Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-11-19 / 47. szám

Tímár, Bátossyné és Gergely az előadás sikerében osztozkodtakH ét fon a fővárosban oly nagy senzáciőt keltő „Srnolen Tóni" adatott elő. A címszerepet^Tímár játszta nagysikerrel és a közönség, mely színültig megtölté a színházat folytouos tetszésnyilvánításokkal honorálta ügyes játékát. Nagy sikert arattak Kövi Juliska, Hajós Elza, Tóth Lenke, Somogyi és Deák ügyesen lejtett táncaikkal. Igen ügyes volt a kis Tímár Nellike, kit közönségünk tapsokkal jutalmazott Maxi szerepében. A Smólen Tóni által előadott Kossuth nótát a földszinten levő fiatalság kórusban énekelte és a közönség állva hallgatta végig. Az előadás különben is nagy érdeklődés közepette játszódott le. Kedden Blaha Lujza első vendégfelléptével „Gyimesi vadvirág" került szinre. Közönségünk, mely zsúfolásig megtölté a színházat, a vendégmüvésznőt belépésénél percekig tartó tapssal és éljenzéssel fogadta a szinügyi bizottság pedig egy hatalmas babérkoszorút nyújtatott át részére. Szűnni nem akaró tapsok után, melyet a művésznő folytonos hajlongásokkal viszonzott, tudott csak szóhoz jutni a vendégmüvésznő, ki Magdolna szerepében mélyen érző szívvel dolgozó művészetét ragyogtatta minden szavában. Minden egyes jelenete és énekszáma után kitört a tapsvihar, amit a művésznő azzal hálált meg, hogy mindeiregyes énekszámát megismételte. Az előadás keretében dicséretet érdemelnek Kövi Juliska (Mária), Margittai (Imre), ! Halász (Gyurka), Tímár (Csura), Somogyi (Marci) és Tarnay Lídia (Csuráné), kik mindannyian a legnagyobb ambitióval partnereskedtek és az előadás fényes sikerét biztosítani igyekeztek. Szerdán délután ifjúsági előadásul „Elnémult harangok" reprizként adatott elő. A szereplők a régi jók voltak es a színházat teljesen megtöltő közönség folytonos tetszésnyilvánításokkal illette a szereplőket, melyekből bőven kijutott Báttossi, Margittay és Jávor Arankának. Este Blaha Lujza második felléptéül „Kuruc furfang" adatott elő, mélyben a művészné Örzse szerepét játsza. Megjelenését újra zugó tapsok és éljenzésekkel fogadta közönségünk, mely tüntető ovációk kisérték végig az egész előadáson és minden egyes felvonás végén. Hogy mily művészettel alakította Blaháné ezen szerepéi, csak azt jegyezhetjük meg, hogy erre igazán csak Blaháné kepes. Minden szava, minden mozdulata, művészi nüancok egész halmazatát tárta-elénk. Énekszámait ez alkalommal is tüntető tapsok után meg kellett újráznia. A többi szereplők közül Tímár, Margittai, Kövi Juliska, Deák, Bátossy a legjobbat propukáltak. Csütörtökön volt Blaha Lujza harmadik és bucsufellépte, mely alkalommal az „Ingyenélők'*-ben Sárika szerepében mutatkozott be a művésznő. Már napokkal előbb az összes helyek le voltak foglalva és közönségünk ez alkalommal a vendégművésznőnek valósággal diadal estét rendezett. Szinházunkban még nem hangzottak el oly falrengető tapsok és eljenzések, mint aminővel Blahánét megjelenése alkalmával fogadták. Fokozódott ezen taps. amidőn „Pápa város közönsége'

1 és ;a „Leányegylet" részéről bámulatot keltő virágállványok lettek ; a „nemzet csalogányának'" feladva. A mii- : vésznőt láthatólag meghatotta ezen viharos ováció és bájos lényének egész odaadása- ; val fejezte kí hálás köszönetét. Ha csak , azt említjük, hogy Blahánénak Sárika egyik legkedveltebb szerepe ós hogy ez estén kedvelt művésznőnk a szó teljes értelmé- , ben „elemében

