Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-04-02 / 14. szám

3 l'Aí'Ai JvÓÁLÖNY 1905. április 2 Színészet Pápán. Nem voltunk rossz jóslók, amidőn múltkori tudósításunkban jó eleve kijelentettük, hogy közönségünk rokonszenve Micsey színtársulatával a bemutató előadások után biztosítva van. Nemcsak hogy nem csalódtunk, de a tények legfényesebben igazolják, hogy előlegezett bizalmunk várakozáson felüli módon érvényesült. Közönségünk pártolását igazolja azzal, hogy a lefolyt héten telt sőt zsúfolt házak előtt játszódtak le az előadások. Ezzel a látogatottsággal beigazolva látjuk azt. hogy városunkban igenis van színházlátogató közönség és megcáfolja a rosszindulattal híresztelt azon állítást, hogy közönségünk a városunkban időző színtársulat iránt teljes közönnyel viseltetik. Igenis közönnyel viseltetik oly színtársulattal szemben, mely közönségünk igényeit nem képes kielégíteni, de viszont pártol társulatot, illetve igazgatót, ki igyekszik megnyerni a közönség rokonszenvét és a szinügyi bizottsággai karöltve iparkodik az igények kielégítésére. Mielőtt heti referádánkra áttérnénk említést kell tennünk, hogy a szintár ulat subrette primadonnája Sziklai/ Szeréna, ed- ; ciigelé nem lépett fel, jóllehet az előleges s/.inijelentésben örömmel olvasluk nevét a névsorban és alig vártuk, hogy „János vitéz" szerepében újra viszontláthassuk, — amely szerepben oly óriási sikert aratott Fedák Sári után a Király színházban. Nem tudjuk mi igaz abban, hogy Sziklay betegen fekszik Budapesten vagy nem, tény az, hogy közönségünk nélkülözni kénytelen őt, mely körülmény esetleg a sziniévad rovására mehet, Reméljük, hogy Micsey színigazgató saját érdekét tekintetbe véve minden lehetőt el fog követni, hogy Sziklai 1 Szerena közönségünk kedvencének közre- j működését a még hátralevő előadásokra biztosítja. Ezek előrebocsájtása után adjuk heti referádánkat a következőkben : Vasárnap délután „Drótostót" kedvelt operette ment telt ház előtt. Mátray kabinet. alakítást nyújtott Pfefferkorn szerepében és folytonos derültségben tartotta a közönséget. Ugyancsak sok tapsot nyert Ráthonyi Steffi, ki Zsuzska szerepét kifogástalanul játszta. Szigethi Andor es Jakabffy Jolán „Cake-Walke" táncát megújrázták. Este a Magyar színházban nagy sikert aratott vHuszárvér"' operette került szinre kitűnő előadásban. Mátray a huszárszázados szerepében valóban remekelt. Ugyanezt mondhatjuk Jakabffy Jolánról, ki Stella alakításával nagy sikert ért el ugy kedves játékával és ízléses toilletjével, valamint énekszámaival, melyet a közönség zajos tapsokkal honorált. Pap János kitűnő maszkban es élethűen ábrázolta a tábornokot. Nagy Gyula kis szerepében kellemes tenorját érvényesítette és Káldy Mariskával előadott duettel nagy hatást értek el. Kisebb szerepeikben Somogyi, Gergely és Némethy Jolán kifogástalanok voltak. A zenekar Bihari karmester vezetése alatt az előadás sikerét nagyban előmozdította. Hétfőn volt bemutatója „János vitéz" operettnek, mely országszerte oly nagy senzációs sikert ért el. Dacára, hogy felemelt helyárak voltak, a színház zsuíolasig megtelt. Kitűnő rendezés, kifogástalan összjáték és díszes- kiállítás jellemezték az előadást. A címszerepet Micseyné Bácskay Juliska régi hírnevéhez méltóan, nagy énektudással mély érzéssel és élethűen játszta Kukorica Jánost. A közönség, jóllehet bziklay Szerénától óhajtotta volna ezen szerepet látni, dacára ennek rokonszenvesen fogadta és egész estén át tüntető tapsokkal és kihávasokkal tüntette ki. Haraszthy Mici bájos és kedves volt Iluska szerepében. Ugy énekszámaival, valamint minden tekintetben kifogástalan játékával nagy hatást ért el és méltán kiérdemelte az elismerést, melyben egész estéli át részesült. Szigethy oly alakításban mutatta be Bagó szerepét, melyre valóban büszke lehet. Alig hisszük, hogy : ebben a szerepében méltó vetélytársa akadI hatna. Káldy Mariska a király leány szere| pében fenséges volt és énekszámaival tün, tető tapsoicra ragadta a közönséget. Jóizü ; humorral adta Somogyi a király szerepét, a beteg Virágh Jenő helyett. Jó venáju színész, kinek szép jövőt jósolunk. M. Nac/y Mari a mostoha szerepében kivalo volt. Az ének és zenekar Bihari karmester vezetése alatt nagyban érvényesült. Végül dicséret illeti meg a villamos reflektorok pazar fényét, mely szinte emelte az előadás nagy sikerét. Kedden szinte felemelt helyárakkal másodszor került előadásra ,,János vitéz" telt ház előtt. Az előadás a premierhez hasonló fényes sikerű volt és a közönség a legnagyobb elismeréssel adózott az összes szereplőknek. Szerdán ugyancsak felemelt helyárakkel harmadszor „János vitéz" ment szinte telt ház előtt. Az előadás annyiban különbözött az előbbiektől, hogy Káldy Mariska gyengélkedése folytán a királyleány szerepébe Rózsahegyi Sárika beugrott, kinek ezen szereplése fény en bevált. Kellemesen