Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-11-19 / 47. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. HIRDETESEK ós NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. Cselédmizéria. Meg kell oldani ezt a kérdést. A sürgős elintézésre szoruló ügyek egyik legsürgősebbike ez! Nem társadalmi, nem is politikai, hanem családi kérdés. Ami talán még többet jelent. A családi élet nyugtalanságát és az ilyen cseléd-mizériákkal s egyébb hasonló nyavalyákkal való belepődését megérzi és megsínyli a családok összesége: a társadalom is. Meg kell oldani hát ezt a problémát. Feli kell szabadítani a cseléd-mizéria kinos hatása alól a családi életet. De hogyan? Ez most a nagy kérdés. Amelyre meg felelni, elismerjük nem éppen könnyű. De nem is lehetetlen. E dolog megjavításához, illetőleg a cselédügy célszerű és megnyugtató rendezéséhez a hatóságnak és a cseléd-tartóknak a közreműködése egyaránt megkívántatik. A cseléd-tartók ne legyenek túlságosan nagylelkűek a cseléd-bizonyitványok kiállításában. Ne vezessen bennünket e nagylelkűség gyakorlásában az a cseppet sem altonisztikus szellemű felfogás, hogy hát hiszen mi már amugyis megszabadulunk a rossz cselédtől, más meg boldoguljon vele ugy, ahogy tnd . . . Az a néhány jó szó pedig, amit könyvébe irunk, nem kerül pénzbe . . . Helytelen és önző felfogás ez. Amelyben a cseléd mizéria egyik főoka gyökeredzik. A törvény értelmében rossz bizonyítványt az elbocsátott alkalmazott részére kiállítani nem sza bad. Helyes, ennek a törvényes intézkedésnek van valamelyes morális és szociális alapja. Annak azonban már semmi néven nevezendő okszerű alapja nincs, hogy a másik szélsőségben-: a jó bizonyitvány kiállításában derüre-borura, okkal és ok nélkül a szertelen gavallérosság álláspontjára helyezkedjünk. Ezzel csak ártunk magunknak, ártunk embertársainknak és növeljük a cselédmizériának nevezett bajt. Nagyon üdvös dolog volna, ha a cselédtartók legalább a féligazság szempontja szerint való egyöntetű eljárást alkalmaznak. Oly képpen ugyanis, hogy a rossz cseléd munkakönyvébe a feltétlen szükséges adatokon kivül semmi egyebet ne Írjunk. Ha ez az eljárás általánossá következetessé és egyöntetűvé válik, feltétlenül meg fognak javulni a cse lédiigybeli viszonyok. A hatóság is sokat, nagyon sokat tehetne ez ügy megjavításában. Mindenekelőtt megtehetné pedig azt, hogy cselédkönyvet csakis minden tekintetben kifogástalan előéletű személynek szolgáltatna ki. Nem vétene ez intézkedéssel sem a szociális, sem a morális törvényekkel szemben. Sőt éppen azoknak a szellemében való intézkedés volna ez. Hiszen ezzel nincsen megfosztva egyúttal a megélhetés minden módjától is. A gazdasági, mezei és ipari vállalatok, [a|napszámos és gyári munkák elég módot és alkalmat nyújtanak a munkálkodásra és megélhetésre. Meg aztán senkinek sem is okoz ebbeli munkálkodásában bajt és boldogtalanságot. Az sem volna utolsó dolog, hogy ha a munkakönyvekbe egy külön rovat volna bevezetve az igazán jó viseletű cselédről való megelégedésünk és elismerésünk kifejezésére. Ilyen módon lehetségessé válnék a jó és nem jó cseléd közti disztinkció, annak dacára, hogy rossz bizonyítványt egyáltalában nem állítunk ki. S ez az intézkedés a jó szándékú, becsületes gondolkozású jó cselédnek az érdekeit is nem kis mértékben mozTÁRCZA. Boszu