1' volt és minden egyes ének- I számát ritka jókedvvel megismételte, azt j hisszük szükségtelen többet az előadás fé- ; nyes sikeréről feljegyeznünk. Az előadás i sikerében osztozkodtak Káldor, Somogyi, j Tímár, Tordai Etel és Tarnal Lidia. Az j előadás végeztével a művésznőt bucsuztatóul mintegy 10-szer hivták a lámpák elé, ki csókhintéssel viszonozta közönségünknek a szívélyes fogadtatást és bucsut. Pénteken utolsó előadásul zónában „Csöppség" telt házat csinált. Csendes Alice a címszerepben ez estén felülmulta magát és méltán kiérdemelte azon csokrokat, melyekkel tisztelői őt megtisztelték. Tarnai Lidia ez estén is kivált házsártos szerepében. A többi szereplők Bátossi, Margittai, Jávor Aranka és Somogyi kitűnő összjátékot produkáltak. Az előadás végeztével az öszszes szereplőket bucsuztatóul számtalanszor hivták a lámpák elé. KARCZOLAT a mult Végeztünk ! Uj kifejezés és eltérő azon hagyományos jelszótól, melyet rendesen használni szoktam, amidőn egy sziniévad befejezéséről emlékezem meg, jobban mondva amidőn színtársulatunk bucsuzásáról szól a heti krónika. Ezen uj jelszónak nagy jelentősége van, amennyiben tényleg „végeztünk" az első téli sziniévadunkkal. Nagy próbát álltunk ki és közönségünk nagy dicséretére legyen mondva ezen, mondhatni tüzi-próbát fényesen kiáltotta. Őszintén mondva nem nagy reményeket fűztünk az első téli színiévadunkhoz. sőt az első hét után alig hittük, hogy kibírjuk, azaz helyesebben mondva kibírja-e az igazgató. Nagy probléma előtt előtt álottunk és a színházi bennfentesek között folyton az lett hangoztatva, hogy „miként fog ez végződni". Nos hát „végeztünk", még pedig jó órában legyen mondva, várakozáson felül „végeztünk". Most hogy már igazán elmondhatjuk, hogy „végeztünk" örömmel tekintek vissza a lefolyt sziniévadra és elmélkedek afelett, hogy mikép is történhetett az, miszerint ily fényes eredménnyel végeztünk. Nem vagyok babonás ember és igy nem osztom azok nézetét, kik azzal érvelik ezen fényes eredményt, hogy Micsey 'igazgatónak „hizott szerencséje" van, hanem inkább azon nézetben vagyok, hogy Micseyben van vállalkozási szellem és ügyes kereskedő. Eltekintve, hogy Hunyadi László"' és „Troubaclour" operákat hozott szinre, ami szinházunkban ritkaság számba ment és a közönség érdeklődését ébren tartotta, de oly újdonságot honosított meg nálunk, mely tényleg nagy népszerűségre tett szert. Ál- ) landósitotta ugyanis a „zóna előadásokat", melyek hetenként két telt házat biztosítottak számára. Ezen előadásoknál főleg a köznépre számított és ezen kasztnál hiányzó „páholy közönség"-et is teremtett azzal, hogy páholy-üléseket árusított és igy történt meg azután, hogy ily zóna előadásoknál oly kevert társaság került egy-egy páholyba, mely egymásnak be sem mutatkozott, hanem csak tüntetett. Midőn látta, hogy a közönség gyengélkedni akar, rögtön orvosolta azzal, hogy a fővárosból vendégeket szerződtetett. Igy adta be közönségünknek hat estén át Szíklay Kornélt, melyet nemcsak örömmel bevettünk. mert élvezetes volt, hanem még readásul szívesen fizetünk drágasági pótlékot a helyárakért. Alig heverte ki a közönség Sziklayt, félve újra, hogy a közönség visszaesésbe jön, drágasági pótlék nélkül Hegyessy Marit izleltete meg a közönséggel, ki három