger Száli illetőségét a városi tanács javaslata alapján a képviselőtestület nem ösmeri el. Több tárgy nem lóvén nepirenden a közgyűlés befejezést nyert. Áilafkiállítás és díjazás. Pápa, 1905. október 29. Szép siker mellett ment végbe vasárnap a tenyészállat-kiállítás és díjazás, melyet a vármegyei gazdasági egyesület rendezett városunkban, az országos vásártéren. Vármegyénk gazdaközönségének számos előkelő tagja Ihász Lajos főrendiházi taggal és dr. Ováry Ferenc orsz. képviseleővel az élén, továbbá a rendező bizottság és pedig Reinptecht Antal gazd. egyl. elj nökhelyettes, Mészáros Károly polgármester, Bélák Lajos főszolgabíró, Tar Gyula földmivesiskolai igazgató, mint jury-elnök és Paur Ödön gazd. egyl. titkár, megjelent az áll atd íjazásra, melyen a városi és vidéki kisgazdák és érdeklődők is nagyszámban j résztvettek. Felhajtottak a díjazásra 71 tehenet, I 10 szopós borjut, 16 bikát és 120 üszőt, Különösen az üsző-állomány anyaga volt kitűnő, amelyről a biráló bizottság is a legnagyobb elismeréssel beszélt. Tekintettel a felhajtott állatok nagy számára két biráló bizottság működött, Áz egyik Tar Gyula elnöklete alatt, Ihász Lajos, dr. Óvári Ferenc, Jákói Géza, Balhauser Ottó ker. állattenyészeti felügyelő, Polák Ferenc, Bauer Károly (Veszprém) és Nyárády János tagokból állott; mig a másiknak elnöke : Rainprecht Antal, tagjai : Bélák Lajos főszolgabíró. Szabadhegyi Kálmán dr.. Magyar Karoly (Kamond), Töpler Károly (Károlyháza), Meller Dávid (Vázsony), Tury Nagy János kir. állatorvos és Máté László voltak. Tehenek után (nyugoti faj) dijat nyertek : Hegyi József Somlyóvásárhely 100 K., Keiser György Döbrönte, Götze József Pápa 80—80 K, Gergye János Pápa, Nigitser György .Döbrönte, Grób József Béb 50—50 K, Varga Károly Á.-Tevel, Marton B'erenc S.-Vásárhely 40—40 K és magyar faj tehénért Végh János P.-Kovácsi 50 koronát. Bikák után dijat nyertek : Katona Károly Mihályháza 60 K, Keiser György Döbrönte 40 K, Szabó Sándor H.-Bödöge, Egyed Károly Vecse 30—30 K, Irgalmas rend Pápa, Hegyi József S.-Vásárhely 20—20 koronát. Üszők után dijat nyertek : Törzsök Pál Pápa 80 K Pápa város dija, Sikos Márton N.-Alásony 60 K, Poller István Dáka 50 K, Tömből János Pápa, Kovács Károly Nyárád 40 — 40 K, Veidinger József Szűcs, Sulyok Mátyás Béb, Keiser György Döbrönte, Molnár Gábor Pápa, Heiser János L.-Patonn | 20—20 K.-t. Összesen 1110 korona jutalmat kaptak a kiállító kisgazdák, kiknek a pénzdijakat nyomban kiosztották. Rainprecht Antal egyl. elnökhelyettes szép buzdító beszédet intézett a gazdaközönséghez és a biráló bizottsághoz, megköszönvén hálásan a szives közreműködésüket. Tar Gyula beszélt ezután, éltetve az elnökhelyettest és Paur titkárt, mint a kiknek-köszönhető első sorban is az ! állatdijazás rendezése és sikere. Délben a Griff-szállóban társas ebéd volt, melyen mintegy 25-en vettek részt. Az első felköszöntőt Mészáros Károly polgármester mondta Rainprecht Antal gazd. elnökhelyettesre, akit a város nevében üdvözölt, Rainprecht Antal pedig a polgár: mestert és a biráló bizottság elnökét és I tagjait éltette. Színészet Pápán, A hét folyamán Sziklay Kornél vendégszereplését Hegyessy Mari a Nemzeti színház drámai művésznője váltotta fel. Közönségünk ez alkalommal fényesen beigazolta, hogy nemcsak az operette válfajok, hanem a komoly drámai előadások iránt is bír művészi érzékkel, amennyiben mindhárom estén zsúfolásig megtelt a színház és í lelkesen ünnepelte a vendégmüvésznőt. Mielőtt heti referádánkra áttérnénk figyelmeztetnünk kell az igazgatót azon számos panaszokra, melyek a bérlő közönség rómégse szereti őt. És lehunyt szeme előtt egy másik kép jelent meg. Mary szomorúan mosolygó, édes arca. — Jóságos Isten, — gondolta el, •— mért nem tarthatom igy örökre