Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-06-25 / 26. szám

tek bennünket de lelkesedtünk érte és teljesen meggyőződtünk arról, hogy benne oly képviselőt fogunk nyerni, aki állampolitikai józan okossága, akarata, megbízhatósága folytán csakugyan képviselője lesz Pápa városának. Igenis határozottan merjük állítani, hogy jól választottunk. A munka embere áll előttünk, kinek közéleti pályája nyitott könyv előttünk. S amidőn ezt állítjuk, egyben kívánjuk őt újólag üdvözölni mint Pápa város orsz. képviselőjét. Hisszük és reméljük, hogy igyekezni fog, ha az országunk felett jelenleg tornyosuló felhők eloszlanak és a parlament mun kássága újra kezdetét fogja venni, az országos érdekek mellett városunk érdekeit is megismeri és hatalmas befolyásával városunk haladását és fejlődését előmozditandja. Bizalomteljes reménnyel vagyunk eltelve és ezt annál is inkább tehetjük, mivel nemcsak programm beszédében, hanem a mandátum átvételekor a városház ablakából a város közönségéhez remek beszédében határozottan kijelentette, hogy igenis ő képviselője akar lenni Pápa városának. Figyelemmel lesz Pápa városának minden egyes mozzanatára, tőle telhetőleg minden befolyását érvényesíteni óhajtja nemcsak Pápa váres hanem még egyesek javára is. Egy oly férfiutói mint Hoitsy Páltól ily igéret nekünk tökéletesen elég és teljesen megnyugtató és már ennek alapján amint már kijelentettük, teljes reménnyel és örömmel üdvözöljük Hoitsy Pált mint Pápa város ujönnan megválasztott országgyűlési képviselőjét. Köztudomásu dolog, hogy jelenleg a parlament hosszabb időre elnapoltatott s igy elegendő alkalma lesz orsz. képviselőnknek körünkbe ellátogatni, városunkkal megismerkedni és ezáltal igényeinket és közérdekeinket felismerni. Isten hozza őt minél elébb körünkbe ! Pollatsek Frigyes. Czipögyár Pápán. Nemrég vezérhelyen „Uj gyár tervben

a cimmel hírül adtuk, hogy városunkban egy cipőgyár létesítése van tervbe véve. Ösmertettük a tervet, mely szerint egy bécsi gyáros egyelőre 200 kézimunka erőt, mely lehetőleg a helyi, de kizárólag magyar munkás osztályból óhajt foglalkoztatni, ezen kivül 9 nagy turbin és 6 kisebb kaliberű de szintén villamerőre berendezett gépet kiván beállítani. Nevezett a gyár üzeme nemcsak a cipőgyártást végzi és az ehhez szükséges anyagok preparálását, hanem az anyaghulladékok feldolgozását is teljesiti akként, hogy a kisebb műhelyekben rendesen mint hasznavehetetlen alkallódni szokott kisebb nagyobb hulladékok is szerves összefüggésbe hozatnak egymással és dolgoztatnak fel újból egyébb szakipari célokra. Az illető gyáros Schier János bécsi lakos, kinek Bécs mellett is van egy cipőgyára, városuukban időzvén azt a benyomást nyerte, hogy az itteni telep és munkás viszonyok teljesen megfelelők egy cipőgyár létesítésére és ez érdemben Pápa város képviselőtestületéhez egy kérvénynyel járult, melyet közérdekű voltánál egész terjedelmében a következőkben közlünk : Tekintetes városi képviselőtestület! Tisztelettel van szerencsém Pápa rendezett tanácsú város tekintetes képviselőtestületének tudomására adni hogy Pápa város területén egy nagyszabású cipőgyárat szándékozom létesíteni. E gyárat 200 munkás kézi- és 9 villamerőre berendezendő gép munkája erejéig kívánom egyelőre berendezni, melyet azután a szükséghez képest nagyobbítani ós kiterjeszteni akarok. Nagyon természetes, hogy ezt csak abban az esetben vagyok képes megtenni

