Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-01-29 / 5. szám

sunk érdekeit figyelemmel kiséri és azoknak megvalósítására minden lehetőt elkövet. Bizalomteljes reménnyel vagyunk iránta eltelve és ezt annál is inkább tehetjük, mivel programmbeszédében határozottan kijelentette, hogy ha Pápa város képviselője lesz, figyelemmel lesz Pápa városának érdekére, szívesen visz ki bármit ami ki vihető, még egyesek érdekében is. Ez az ígéret nekünk elég és már ennek alapjáu, amint már kije lentettük teljes reménnyel és örömmel üdvözöljük Bánffy Dezső bárót, mint Pápa város újonnan megválasztott országgyűlési képiselőjét. Pollatsek Frigyes. A képviselő választások. Pápa városában. Városunkban a képviselőválasztás napját nagyon is hevesnek és küzdelmesnek gondolták ós méltán, mert ezt megelőzőleg heteken át izgalomban tartotta városunk választópolgárságát azon körülmény, hogy két erős ellenfél fog a győzelemért mérkőzni. Mindkét párt erősen bizott a győzelemben és ugy a Hegedüs-párt valamint a Bánffy-párt vezetői ugy nyilatkoztak, hogy a szavazatok a pártoknál oly arányban vannak elosztva, hogy az egyik vagy másik párt többsége csak néhány szavazatra lesz redukálva és igy nem volt csudálható, hogy városunk lakossága nagy érdeklődéssel nézett a választás napja elé. Az izgalom csak rövid ideig tartott

; mert már a délelőtti órákban már konstatálhatni lehetett, hogy a Bánffy pártnak nagy többsége, de hogy ezen többség ily nagy arányokat öltsön, azt maguk a Bánffy párt vezetői sem remélték. Ezen többség onnan eredt, hogy a Hegedüs-párt számos választói részint nem szavaztak, részint a választás napján elutaztak, részint pedig akkép, hogy a délutáni órákban midőn má

r bizonyos volt a Bánffy párt biztos győzelme a Hegedűs párt számos szavazója az ellenpártra adta szavazatát és igy történt, hogy Báró Bánffy Dezsőt 280 szótöbbséggel Pápa város képviselőjének megválasztották. A választás különben csendes és rendes lefolyású volt és ezt a választó polgárság józanságának és az arra hivatott tényezők okos előrelátásának kell betudnunk. Az idő szép volt és a hideg, mely olyan rémessé készült tenni a téli választásokat megtört es ezen napon a reggeli ónszinü felhők szétfoszlásával gyönyörű napsugaras ég terült el a két választási tábor felett. Reggeli 7 órakor már mindkét párt a kijelölt helyen gyülekezett. A Hegedüs-párt a Griff teremben, a Bánffy-párt a Gráf kávéházban és onnét indultak csoportonként és turnusonként a választás helyére, a váj rosház nagytermébe. A két tábort a gráci | 26 ik gyalogezred százada kordonnal választotta el egymástól. A választási aktus 8 órakor vette kezdetét. dr. Koritschoner Lipót választási elnök bejelenti, hogy Sült József és társai : dr. Heqedüs Lorántot, dr. Kende Ádám és társai Bánffy Dezső bárót jelölték képviselőjükül. Kijelenti, hogy 8 és fél óráig uj jelölés elfogadtatik. A Hegedűs párt bizalmi férfiaiul Galamb József és Saáry Lajost, a Bánffy párt részéről pedig dr. Hirsch Vilmos és dr. Hercog Manót jelentette be. A hatóság részéről személyazonossági tanuk Csoknyay Károly városi főjegyző és Szenthe János ügyész, a Hegedűs párt részéről Tar Gyula és Fischer Gyula, a Bánffy párt részéről Giczi Gábor, Gyuk Nándor és ifj. Molnár István lettek kijelölve. Fél óra múlva az elnök kijelentvén, hogy ujabb kandidáció nem történt, megesküdteti az azonossági tanukat és pont 9 órakor a választást megnyitotta. A szavazást a sorshúzás kedvezése folytán a Hegedüs-párt kezdte meg 15-ös turnusokban. A délelőtt folyamán mindkét párt a 15-ös turnusokat megtartotta és a szavazás rendes lefolyású volt, úgyannyira, hogy délig a szavazatok aránya majdnem egyenlő volt. A szavazatok aránya délután 1 óráig a következő volt: 10 órakor : : Hegedűs Bánffy 67 47 10V

2 » Hegedűs Bánffy 83 83 11 „ Hegedűs Bánffy 126 118 ll'/a . Hegedűs Bánffy 158 158 12 „ Hegedűs 192 Bánffy 188 Nagy munka folyt a délelőtti órákban a pártirodákban, ahol minden választót számon tartottak és a választó urnához az úgynevezett „káplárok

