Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-01-08 / 2. szám

tés végett, hanem saját banküzletében hitelmüveletekkel gyümölcsöztetné. Az intézmény célja lenne: tag­jainak a kölcsönösség alapján nyug­dijat és árváiknak neveltetési járu­lékot biztosítani. Az intézet tagjai le­hetnek kereskedők, kereskedelmi al­kalmazottak, vállalkozók, nagy iparo­sok, kik nyilt üzlettel bírnak és a kereskedelmi és ipari vállalatok tiszt­viselői. Felhívjuk tehát helybeli keres­kedőinket. a kereskedelmi alkalma­zottakat és kereskedő ifjai tik egye­sületét, hogy saját érdekükben tö­mörüljenek a saját jövőjüket és jó­létüket biztosító intézmény létesítése érdekében. Pártoljanak és lelkesen támogas­sanak minden ily irányú mozgalmat, sőt ha ;kell, lépjenek önmaguk so­rompóba és bízvást hisszük, hogy nem lankadó, kitartó és vállvetet fárado­zásuknak meglesz a kívánt üdvös eredménye. Ne áltassák magukat a jelennel, mert lehet ugyan, hogy most életerősek, munkaképesek és egész­ségesek, de sekinek sincs homlákára írva a holnapi nap. Gondoljanak a bekövetkezendő öreg napjaikra, gondoljanak család­jaik jólétére, boldogságra és akkor hisszük, hogy nem riadnak vissza az üdvös intézmény megvalósításáért való akcióba lépéstől. Ezt parancsolja valamennyiünk­nek jól felfogott érdeke. tán felkapva a tehetetlen tetemet, lecipelte a gyárba, abba a nagy terembe, ahol a szappan készítéséhez szükséges marólúgok állanak. Odament vele a legerősebb lúghoz azutan előkeresve egy vascsáklyát, felakasz­totta rá Pal testét és beledobta a kádba. Tudjátok, ez a lug fura kis jószág. Meg­eszik mindent, a mi nem agyagból vagy kvarcból van, még e vasat is kikezdi, a rezet meg épen falja, az ércek közül a pla­tina tud neki ellenállni. Hárshágyi Pali csontvázáról is olyan szépen letisztogatta tíz perc alatt a ruhát, a bőrt," meg a' hust, hogy a csontvázát akár a múzeumban le­heiett volna mutogatni. -- Nos ós nem is kérdezitek, honnan tudom én mindezt? Nem akarjátok tudni, miért lett Dénes öngyilkossá ? A hangjára feleszmélt a sokaság is és kérdés kérdés után repült a doktor felé. A felszabadult nyelvek zsibvásárja cs ik akkor ült el, amikor a doktor belenyúlva a mel­lény zsebébe, kivett belőle valami apróságot s feltartva a levegőbe, így szólt: — Tudjátok mi ezV Dehogy is tudjá­tok. Ne is törjétek a fejeteket, megmonaom: ez egy műfog. Még pedig a legújabb ame­rikai találmány — üvegből van : csakhogy vulkanizált üvegből. Keményebb a gyémánt­nál és szívósabb a kaucsuknak Hogy ne kelljen sokáig törnötök a fejeteket a törté netem csattanóján, azt is mindjárt meg­mondom, hogy vagy két hónappal ezelőtt én illesztettem bele ezt a műfogat a Hárs­hágyi Pál állakapcsába . . . — Erről jöttél rá a nyomra ! — kiál­tott ekkor közbe Párdányi Gyuri. — De hát az öngyilkosság! Pápa Yáros egyetemes leírása, — A dr. Kapossy Lucián szerkesztésében megjelent monografía ismertetése. — Egy bennünket nagyon közelről ér­deklő munka hagyta el a napokban a saj­tót: Pápa város egyetemes leírása, m.dyet a.pápai Jókai kör megbízásából annak érde­mes főtitkára, dr. Kapossy Lucián szerkesz­tett. Annak a nagy munkának becsét, me­lyet az olyan mü létrehozása' igényel, csak az tudja kellőképen méltányolni, aki maga is volt már. abban a helyzetben, hogy nagy, egy tágas, irodaimi színvonalon álló müvet kellett a nagy közönség elé vinnie akár a legkiválóbb munkatársak közreműködésével is. Magának az anyagnak összeválogatása is rendkívül nagy körültekintést igényel, hát még a munkatársak megválasztása. 