Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-10-08 / 41. szám

A. PÁPAI KÖZLÖNY 1905. október 8. alkalommal a főszerepet Enréidikt kreálta igaz bensőséggel, temparamentumos játékkal. Bár hangja nem felel meg teljesen ezen nehéz koloratur szerepnek, feladatát mégis a legnagyobb sikerrel oldotta meg. Németh János mint Orpheus tenorját ragyogtata és Deák Gyula mint Styx Jankó elég ügyes volt, mig a kisebb szerepekben Somogyi, Hajós Elza és Tordai Etel tűntek ki. Busásan kárpótolta ezen gyönge előadást a „János vitéz" esti előadása, melyet túlzsúfolt ház nézett végig. Mi sem természetesebb, minthogy az est fénypontja Margö Zelma a Magyar szinház ünnepelt divája volt, ki közvetlen játékával, gyönyörű hangjával és remek toilletjeivel egy csapásra meghódította a közönséget. Volt is oly sikere, mint a milyen ritkán jut művésznőnek osztályrészül városunkban. Egész estén át közönségünk részéről folytonos ovációkban részesült. Iluska személyesitőjének Kövi Juliskának erős jeget kellett megtörnie, mert hiszen elődjének Haraszti Micinek alakítása még- élénk emlékezetünkben van. Hogy Kövi Juliska kárpótolni tudta elődjének hiányát: az ő bájos egyéniségének tudható be, melynek varázsa mindenkit meghódított. Örömünkre fog szolgálni, ha Micsey igazgató minél többet fogja nagyobb szerepben is foglalkoztatni a színtársulat e bájos tagját. Székely Anna, a királyleányt jatszötta. Ritka énektudásával, gyönyörűen csengő hangjával rászolgált azokra a tapsviharokra, melyek minden egyes énekszáma után felhangzottak. A férfi szereplők közül Káldor Dezső vált ki, kinek telt érzéssel énekelt dalai a közönséget meghatották. Somogyi Károly a király szerepében jóizü humorával nagy derültséget keltett. Kisebb szerepekben jók voltak még: Tarnai Lidia és Timár Béla. A kar és zenekar Bihari karmester vezetése alatt valósággal remekelt. Hétfőn a drámai személyzet mutatkozott be „Uriel Acosta"' színműben. A címszerepet Bátossy játszta, ki ezen szerepéten beigazolta, hogy nagy tudásu, intelligens és rutinirozott színész. Nehéz szerepének minden nuáncát kellő érvényre juttatta és a közönség folytonos érdeklődését magának biztosította. Méltó partnerje volt Jávor Aranka, ki rokonszenves megjelenésével és érzésteljes játékával több izben tapsokra ragadta a közönséget. Székely Anna, „A bűvös vadász" betét énekszámával nagy hatást keltett. Kifogástalan alakításban mutatta be Somogyi az orvos szerepét nemkülünben Tímár (Akibaj és Halász (Santosz) szerepeikben. Megható volt Bátossyné a vak anya szerepében, ugyszinte hercig megjelenésű Csendes Alice a tanítvány kis jelenetében. A rendezés nem mondható épen kifogástalannak. Kedden az örök szép zenéjü operette „Bőregér" került színre szép számú közönség jelenlétében. Margö Zelma az estén valósággal brillírozott a szobaleány szerepében. A subrette minden egyes fényes tulajdonságaival rendelkezik és ha még hozzá tesszük, hogy pazar toilletjével valóságosan bámulatra ragadta a közönséget, mely egész estén át viharos tapsokkal jutalmazta énekszámait, ezzel teljesen beszámoltunk közönségünk kedvencének ez esti tényes sikeréről. Különben az ő művészi voltáról a fővárosi sajtó hasábjai már fényes bizonyítékot szolgáltattak. M. Bácskay'Julcsa Rosalinde szerepében saját magát felül multa, Volt alkalmunk már őt ebben e szerepében látni és teljes elismeréssel is adóztunk az ő művészete iránt, de ez alkalommal különösen kitett magáért és ez estén azt a Bácskay Julcsát láttuk és halottuk, amikor még minden színigazgató versenyezett őt primadonájául