Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-02-26 / 9. szám

jövedelmet hajtott már ezen, legnehezebb első esztendőben, holott mindenütt széles e hazában "deficit" tel dolgoznak a villamos centrálék. Feleslegesnek tartjuk, hogy meg íb említsük, miszerint ez is egyesegyedüj Mészáros Károly polgármester érdeme. Ugyancsak neki köszönhető, hogy kezd a város egyöntetű módon szabályoztatni s amint elődeink évszázadok óta elhanyagoltak az utcák rendeztetnek, egyenesittetnek s szépülnek. Egy uj városrészt az Erzsébet* várost s ezzel kapcsolatosan az Erzsé" bet-ligetet nyertünk, mely az ő buzgó és fáradthatlan utánjárása után létesült s mely évek multán városunk disze, és lakosságunk remek sétatere és üdülőhelye lesz. De nem folytatjuk tovább. Dohánygyár, szövőgyár létesítése, aszfaltozás

; állami tanítóképző s egyébb culturpaloták emelése, vízvezeték-, telefon, villamos világítás berendezése, a közel jövében megvalósuló csatornázás

} utcák rendezése stb. és még a fel nem emiitett dolgok annyit s olyan minden szónál szebben beszélően bizo. nyitanak, hogy a ki nem látta mindezeket megtörténni a szeme előtt az el sem hiheti, hogy egy ember ennyire volt képes városáért! Midőn őt ünnepeljük, akkor tehát ünnnepeljük egyúttal magának a városnak a munkásságát is. Ünnepeljük tehál első polgárunkat a királyi kegy megnyilatkozásakor méltón ! Polgárságunk azon része — ki oda fog férni — ősi magyar szokás szerint díszlakomán ad ünneplésének kifejezést, mi pedig az ott elmondandó toaszt helyett az egész polgárság nevében kívánjuk, hogy: Mészáros Károlyt városunk polgármesterét mindnyájunk örömére, városunk tovább fejlesztésére és felvirágoztatására az Úristen igen igen sokáig jó egészségben éltesse! Ezt kívánjuk mi a mai napon, amidőn városunk összes polgársága bankettre gyül egybe, hogy városunk érdemes polgármesterét a királyi kitüntetés alkalmából üdvözölhesse és ünnepelhesse. A pápai takarékpénztár, A pápai takarékpénztár részvényesei holnap tartják meg évi rendes közgyűlésüket és ezzel a 41-ik üzletévet zárja be. Évről-évre megszoktunk emlékezni közgazdasági életünk kiváló tényezőjéről s pedig legalkalmasabb időpontot aligha választhattunk magunknak, mint most, midőn a lefolyt évi üzlet hű képéről és eredményéről nyerünk tájékozást. A pápai takarékpénztár oly fontos és jelentékeny szerepet játszik egyrészt piacú hU -'igényeinek kieit^

