Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-02-12 / 7. szám

vetítőktől vagy kereskedőktől szerezte be, saját érdekében felkeresné azon helyeket, a hol alkalma cy lnék a vásárlásokat közvetlen a termelő tői eszközölni. A termelő pedig ezen intézmény némi fejlettsége után szívesen keresné fel az ily központokat mert a fogyasztóknak közvetlenül történendő eladás az ő érdekét is képviselné, mert közvetítési haszon legnagyobb részt az ő javára jutna. Általában sok volna a tennivaló és különböző irányokban lenne szükséges a gondoskodás, Néha az ember el sem képzeli ás nem is akarná elhinni, hogy milyen okokból kerüli el a vidék a várost. Végül még egyet! Vásári forgalmunkat nagyban gátolja az is, hogy országos vásáraink némelyike össze esik a győri vásárral. Hogy mily hátrány ez a forgalomra, szükségtelen bővebb komentárral ellátni. Régente panaszkodnak már termelőink ezen anomalia miatt, de eddig semmi orvoslást nem láttunk. Ajánljuk városi hatóságunk figyelmébe ezen körülményt, amennyiben kívánatos volna, hogy ezen vásárok egy héttel előbb tartatnának meg. Egy kérvénynyel a minisztériumhoz, segítve lenne a dolgon Reméljük, hogy meg fog történni ! A*,ő'ölügyí;w jelentés, Az 1904. évi jelentése a népoktatás köréből. Veszprémvármegye 1904. évi népoktatásiig)! állapotát illetőleg a következőkben tüntetem fel annak jelentős!) mozzanatait : I. I A népoktatásiigyi 1868. éli XXXVJIT. t.-c. végrehajtása tárgyában. A.) Tankötelezettség. 1. A tankötelesek valamennyi község| ben s a hozzájok tartozó pusztákon az 11)02 j évi 4120/első oszt. vallás és közoktatásügyi minist, körrendelet pontos megtartása mel| lett Írattak össze. 2. Ezen összeírás alapján minden község beterjesztette a „D" kimutatáson ugy ! az óvó,- mint az iskola-kötelesek számadatait. 3. A tényleg iskolába járók községenként az A.) mintájú lajstrom nyilvántartási oldalára jegyezzék. 4. A iskolába egyáltalában nem járók •.úrvényszerű iskoláztatása érdekében az A.) lajstrom alapján annyiban történt intézkedés, hogy minden egyes tanköteles iskolázási mozzanata, a másutt járás adatai, s az iskolába nem járás okai által kiderittettek, az iskolától 3 kilóméternél távolabb eső nagyobb, külön iskolát felállítani nem képes puszták és majorok tanköteleseinek tanítása az illető iskolás; község iskolaszékének és vezértanitójának felügyelete alá helyeztetett. B.) Iskolák. 1. A népoktatási, törvény 27. §-ában kívánt építési kellékeknek az újonnan felépített iskolák mind megfelelnek. 2. A legszükségbsb belső bútorzat és tanszerekkel való felszerelést most már alig nélkülözi iskola, a va lás és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur & a veszprémi megyés püspök ur minden indokolt kérésre megadják szegény iskoláknál a legszükségesebb tanszereket. 3. Uj iskolák felállítása szükséges Hárságy és Kőrisgyü." pusztákon, iskola kibővítés : a fokszabadi, kisjenői, nagyhidégkuti, pölöskei, nágye^ztergári rkath. a dákai ev. ref. iskoláknál 7 tanítói állással, a vonatkozó tárgyal ásói* máris folyamatban vannak. 4. Községi iskclai alapvágyon van a törvény 38. és 39 §• ai értelmében 12 községben. ; 5. A tanítás átlagos eredménye az iskolák jellege szerint: az állami iskoláknál nemkülönben az izraelitáknál jeles, a többiben jó. 6. A felekezetek lelkészei gondozzák ! a hittanitást, túlnyomóan személyesen maguk tartják a hittani órákat, csak ritkább esetekben bízzák a közismeretek tanításával amúgy is túlterhelt tanítóságra. 7. Ismétlő iskolai tanfolyam van minden iskolánál. C.) Tanítók. í. Képesítés nélküli tanító már csak négy volt. 2. Önálló osztályvezető segéd-tanitó volt egy. 3. Lelkész-tanitók alkalmazvák: az öcsi. lajoskomáromi, szent-király-szabadjai ev. ref. s a veszprémi ag. hitv. ev. népiskolánál. II. A népiskolai hatóságokról szóló 1876. évi XXVIII. t-c. végrehajtása köréből. 1. A kir. tanfelügyelő iskola látogatásokkal töltött 108 napot és 76 községben 128 tanintézetet látogatott meg 226 tanteremben, illetve osztályban. 2. Ministeri iskola látogató nem volt. 3. A vármegyei közigazgatási bizottság összesen 445 iskolai ügyet tárgyalt. 4. Fegyelmi eset községi elöljárók ellen nem fordult elő. 5. Zug iskolák a vármegye területén nincsenek. III. A magyar nyelv tanitásáröl szóló 1879. évi XV111. t-c. végrehajtása köréből. 1. A magyar nyelvet beszélő és oktató képességdel nem bíró tanitó alkalmazva nincs. 