megnyerni. Elemében volt és kellemesen csengő koloraturáját valódi, fényében ragyogtatta. A közönség teljes elismeréssel volt iránta és énekszámait zajos tapsokkal honorálta sőt a .magyar dalt* meyet rendkívüli érzéssel énekelt meg is kellett újráznia, Deák minden volt csak Eisenstein nem. Hercig és kedves volt Kövi I Juliska a herceg szerepében. Halász kifogástalan Falke volt. Nem mondhatjuk ezt Timáról, ki Frank szerepét teljesen elejtette. Jóizü humorral játszta Somogyi a börtönőr szerepét. A kar és zenekar iránt a legnagyobb elismeréssel kell adóznunk. bzerdán délután iíjusági előadás volt, mely alkalommal „Örök törvény" színmű került szinre. A nézőtér zsúfolásig megtelt és a szereplők nem panaszkodhattak tapsok ! hiányáról, melyet méltán kiérdemeltek. Já| vor Aranka, Silvia szerepében egy ujabb bizonyítékát szolgáltatta annak, hogy szerepkörében elsőrendű és színtársulatunk egyik kiváló tagja. Ugyancsak ezt mondhatjuk Bátossy Ei dréről, ki markáns vonásokkal jellemezte telnök jellemvonásait. Somogyi Szentgróti terepét bravúrral oldotta meg, kiről azt jegyezhetjük fel, hogy napról-napra látjuk haladását és nem csalatkozunk akkor, midőn őt pályáján sok reményekre jogosítjuk. Margittay kabinet alakítást nyújtott Mányi szerepében és jelenetről-jelenetre nagyobb és nagyobb hatást ért el. 'Rendkívül hercig és kedves volt Csendes Alice Judifh kis szerepében. Tordai Etelka a tőle már megszokott rutinnal és nagy tudással játszta el Bella hatásos szerepét. Igen ügyes volt Káldor az ügyetlen szerelmes szerepében nemkülönben Halász a mogorva vőlegény szerepében. Gergely sokat haladt amióta nem láttuk, amit Egyed szerepében produkált. Tímár jól maskirozta az angolt és derültséget keltett. Bátossyné kis szerepében az előadás összjátékához teljesen hozzájárult. Este „Tavasz" operette ment egy kissé gyenge előadásban. Hajós Elza sikkes szobaleány volt és egyes énekszámaival nagy sikert aratott. Székely Anna koloraturjával imponált, játéka azonban fogyatékos volt. Káldor Dezsőtől többet vártunk mint bonvivánt. Éneket nem hallottunk, de annál mesésebb volt „fütyülő" művészete. Németh János kitűnő tenorista, de Csapó szerepe nem neki való. Deák (pincér) és Somogyi (vendéglős) teljesen megállták helyüket. Az előadás vontatott volt, amit nagyrészt a közönség hiányának tudhatunk be. Csütörtökön „Himfy dalai" került szinre jó előadásban, mely nagyobb közönséget érdemelt volna. Különösen jó volt a két főszerep Kisfaludy Sándor és Szegedy Róza személyesitóje. Margittai férfias megjelenésű intelligens színész, ki nagyon szépen beszélt a darab zengzetes nyelvén, melynek mintha prózája is vers volna. Jávor Aranka (Szegedy Róza) pompásan festette az érzelmek azon sok scaláját, melyen őt a kezdetben boldogtalan, maid boldogra váló szerelem keresztül viszi és poétikus megjelenésével érthetővé tette a néző előtt a szerelmes Himfy szent lelkesedést. A darabban szereplő másik szerelmes párt Bezerédy és Rosti Jolán Báttossy és Tordai Etel játszották, az első férfias erővel az utóbbi nőies bájjal és ahol a szerep megkívánta erős komikai vénával. Bai AnnusRa egy szerelmes kis leány szerepében, kellemes meglepetést keltett a társulat fiatal naivája Csendes Alice, ki már megjelenésével tavaszi verőfényt visz a színpadra. Kezdetben ugyan egy kis elfogultsággal küzdött, de a harmadik felvonásban azonban már elragadó bájjal és fiatalságát meghazudtoló biztossággal játszotta meg Szalóki Péf#rrel (Káldor Dezső) jelenését. Kisebb szerepekben jók voltak Timár Béla (Rosty Antal), Gergely