Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-12-24 / 52. szám

tettel sem adták semmi jelét annak, hogy érdeklődnek a közügyek iránt. Ennek dacára minden követ megmozdítanak, hogy városi képviselők lehessenek. Mikor aztán céljukat elérik, kidüllesztett mellel s mosolygó ábrázattal ülnek a zöld asztalhoz s vagy vigyorogva pletykáznak egymással, vagy — ha okos szót kivánna tőlük a napirenden lévő ügy — szájtátva hallgatnak mint a csuka. Szomorú valóság, hogy a városi képviselőtestületben ha nem is sokan, de vannak, akik épenséggel nem teljesitik kötelességüket. Ezek az urak tudnak szavazni, szükség esetén korteskedni, de az igazi komoly munkát csak hirből ismerik. Ezt az egyesektől suggerált képviselőket aztán tetszés szerint lehet idomitani. Ha valamelyik magát vezérlő férfinak képzelt képviselő javaslattal áll elő, persze alig akad valaki, aki ezt birálát tárgyává merné tenni. A tömeg olyan formán néz a javaslat tevőre, mintha emberfölötti lény volna, akit szentségtörő kézzel érinteni nem szabad. Persze ilyen módon nemcsak jóhiszemű tévedések követtetnek el, de vétkes mulasztások is elsimittatnak. Hiányzik, aki ezeket mérlegelje, ellenőrizze a közvélemény figyelmét erre felhivja. Ismeretes, hogy városi közgyűléseink, mindig egy és ugyanazt a képet mutatják. Jósteh /tség nélkül megmondja bárki, hogy a gyűlésen ki fog beszélni s kinek a javaslatát fogja elfogadni. Két három képviselőn kivül a nagy tömeg néz, hallgat és hajlong. A fontos kérdések iránt se érzéke se tárgyalási képessége. Tisztelés, becsülés ezeknek az uraknak, hanem mindennek van határa. Elhisszük, hogy jóhiszeműség vezeti őket ténykedésükben, hanem ha továbbra is igy haladunk akkor az egyeduralom veszedelmes korszaka fog beállani s attól egyhamar nem szabadulhatunk. Ezen az állapoton a jól felfogott közügy érdekében változtatnunk kell. A radikális orvosság természetes a városi képviselőtestületnek reorganizálása 'enne. Meg kell tisztítani ezt a díszes testületet az oda nem való elemektől. Vannak városunkban elegen akik ezen mandátomra teljesen jogosultak volnának, de szerénységből nem tolakodnak oda, ahol mások nagyképüsködésüknél fogva a válasz tők bizalmát legalább is addig mig megválasztják, ki nem akarják érdemelni. Meg vagyunk győződve, hogy képviselőtestületünk vezérférfiai i

