Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-07-02 / 27. szám

PAPAI KÖZLÖNY KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. HIRDETESEK ós NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Iparkiállitás hol késel...? KEMÉJfY BÉI.A. Az egyszeri ember mikor azt mondták neki, hogy nem fog a menyországba jutni, egyet mosolygott, öntudatosan hunyorított szemével és meggyőződésteljesen vágta ki, majd megmutatom, hogy be fogok jutni a raenyországba és a kételkedőket megnyugtatta, tessék csak a dolgot rám bizni: én majd kinyitom a menyország ajtaját és megint becsukom, aztán megint kinyitom és nyomban becsukom, ezután megint csak kinyitom és nyomban becsukom, erre Péter bátyánk ideges lesz és oda mordul, no mi lesz, vagy ki vagy be, — nos én erre bemegyek és bent leszek a menyországban. Szakasztott ilyen taktikával kell élnie a sajtónak, ha társadalmi uton valamit elérni akarunk. Meg kell pendíteni egy eszmét. Eredménye a legsemmibb semmi. Néhány óv múlva újra beszélünk róla. Eredmény megint csak semmi. Aztán egy idő múlva megint csak előhozakodunk vele. Eredmény most is semmi. Azonban ez a semmi, még sem az a semmi, mely igazán semmise lenne. Mert voltaképen mindig akadnak jó atyafiak, akik gondolkodnak a dolog felett — titokban. Mig egyszer csak, amikor a sajtó ki köz- ésmagánvéleményezte magát, egy szép napon arra ébredünk, hogy az eszme kezd domborodni, testet ölteni, vagy mint nálunk mondani szokás, valaki kezébe vette az ügyet. És hát voltaképen azon fordul is meg a dolog, hogy valaki az ügyet a kezébe vegye, legfőképen pedig azon, hogy ki az a valaki, a ki az ügyet a kezébe veszi. Mert hát merjük csak nyiltan bevallani, akkora indolenciával viseltetünk egymás irányában, hogy ennek az iudolenciának az árja legtöbb esetben a legszebb terveket, a legtisztább szándékot is alámossa és elsodorja. Ugy vagyunk mi is, mint Ve Maistre mondta I. Sándor császárról, hogy angyal, vagy — asszony legyen az, akinek a szavára hallgat. Minekünk is mint a tapasztalat mutatja, derogál a szerény emberi hang és az angyalok szózatára várunk, hogy valamihez hozzá fogjunk. Evek óta hangoztatjuk már, hogy a helyi ipar emelése érdekében valamit tennünk kellene, évek óta fujjuk már a helyi ipar fellendítésének kürtjét, évek óta mutatunk rá helyi iparunk fejlettségére, helyi iparos osztályunk előkelőségére, tudásának, képességének, ízlésének magas színvonalára és mindennek egy megfelelő keretben való Összbemutatásának szükséges voltára ; de hiába; az illetékes ajkak némák, a fülek süketek és a szemek vakok maradnak vagy legalább is nem akarnak szólni, hallani és látni. Pedig hát egy olyan nagy, tekintélyes közgazdazdasági tényező mint a milyen a mi iparos osztályunk, több figyelmet és nagyobb méltánylást érdemel, mint a minőben tényleg részesül és érvényesülésének utja jobban lenne egyengetendő, mint ez valójában történik. Ha az iparügyi életet vizsgáljuk, azt elég mozgalmasnak találjuk, hiszen annyiféle és fajta, annyi minden rendű és rangú országos iparügyi mozgalomról olvasunk és hallunk ugy esztendőn át, hogy azt kellene hinnünk, miképen Magyarország az ipar és iparosok eldorádója, de haleteszszük a lapot és a vidéki iparügy beiéletét nézzük, arra a szomorú tapaszTÁRCZA. Vesztett szerelem. II. A várkertben. Mélázva ülök korhadó padon S a kis madár danáját hallgatom. Csicsergő hangja száll magasba fel . . . Kicsiny párjához szívből énekel. Szivecskéjük hangosan feldobog 8 én sírva nézem, hogy mily boldogok, Mily boldogok ! S mint ülök, könnyezve, csendesen, Te jutsz eszembe hűtlen kedvesem. Az elmúlásnak néma vágya von Es szivem vérzik a vidám dalon, ölembe hullik egy-egy kis levél S a — temetőrül bús nótát mesél A kis levél. Csapó Ödön. Szomorú kaland. A «P á p a i Közlöny® eredeti tárcája. Irta : I>IAXA. A vonat egy kis felvidéki város pályaudvarába robogott be, hova engem az osztálymérnökségtől ideiglenesen helyeztek át. Egy kollegám, kinek előzetesen irtam, várt az állomásnál, miután üdvözöltük egymást elvezetett egy vendéglőbe, ahol megvacsoráltunk. azután lakásomra kisért. Röviden megismertetett a helyi viszonyokkal, beszélt egy-két kedves ismerőséről, majd kimerültségemet constatálva kezet szorított velem s el távozott. begyedül maradtam. Kinyitottam az ablakot, hogy friss levegőt bocsássak be. Midőn az ablakhoz léptem, meglepett az a remek panoráma, mely szemeim elé tárult. Előttem óriási park terült el, telve sürü fákkal és szép délszaki növényekkel. A parkot patak szelte ketté, melynek csendes locsogása összevegyült a levelek susogásával, mintha a vizi nimphák csevegtek volna a iák szellemével. Gyönyörködve szemléltem az isteni természetet, mely mindig rajongással töltölte el lelkemet és tele tüdővel szívtam a friss és üde tavaszi levegőt. A természet szépségein elmélázva, fülemet hirtelen édesen csengő női hangok ütötték meg. Hallgatózni kezdtem, a szomszéd ház felől jött a hang. Szép, bús magyar dalt énekelt valaki oly érzéssel és oly melegen, hogy gyönyörrel hallgattam. Egyszer csak a lombok közül előbukkan a hang tulajdonosa, fehérruhás hölgy személyében. A hold most teljes fénnyel világította meg a teret, hol a hölgy áthaladt. Bámulva néztem a szép alakot, mely mintegy fényozönbe volt burkolva, de sajnos az arcát nem láthattam jól, mert tőlem oldalt vette útját és álmodozva haladt tova s csakhamar elillant a a sürü bokrok között. Ott áltam a nyitott ablaknál ós már nem is gondoltam nyugalomra, inkább azt sajnáltam, hogy ama kedves jelenség oly hamar eltűnt szemeim elől. Gondoltam egyet; vettem kalapomat s lesiettem a kertbe. Még nem voltam ott ismerős, de a hang után haladtam, mely mind bájosabban csengett. Kevés idő múlva a patak partjához értem és előttem nem messzire megpillantottam a keresett leánykát. Magam sem tudtam mit akarok, csak lassan követtem őt. A leány. nem vette észre jelenlétemet. Midőn már csak pár lépésnyi távolság volt köztünk, egyszerre éles sikoly szakította félbe az éneket. Ijedten oda rohanok, de már későn ; a leány bele bukott a vizbe. Egy pillanatig sem haboztam, utána ugrom, megragadom ruháját és az eszméletlen leányt parta emeltem. Angol férfi és nöi kelmékben, delain, battiszt és zefir újdonságokban legnagyobb választék KRAUSZ JÓZSEF NI. FIA és TÁRSA divatáruházában.