Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-01-15 / 3. szám

PAPAI 0 \ ¥ KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Igész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed­évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : ftiiifsím F&reim HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Bánffy és Hegedűs. Hogy lapunk élére hogyan ke­rül ezen két név egymás mellé, azt talán szükségtelen volna bővebben megmagyaráznunk, hiszen ez magától értetődik. Kötelességünkké teszi a helyzet, hogy a jelen alkalommal ezen két névvel foglalkozzunk. A pápai szabadelvű párt ugyanis dr. Hegedűs Lóránt volt orsz. képvi­selőnket, a városunkban nemrég meg­alakult „Uj-párt" pedig Bánffy Dezső bárót az Uj párt vezérét jelölte Pápa város mandátumára. Ezen jelölések azt igazolják, hogy választópolgáraink a jelen alkalommal jelöltjeik érde­kében politikai elvhareot vívnak egy­mással. Nincs szándékunk, de nincs is jogunk, politikai szempontból a jelölt­ségekkel foglalkozni, amennyiben el­sősorban tisztelnünk és becsülnünk kell minden egyes választópolgárnak politikai meggyőződését, de máskü­lönben is megvagyunk győződve, ar­ról, hogy választópolgárságunk eléggé felvilágosodott arra nézve, miszerint megbírálhatja és eldöntheti, melyek a helyes és célra vezető módok ha­zánk és városunk boldogulására. Rö­viden mondva ne áltassa magát senki, főkép ne igyekezzék másokat áltatni aziránt, mit kell tenni, kiket kell kö­vetve és kire kell szavazni. A választási harcok hevében való gyűlölködést, torzsalkodást és személyek ellen irányuló becsmérlé­seket nem tartjuk szerencsés manő­vernek sem egyik, sem a másik párt részéről. Vele jár, sőt vele kell jár nia a magyar lovagiasággal és a ma­gyar politikai érettségével., hogy más jelöltjét kölcsönös ^ tiszteljük mert hiszen mindenik a maga hite és őszinte szándéka szerint akarja ke rülete és az ország érdekét képvi­selni. Legalább ez a meggyőződés vezesse Ítéletünket. Bs hogy mégis foglalkozunk ugy dr. Hegedűs Lóránt, valamint Bánffy Dezső báró jelöltségével, tesszük ezt kizárólagosan helyi érdekünk szem­pontjából. Választópolgárságunk azon cso­portja, mely Bánffynak oly fényes és lelkes fogadtatást rendezett és jelölte, ezzel dekumentálni akarta, hogy po­litikailag nem ért egyet Hegedűs volt képviselőnkkel. Hogy ezen párt győz­tesként kerül-e ki az urnából, az még a jövő titka, de bennünket mint vá­rosunk közérdekét képviselő orgá­numot első sorban Bánffy Dezső prog. rammbeszédének azon paszussa érde­kel, melyben kijelentette ; hogy ha Pápa város képviselője leszek, figye­lemmel leszek Pápa városának érde­kére, szívesen viszek ki bármit ami kivihető egyesek érdekébeu is. Ez az ígéret igen tetszetős és azon esetben ha a többség az ő részére biztosítaná a mandátumot, már ezen igéretalap­ján üdvözölnénk őt képviselőnknek. Hegedűs Lorántot már két ízben választotta meg polgárságunk képvi­selőjévé. Egy izben sem volt válasz­tási harc, amennyiben egyhangúlag. o^ TÁRCZA. .A. M TJ K A. A villogó kurd szép, nemes dolog! Ezzel szerezték a hatalmas ősök Merész csatákon a magyar hazát. De nemesebb, szebb, mint a villogó kard ; A villogó ész ! ... Az a hatalom, Mely a hazát megtartja bölcs erővel ! . . . 0, szebb a munka, mint a háború! . . . Az áldott munka, mely békés csatát vív Műhelyben, gyárban, szántóföldeken; A gyűlölséget irtja sziveinkből, Mint gondos kertész a silány gyomot; Műveltséget sugároz szerte-széjjel, Mint egy örök nap, mely nem áldozik le. Hogy a világ jobb s szabadabb legyen; Vezet bennünket oktató mosolylyal A nagyszerű testvériség felé ; Egyik kezében tápláló kenyér, Másik kezében illatos virág ; Ahol fölcsillan fényes fegyvere, Ott porba hull a rosszaság, a gőg, Nem jajgat többé a beteg nyomor, És összhang támad a zavar helyén, Fönséges összhang! Mert nincs szebb zene, Mint millió sziv összedobbanása! . . . Nem véres hullák —: élők kellenek ! Nagy harcmezők, ahol mindenki küzd, De él mindenki! El és boldogul! Vér és dicsőség volt a régi jelszó. Mi ezt irjuk fel tündöklő betűkkel Az uj idők szelídebb homlokára: Legyünk müveitek és szeressük egymást! (91 6üu. Az első felvonás végén a hős meg­idézi Mámort. A színpadon egyszerre piros fény gyullad ki a terem aranyos falai szét­tárulnak és halk zeneszóval megjelenik a Mámor, Először olyannak látszik fátylába burkolózva, mint egy libegő, rózsaszínű felhő. Kísérői, a pajkos koboldok fürgén táncolják körül és az istennő mosolyogva, hajladozva, ringatózva lépked az előtérbe a zene ritmusán. Igen, ő az, a Mámor. Az isteni, ma­gasztos esztelenség, amelynek puha karjaiba cserepes ajakkal, égő szemmel vágyakozunk. Ajka önfeledten mosolyog és fehér, apró fogai kivillognak, mint a brilliánsok. Fekete szemét félig lehunyja, mintha máris élvezné a kéjt, amit egész lénye ígér. A rózsaszínű fátyol lassankint lecsúszik a válláról lejebb, lejebb, mig végre ott akad meg a leányos kebel márványszerü csúcsain. Nem szól, csak az orkeszter játszik halkan tovább és a koboldok kara zümmög lecsukott szájjal valami bizsergő melódiát. A hős görcsösen fogja a serleget és meg­dermedve, mint egy szobor néz a jelen­ségre. És a Mámor a reflektor sugárkévé­jében kéjesen vonaglik. Fejét hátraszegi, csipői lassan megrándulnak, két karja him­! hálózik, mint a vizi liliom, amivel a szellő játszadozik. Vég Miklós az előtte lévő szék tám­I Iájára hajolva, kitágult pupillával bámulta ezt a színpadi csudát. Minden figyelme oda­tap.ult, megfeledkezett a színházról, a kö­zönségről, az egész világról,"amely odakünn vásári zajával forog tovább. Ugy érezte, On jó kávét inni ? rj i u Akkor vegyen csakis tl 111 1 " ö Kapható Pápán minden jobb fűszer üzletben. Ára kgr.-ként 4 korona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom