Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.
1905-02-19 / 8. szám
tY. évfoSy^m, Pápa, 1905. febrár 19. 8. szám. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egéiz évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ARWIIN könyvkereskedésében. Legyünk konzekvensek! Nem uj téma amiről szólni kívánunk. Már több ízben és sokszor foglalkoztunk kisebb-nagyobb cikkekben a Kossuth Lajos-utca déli végének megnyitásáról. Megvilágítottuk a kérdést minden oldalról, költségvetéseket készítettek, munkára felhívtuk a városi képviselőket, buzdítottuk a város lakosságát, szóval a Kossuth Lajos-utca megnyitása érdedéken elkövettünk minden lehetőt, ve^ww.':.;::; ben atáu általánosságban megegyeztünk abban, hogy a kérdéses utcának megnyitása nemcsak indokolt, hanem feltétlenül szüksé ges is. A Kossuth Lajos-utca megnyitásának szükségességét és üdvös voltát osztja igen sok városi képviselő, de nem mind. Cikkünknek célja, hogy meggyőzzük azokat a városi képviselőket is, a kik ma még ellentétes állást fogla'nak el ezen kérdéssel szemben. TARCZA. Tóin na. Az asszony geniális, lelkes, okos aszszony volt s az ura szürke, Unott jó ember. Elegáns, tiszta arcáról semmit le nem lehetett olvasni, se jót, se rosszat, se sokat,' se keveset — őszülő szakálla valami érdekességet adott a régebben ideálisan szép fejnek, szerelmesen, boldogan mehetett hozzá az asszony, irigyelték is. Nagyon megváltozottnak látta idővel, lassan, azokat az elegáns, erőteljes vonásokat! A művész járhat igy a lelke ábrándjaival: — csupa felségeset, csupa nagyszerűt képzel el — és megkopik legtöbbnyire lassan, megkopik idő multán a gondolat, arnig testet ölt, amíg valóra válik. A legkeserűbb csalódas ez. S aztán i . . Ugy élt az asszony az urával éveken, évtizedeken által, mint az élő lemondás. A lánya egy ragaszkodó, édes gyermek, ugy nőtt bele abba. hogy mégértse az anyját, belenőtt egy végtelen, őszinte, beteges ragaszkodásba, barátságba. Megértette és megbocsájtotta azt az elhidegülést. Pápa város képviselőtestülete mikor az utcavonalakat meghatározta, már akkor kimondotta és szükségesnek is jelezte a Kossuth Lajos-utca déli végének megnyitását. Ha tehát annak megnyitását elrendeli, akkor csak egy korábban hozott határozatnak tesz eleget, mert az utca megnyitásának szükségét már korábban elismerte a képviselőtestület. Városunk polgármestere volt az aki az érdekelt háztulajdonosokkal hosszú időn át tárgyalt és most ezeknek a tárgyalásoknak eredményét terjeszti a közgyűlés elé azon kijelentéssel, hogy ha a közgyüh az utca megnyitásának szükségét már korábban szükségesnek jelezte, ugy azt csak most és jeleu körülmények között veheti komolyan tárgyalás alá, mert soha többé a város nem lesz abban a helyzetben, hogy azt ily olcsó árban létesíthesse. Tehát nemcsak idő, hanem észszerű is a kérdésnek minden halogatás nélküli megoldása. Idő és észszerű azért, mert az utcatérhez eső házak egytől-egyig olyan allapotban vannak, hogy azoknak megépítése már sokáig el nem odázható. Ha igaz az, hogy az utca meghosszabbítása szükséges, akkor a józan ész azt parancsolja, hogy azt akkor vigyük keresztül, mikor a város azt legjutányosabban teheti meg. Az építésre szoruló házak tulajdonosaival pedig, — nagyon természetesen, — könnyebben tudunk megalkudni most, mint akkor, ha majd a jelzett területre uj modern házakat fognak a tulajdonosok építeni. Más városok milliókat áldoznak az utcák szabályozására, — szégyen volna, ha Pápa város képviselőtestülete egyik előkelő utcájának rendezésére 20.000 koronát sajnálna és ezt nem bocsátaná rendelkezésére. Ma úgyszólván az egész alsóváros azon a bizonyos illatos „Lázáraközién kénytelen közlekedni, de kénytelenek azok a bel- és felsővárosi lakosok is, a kiknek a postán dolguk Verának hittak. Borzas kis fején kedves összevisszaságban, csinált rendetlenségben hullámzott lágy, barna haja, ami sajátságosan gyermekes kifejezést adott neki. Tizenhatesztendősnek látszott ós huszonhat éves volt. Igy tréfálkozott saját magával: — Tiz évig halott voltam. Éltem és mégse tudtam felöle. Szedtem napról-napra édes vasat és sápadt voltam, mint egy fehér szekfü. Együtt sirtak el nem sirott könnyüket és becézték egymást, mint két szerető gyermek. — Te buksi, szokta mondani jókedvében az édes anyja — tán testvérek vagyunk ? Az asszony idővel megvallott lassan neki mindent. Az urának tanácsadóra volt szüksége, hát ellátja őt, mint egy magától választott szuverént. Egyebbet nem kiván tőle, egyebet nem akar. Lemondott minden másról I Egy néma, nagy tragédia. A leánynak nem volt mit vallania, gyónia. A csendes, vérszegény, kicsiny teremtés hűséges osztozó volt a lemondásban — neki nem akadt még regénye. Halványan sejtett valamit, hogy a sok irott szép regényből tán jut néki is egy boldog fejezet valaha ... De mosolyogva gondolt erre is, mint aki maga se hisz belőle semmit. Ez megnyugvás az aggódó gondjának, — de ha soká tart, vigasztalan dolog, mert telnek az évek és múlnak a legszebb, bájos évszakok. Kívánta, le§te, várta, hogy az okos, kedves és őszinte teremtés egy csendes, nyári estén, ha nyaralójukban vigasság volt a délutánon — súgva pironkodva őszintén bújjon mellé s meséljen valami olyat, amit más lánynak is szabad. Boldog . . . boldog legyen az ő kis lánya ! Egy fiatal mérnököt fogadott a férfi a vállalkozásaihoz. Éjjel-nappal együtt dolgoztak, építkezéseken, a gyára kibővítésén, külön berendezésű gépeken — vagy dolgokon. Szállást, ellátást kellett adni a fiatal férfinak. Az első emeleti kis szobába költöztették s azóta ebédnél, vacsoránál összekerültek vele, fecsegtek, vidámak voltak. A fiu szellemes volt, sokat látott, sokat utazott, sokat tanult, sokat olvasott. Rendkívül nyájas, jó modora volt, azok közül a férfiak közül, akiknek az arcára van írva az intelligenciája. Nyilt, erős, nagy homloka volt, a tekintete egyszerű, keresetlen, hajviselete A tfiv 0 n Í ó kávét inni ? TI i\ irt a i í\ A Akkor vegyen csakis Cl III di L U fc Kapható Pápán minden jobb fűszer üzletben. Ara kgr.-ként 4 korona. "^jg