8 segítségével vezettek. Az utcákon is nagy élénkség uralkodott és mindenkitől csakis a szavazatok arányát kérdezték. Délután észre lehetett venni, hogy a Hegedűs párti választók nem tartják már be a 15-ös turnust, ami az ellenpártban nagy lelkesedést keltett és már akkor a győzelmet biztosra vették, jóllehet többen ezt kortes fogásnak tartották a Hegedűs — Jöjjön, édes János bácsi, kisérjen bennünket a kápolnába, a püspök misézni fog. — Rögtön, csak kipödröm a bajuszomat, hadd legyen helyre legény a gavallérotok. — Itt a gavallér, galambkáim. Magyar szabású, könnyű barna ruha van rajta s hófehér puha inggallérja ki van hajtva a kabátjára. Az egyik kezében hajlított meggyfabot, a másikban két szál rózsabimbó. Azt odanyújtja a lányoknak. Az egyik leány — telt, barna kis teremtés — kivesz a nyakára hajló konytyából egy Margaréta virágot s cserébe odatüzi az öreg ur gomblyukába, a másik, a sugár, szőke leány hátratolja a kalapját, homlokáról elsimítja a haját s odatartja egy csókra. Azzal megindulnak hármasban, vigan, föl a hegyi uton a kápolnához. Az öreg ur egy-egy kapaszkodónál még segit is a leányoknak s különösen a szőke, sugár leányra sok a gondja. A dongó darazsat elfüstöli a feje mellől, az eliramló gyík után megkopogtatja a földet, „usgyi gyíkocska!" az útszéli ágakat félrehajtja előle s a forrásoknál őt kínálja meg elöször a kövek közül kicsurranó vizből. Amint elindultak, az Erzsébet-nyaraló tornácán ülő ifjak közül egy felkiáltott : — Nézd csak, Gedeon Gyurka, a két Gömöry leány megint viszi az apádat. Ugy látszik, reád pályáznak s előbb az öreget veszik le a lábáról. Az Ella derék leány, már négy éve ismerjük, — jegyezte meg halkan Gedeon Gyurka, aki előbb a szerelemről fecsegett. — Te, Gyurka, talán csak nem? . . . — Abból ugyan nem esznek. Igyunk! Majd hogy én koldus ... Ej no, ne beszéljünk erről. Sört! Amikor az öreg ur a két leánynyal a kápolnából hazafelé ballagott, megfogta a szőke leány kézét : — Ella húgom, a fiamat, Gyuikát nem láttátok ? A kicsi telt leány összeszorította az öklét és szikrázott a két szeme, amikor válaszolta : — Láttam! Kinevetett bennünket! — s a napernyőjével rácsapott egy bokorra, azon volt egy lepke, azt halálra sújtotta volna, ha találja: de a lepke elröppent. Ella elfordította a pirba borult arcát s halkan ejtegette a szavakat: — Adja a bankot az Erzsébet-nyaraló tornácán. — Kártyázik ? — Nem, csak ugy szóval. Az öreg ur elborult egy pillanatra, aztán megszorította a leány kezét: — Sebaj, galambkáim, majd ráncba szedem őket, no, hogy ők még kinevetnek, édes kis babáim. Rájok se nézzetek. Itt vagyok én, a legény I A két lány vidáman emelte föl fejét. A kicsi barna leoldotta a kalapját s odaakasztotta az öreg ur karjárr, aztán mint a fiatal üllő, vigan, fürgén, könnyedén szőkéit le a meredek hegyi uton s kipirultán, elfáradtan"8 nézett vissza a völgyhajlásból. Ella fölemelt a földről az ujja hegyével egy Istenbogárkáját, dudorászott neki s azzal huss, elröpitette és figyelve nézte, merre veszi útját ? — Arra a mi hazánk felé száll! — magyarázta az öreg ur, — hej, haj Ellus, ez jelent valamit. A leány durcásan emelte föl az ajkait Leértek a völgyhajlásba. A kis barna azt mondta, hogy neki egy nagyszerű gondolata támadt, oly nagyszerű, hogy no!, együnk tormás virslit! Neki még soha se volt belőle része. Olyan jó lehet az a tormás virsli. A fiatalemberek nagyon szeretik. Összetette a két kis kezét s ugy fordult az öreg úrhoz ? — Bácsi, édes, traktáljon meg bennünket. A vendéglő előtt leültek egy fa alá. Nem voltak ott csak hárman. Hanem a fejők felett csippegtek a madarak, a rigó fütyült, a harkály megkopogtatta a fát s a hársvirág csöndesen lippedezett le a fejükre. Ella leakasztotta a nyakáról a csipkegallérkáját, a kalapjával együtt oda tette maga elé, megsimította a halántékát, egy bogárkát lefricskázott a karjáról s a távolba mélyedt a tekintete. A kis barna türelmetlenül sürgette a sört* Gedeon János pedig tágranyilt szemekkel nézte az Ella hattyuhajladozásu, fehér nyakát, a két orcája mintha megfiatalodott volna, aztán meg hirtelen kitörölt a szeméből egy könnycseppet, lehajolt ós megcsókolta a leány kezét. Ella fölriadtan tekintett az öreg úrra: — János bácsi! — Semmi, hugám, — válaszolt zavartan az öreg, — csak az a hamuszínű, sötéten sávolt szalag a nyakadon. — A kereszt van rajta.