harmadíziglen. Egy fél századdal ezelőtt ünnepelt szépség volt Napodi Dorottya. Bőség és fény vette körül, de még inkább szeretet szülői részéről, kik leányukban betetőzve látták boldogságukat. Boldog családi élet körében nőtt fel Dorottya Isteni félelemben szeretve, szerettetve. Édesanyja korán munkához szoktatta, esténkint pedig a szent biblia aranyigazságaira oktatta a leányka fogékony lelkét. Mikor aztán tizenötéves lett Dorotya, édesanyja a ház belső dolgait egészen rábízta. Önállóságra akarta szoktatni gyerrniekét. mert valamiképpen ugy érezte, hogy el kell készülnie arra a véletlenre is, ha össze talál omlani a jó mód és árnyék borul a fény nyomára. A jó asszony igyekezett ugyan elűzni lelkéről az olykorolykor bántó fellegeket, de azért megesett nem egyszer, hogy kicsorduló könnyeinek okát maga sem tudta megmondani. És mégis mintha világosan látott volna Napodiné a jövőbe, mert a csendes életet hamarosan megzavarta a sürü egymásutánban jövő csapás és veszedelem . . . Elsőben kidőlt a ház feje : Napodi nemzetes uram. Elhunyását nem előzte meg betegség, hanem a borongós égből elászálló villám tüze égette halálra ... Ott állott szombat délután takarói, cselédjei közepett, kinek-kinek fölösen adva ki hetibérét szeretetteljes szép szóval, amidőn megdördült az ég, leütött a villám és Napodi hat emberével együtt emésztő tűzhalál áldozata lett. A gyújtó villám tüze lángba borította a szérüs kertet, majd a csűrökbe és házakra csapott át, a feltámadt orkán szertehorclta az égő kévéket. tüzes zsarátnokokat és egy óra multán összeomlott a Napodi-család boldogsága, rommá lett a gazda és a belső vagyon egyaránt . . . Aztán jött az aszály, az ezt követő ínség, gonosz emberek rablókeze, ármánykodás és az özvegy fogyni, pusztulni látta vagyonát. A hajnali csillaggal kelt fel, éjfélkor is serény munkában durvította szép kezét és mégis áldás helyett szakadatlanul, úgyszólván záporban hullott rá a csapás, Küzdött, vergődött, majd bízott, majd kételkedett az isteni mindenhatóságban, mig végre megtörött lelkének erőssége . . . Élőhalott lett belőle és két év múlva férje halála után Dorotyának éreznie kellett, hogy támasz és szeretet nélkül egyedül maradt a világban. Mélységes bánatában eszébe jutott egy rokona, aki nagy szegénységben élt a Tiszaháton. Zavar Jánosné, leánynevén Lanthos Kata volt ez az asszony. Szegénységében is büszke, ki nem akart kegyelemkenyéren élni, habár Napodiék annakelötte sok szives szóval hívogatták magukhoz házi segítségül, örökös ellátásra. Most azonban, hogy Dorotya hívta, meggondolta a dolgot és a leányhoz költözködött. Lanthos Kata csakhamar otthonosnak érezte magát a jó módban és mihamarább ugy viselkedett, mintha örökösen a ház asszonya lett volna. Dorotya szívből őrült rokona megelégedésének és a béke kedveért nem egyszer lemondott önakaratáról nénjével szemben. A sok izben szenvedett vagyoni romlást Dorottya csakhamar helyrehozta vasszorgalmával. Cselédei bálványozták és vetekedtek a házi és mezei munkák gyors és hűséges elvégzésében. Nem csoda tehát, ha Dorotya húszéves korában ismét visszaszerzett minden jó módot és hogy tisztára volt mosva minden vagyon az adósságtól, azon ===== Damasztáruban, valódi rumburgi vásznakban és egyébb kelengye czikkekben == legnagyobb választék, lög KRAUSZ JÓZSEF M. FIA ós TÁRSA divatáruházában.