Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-11-05 / 45. szám

széről elhangzanak. A sok bérletszüneti és zóna előadások következtében a bérlők szelvényeiket nem érvényesithettik, úgyannyira, hogy a még hátralevő előadásokra sem lesznek képesek szelvényeiket beválthatni, feltéve ha azok bérletben is lesznek adva. Kérünk ez érdemben intézkedést tenni és erről a bérlő közönséget értesíteni. Heti referádánkat adjuk a következőkben : Szombaton „Az uj honpolgár" került szilire Sziklai Kornél vendégjátékával, ki tulajdonkép Goldstein Számi szerepét kreálta. A szinház zsúfolásig megtelt és a vendégművész ez alkalommal meggyőződhetett, hogy mennyire kedveltje ő közönségünknek. Egész estén át tüntetett mellette közönségünk és minden egyes jelenetét frenetikus tapssal jutalmazta. Ezen tapsokból kijutott Margó Zelmának is, ki Tor.csi szerepében kedves és megnyerő játékával ezen elismerésre teljesen reászolgált. Jávor Aranka és Gergely a fiatal szerelmespár szerepben igen rokonszenvesek voltak. Deák (Gólya) és Káldor (Tavaszi) hálás szerepeikben nem tudtak hatást kelteni. Tarnai Lidia (Gólyáné) és Révész Helén (Cziczelke) kifogástalan alakítást nyújtottak. Vasárnap délután „A postás fiu és huga" reprizkéut uj szereposztással adatott elő. A cimszerepet Deák és Kövi Juliska játszta és tekintettel arra, hogy néhány nappal ezelőtt ezen szerepekben Sziklay Kornél és Margó Zelma művészi játékában gyönyörködtünk, meg kell vallanunk, hogy ugy Deák valamint Kövi Juliska nemcsak megálltak helyüket, de minden tekintetben a legnagyobb dicséret hangján kell róluk megemlékezni. A közönség, mely színültig megtöltő a színházat folytonos tetszésnyilvánításokkal jutalmazta őket. A többi szereplők a régi jók voltak. Este Sziklay Kornél bucsufelléptével „Aranylakodalom" ment zsúfolt ház előtt. Sziklay „Krausz bácsiját" szükségtelen dicsérnünk. Ebben a szerepben ő íelülmulhatlan, ezt a szerepet ő kreálta és ebben a szerepben alaki tó képességének művészi voltát teljesen tudja érvényesíteni. Tüntető tapsok kisérték egész estén át művészi játékát. Dicsérőleg kell megemlékeznünk Báttossy és Tordai Ételről, kik a Koltai pár szerepében fényes tehetségükről ujabb bizonyítékot szolgáltattak. Ligeti több ízben derültséget keltett Mikulák alakításával. Az előadás rendezése hiányos volt. Hétfőn zóna előadásban „Boszorkányvár" adatott elő. Az est kimagasló alakja újra Margó Zelma, ki Corallie szerepében bájos voltát, játék művészetét ós énektudását ragyogtatta és méltán kiérdemelte azon sűrű tapsokat, melyekkel közönségünk őt elhalmozta. Német (Józsi) és Halász (Andris) elemükben voltak és énekszámaikkal teljes sikert értek el. Hajós Elza a tőle megszokott ügyességgel játszta Verus szerepét. Székely Anna remek hangját szükségtelen dicsérnünk. Kedden volt első fellépte Hegyesi Marinak, a Nemzeti szinház elösmert művésznőjének „A kameliás hölgy címszerepben. A közönség, mely zsúfolásig megtöltő a színházat, a vendégművésznőt megjelenésekor percekig tartó tapssal fogadta és ez h atalmasan ismétlődölt nyílt jelenetek és felvonások után. Hegyesi Mari istenáldotta művészi kvalitásokkal rendelkezik, melyeket szerepkörében a legnagyobb mértékben képes érvényesíteni. Fenséges alak, elösmert szépség, behízelgő orgánum, művészi játék és ha még bámulatot keltő pazar toilletteit említjük, azt hisszük eléggé jellemeztük a művésznőt, mely elnevezés őt méltán megilleti. Hatásos volt minden egyes jelenete és a közönség érdeklődését fokozatosan biztosította maga részére. Partnerjei közül különös dicséretet érdemel Margittay, ki Ármánd szerepében felülmulta magát és méltó keretet képezett az előadásnak. Ugyszinte mondhatjuk ezt Bátossiról az apa alakításával. Tarnai Lidia (Prudence) Csendes Alice (Niniche), Gergely (Gaston) és Káldor (Gusztáv) kisebb szerepeikben az összjáték sikerében osztozkodtak. Szerdán délután alkalmi előadásban „Molnár és gyermeke'