; ha a tekintetes képviselőtestület a szándékomat kellő jóakarattal és megfelelő jóindulattal fogadja és támogatja. is átszakította. Az utolsó husz fillérjét elegánciával adta a szegény pénzes levélhordónak, aztán sugárzó arccal szakította fel az ötpecsétes levelet. Legfelül négy oldalas irás, olvasatlanul zsebrevágta. Aztán megolvasta a husz darab százast. Egyszer, kétszer, háromszor megolvasta. Pontosan négyezer korona volt. Sem több, sem kevesebb. Leült örömtől sugárzó arccal, elővette maradék havannaszivarját s boldog nyugodtsággal eregette a füstöt. — Igy, — Most már jöhettek, kutyák! — Tizenkettőt ütött az óra. A két ur megjelent. Minden szó nélkül odadobta a tizenöt ropogós százast, ezek zsebrevágták, nevetve köszöntek és eltávoztak. — Ezt követelte a becsületszó. Mikor ismét magára maradt, eszébe jutott a zsebrevágott papir. Elővette. Az aláírásra esett legelső tekintete. „Szerető atyád." Mohón olvasta. Csak a befejező sorokat és a befejezést. Husz évig ápoltalak, egyetlen fiam, — mint hű kertész a gyenge csemetét. Aztán távoztál a szülői háztól. Repülni kezdtél a nagy világba. A szárnyaid az első röppenéskor megégtek. A sebet .begyógyítottam Óvtalak komoly tanácscsal a társadalom bizonyos elemének veszedelmes tüzétől. Nem használt. Csakhamar az egyik szárnyad égetéd össze. A sajgó fájdalmakat ismét begyógyítottam. Kitártam előtted a jövőt. Sirva értettem meg veled a szenvedő r.pa belső fájdalmát. De te vak voltál. Fejvesztetten belerepültél a tűzbe. Megégtél. Élet és halál között menekültél ki a pusztulástól. Átlapozta a többit. Ez utolsó sorokat olvasta. . . . „Az ut kétfelé vezet. Az egyik — nem bírom leírni, hova juttat. — Oh, szeretett gyermekem, vigyázz, nehogy rátalálj ! — A másik ? Istenem ! Bár|ezt választanád a kettő közül! . . Nem olvasta tovább. Szemei könnyektől áztak, a szivében egy metsző érzés nyilallott, megcsókolta a levelet, zsebrevágta, fuldokló hangon, remegve sirt bele a magános szobaba. — Apám ! apám! Esküszöm az életemre, — soha többé — soha, soha! II. Egy év mult el. Hire sem hallattszott. Nyoma veszett, mintha a föld nyelte volna el. Az apa lemondott róla, gyászt öltött és siratta elvesztett gyermekét. * Májusban vagyunk. Napsugaras, gyönyörű regg! Az Andrássy-uton kopott alak közéig felém. Szánalomraméltó, gyenge váz. Fején beütött fedelű, kopott szélű, fénytelen cilinder. Gyűrött, foltozott felöltője hanyagul és fölnyitva lóg a vézna testen. — Piszkos és rongyos cipőjéből piros harisnyája látszik. Hóna alatt zsineggel kötözött, törtnyelü vastag ernyőt szőrit. Belül fekete Ferenc József-kabstja, nyüvötten, piszkosan fényesedik. Tudja az ég, hány hónapon át viselte agyon ezt az eldobni való rongydarabot. Sötét, barna nadrágja, sárosan, tépetten hirdeti ennek a szegény embernek élte viharát. Alacsony, szálkás szélű, földszínű gallérját hanyagul kötött rongy nyakkendő veszi körül. A gomblyukban elszáradt, elfonynyadt rózsabimbót hord. Maga az egész alak a megtestesült szenvedés, u nélkülözés a nyomor. Megismertem. Megfordultam, s kíváncsian nyomon követem. A Szerecsen-utcába fordult, ^ztán a király utcába jutott. Itt a villamosra ült. Én utána. Vastag, sárgazáru paraszterszényt vett ki a felöltő zsebéből. Az egyik része darabokkal volt tele. Értéktelen, hitvány zálogcédulák, melyekkel százakat érő drágaságokat juttatott az árverési hyénák zsebébe. A másik részben 15—20 darab kétfilléres pénz vala. A városligetbe váltott jegyet. Én is ugyanoda. Leszálottunk. Ó körülnéz, aztán megindul. A süteményes sátor felé tart. Hat fillértől kellett megválnia. Egy óriás kiflit vett. Száraz, Íztelen, napsütötte volt ez a nyers sütemény, de ő farkasétvágyai, jóizüen fogyasztotta el. Innen a kut felé indult. A kezével vizet fogott fel s hosszan ivott. zi (KÉsá miit) Király-Fori'ás-Sava nvuvi z legtisztább, szénsavdus, lythíon tartalmú asztali és gyógyvíz.