lehunyva a szemeimet, hogy rajta kivül ne látnék soha senki mást ! S ez az imádság — talán éppen azért mert egy félig ratheista szivéből szakadt ki: utat talált az Ég felé . . . r * A kocsi már előállt, hogy Maryt vigye az állomáshoz. Húzott minden percet, hogy minél kevesebb idö maradjon a búcsúzásra. Varsády a jó emberek hiszékenységével vette tudomásul annak a levélnek meséjét, amely őt isméi beteg barátnőjéhez hivja, s az asszony zavartan, szórakozottan halmozta el dédelgető figyelmével. Mary szemei csak az utolsó percben keresték Tornayt, hogy tőle is bucsut vegyen, hogy panasztalanul elmondja neki a tekintetével: — Megcsaltal engem, vagy magadat csalod . . . Varsády tölcsért csinált a két tenyeréből, ugy kiáltotta a lugas felé : — Ákos! — Mit csinál Ákos '? — kérdi az aszszony. — A lugasban van, patronjait töltögeti. Csakugyan, megláthatták messziről is, s a hogy feléjük piroslott cigarettájának parázsá, Varsádyné ijedten, boszusan szólt: — Rettenetes könnyelműség! — Cigaretázva tölti a patronokat. Alig hogy kimondta, abban a percben erös robaj hallatszott, füstfelhő csapott fel a lugasból és mind a hárman kétségbeesetten rohantak a szerencsétlenség színhelye felé. Tornay öntudatát vesztve a földön, alig bírták életre hozni. Az orvos, aki rövid idő alatt már mellette volt. szomorúan konstatálta : — Az életét meg lehet menteni, de a szeme világának örökre vége. — Mary, — fordult most a leánv felé elfehéredett ^arccal Varsádyné, — kérem maradjon. Ez a beteg ápolásra szorul s engem ugy összetört a szerencsétlenség, hogy magam in hasznavehetetlen beteg vagyok. A leány beleegyezése jeléül meghajtotta fejét, Varsádyné pedig sirva hagyta el a szobát. Talán semmibe veszett álmait siratta . . . * — Ki van mellettem ? — kérdezte Tornay egyik napon, mikor már levehették arcáról a r kötéseket. — Én vagyok itt, — felte rá Mary. — Mindig csak Mary, — szólt halkan a beteg s arcát arra fordította, ahonnét a hangol hallotta. A leány pedig elgondolta : — Mellette tudnék lenni mindörökké, i hogy kézenfogva vezessem az én utaimon. Nincs most már semmije, nem láthatja még a napnak sugarát se, fénytelen szemeitől ; irtózattal fordul el még az az asszony is. | aki előbb vele akarta átélni az életet . . . Csak az én érzésem nem változott, csak én' forrtam hozzá még erősebben ... Ha jönne velem ! Lenne két kis szobánk egy tiszta, szép faluban, a harmadik az irodám volna, ahol adom és veszem a leveleket. Dolgoznék rá, ápolnám, szeretném és felvidámítanám dalommal a lelkét. — Mindig csak Mary — mondja újra a férfi. — Csak — felel a leány. Tornay kinyújtotta a karját és keresve tapogatott a leány keze után s Mary ujjai akaratlanul is kezébe csúsztak. Hallgattak egy ideig, aztán megszólalt halkan a világtalan ember: — Mikor még láttam, csak azért hunytam le a szemeimet, hogy semmi más ne érjen a lelkemig, csak egy édes szomorú mosolygás. Ugy indult az életem, hogy attól a mosolytól örökre el kellett volna válnom s felsóhajtottam — mért nem maradhat örökre lehunyva a két szemem, hogy mindig csak azt lássam ? Az Istentagadó kérése égbe szállt, örökre lehunyva maradt a szemem, Mary . . , Görcsösen fonódtak össze ujjaik s a leánynak arcán lefutottak a könnyek. — Most azt a mosolyt látom, édes, szomorú leányom . . . ugy-e, hogy mosolyog e percben is ? — Igen, — felel halkan a másik és belerezdül a szive. — Hiába hallgatták meg odafönn az imádságomat — folytatta a férfi — hiszen igy nyomorék vagyok. — Nem, nem hiába — vágott szavába Mary, — igy kellett lennie, hogy soha senki mást ne láss, csak engem. — Szeretsz ? És igy is ? — kérdi boldogságtól izgatott hangon a megszenvedett ember. A leány nem szólt rá semmit, csak átölelte a két karjával és megcsókolta világtalan szemeit.