2. Nem magyar tanítási nyelvű népiskola nincsen. IV. A tanitók fizetésének kiegészítéséről szóló 1893. évi XXVI. t-c. végrehajtása köréből. 1. A betöltött ..ütői állások mind ellátvák a törvényszerű legkisebb javadalmazással. 2. Javadalmazás kiegészítésére szolgáló államisegély 246 iskolának, 335 tanítói állomásra van engedélyezve, 87.860 korona Biztattam. Néki elmondhattam, hogy én még nem adtam föl minden reményt. A golyó egyenesen a mezítelen testbe hatolt, tehát semmi veszedelmes ruhafoszlány nem juthatott a testbe, az pedig, hogy a tüdő sértetlen, nem lehetetlen, hogy Simó éppen akkor vett lélekzetet, midőn a pisztoly elsült s a golyó elsurranhatott a hátrahúzódott tüdő és sziv között. Várjuk be a láz jelentkezését. Hasztalan hepeiáskodott a törzsorvos, nekem volt igazam.\ A főhadnagyot megmentettem. Három ifapi^ küzködtem a halállal, harmadnap kijelentettem az egész tisztikar jelenlétébén a törzsorvosnak, hogy az én diagnozisom bevált : a főhadnagy hat hét alatt talpon lesz. Azt, hogy lovasszolgálatot tehet-e még valaha, nem állíthattam de hogy irodai alkalmazást vállalhat, arra akár mérget vettem volna. Hogy a törzsorvos fintorgatta az orrát, arra el voltam készülve, de hogy a tisztek savanyodtak így el . . . Maga a páciensem Simó főhadnagy is ugy viselte magát, mintha nekem tenne szívességet azzal, hugy meggyógyul. Mikor mondtam neki hogy tul van a veszélyen, csak ugy foghegyről szólott: — Meddig tart a gyógyulás? — Eltarthat még vagy négy hétig. Azzal sem vagyok tisztában, hogy a tiszttársai miért hanyagolták őt el annyira mihelyt gyógyulni kezdett? A mig a halállal küzködött folyton ott tanyáztak a kórházban, —- aztán feléje sem néztek, csak éppen vasárnap, a hivatalos látogatásra kopogtatott be hozzá az inspekciós, délben pedig az alezredes. Nem csodálom, hogy ő maga is inkább unta az ilyen viziteket. Egyszer bent voltara nála ilyenkor. — Parancsolsz valamit? kérdezte a látogató tiszt. — Köszönöm,, nincs szükségem semmire. — Hogy érzed magad ? — Nagyon jói Gyújts rá. az illető rágyújtott s ketőtt sem szóltak, mig a cigarett ában tartott. Aztán : — - Szervusz ! — Szervusz! Junius végéi hadgyakotlatra vonult az ezred. Azután már pláne, a macska sem érdeklődött a páciensem sorsa iránt. Az indulás előtt való nap fölrendelt magához az alezredes. — Tudni kívánom, nem közölte-e önnel Simó főhadnagy ur azt, hogy véletlenül lőtte meg magát,; vagy pedig szándékosan ? — Nem, sejtamit, alezredes ur. No, gondoltam magamban, ez hát a bajotok ! ? . . . Mert furcsa világ ám ez ! Ha agyonlövi magát az ur s meghal parádésan eltemetik, — ha megél, számon kérik a dolgot. Az ezred Í kórház előtt masírozott el a hadgyakorlatra' Simó akkor már fölkelhetett volna, de nem. az ablak felé sem nézett. Hogy ne feledjem, előtte való nap megkért, adjam ki utasításul az ügyeletesnek, hogy senkit sem fogadhat, rosszul érzi magát, tiszttársai kártyát hagytak számára az őrszobában. Aznap este egy sürün lefátyolozott hölgy is be akart menni hozzá — nem fogadta azt sem. Többé nem is jelentkezett. Nem mernék megesküdni rá, de azt hiszem, a cukrász kisasszony volt a j Spródliből. Az egyetlen látogatója. Három hétig alig szólt hozzám. Egyszer, mégis azt kérdezte, ismerem-e a civil életet? Hogy miféle állásra pályázhatnék ő, ha az sülne ki, hogy nem alkalmas katonai szolgálatra? Elősoroltam neki postát s egyébb segédkivatalbeli állásokat. — Csupa csinos foglalkozás! Éppen nekem való ! — mondá mosolyogva. Biztattam, hogy ne aggódjék, sebének semmiféle utókövetkezményei nem lesznek. Megmaradhat a hadseregben. — No 1 no ! doktorkám, nehogy megint a kezére kerüljek. Julius huszonkettedikén, délelőtt tiz órakor hagyta el a kórházat. Kocsit hozatott, melegen kezet szorított velem

; emlékszem, még cigarettával is megkínált, mikor lekísértem a kocsijához. Gyönyörű szál legény volt s ugy feszült rajta az uniformis, mintha nem is őt kezeltem volna hat hétig. Fél tizenegy még nem volt, lóhalálban szaladt hozzám az őrségről egy ember: Simó főhadnagy meglőtte magát, siessek a lakására . . . Le sem vetkezett, a sipkáját sem tette le, egy ujjnyival lejebb, éppen a behegedt seb alatt lőtte keresztül a szivét. Engem azután ide helyeztek s itt is felejtettek. Biztos, hogy a törzsorvosnak köszönhetem az egészet. Tulajdonképpen. Elhiheti az ur nekem, egy smarn az egész élet! . . .