s sziveseu látnák azokat a tanácsteremben, kik nem hallgatni és gépileg szavazni, hanem a közügy érdekében hathatós befolyásukkal szót emelni képesek volnának. Ezt akartuk ineg— Micsoda szemtelen hang ez, azt tetszett mondani? — Ugyan, hát nagyot hall, azt mondtam minő szentimentális hang ez ? — Vagy ugy ? Bocsánat. Nagyot bár nem hallok, azonban szépet igen. — Már megint félre beszél. — Nos hát, amikor önt hallom asszonyom, nem hallhatok mást mint — szépet. — Köszönöm barátocskám. — Nagyot nem hallok mert nem tartozom a kicsi férjek közé. — Nocsak a férjekről ne beszéljen, azok mind nagyot hallanak, ha a feleségük szónokol akár nagyok akár kicsinyek, már t. i. a férjek; de hogy őszinte legyek nagy férjek egyáltalán nincsenek is. — Lehet, de ez nem a férjek hanem az asszonyok hibája. — Ah ? — Mert nagyasszonynak sohasem kicsiny a férje ; mennél kevesebb tehát a nagyasszony annál több a kicsiny férj. — Eh, 1 ári-fari. Ön a férjek pártját fogja. — Nem ugy asszonyom. Én szeretem az asszonyokat akár kicsinyek akár nagyok legyenek, a kicsinyekről azt tartom amit a német mond: was Idein ist isi herzig, a nagyokról meg azt tartom, amit Sakespeare mond Julius Caesar jában : Ti asszonyok, megérdemlitek, hogy tiszteletetekre templomokat építsenek. — És hogy különbözteti nieg ön a nagy és kicsiny asszonyokat ? — Nagy asszonyok, akik a természet szépségeiben találnak még gyönyört, kics/ny asszonyok, akik már a gyönyöröket találják csak szépnek és természetesnek. — Hallja elébb még csak azt mondtam, hogy nagyot hall, de most már azt mondom, hogy nagyokat is anzágol. — Hogy befejezzem a mondatot, nagyot hall az a kicsi férj, akinek véletlenül nagy felesége van és ez tartja öt szóval. — Hjajajaj, fogja be kérem a száját mert nagy eug van. — Még egyet asszonyom. — Jaj, kérem sietős az utam, a férjemet várom. — Hol van az öreg ? — Hajtóvadászaton van, de már jönnie kell. — Hajtóvadászaton ? apropó, ugyan mondja meg asszonyom, mi a különbség egy hajtóvadászat és a Bob herceg közt? — ??? No hát azt, ném tudom. — Bob hercegben van — a gárda, a hajtóvadászat pedig — a gárda. — Jjjajjj, hamar egy pár mankót ide ! — Önnek asszonyom ? — Nem, ennek a sánta hasonlatnak, — Ön tul őszinte. — Tudja meg, hogy ilyen sikerült viccet még nem hallottam öntől. — Oh, maga kis hízelgő. — No igen, mert nem hiába agárvicc, hanem igazán sovány is. — De most már irgalom. Kiszti-Hand. mondani azoknak, akiket illet és végül azzal fejezzük be felszólalásunkat, hogy : Meghallgatást kérünk ! Villamos telepünk érdekében. — Bizottsági ülés. — A villamos telep felügyelő-bizottsága csütörtökön délután Mészáros Károly polgármester elnöklete alatt ülést tartott, melynek lefolyását adjuk a következőkben: Elnöklő polgármester bemutatja Iglauer István főmérnök két levelét a villamos telepen előfordult üzemzavar okairól s a villamos telepnek a jótállási idő leteltével leendő átvétele tárgyában. A bizottság a levelekben foglaltakat tudomásul veszi és egyben megbízza a polgármestert, hogy az 1906. év január hó 15. és 20-ika közötti időben eszközlendő telep átvételre és a telep felülvizsgálatára szakértőket hívjon meg és erről a Ganz-céget valamint Iglauer István főmérnököt értesítse. Felolvastatott Ganz-cég válasza a telepen előfordult üzemzavarra vonatkozólag. A bizottság a Ganz-cég azon jelentését, hogy kezelési hiba okozta ezt, nem fogadja el és ez érdemben csak a szakértők véleménye után fog határozatot hozni, addig is ezen választ másolatban miheztartás végett az üzemvezetőségnek kiadja. Ugyancsak a Ganz-cégnek a dinamók kijavításáról szóló költségszámlák megtérítése érdemében szinte a szakértők véleményétől teszi függővé, hogy tulajdonképen kezelési vagy gyártási hiba okozta-e az üzemzavart. Révész Arnold városi mérnök a vallaraos telepen ért balesetből kifolyó gyógykezelési költségének részbeni íedezetérére 300 korona segélyt kér. A bizottság, minthogy a városi mérnököt hivatalos kötelességének teljesítése közben érte a baleset, gyógykezelési költségeinek fedezésére a villamos pénztár terhére 300 koronát megszavaz. Kulcsinszky János villamos főszerelő kérvénye felett, hogy fizetését évi összegben állapítsák meg, a bizottság akkép határozott, hogy utasította az üzemvezetőt, miszerint nevezettnek munkaköre és idejére nézve záros határidő alatt tegyen javaslatot. Hajnóczky Béla kérdést intéz a polgármesterhez, hogy valljon van-e tudomása arról, hogy a telep cimére érkezett szénrakományok gyakran 4—5 napig hevernek a vasútnál és nem lesznek elszállítva s csak az dézsmálja, aki nem akarja. Major Gyula üzemvezető a. polgármester felhívására kijelenti, hogy gyakran megtörténik miszerint a délutáni órákban érkezik 3—4 kocsirakomány szén és ez rögtön ki lesz hányva a kocsikból és ennek beszállítása nagyon is nehézkes, mivel elegendő fuvaros nem áll rendelkezésére, de azért hiányt eddig nem konstatált. A bizottság nehogy a telep szénszállítmánya a befuvarozás késedelme folytán esetleges hiányoknak legyen kitéve, azon javaslattal járul a képviselőtestület elé, hogy a villamos telep terhére tartson egy fogatot s ezért a közpénztárnak felajánl évi 1300 koronát, ennek ellenében a szén pontos és azonnali beszállítását a város összes fogataival eszközölje. A szén szállítás hiányában ezen fogattal a város tetszés szerint rendelkezhetik. Több tárgy nem levén napirenden az ülés befejezést nyert. RÉVÉSZ JENŐ ÁRUHÁZA, PAPÁN T/íil 'A «! a rflAnn .1 rfnlz T1A1 líll ll O 1/ni m Á1/U am Tinrirmn rl n 1YI n n f Ó rm t/K n *> ÍakA {«/*>/ FŐ UTCZA 6. (a Griff-szállóval szemben. ' N—' * * -axLv^xx* * x, x XXX L X 1 1 Különlegességek női ruhakeim ékben, Yászon damast árukban, férfi ingekben és nyakkendőkben, UJDONSÁHO.K- NÖ^

Jj^Oí .JÖKRFM '