Lajos (Kisfaludy Sándor) és Somogyi mint Agh gazdatiszt, mig B. Polgár Fánny a néni szerepében jóllehet szerepkörében nagy rutint árult el, de szerep nemtudásával partnereit zavarta. Pénteken zónaelőadásban reprizként „Bolond" operette adatott zsúfolt nézőtér előtt. Az előadás kezdete előtt ezen nap jelentőségének emlékére Csendes Alice gyászruhában megjelenve,a lámpák előtt nagy hatással elszavalta Ábrányi Emil „Október 6." cimü alkalmi költeményét. Zugó tapsok követték a szavalatot, mely után a földszintet teljesen megtöltő diákifjuság a Kossuth nótát énekelte el. Ennek elhangzása után kezdetét vette az előadás, melynek sikere a bemutató előadást jóval felülmúlta. A közönség egész estén át zajos tapsokkal illete a vezető szereplőket, melyekből főleg Hajós Elza, Bátossy Endre és Halász Ede kivették részüket. Szombaton „János vitéz" operette ment a címszerepben Margó Zelmával, melyről lapunk jövő számában referálunk. KARCZOLAT Eb mult Ixétix^ól. Miről is szólhatna másról a heti krónika, mint a szintársulutról, még pedig őszintén szólva már rég nem akadt oly jó anyag a krónika számára mint ez alkalommal. A színtársulat johirneve teljesen jogosult van. Valódi bohémvérü alakok, kikről csakis a dicséret hangján lehet megemlékezni. A mult heti krónikában eleve jeleztem, hogy a színtársulat főhadiszállása mint rendesen a Hungária és a Griff szálló éttermében lesz, de ez alkalommal teljesen megváltozott a helyzet. Eveken át a valódi főhadiszállás a Hungária éttermében volt jelen alkalommal „Front és Flügel Veranderung" lett, amennyiben a szintársulat zöme a Griff éttermében koncentrálódott és csak mint mondani szokás a Hungária éttermében az úgynevezett „Bereitschaft* van elhelyezve. Meg kell jegyeznem, hogy ez a változás nagy nehézségekbe ütközött és csak hosszas alkudozások utján lett ezen terep főhadiszállásnak engedélyezve. Hosszas tárgyalások előzték meg ezen megállapodást és csakis a protektió birta reá a vendéglőst, hogy az amúgy is szűk térre szoátkozó helyiséget a szintársulat bohémjei részére engedélyezze. Épugy mint városunkban általános a panasz, hogy lakáshiány van, a szintársulat is panaszkodott, hogy városunkban koszt— hiány van. Nem a szó szoros értelmében a kosztról volt szó, hanem a hely szűke lett folytonosén hangoztatva ós tényleg ezen étteremnek szűk-volta okozta azt is, hogy a szintársulat igazgatója és környezete, valamint a szintársulat primadonnája kénytelen volt lemondani azon élvezetről, hogy a Griff éttermében — a jelenlegi főhadiszálláson — telepítsék le magukat. Ugy történt tudniilik a r dolog, hogy „aki elébb jött, elébb őrőlt". És igy történt az is, hogy a főhadiszálláson ki lett tűzve a „megtelt" jelzőtábla, mely akkép lett értelmezve, hogy az étteremben az idegenforgalom belevonásával a terep teljesen le van foglalva éa a szintársulat részére „nincs számodra több hely." Sajnos, hogy igy van, de ez a valóság. Ennek előro bocsájtása után a krónika részére feljegyezhetem, hogy a főhadiszállás a körülményekhez képest eléggé szervezve van és az előjelek után ítélve igen mozgalmas élet várható. A helyzet igen kedvező, az előőrsök már poszton vannak, a szemezés már javában folyik, a kapcsalkodzás is kezdetét vette, sőt egyes helyeken már jelenlevő és bejelentett előkelő idegenekkel a terep le van foglalva. Szándékom volt az eddigi kitűnő pozitiókról és kilátásba helyezett előmunkálatokról már jelen alkalommal beszámolni, de térszüke miatt kénytelen vagyok ezt jövő alkalomra elhalasztani. Száradjon a szedők lelkén. (Szerk). Frici.