1 került színre igen jó előadásban. A közönség általános érdeklődéssel kisérte Bátossi, Jávor Aranka és Margitiai érzésteljes játékát és több ízben tetszés nyilvánításokkal illette őket. Este második vendégfellépte volt Hegyessi Marinak „Stuart Mária" címszerepében. Nem véljük kisebbíteni Hegyesi Mari művészetét, ha kijelentjük, hogy ebben a szerepben művészetének zenitjét éri el. Nézetünk szerint iiy alaknak képzelte a szerző Stuart Máriát, amidőn ezt megírta. A vendégmüvésznőnek ez hatalmas alakítása és közönségünk csak művészi érzékének adott fényes bizonyságot, amidőn egész estén át szűnni nem akaró tapsokkal jutalmazta a művésznő minden egyes jelenetét, mely ovációk a felvonások végén újra ismétlődtek. Nagy tetszés közepette játszotta Tordai Etel a királynőt, ki Hegyessy mellett teljesen megállotta helyét. Kisebb szerepeikben Bátossy, Margittay és Gergely tűntek ki. Csütörtökön Hegyesi Mari utolsó vendégfelléptéül „A cigány" adatott elő. Csak rekriminációkba bocsájtkoznánk, ha Hegyesi Marinak művészi játékát Róísi szerepében újólag méltatnék. Azt is felesleges említenünk, hogy a közönség, mely teljesen megtol té a színházat, valósággal ünnepelte a művésznőt. Azt azonban fel kell említenünk, hogy az előadás végeztével a közönség számtalanszor hivta a lámpák elé, mintegy jelezve, hogy mily nehezen válik meg a művésznőtől, ki többszöri hajlongással köszönte meg ezen tüntető ovációt. Bátossy a cigány szerepében kabinet alakítást mutatott be. Halász teljes elismerést érdemel Gyuri alakításával ugyszinte Margittal, ki Petit játszta. Hajós Elza, Tarnai Lídia és Káldor kifogástalan játékukkal emelték az előadás szép sikerét. Pénteken reprizkéut „Aranylakodalom" ment zónaelőadásban. Ez estén is Bátossy és Tordai Etel a tőlük megszokott tudással játszták szerepeiket. Sziklay szerepét Timár játszta elég ügyesen és jóízű humorral. Az előadás rendezésében sok hiány volt észlelhető. Szombaton „Bob herceg" került szinre Margó Zelmával a címszerepben, melyre lapunk jövő számában visszatérünk. KARCZOLAT a, xnnlt A hét nagy szenzációja „a villamos sötétség" volt, mely háttérbe szorított minden egyébb „ügyet" és mondhatni kizökkentett mindent a rendes kerékvágásból. Mindszentek előestéjén történt az eset, amidőn a villamos áram megtagadta a szolgálatot és hogy mily zür-zavart okozott ezen sötétség, arról hű képet adni valóban a lehetetlenséggel határos és ha mégis egyes | epizódokról beszámolok, teszem azt azért, ; hogy mint szenzációs eseményről némileg ' a krónikának beszámoljak. Eltekintve, hogy az utcákon koromsötétség uralkodott, a iegnagyobb lótás-futás a kávéházakban és vendéglőkben uralkodott. A sötétség kiütésekor ugyanis azon hiszemben voltak, hogy ez az állapot amolyan „átmeneti" lesz. amilyenben már egy izben részünk volt és rövid üzemzavar reményéi ben „várakozási állapotba" helyezkedtek és | pótintézkedéseket nem tettek. Nagy volt azonban a fejetlenség, amii dőn a