estén át drámai ízlésre szoktatta közönségünket. Ezek után azt hittük, hogy most már „végeztünk" a vendégszereplésekkel, de az igazgató meggondolta a dolgot és azzal indokolva, hogy eleget nyugodhatik közönségünk egész télen át, egy „nagy sláger"-rel akarta a téli évadot bezárni és a majdnem teljesen kipumpolt közönségünknek meglepetésül Blaha Lujzát telegrafálta városunkba ki három estén át majdnem megduplázott helyárak mellett még azokat is a színházba csalta, kik a színházat csak hírből ismerték. Nos hát ki meri ezek után kétségbe vonni azt, hogy Micseynek nincs vállalkozási szelleme ? Melyik igazgató merészelte volna ezeket a trükköket megreszkirozni ? Az igaz, hogy ezen vállalkozásoknak eredménye nemcsak az igazgató vállalkozását igazolja, hanem leleményességét is. Mit tehetett volna mást közönségünk, mint a Blaháné estéken a művésznőt ünnepelni és tüntetőleg a színházat megtölteni ? Diadal esték voltak ezek. Mesés volt Blaháné fogadtatása színpadunkon, mesés a játéka és Iegmesésebb volt az a tapsvihar mely mindhárom estén szinházunkban elhangzott, sőt az utolsó estén azt hittük, hogy az előadás után a lámpák előtt kell majd a művésznőnek egy „bucsudalt" elénekelni. A művésznő erre ugy látszik nem volt hajlandó, de a fiatalság nem tágított, hanem a reá várakozó kocsiból ki akarták fogni a lovakat és ugy haza szállítani lakására. Mivel a művésznő erre sem állott reá, kénytelen volt az ifjúság tüntető éljenzése kíséretében gyalogosan a Griffbe bevonulni. Még egy kis „csöppség"-et kaptunk végeztéül és ezzel a téli szini évaddal „végeztünk." Most jöhetne a „finita la comedia", de ennek semmiféle hivatalos jellege nem volt. Részletekben hagytak itt bennünket a szokásos bucsu kapcsalkodzások nélkül. Még azok is, kik bizonyos jogosultságra számítottak, látva a bucsu percében megnyilatkozott közönyt, azzal váltak el, hogy „végeztünk". No de ezt csak mondták! Frici. Az hírlik . . . Az hirlik, hogy „Pápa vármegye" sem installálná a kinevezendő főispánját. Az hirlik, hogy Pápa varosa sok tekintetben túlhaladott álláspontra helyezkedik. Az hirlik, hogy Hoitsy Pál orsz. képviselőnk, a parlamenti üzemzavar folytán, még mindig szünetel, ó Az hirlik, hogy a polgármester a Kossuth Lajos-utca meghosszabbítása ügyében egy „slágert" tart a kezében. az hirlik, hogy a rendőrségnél csak haláleset alkalmával van kilátás az előléptetésre. Az hirlik, hogy Micsey színtársulata városunkból részletekben búcsúzott el. Az hirlik, hogy a színtársulat néhány női tagja végszóra elaludt. Az hirlik, hogy Micsey színigazgató megtanította a közönséget színházba járni. Az hirlik, hogy a színtársulat női tagjainak voltak kii) es beltagjai. Az hirlik, hogy a sziniévad alatt a helybeli virágkereskedők egymást kergették. Az hírlik, hogy a színtársulat egyes hölgyei több elintézetlen ügyeket hagytak hátra. Az hirlik hogy a színtársulat bncsuelőadásán a „csöppség"-re nagy súlyt fektettek. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője zárgondnoka lett az eltávozott színtársulatnak. T TP T^ "V miamJm wAm «s«Wd *****5ta» „ — Városi közgyűlés. Pápa város képviselőtestülete — mint értesülünk — még e hó folyamán vagy a jövő hó elején rendkívüli közgyűlést tart. — Huszárezredünk köréből. Szécheny Tivadar gróf, hadnagy, hosszas szabadságáról visszaérkezett és szolgálattételre jelentkezett.