csengő koloraturája van és játéka határozottan megnyerő. Valóban sajnáljuk, hogy ezen csinos megjelenésű és ambitiózus színésznőt oly ritkán foglalkoztatják hivatásos énekszerepeiben. Csütörtökö?i délután ifjúsági előadás volt, mely alkalommal „Az arany ember" került előadásra. A színház nézőtere zsúfolásig megtelt a helybeli tanintézetek mindkét nembeli ifjúságával és az egész előadás alatt tüntető tapsokkal jutalmazták nemcsak a szereplőket, hanem a felvonások közzenéjét szolgáltató honvédzenekart. A címszerepet Cserny Béla játszta, kinek megnyerő külseje, kellemes organuma teljesen bevált ezen szerep keretébe. Igen bájos és hercig volt Haraszthy Mici Noémi szerepében és a diákság, melynek ő amúgy is kedvence, folytonos tapsokkal és kihívásokkal illete. Mátray mint Kristyán bravounal felelt meg nehéz szerepének. Bogyó Ilona mint nagy tehetségű színésznőnek mutatkozott be Atalia szerepében. Torday Etel Timia szerepének minden egyes színezését kellőképen érvényre juttatta. Igen ügyes A művész sem hitte, csak akkor borzadt meg, midőn a fehér csipkekendőn meglátta a piros vércseppeket. Először megborzadt, aztán a mámor elmosta ezt a kellemetlen benyomást. Lázas nyugtalansággal várta a holnapi napot. De másnap Violetta nem jelent meg a műteremben. Inasát küldte, címeres névjegyével, melyre az öreg gróf irt néhány sort. — Nőm gyöngélkedik, kéreti önt, ha hozzánk fáradni szíveskednék a portrait befejezés végett. — Megfázott, — gondolta a művész s egy óra múlva őszinte szánalommal lépte át Violetta szalonjának küszöbét. A szép asszony lázasan feküdt a kereveten. Arcán ott égtek ama bizonyos vészjósló rózsák, keze jéghideg volt, amint a belépő felé nyújtotta. — Igaza volt, meghűltem tegnap, de sebaj, majd elmúlik, s akkor „dacapo", — mondá meleg hangon és szemeiben fellobbant a szerelem kiolthatatlan lángja. Ám a következő pillanatban erös köhögési roham lepte meg s csókos kis száján újra kibuggyant egy vérsugár. Sápadtan hanyatlott vissza a selyem párnákra, s oly halkan, hogy alig hallhatta a férfi, suttogá : — Pedig most már szeretnék élni, élni addig, mig maga szeret. Azary Miklós meghatottan távozott. A szánalom, a részvét megidealizálla érzéki szerelmét, s e percben igen szerencsétlennek érezte magát. Másnap már a kora délelőtti órákban Chianumo grófnénál volt, de be nem bocsájtották. — A marchesa nagy beteg, senkit sem fogadnak, — jelentette szertartásos meghajlással az inas. Otthon finom, hosszúkás női írással címzett levél várta a művészt. Blanka irta: j „Útban vagyunk Olaszország felé. A tél nagyon zord itt a havasok közt, mama gyöngélkedő. Ez a „hivatalos" oka utazásunknak. De én tudom, engemet akarnak boldoggá tenni . . . ugy érti Miklós ? Papát a politika nagyon elfoglalja, ő csak Anconáig kisérhet, Ha körülményei engedik, szép lenne, ha ehbénk utaznék s kísérőnk lenne Firenzéig, minek nezezetességeit szintén megtekintjük, első sorban is az ön műtermét.'' — Az Isten is igy akarta, — sóhajtotta a művész. Összehajtotta a levelet és szomorúan nézett szét műtermében. Ott állt a pálmák közt Violetta képe. Az arc majdnem kész, élethű a megszólamlásig. A szenvedélyes mosoly a piros ajkak körül, s a sötét szempárban mintha most is lobogna a szerelem kiolthatatlan lángja. A férfi, kezében a menyasszonya levelével, szivében lázangó érzelmekkel fordult el a képtől. Előkeresett egy sötét selyem takarót, azzal borította le a vásznat. Aztán inasának csengetett. — Az esti vonattal elutazom pár napra. Addig mig távol leszek, naponta vásárolsz egy szép csokor pármai violát, s névjegyemmel viszed a Chianumo palotába azzal az üzenettel, hogy a maestro küldi a marchesának részvéte jeléül. Hogy elutaztam, azt felesleges említeni. Érted ? — Parancsa szerint signor. * Hét nap múlva tért vissza Azary Miklós Firenzébe, báró Zeréndyné és leánya társaságában. Az olasz ég e napon talán még pazarabb pompával ragyogta be a régi várost. Blanka arca is igy ragyogott a boldogságtól. Hol vőlegényét nézte, végtelen szelid szeretettel, hol a város utcáit az ismeretlenség érdeklődésével. A művész mondta a kocsisnak, hogy lassan hajtson. Egy kis kerülőt is tettek a vonattól, hogy mindjárt láthassák pár régibb nevezetességét a városnak. Egy fordulónál aztán pompás gyászmenettel találkoztak. A művész megremegett. Blanka arcáról eltűnt a mosoly. Részvéttel hajolt ki a batárból. A virágokkal borított ezüst színű koporsó feliratát betűzte. -- Szegény ! — sóhajtott a fiatal leány könybe lábadó szemekkel, — mily szép neve volt . . . Violetta . . . Vájjon ki lehetett. Azary arcát halálos sápadtság boritotta el. Tekintete elsötétült. Ugy érezte egy pillanatig, hogy elállt a szívverése. Aztán erőt vett felindulásán. Férfi volt. Erős, bírt uralkodni magán, s menyasszonya szép szelid arcába tekintett, bus, de őszinte rezignációval sóhajtá titkon : — Jobb igy.