Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-10-01 / 40. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉS! ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévié 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HSROETESEK ós NY1LTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban ós NOBEL A 0 SV! 1 N könyvkereskedésében. Ami még nem volt Irta : KEXÉVY KÉI-A. Ha a természeti élet tüneteit szembe állítjuk a társasélet természeti tüneteivel, azt tapasztaljuk, hogy a természeti és a társas élet egymásnak ellenlábasa. Amidőn tavasszal, virágfakadáskor a természeti élet ébredez : a társasélet álomra hajtja a fejét. Es mire a természet megifjodva uj életre kelt : a társasélet kihal. Beáll a saison morte. De aztán, araikor ősszel, lombhulláskor a természeti élet búcsúzkodik : viszont a társas élet kezd ébredezni. És amidőn erdő, berek, madárdal teljesen ki van halva : a társas élet teljes virágának korát éli, áll a : saison haute. Igen ám, de hol ? Nagyon természetes, csak ott ahol társas élet egyáltalán van. Es ezért ne gondolja senki, hogy ez talán minálunk is igy történik. Minálunk csak a természeti élet halad a maga törvényei által megjelelt utain, mig a társas élet valósággal, hogy aktuális kifejezéssel éljek, ex lex állapotban és passiv resistenciában van. oí^ TÁRCZA. h átkos kis űu A Demetrio dr. rivai szanatóriumába betegek csak nagyritkán jöttek; a szanatórium mégis zsúfolva volt mindig, különösen a főszezonban. Aranyért se lehetett volna ott helyet kapni. Csodás' szemii olasz nők, viharlátott, de rokkant tábornokok, itt minden öreg katonát tábornoknak szólitottak, utazó poroszok és angolok, nyegle lovagok, ugyan, hol nem lehet vélük találkozni, töltötték meg az öreg Demetrio termelt télennyáron. A Garba-tó egyformán szép mindig s itt mindenki a Gardáért rajongott, amelynek egy mesterségesen kikövezett része belehasitott a szanatórium gyönyörű parkjába. Csúnya, áprilisi idő volt, amikor a rivai vonatból kiszálltam, hogy Demetrio dr. szanatóriumába menjek. A Gardán az „ora" pusztitott, a csónakok ott vesztegeltek az apró kis kikötőkben. Kinek volna kedve ilyenkor kikezdeni a mérges elemekkel? Az utcákon- sár, a szél pedig bontogatta a nagylevelii pálmákat, amelyek siránkozva hajbókoltak előttem, ahogy tova siettem. Látni Azaz, hogy számmal szómmal ne vétsek, ex-lex állapotban és passiv resistenciában csak olyas valami lehet, ami létezik. Tehát voltaképen minálunk még a társasélet ex lex állapotáról és passzív resistenciájáról nem lehet beszélni. Hát van minálunk egyáltalán élet, melyet társas jelzővel lehetne illetni ? Avagy vau minálunk társaság, melyben élet volna ? Bizony nincs en. Ha csak a távollevők szapuiásával megcukrozott holmi kávés kiszóllásokat és egy-egy tarokk vagy alsós paríhiet nem tekintünk társaséletnek. Szomorú, de való hogy az amit nálunk társas életnek szokás nevezni az se nem társas se nem élet. És mi az oka ennek a beteges állapotnak ? Semmi más mint azon körülmény, hogy majd minden ember egy-egy központnak tekinti magát és azt akarja, hogy körülötte forogjon és ő rajta ford;l,on meg minden. Vezetni minden áron. Lévén tehát vagy legalább is akarván mindenki vezető lenni, mi sem természetesebb, mint hogy a sok üres szólam között elvész a gyakorlat súlyos szava. akartam már szegény Lurkót, akit orvosai a Gardára küldtek a veszedelmes sápadtság ellen. Talán ő voit egyetlen betege Demetrio dr. £"sunatoriurnának. Mennyire megsápad újra >"iekó, — gondoltára magamban — ha engem meglát Gyűlölt ez a fiu, amióta megismeii, — most meg az>t jövök ide, hogy hazavigyem innen a tétlenség és nemes lustálkodás hazájából, hogy újra könyvre kapasam. Volt oka tehát a gyűlöletre. A szanatóriumra mélységes csönd borult. Délelőtt tiz órakor itt még alszik mindenki, különösen ha rossz az idő, néhány fehérbóbitás, friss arcú szobaleány szaladgált a folyosókon, itt-ott egy borotvált arcú inas képe is felbukkant. Beigazítottak az ebédlőbe, ott leszedték rólam az utikopenyt, pazar reggelit hoztak, aztán ment kiki a maga dolgára. Beküldtem névjegyemet az öreg doktornak, rágyújtottam s vártam Lurkót. Tizenegy felé szállinkózni kezdtek a vendégek. Megismerkedtem egy olasz tábornokkal, Olimpiával, a fogatla.i fr*nczia dc mával, Szaniszló lengyel lo\ ggal a i, tudja még kivel. Végre jött Lurkó is. Majd fölvetette az egészség, de mikor engem És mondjon bárakárki akármit, bezzeg igy van ez minálunk a dunántul Athenéjében. A dunántul Athenéje, amikor ez a szó megszületett, ugyanakkor állítottak fel városunkban egy oszlopot, melynek hivatása lett volna a város társadalmi életét emelni, az oszlop áll még ugyan ma is és ugy minden szentek napjától a böjtig minden második vasárnapon életjelt is ad magáról, de csak szük- és zártkörben. É^t tehát azért a város társas életének oszlopául nem tekinthetjük. Sok ilyen oszlopa volt már e városnak, d mind csak ideig óráig állta meg a helyét. Emlékezem arra, hogy volt idő, amidőn egy jól szervezett műkedvelő társaság tartotta ébren e városban a társaséletet, óh akkor volt is társas élet ; egy ilyen műkedvelő ciklus össze tudta hozni a város összes elemeit. De nem is az egyéni hiúság tartotta a társaságuk a lelket, hanem az, hogy ezzel a köznek tettek szolgálatot. Szellemi erő ma is állna rendelkezésre nálunk bőségesen ilyen célra, de miként az élet színpadán ugy az megpillantott, halálra vált s érthetetlenül dadogni kezdett. — Itt nincs heiy, — mondogatta keserűen, hol alszik a tanár ur, itt nincs hely. — Szervusz öcsém! Kát mi újság V Látom, kutyabajod. Holnapután hazaviszlek. Végre megértette a gyerek, hogy a szép napoknak vége. Viszont én is megtudtam, hogy a szanatórium zsúfolásig tömve van s szállás után kell néznem. Este fáradtan tértem vissza a szanatóriumba. Riva minden penzióját, szállóját s magánlakását megtöltötték az idegen vendégek, angolok s lengyel lovagok. Gondoltam, valahol megférek, a szanatórium egy kis zugában, vagy valamelyik gazdátlan kanapén. A vacsorai hangulat emelkedőben volt már, amikor szóba került az én szállástalan voltom. Az öreg doktor gyorsan hunyorgatott a szemével, majd asztalt bontott s ennyit vetett felém : — Baj, baj! De majd elintézzük. Majd csak lesz valahogy. Azzal odasúgott valamit egy karcsú, nemesen szép areu nőnek — ez a lánya volt, egy elvált asszony, — aztán távozott. Bánta is a ven olasz, ha az utcán kell is rf? V? Kész férfi öltönyök, iskolai és gyermek ruhák, ulsterek igen olcsó árban szerezhető be FÉEFiszABo-üziet-ben. Bencések átellenében. Megrendeléseket igen előnyös árban teljesítek. Bencések átellenében