8 ha ez már meg van, mennyi gondot okoz a mun­katársak dolgozatai elkészülésének megvá­rása. Az önzetlen munka szekere sokszor a legjobb akarat mellett is legfeljebb csak döcögős. Annál jobban esik, hogy dr. Ka­possy Lucián müvének szemlélése alkalmá­val igazán jó lélekkel elmondhatjuk, hogy minden tekintetben büszke lehet a kiváló tudós alkotására, mert az ilyen munkával a „szerkesztés" szó nem fejezi ki hiven a valóságot. A tulajdonképeni mor.ografia Pápa vá­ros természeti viszonyainak ismertetésével kezdődik. A váios földrajzi helyzetéről, ha­tárairól, alakjáról, kiterjedéséről, magassági, domborzati, földtani viszonyairól és vizeiről Mohácsy Pál, éghajlatáról Pető Menyhért, növényvilágáról Barcsy József, állatvilágáról Wachsmann János és Mohácsy Pál irnak olyan szakavalottsággal, melynek komolysá­gában már a nevek puszta említésénél sem lehet kételkedni. A természeti viszonyok ismertetése után következnek a történeti viszonyok, melynek megírására Kis Ernő, főiskolai ta­nár tehetségének igazán legjavát szentelte. Minden lehetséges adat fel van itt ku­tatva s, a legszebb, legvonzóbb előadásban gyönyörködhetünk. A monográfiának ez a része egy önálló becsű történeti mü, mely­nek minden egyes fejezete azt a páratlan szeretetet tükrözi vissza, melylyel a tudós szerző tárgyáyal foglalkozott. A szerkesztő mellett kétségkívül Kis Ernőt illeti meg e siker oroszlán része. Különös érdeklődésre tarthat számot az a két fejezet, mely Pápa városának az 1848—49-iki szabadságharc­ban való részvételéről szól. Alkalmasabb módon pedig nem is fejezhette volna be munkáját, mint annak a jelenetnek megörö­kitésével, midőn a pápaiak gróf Batthyányi ! Lajos özvegyénél gróf Teleky László előtt megjelennek 1861-ben. A munka harmadik s egyúttal legna­gyobb része a helyrajzi es társadalmi vi­szonyok ismertetésével foglatkozik. A város­nak és vidékének rajza Barthalos István I ügyes munkája, a népesedési statistikát dr. Lőwy László irta meg s állította a legala­posabb tudással s a legpáratlanabb lelkiis­meretességgel igazán ugy, hogy a száraz számok igazán megelevenednek, beszédessé válnak. A népéletről ifj. Martonfalvay Elek ír mindvégig ötletesen, gyönyörűen, az ő sajátos rokonszenves modorában. A „vagyoni viszonyok és keresetmód" cimü s nagy ala­possággal megirt fejezet szerzője Harmos Zoltán. Ugyan ő ir ugyanigy a szegényügy­ről és emberbaráti intézményekről is. Most az egyházak ismertetése következik. Az ág. bitv. ev. egyház történetét röviden és mégis tömör alapossággal Payr Sándor, a soproni ág. ev. theologia tanára, az ev. ref. egyház történetét ugyanigy Thury Etele, a pápai ev. ref. theologiai akadémia tanár irta meg, a zsidó hitközség történetéből pedig Schor Ármin közöl felette érdekes adatokat. Kár, hogy éppen a legtöbb hivőt számláló rkath. egyház történetéről szó sincs. A dunántuli ev. ref. egyházkerület pápai főiskolájának történetéről ismét Kis Ernő veszi át a szót, a ki tudvalevőleg erről a tárgyról a raille­nium évében