város dobosa mint falun szokás tud| tára adatikkal kijelentette, hogy „nem lesz villamosság" és csak különös protekcióból ! a szinház részére valahogy kidörzsölnek vagy jobban kisütnek annyi villámot arnenynyire az előadás folyamán szükség lesz, ott is jelezve lett, hogy ne pazarolják a villámot. mert különben megtörténhetik, hogy az előadás közben, besötétül a közönségnek. Volt is keletje ezen az estén a gyertyáknak és petróleumnak. A város összes cselédjai mozgósítva lettek részint gyertyabeszerzésre részint a már eldobott petróleum kannák megtöltésére. Az összes magánfogyasztók előszedték a már nyugalomba helyezett, lámpákat, főleg észrevehető volt a kávéházakban és vendéglőkben, ahol | a vendégek csoportosulva tárgyalták a „sötét esetet" és nem ép a legszebb kifejezésekkel halmozták el a villamtelep vezetőségét. Kórusban szidták és átkozták még azt is aki az első „rövid zárlat"-ot konstatálni tudta, kijutott ezekből a különös megtisztelő kifejezesekből az utolsó szerelőtől kezdve egész a villamos telep felügyelő bizottság tagjai részére. Hogy ki a hibás ebben a sötétségben, azt egyelőre senki sem tudta megmondani, csak szidtak füt-fát és káromkodva már előre kiszámították, hogy mennyi kártérítést fognak követelni a beállott „sötétség"-ért. Ezzel a kártérítési tudatban némi megnyugvást találtak ugyan, dj amidőn köztudomásra jutott, hogy „vis major" esete forog fenn, lecsendesültek a kedélyek és most már nem arról van szó, hogy ki a hibás, hanem arról, hogy mikor „lesz világosság". Igy állott a helyzet az első estén. A második estén már annyiban volt változás, hogy a magánfogyasztók egy része „részleteké-ben kapott áramot, jobban mondva elő lett irva, hogy mennyi áramot szabad fogyasztani, különbeni teljes sötétség terhe mellett. Ez a részletekbeni világítás estérőlestére fokozódott, de amidőn erről a krónikának beszámolok, még mindig csak „portió" számra mérik az áramot. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy az izraeliták a Messiást nem várják oly nagy reménnyel, mint városunkban a rendes villamos áramszolgáltatást. Az hirlik, hogy néhány nap múlva újra a rendes kérékvágásba jövünk, de ez csak „hirlik". Valami „lőcsei fehér asszonyt" pardon tévedtem lőcsei dynamót emlegetnek, amely hivatva lesz a rendet helyreállítani, de őszintén megvallva, amint Lőcséről van szó, akkor kevés a bizodalmam hozzá, mert rögtön eszembe jut a „lőcsei kalendárium", már pedig azt hiszem ebbe aligha lehet bízni. Sokkal többet bizhatunk abban, hogy a javításra küldött kis dinamót néhány nap múlva a telep újra keblére ölelheti és amint értesülünk ez már útban is van sőt ezen j heti krónika a mai esteli órában már a rendes világítás mellett lesz olvasható. Az | egész város kórusával én is csak azt han1 goztattam, hogy * Legyen mielőbb világosság ! Frici. Az hirlik . . . Az hrlik, hogy Pápa város villamos telepe Halottak napját'sötétséggel ünnepelte j meg. Az hirlik, hogy Pápa városára a hét folyamán villamos átkok lettek szórva. Az hirlik, hogy Hoitsy Pál orsz. képviselőnkről semmi sem hirlik. Az hirlik, hogy a polgármesternek a villamos sötétség sok nindent megvilágított. Az hirlik, hogy a plébánia templom toronyórájának uj számait csak színházi látcsővel lehet felösmerni. Az hirlik, hogy Stuart Mária előadása alkalmával, Stuart Máriát lefejezése előtt erősen megnyirbálták. Az hirlik. hogy Pápán Halottak napján a petróleum lámpák feltámadtak.