; ísében, m. réb/1 a tőkegyűjtés előmo fásában, szóval egész pénzforgalmunk szabályozásában s mindezek révén iparunk és kereskedelmünk érdekeinek szolgálatában, hogy kötelességünket teljesítsük akkor, midőn az intézet évi zárszámadását figyelemmel kisérjük és arról megemlékeznünk. Figyelemmel kisérjük ezt pedig már azon okból is, mivel ezen intézet üzleti menete egyformán érdekli nemcsak a kimutatásokat és igazgatósági jelentést kézhez kapó részvényeseket, hanem az egész nagyközönséget is, melynek túlnyomó nagy része részint betételeivel, részint élvezett hitelével ez intézet érdekkörébe van bevonva. Dicséretére legyen mondva a pápai takarékpénztárnak az, hogy nem szolgáltat okot arra, miszerint a közvélemény s annak hivatott tolmácsojója: a sajtó, évközben is foglalkozzék vele. Üzletük kezelési módja kifogástalan s minden alkalommal, ahol kulturális és jótékonycélok Segélyezésére van szükség, ott elsősorban pél dakép a pápai takarékpénztárt találjuk. Az uzsoráskodásnak a vidéki pénzintézetekkel szemben gyakran felhangzott vádja ez intézetet nem érheti, ami annál nagyobb dicséretükre legyen mondva, mert bizony arra a vádra még sok apró takarékpénztár — sajnos — nagyon is rászolgál. Egy tekintet az intézet üzleti kimutatására, meggyőzheti még a laikus közönséget is arról a nagy jelentőségről és kiváló befolyásról, melyet ez intézet közgazdasági életünk miuden ágazatára lenditőleg gyakorol. •A' J*H lovagnak öltözve, a Palátyné oldalán vonul be a kaszinó nagytermébe, ahol fantasztikus jelmezbált rendeztek: A Mátyás király olaszos udvarát akarták feltámrsztani a középkor Lödéből. Sárkány, aki életében legalább kétezer bálon megfordult, jól tudta, hogy ez a pénzecske, nevetséges csekélység. A hátán hidegség futott át, mikor arra gondolt, hogy esetleg igy kell majd szólania a szép asszonyhoz : — Nem huzathatom el a nótáját, mert nincs több pénzem nyomorult három forintnál. A többit kifizetem a főpincérnek. — Au! kiáltott föl még egyszer, egy negyedórai türelmetlen töprenkedés után. Aggódva nézett körül a műteremben, de a vázlatok, perzsa szőnyegek, csonka szobrok között úgyszólván alig volt valami pénzbeli érték. A novellahősöknek könnyű, — azok ilyenkor egyszerűen útnak indítják Jerome-ot s rövid uton ketezer louis d'ort kérnek kölcsön, a lücdcueix nagy bácsitól, — de a szegény Párkánynak nem volt mesebeli nagybácsija és a louis d'orokat is csak a francia ponyvaírók regényeiből ismerte. Honnan kap az ember hirtelen ötven irtot ? A müvészkolonián talán összesen sem volt ez idotajt ennyi pénz — oly nagymérvű huszonnyolcadika volt. mint talán még soha — az uzsorások pedig kegyetlenül becsukták a kagylóikat az istenadta tehetségek előtt. Sárkány egy darabig regényes terveken törte a fejét, de végül dükösen verte lábával a félig szétrongyollot perzsa szőnyeget, — Hitvány Beer, — mormolta haragosan, — hazug vérszopója, te vagy mindennek az o'. ! Ha most itt lennél a kezem üg n, minden irgalom nélkül megfojtanánk 1 Beer ur a Sárkány műárusa volt, aféle vicinális Sedlmayer, aki reggel-este ott kóborolt a művészek atelierjében. Az olasz lovagokat épp oly szívesen megvette, mint a mocsarakat és genreképeket, még pedig egészen tisztességes árért, de — hitelbe. A Beer ur pénzét csak igen kevés balandó látta, mert Beer ur csodálatos mesékkel szokta kárpótolni a pénzről álmodozó művészeket. Hol a milliomos angolt várta — a milliomos angol mindig a legközelebbi vonattal érkezett meg — hol váratlanul elégett az a ruhás szekrény, amelyben az ezresbankóit tartotta. A piktorok néha fölöttébb dühösek voltak rá, de általában nem igen tudtak rá haragudni, mert Beer ur volt az egész földkerekség legnagyobb és leggeniálisabb hazudója. Azt lehet mondani, hogy fanatizmussal hazudó^ és a jó lelkű bohémek inkább csodálkozva tekintettek föl rá, semmint hogy . omolván megharagudtak volna. De Sárkány, a >re most rettentő sulylyal nehezedett a becsületes, szegénység, földühödve csapott az asztalra. — Mi akadályoz meg abban, hogy otthon ne fojtsam meg Beer urat? kiáltotta magánkívül. Ha meg nem adja azt az ötszáz forintot, amit mára igért, akkor hitemre az Összes kiskorú Beerek bekerülnek a budapesti árvaházba. Sárkány ezzel fejébe csapta a puha kalapot, nyakig begombolta a téli kabát; a és nekkiindult a dühöngő tél viharnak, JÍS mig az András3y-ut felé kifordult, szigorúan ezt mormolta magában: — Ha most is hazudni fog, megfojtnm . . . — Itthon van " gazdád, hé? szólott kissé népiesen ahhoz a cselédlányhoz, aki a konyhában a kávésedényt mosogatta. — Igenis, a nagyságos ur odabenn van. — Az én pénzemért 'nem lesz többé nagyságos ur! kiáltotta a felbőszült Sárkány és mérgesen benyitott a szobába. Az ablakban egy pápaszemes emberke állott, aki — vállán egy vihartépett télikabáttal — komolyan azon igyekezett, hogy vékony tü fokába cérnát fűzzön. A pápaszemes ember megpillantván a művészt, lázasan lecsapta a téli kabátot. — Egek, álmodom-e vagy ébren vagyok ? deklamálta szabadon a klasszikusokból. Gyorsan teát, szorbetet, kávét, — mindent, amit csak terem a nagy szultán birodalma. Szegény házamban még nem volt liy en ünnep, mint ma, mikor a magyar Alma Tadémát a hajlékomban tisztethetem . . . Hé, ahányan vagytok, annyifelé fussatok. Beer ur maga is magánkívül futott fel s alá a szobában, de Sárkány legendás hidegséggel állt a bibliai zűrzavarban. — Hagyja a szorbetet, a teát, mondta félelmetes lassúsággal — és ne bántsa a nagy szultáu birodalmát. Itt egészen más dologról van szó, arról az egyetlen egy dologról : kifizeti-e most azt az ötszáz pengőt, amit tegnap estére megígért ? Beer ur megbotránkozva emelte ég xelé karjait. — Hogy kifizetem-e? Mutasson nekem egy Beert a világtörténetben, aki nem tartotta be

t amit valakinek megígért! A Bee,