az egyházkerület megbízásából nagy és értékes köteter irt, a rkath. gimn. történetét Pető Menyhért irta meg, az állami tanitóképzőintézetét Répay Dániel, a ki ugyancsak nagyobb müvet irt erről a tárgy­ról, az állami polg. leányiskola történetét Nagy Gabriella, a földmives iskola történe­tét néhai Székely Istvánba városi kereskedő tanonciskola történetét dr. Kapossy Lucián, a város ipariskola történetét Herz Dávid, — Bravó, fiam, — helyeselt a doktor,' — helyesen következtettél. Hallgassatok csak ! Csütörtökön hivatott Dénes magá­hoz a gyárba, hogy beteg. Tudjátok én voltam a házi orvosuk. Azt mondta nagyon ideges. Mialatt vizsgálgattam, feljött a gyár­ból a munkavezető s jelentette, hogy a csontiisztörő malom elromlott, az egyik hen­gerén, ezen a rettenetesen rugalmas acél­I hengeren valami karcolás, vagy repedés tá madt s oda beszorulnak a csontszilánkok. Tudjátok, engem nemcsak az orvosi : dolgok érdekelnek, hanem mindenféle fizikai I kérdés. Az is szeget ütött a fejembe, hogy 1 mi sebezhette így meg azt az acélhengert. Rögtön ajánlkoztam Dénesnek, hogy én is lemegyek vele a gyárba, megnézni az érde­kes esetet. Lementünk s amint vizsgálgat­tuk a gépet, a gépmester ezt a megjegyzést tette véletlenül: — Olyan ez a törés épen, mintha valaki a fogával harapta volna. Ebben a pillanatban Dénes elsápadt s ha meg nem togom. a földre zuhan. — Ujabb idegrohammal mentegetőzött s ugy kisértem fel karonfogva a szobájába, A többit most már könnyű kitalálno­tok. Én legalább már a Dénes elalelása pillanatában kitaláltam. Visszatérőben újra lementem a gyárba s azt mondva a gép­mesternek, hogy a gép vizsgálgatása köz­ben a gyűrűmből kiesett a kő, kértem, hogy szitáitassa át a csontlisztet. A gyű­rűm kövét természetesen nem találtuk meg, de megtaláltam ezt a togat ni. Uraim, ez az amerikai fogteknika diadala. A vulkani­zált üveg ellentállt a lug marásának, a tűz hevének és csorbát ütött a csontot lisztté őrlő henger acélján. Mondhatom nektek, hogy szükségem volt kis szabad levegőre. Azért, mielőtt fel­mentem volna újra Déneshez, nagyot sétál­tam és séta közben összeállítottam magam­ban, visszafelé kombinálva, azt a történetet amelyet az imént mondtam el nektek s amely az utolsó betűig valóságnak bizonyult Amikor azután kissé kiszellőzött a fejem, ismét felkerestem Dénest, aki ekkor mái­sokkal nyugodtabban dolgozott az irodában. Hamar felvettem a nyugalmát, mert ezzel a szóval nyitottam rá az ajtót; — Megtudtam, hova tűntél a bátyád, Dénes. Véletlenül beleesett az egyik lúgos kádba. S elmondtam neki mindazt, aminek a nyomára jöttem. A szerencsétlen ember a hippokráteszi halálmerevedés tekintetével nézett rám s csak a feje egy-egy bóhntásá­val ismerte be, hogy helyes volt a követ­keztetésem. Amikor a végére értem a dolog­nak, akkor leültem és recipét írtam sztrofan­tusz és morfium keverékére. — Nagyon ideges vagy, Dénes, itt ir­tain fel a szamodra egy kis morfiumot. De vigyázz, hogy egyszerre be ne vedd mind, mert az akkora adag, hogy egyszerre be­véve gyors és fájdalom nélkül való halált okoz ... A doktor elhallgatott s a kabátját be­gombolva elindult az ajtó felé. Onnan szólt vissza szinte csikorgó hangon : — Nyugodalmas jóéjszakát kívánok* uraim.

Next

/
Oldalképek
Tartalom