Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-02-12 / 7. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. ­MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉS! ÁRAK : Igéiz évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed­évre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R ív! I N könyvkereskedésében. Tisztújítás előtt. Mint már több izben, ezúttal is városunk érdemes képviselőtestüle­tére apellálunk, midőn a közérdekben sorompóba szólítunk minden egyes képviselőt. Kedden délelőtt ugyanis részle­ges tisztújítás lesz városunkban, me­lyen az egyik legfontosabb állást, a mérnöki állást, fogjuk betölteni. Ezen állás nagy fontosságáról, aki a városunk fejlődésének tanuja volt, s aki annak érdekeit szivén vi­seli, mindenki kellőleg tájékozva le­het, mégis szükségesnek tartjuk ama megvalósításra váró mérnöki teendő­ket, melyek már jórészt a képviselő testület előtt napirenden vannak — némikép is vázolni. Nagy a panasz építési szakörök­ben, hogy nem rendelkezünk egy pontos megbízható térképpel; nincsen lopographiai térképünk sem, mely vá­rosunk terepviszonyait ismertetné, pedig ez ugy a talajvizek mint a lé­tesítendő csatornázás miatt felette fon ! tos. Ezeknek elkészítése az uj mér­nökre vár. A csatornázás — ha létesíttetik — felügyelete szintté annak teen­dője. Ez különösen fontos, mert olyan szakközeg kell, aki qualifikálva van, nehogy ismét és ismét kívülről kell­jen külön honoráriummal ilyen kise­gítőt hoznunk. Az utcák rendezése, uj utcáknak al­kalmas helyen való megnyitása ugyan­csak a mérnök hatáskörébe vág. Fel kell tudnia az építkezési ked­vet emelni, hogy építő iparunk, mely evek óta pang, kellő mennyiségű munkát nyerjen. Vízvezetékünket, mely egyike leg­sikerültebb alkotásainknak jól fentar­tani és ha kell tovább fejleszteni szin­tén a mérnök dolga. Mint látjuk tehát a felsorolt s még fel nem sorolt teendők nagy számúak s igen fontosak. Elmellőzhetetlen tehát, hogy az uj mérnök testtel lélekkel érdekein­ket szolgálja és egész ambícióját és tudását belevigye munkakörébe. Hisz a mellett az ul mutatás, mellyel váro­sunk érdemes vezetősége s különö­sen annak vezére polgármesterünk szolgál, egy modernül képzett mér­nöknek, fiatal erőnek nem lesz ne­héz sikeresen működni s tudását ér­vényesíteni. Nem akarjuk nézetünket senkire sem rá oktrojálni, de azt hisszük, hogy jó szolgálatot teszünk ez ügy­nek, ha helybeli tehetséges erőnket Révész Arnold okleveles mérnököt, ki műszaki képzettségének hírlapi uton is sok izben tanújelét adta melegen ajánljuk az érdemes képviselőtestület figyelmébe. Ugy vagyunk értesülve, teljesen authentikus forrásból, hogy városunk vezetősége s egész képviselőtestülete ugyanezeu véleményen van. Mégis felszólaltunk érdekében és érdekünkben, nehogy helytelenül még csak a szándék is legyen, ismeretlen idegent ezen fontos állásra jelölni. TÁRCZA. A köpcös kis ezredorvos esete, Az volt a jó doktor, a mi kurta lé­legzetű .köpcös kis ezredorvosunk! '"ríztn lolgot, mint a civil felcserek, hanem megkérdezte az embertől, katonásan : — Beteg mz ur, vagy nem beteg ? Becsületszóra ?! Aki mindenáron beteg akart lenni, arra megneheztelt s egyelőre, valami raenykő keserű medecinát vagy fehér port rendelt neki, meg diétát és hamarosan átexpediálfa a szebeni nagy kórházba. Pancsoljon vele más! Aki nyíltan bevallotta, hogy pihenni szeretne vagy mi egyébb, annak is abból a bizonyos sárga raedecinából rendelt, de ke­vésbbé keserűt s kiegyezett a illetővel holmi heveny zsábában, sőt ha jóképű fiu volt, fürdőre is elküldte. Addig azonban ki nem eresztette az embert a kórházból, mig más nem került a helyébe. — Ráér az ur korhelykedni, majd ha meggyógyult. Persze, hisz' különben kivel beszélge­tett s , kivel tartlizott volna ? Éppen neki való páciens voltam. A lábam marjult ki. Helyre ráncigálták, gipszbe pakolták, a sárga lé ott állott az ágyam mellett, várhattuk nyugodt lélekkel a gyó­gyulást. A kis doktor a reggeli viziteken tikkadt, szuszogott, alig győzte már az életmentést, kidülledt kék szeme alig; fért a pillái alá s puha kezével biztatólag simo­gatta az enyimet — délutánonkent pedig betelepedett hozzám két-három vergóniával, komótosan kigombolózott s nagyon össze­barátkoztunk. Megesett, hogy elelszunditott, mikor pedig fölébredt, jól belényomkodta kialudt szivarja végét a gyufatartó aljába, rágyújtott s ugy tett, mint aki nag^ m el­gondolkozott. Én is ugy tettem. —- Ja ! ja ! — mondotta több izben. Az is kedvelt mondása volt, ugy éb­redés után, miközben sebesen pöfékelt: — Az élet ! ? Egy smarn az élet 1 ! És ilyenkor szigorúan a szemem közé nézett, hogy ugyan, merészelnék-e ellent­mondani neki?! Csakugyan az élet egy smarn — bó­lintottara, mint aki teljesen az ő nézetét vallja. Orvos, neki szakmája, ő ért az ilyes­mihez a legjobban. E nézetével azonban zavartalan har­módiába tudta egyeztetni azt a szent meg­győződését, hogy a katonaság tulajdonkép­pen orvosi pálya. — Maguk beverik egymás fejét, de mit csinálnának nélkülünk ? Mi ? ! Tudják begyógyítani is ? Nem, dehogy! Minden tisztnek orvosi tanfolyamot kellene végeznie. Ez a modern civilizáció követelménye és a hadsereg nem zárkózhatik el a modern ci­vilizáció követeménye elől. Két év múlva penzióba megyek, akkor megírom a memo­randumomat. Helyeseltem. Magam is a modern ci­vilizáció hive vagyok. Voltak délutánjai, a mikor sárga föl­dig lepiszkolta a civil életet, viszont, oly­kor kibugyant belőle, hogy : — Az ur önkc, tes, könnyű az urnák! Egy esztendő s mehet. Nekem még két év. Az urat sem vonja felelősségre holmi vén salabekter törzsorvos "baklövése miatt. Ná­lunk, egy modern gondolkozású ezredorvos nem lehet eléggé óvatos. A modern gondolkozású ezredorvost, természetesen, önmagára értette a kis doktor. — Fogadni mernék, kedves doktor, hogy önnel is igazságtalanul bántok. — Velem ? — mondotta gúnyosan s megnyomkodta virzsiniáját. — Jobb arról hallgatni! Persze, nyomban elmondta tehát a saját esetét. Előbb azonban begombolkozott és óvatosan körültekintett. Azután kigom­bolkozott s szemét, már a mennyire szűkre szabott pillár engedték, behunyván, követ­kezőket beszélte : — Én ! ? . . . Hol lehetnék én már! ? De ide helyeztek, ebbe a fészekbe, mert megmentettem egy olyan életet, melyre a törzsorvos hivatalosan kimondotta, hogy menthetetlen . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom