Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-07-16 / 29. szám

nagy számú hentes és mészáros iparosokra, korcsmárosokra nemkülönben a magánfogyasztókra közegészségügyi szempontból is nagy fontosságú, sőt mondhatni életkérdés. Városunk fáradhatlan és buzgó polgármesteréhez intézzük ezen felszólalásunkat és reméljük, hogy min dent el fog követni arra nézve, hogy a sertésvágóhíd ügye, mely nem tudjuk hol akadt meg, napirendre kerüljön, mert a városnak és a közönségnek érdeke is ezt kívánja, ezt követeli. Igenis városunk polgármesteréhez fordulunk és nincs okunk kételkedni, hogy minden lehetőt el fog követni arra nézve, hogy a sertésvágóhíd ügye újra napirendre kerüljön, jobban mondva az erre vonatkozó tervek és költségvetést a képviselőtestület elé terjessze. Ez városunk közegészségügyi érdeke ! A sötétség hatalma. — A fogyasztási szövetkezet ellen. — Nem tartozunk az ünneprontók közé, azt a pillanatot midőn valami szervezet felépül, illetve megalakul a mely szervezetbe lelkesedést vagy anyagi áldozatot felkelt egy csoport, az alapkő lerakásünnepélyes pillanatát nem szívesen zavarjuk meg a bírálat kemény szavával. A szövetkezet azonban, a mely Pápán most létesülni készül, alaptőkéjét és erkölcsi erőforrását nem az érdektársak proudktiv képessége és eszméiből, hanem azok igaztalan, gonosz gyűlöletéből meríti. Fekete érzések és fekete törekvések gazdasági trösztje készül, a melynek simbólikus őrangyalául, azt a mélységesen költői, nagyságosan nemes keresztet vonszolták ismét elő. A kereszt a mindent általfogó nagy szeretet jelképe, bizonyára megreszket, az a nagy lélek a kihez annyi fohász járul bizonyára elfordul attól a rosszhiszeműségtől a mivel az elvakult emberiség a földi pálya profán küzdelmeiben eszméit és alakját kortes céljaira agitatorius jelvényként használja fel. A nagy érzés eszköze lessz a bosszúnak, a nagyszerű „jóság" a gonoszságnak, a puritán lemondás „a kapzsi erőszaknak". Hogy elég biztos fundamentum-e a gyűlölet egy gazdasági szervezethez, hogy ez a negatív kijelentés „miszerint a zsidókat a szükségletek beszerzésénél mellőzni fogják" alkalmas-e arra, hogy annak gazdasági életrevalósága iránt bizalmat ébreszszen és a szövetkezők hitelét, kere! setképességét és anyagi helyzetét előbbre vigye, hogy ez a negatív j fogadkozás alkalmas szövetkezeti jelszó-e, arra a kérdésre igen maliciózus választ adhatna egy vergődő, ínséggel sőt talán kriminális üldözésekkel is küzködő rom, a mely ezt a jelszót ugyan nem irta veres plakátra, de rövid fennállása alatt beiszervezetében és igazgatásában egész tevékenységében annak a gyűlöletnek ideális (?) magaslatára törekedett, a melyre nyiltan törekszik a „sötétség készülő uj vára." A magyar közgazdaság nagy válságát éljük mostan, az egész közélet a „Váljunk el" nagy problémájába bonyolódott bele. A magyar gazdasági élet minden alkotó atomja össze ölelkezve mutatja izmait, hogy elég erős arra miszerint az önálló vámterület válságát nagyobb megrázkódtatás nélkül el tudja viselni. A kereskedelmi és iparkamarák közgyűlésein olyan emelkedett hangú lelkes tirádák hangzanak el mit a nagy melodikus népgyűléseken a nemzeti érzések ölelkező forró hangja mellett alakul szövetkezetté a magyarság gazdasági uuiversuma és a dunántuli kis városban egy pár agitátor, a gyűlölet mérges frázisait dobja világgá ép akkor mikor a szeretet alkotásai és szövetségeivel lépnek sorompóba a közélet csak némi összes faktorai. Láttuk a közel múltban mint vezették csődbe a gyűlölet jelszavai az erös gazdasági alapon álló szerveze teket is. Emlékeznek a soproni banklondoni származásra valló öltözékén, még pedig oly tekintettel, mely nyiltan elárulta, hogy a konzekvencia kedveért sem kockáztathatja