Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-05-22 / 21. szám

lyek számára pedig a fürdő közelében jelöljön ki telkeket. Erös a hitünk és reményünk, hogy a vadkerti fürdőhely megnyitva áldás lesz a nagy közönségre, de a nagy közönség áldása fogja egyúttal kisérni jótékony, nemes és emberbaráti cselekedetéért a pápai uradalmat is. Pápa város tanácsának 1904. évi máj. hó 17-én tartott üléséből. Mészáros Károly polgármester. Teljesen egyetértünk a tanácsnak ez érdemben hozott nagyfontosságú intézkedésével. Az átiratnak minden egyes szavát magunkévá tesszük és nincs okunk kétkedni, hogy Jákói Géza uradalmi igazgató minden lehetőt el fog követni és minden befolyását érvényesíteni fogja özv. Esterházy Móricz grófnénál, hogy városunk közóhajának engedve, a vadkerti telepet a nagyközönsög részére megnyittatja. Yárosi közgyűlés, — 1904. május 16. — Pápa város képviselőtestülete hétfőn délután a képviselők nagy részvétele mellett rendkívüli közgyűlést tartott. A tárgysorozat összes pontjai nagyrészt az áll. választmány javaslatai alapján nyertek elintézést. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben : Mészáros elnöklő polgármester üdvözli :t megjelent képviselőket az ülést megnyitja < s a jkv. hitelesítésére dr. Lővy László, se vettük, hogy az idő már csak nem az éjiéihez közeledett. Ekkor aztán jól emlékszem, egy derék bajtarsunk, talán emlékeznek is a nevére, Rodesta százados azt ajánlotta, hogy menjünk a kávéházba, a hol esetleg folytatjuk majd a beszélgetést. Ugy is tettünk, felkötöttünk kardjainkat, felöltőt huztunk magunkra s haladtunk ki a kaszárnyából. Szegény Rodesta, hetekkel ezelőtt halt el, emlékszem, velem jött ki a kapun. Mi mentünk előre. A mint a küszöbre léptünk, valami puhába botlottunk bele. Én eleinte félre akartam rúgni, de ő igy szólt hozzám. — Megállj csak komám, hadd nézem meg mi az ördög van a lábunk alatt ? — Azzal lehajolt s felvette a tömeget. Mit gondolnak mi volt az ? Nem is hiszik, pedig tényleg az volt. Egy pólyás baba. A mikor Rodesta kapitány felvette sírni kezdett, de olyan-keservesen hogy még most is ellágyul a szivem. Szép arczu kis fiu baba volt. Persze meglepődtünk ezen a leleten. Nem tudtuk mit csináljunk vele. Rodesta a világért se adta volna ki a kezéből. Ekkor aztán ugy, a hogy kijöttünk az étkezdéből, vissza fordultunk s tanácskozni kezdtünk az apróság sorsa fölött. Ugyan kié lehet, ki az apja, hát az anyja ? Hamarosan nem tudtuk mit tegyünk vele. Az édes kis fiu persze bőgött a hogy csak tudott. Rodesta kapitány, hogy a helyzetén könyBaráth Károly, Kalmár Károly, JlCs Ferenc és Kobera Károly képviselőket kéri fel. A mult ülés jkve felolvastatván, az észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Napirend előtt elnöklő polgármester mély megilletődéssel emlékszik meg Jókai Mór koszorús költőnk, úgyis mint Pápa város díszpolgárának haláláról. Jelenti, hogy Pápa városa a temetésen képviselve volt és a város részvéte illetékes helyen tolmácsolva lett. Indítványozza, hogy a kédviselőtestület részvétének jkvileg adjon kifejezést s a felállítandó Jókai szoborra 100 korona szavaztassák meg olyképen, hogy ennek fele a megalakítandó országos bizottság, a másik fele pedig a helyi bizottság rendelkezésére bocsátassék. A képviselőtestület a polgármester jelentését tudomásul veszi és indítványát általános helyesléssel elfogadja. Ugyancsak fájdalommal jelenti, hogy Békássy Gyula városi képviselő elhunyt és indítványát, hogy részvétiiat intéztessék a gyászoló családhoz, a képviselőtestület elfogadja. Következett a napirend. 1. Város tanács javaslata Harmos Zoltán pápai lakosnak 1251 sz. házbirtókából utczaterületnek elfoglalt ingatlan kártalanítás iránt. Névszerinti szavazás utján G szótöbbséggel a képviselőtestület Harmos Zoltánt az utcatérhez eső területért kártalanítja és a vele kötött kártalanítási szerződést elfogadja. Ezen összeg a mult évi pénztár maradvány terhére lesz kifizetve. 