most a kifogástalan külsőt. Aztán a pince íelé ballagott paraszt után kiáltott: — Abból az 1850-diki ürmösből, a mit még a nagyapám főzetett, a miből már csak öt üveggel van. Nagyon számon tartotta ezt az öt üveget Rondóy István. Nem csoda. Olyan volt már, mint a szirup, sürü, mézédes és tüzes. Egy-két korty is ugyancsak felpezsdítette az ember vérét. Ebből fognak kocintani a szép fekete asszonnyal. Ha hoz magával még valami kis hidegséget a magas, fagyos szférákból, ettől ugyan átmelegszik ; mint a márciusi szliz hó a napsugártól. Az öreg vincellér azonban neheztelve kereste ki a sok pókháló közül az üvegeket. Mire való felemlegetni a butellák számát előtte, ö előtte, a ki már 1850-ben segített kavargatni azt a bizonyos ürmöst az Istenben boldogult öreg méltóságának. Galambos Mihály kissé gyanakodó gondolatok között sompolygott ki a szobából. Pedig a főfő korpusz delikti csak akkor került napfényre Rondóy zsebéből, midőn már teljes biztonságban érezte magát, hogy ide e napon többé avatlan halandó be nem dugja az orrát. Egy finom kis dacon volt ez a korpusz delikti. Tele valódi párisi parfümmel. A mint ideges kezével megnyomta a dugóján levő lapdát., pillanat alatt kábító édes illat töltötte be az ódon terem kissé dohos levegőjét. * Túl a szőlőhegyen apró szalmafedeles házikók közül sudártornyu templom emelkedett ki. Mellette futott el az ország utja, merész kanyarodással kerítve körül egy százados parkot. A sárgult lombok között villaszerű, szép uj kastély emelkedett. Az üvegezett terrasz előtt telivér világosszürke paripát sétáltatott egy fiatal lovász. A ló hátára elegáns kékbársony női nyereg volt csatolva. Alkonyodott. Mindenfelé csend volt. A kastély ablakai bezárva, a csipkefüggönyök lebocsátva. Dánay báró a reggeli gyorsvonattal elutazott s a báróné még délig kiadta a rendeletet, hogy Fiffin délután három órára fel legyen nyergelve. Lovász kísérete nem kell. Es íme a nagy toronyóra elverte már a négyet, mikor végre nyílt az üvegajtó. A komorna dugta ki fejét. — Jóska, vezesse vissza Fiffint, a méltóságos asszony itt marad. Egy feketekeztyüs kis kéz idegesen lebbentette meg az ablak fehér csipkefüggönyét. A fényes kis lakkcsizmába bujtatott lábak határozottan dobbantottak : — Itthon maradok ! Punktum ! Ám a határozott fellépést nyomban követte egy kis asszonyi pityergés. Ezek a szaporán potyogó könnyek azonban csöppet sem illették a büszke amazon-ruhához. Meg is érezte ezt a báróné, mert idegesen tépte le magáról az ünnepélyes, feszes toalettet. Egy puha, csipkés fehér pongyolába bujt, olyanba éppen, a minőben a regényhősnők szoktak végigomlani a pamlagon hasonló válságos pillanatakban. Mert hiszen, ah, ő most a legválságosabb pillanatot élte át: a tüzpróbát. Hetek óta leste szívszorongva ezt az alkalmat. Az alkalom váratott magára. Mert nem ugy van falun, mint városban. Nincsenek diskrét fiakkeresek, nincsenek chambre garniek. Nem áll ezerféle megvesztegethető rabszolga a bün szolgálatában. Az uraságok hintón járnak. A gavallérok lóháton. A hintó robog, a paripa nyerít. Egynek sem vész nyoma a sokaságban. Egy-egy sürüfátyolos szép asszony nem suhanhat el észrevétlenül a sokaságon. A szép fekete asszony a hófehér magas piedesztálon megtántorodott ugyan, de mikor piskóta-lábacskáját rátette a varázslétra első hágcsójára, ugy vette észre, hogy az veszedelmesen inog. Hiába tartja erősen két ölelésre vágyó, erős férfikar, hiába van megtámasztva az elővigyázat finoman rafflnált kövével. A lejtő szélén megszeppent: — Jaj, hátha baj lesz belőle ? Mint mindenki, a ki veszélyes magasságban áll, megijedt az eséstől. Es épp ebi se! tótól) Kiráiy-Forrás-Savanyiiviz legtisztább, szénsavdus, lythion tartalmú asztali és gyógyviz.