2. Veszprémi káptalantól megveendő telek. Miután a képviselőtestület kellő számban meg nem jelent, érdemleges határozat nem hozathatott, hanem ez érdemben ujabb 30 napos közgyűlés egybehivása határoztatott el, melynek határideje junius hő 16- ik napjára tüzetett ki. 3. Csősz Ferencz kérvénye fizetésének végleges rendezése tárgyában. Csősz Eerencz évi fizetése lakbérrel együtt 2400 koronában állapitatott meg akként, hogy 1600 korona a vízvezetéki, 800 korona pedig a villamosmű pénztárát fogja terhelni. Ezen fizetés 1904. januar 1-től kezdőleg lett folyósítva. 4. Vadászati terület bérbeadásáról városi tanács jelentést tesz. Névszerinti szavazás után a vadászterület Csillag Dezső pápai molnárnak .1904. aug. 1-től 6 évre 1190 korona bérösszegért kiadatott. 5. Belügyministeri rendelet a cselédszerzésről alkotott város szabályrendelet értelmében. Minthogy a ministeri rendelettel módosítani kivánt szabályrendelettel a cselédmizeriákat megszüntetni nem lehet és minthogy továbbá a város ezen iparágat házilag, költséges voltánál togva nem óhajtja vezetni, ezen szabályrendelet tervezetet nem módosítja, hanem napirendről leveszi. 6. Honvédlaktanya czéljaira átengedett területre vonatkozó ajándékozási szerződés. A képviselőtestület kellő számban meg nem jelenvén, ezen kérdés egy ujabb 30 napos közgyűlés napirendjére tüzetett ki, melynek határideje junius hó 16-ik napjára állapitatott meg. 7. Szeleczky Béla és Molnár Lajos pénztári tisztek kérelme óvadék tevés alól leendő felmentésük s a szervezeti szabályzat idevonatkozó részének módosítása iránt. dr. Hirsch, dr. Kende és dr. Hoffner felszólalásai után a képviselőtestület Szeleczky Béla és Molnár Lajos pénztári tisztek kérelmének helyt ad, minek következtében a szervezeti szabályzat 107. §-át amely őket 1200—1200 korona óvadék tevésre kötelezi a következőkép módosítja : „A pénztáros biztosíték fejében 1600, az ellenőr 1400 korona összeget köteles letenni". Egyben pedig a már befizetett óvadékuk részükre a letéti pénztárból kiutaltatik. 8. Pékmesterek kérelme sátraiknak a nagytemp om melletti meghagyása iránt. Hosszas vita után, melyben dr. Iloffner, Vágó, dr. Kende, dr. Koritschoner, Bernyitsen feloldotta a pólyát. Ott egy összegöngyölt papírlapot talált, a melyen ennyi állott : — Tiszt urak 1 Az Önök kezébe teszi le a fiúcska sorsát a világ legszerencsétlenebb asszonya." — Semmi több nem volt a papíron, a melyből esetleg az anya kilétére következtethetünk volna. Gondolkozni kezdtünk, hogy mit csináljunk. — Végre Rodesta kapitány szólalt fel. — Fiuk — kezdte, — ez a kis baba a kaszárnya gyermeke lesz. Pénzt rakunk össze, a melyen felneveljük és kitaníttatjuk. Ugy is történt. Megindítottuk a gyűjtést, a mely elég szép eredményű volt, aztán a tiszti Kaszinó mellett berendeztünk neki egy kis szobát, a hol egy öreg asszony valami Poroskáné nevű dajkálta nevelte a kis kincstári embert. Mikor nagyocska lett, iskolába, majd pedig katona iskolába járattuk és onnan kikerülve lett belőle az a hadnagy ur, a kinek neve Radácsi Imre. Ugye meglepő, — folytatta az öreg ezredes. Ugye nem hitték. Radácsi hadnagy ismeri az élete történetét. Én mondtam el neki, mert a tiszti karban egyedül én tudtam körülményesen, meg Gruber főhadnagy a kinek még a szegény Rodesta kapitány mesélte el a mikor azelőtt sok évvel elhagyott bennünket. Persze fáj neki, ha a szemére vetik a származását. No de hiszen az nem történt meg soha, hogy valaki felhozta volna. En szentül megvagyok győződve, hogy Gruber csupa szeretetből mondta neki : — Te kincstári gyerek ! Nem akarta megsérteni, hiszen nem volt oka rá, meg aztán a mint látják, azon este óta, leszámítva a katona iskolában töltött éveit, itt élt köztünk. Ismer bennünket. — Urak higyjék el nekem jobban fáj ez az egész affér, mint Radácsinak s most a párbaj után arra kell törekednünk, hogy a két jó fiút újra össze hozzuk. Ez a kötelességünk és meg is tesszük. A tisztek és Bagosi szerkesztő elérzékenyülve az ezredes leleplezésétől sokáig nem tudtak szóhoz jutni. Az asztal társaság ezután még egy kevés ideig együtt volt, s aztán némán kezet szorítva hagyták el a kávéházat. A kisváros közönsége pedig, minthogy a helyi lapban nem volt megirva a szenzációs párbaj oka, szentül megvolt győződve arról, hogy az „elhallgatás" azért történt mert egy széles körben ismert uriasszonyról volt szó.