Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-05-22 / 21. szám

ki feladatul a gondolkozók. Nálunk a kicsinyes villongások rabolják el minden időnket s vértezetlenül eszeveszetten rohanunk a biztos bukás sötét érvénye felé ! Krisztus tanításának alapmotívuma az volt: „Szeresd emberbarátod mint tenmagadat". S ő nem tett vallási korlátokat az embertársak közé, ő nem különbözteté meg őket vallás felekezetek szerint, hanem szerette őket tekintet nélkül arra, hogy követték-e tanait, avagy sem. A tüzes nyelvek e magasztos ünnepén térjünk magunkba ! Gondolj a hazára s ten jövődre 1 Csapjuk félre a kicsinyes villongások méregtől habzó serlegét s cseréljük fel azt az igazság kristálytiszta poharával. Mert csak akkor lehet biztosítva jövőnk a hármas bérez és négy folyó honában, ha az összetartás fokozott erejével sikerrel állunk ellent a körülöttünk forrongó népáradat halálos ölelésének. Vadkert fürdőhely megnyitása. Nagy örömmel és lelkesedéssel fogadjuk azon üdvös eszmét, melyet városunk tanácsa élén Mészáros Károly polgármesterünk a legutóbb megtartott tanácsülésben szóvá tett és annak megvalósítása érdemében a szükséges intézkedéseket megtette arra nézve, hogy ezen üdvös eszme, mely egyszersmind városunknak egy régi óhaja, teljesedésbe menjen. vénebbek se emlékeztek. -— Két nap óta egyébről se lehetett hallani, mint arról, hogy Gruber főhadnagy és Radácsi hadnagy másnap reggel párbajt vívnak, még pedig a legsúlyosabb feltételekkel. Mindenki kíváncsi volt a párbaj lefolyására, de meg inkább az egész ügy keletkezésére. Beszéltek mindenről a mit csak a kisvárosi pletyka a szárnyára kaphat, ámde az igazi okot senki se tudta. Természetes, hogy asszonyt is bele kevertek a pletykába. A sok találgatásnak nem volt vége. Ha két ember összejött az utczán, rögtön azzal kezdte a szót: — No fogadjunk, én tudom mi a párbaj oka. —- Tudom én is — mondta rá a másik. Aztán egyik is, másik is elmesélte a saját kombináczióját, a melynek igazságára mérget vett volna. A párbaj előtt való estén zsúfolva volt az „Elité" nevet viselő kávéház. Klein ur a kávés azt se tudta hová tegye azt a sok vendéget, mert nem volt az ilyen tömeges látogatáshoz hozzá szokva. Annyi asszony, leány foglalt helyet a márvány asztalok kör rült, hogy szinte a fővárosban képzelte magát az ember. És a sok népet kíváncsiság hozta a Arról van ugyanis szó, hogy a tőszomszédságunkban levő vadkerti fürdő telep, mely évekkel ezelőtt közönségünknek üdülőhelye volt, időközben azonban beszüntetve volt, újra rendeltetésének átadassék, jobban mondva a fürdőtelep megnyitása kérelmeztessék. A városi tanácsnak ezen ideája egy régi közőhajt képez s igy csak örömmel üdvözölhetjük a tanácsnak az uradalmi igazgatósághoz intézett következő átiratát : Tekintetes uradalmi igazgatóságnak Pápán. Pápa város és vidéke közönségének évekkel ezelőtt a vadkerti fürdő képezte egyetlen kiránduló helyét, melyet a nagy közönség köztudomás szerint nemcsak szívesen keresett fel. — hanem a fürdőtelep gyönyörű árnyas fái alatt, örömmel és élvezettel is tartózkodott. Az uradalom kezeléséhen beállott változás következtében, a fürdőtelep rendeltetésétől elvonatván, — a nagyközönség számára elveszett és igy látogatása lehetetlenné vált. Említenünk is felesleges, hogy közegészségügyi szempontból mily előnyös volna, ha a fürdőhely a nagy közönség számára újra megnyittatnék, — különösen érdekelve van itt Pápa város közönsége, a melynek évtizedek óta ez volt egyetlen kiránduló helye. Mi akik vissza tudunk emlékezni arra az időre, mikor még a fürdözökávéházba. Azt hitték, hogy a tisztek törzs* asztala körül szó fog esni a párbajról s egy két ellesett szóból megtudhatják az igazságot .. . A hetilap szerkesztője is ott ült egy sarokban a legkomolyabb arczczal szürcsölte a feketéjét s ugy tett mintha legkevésbbé érdekelné a dolog. A legnagyobb nonsalantériával szóllitotta magához a pinczért és képes lapokat kért, a melyekbe hamarosan elmerült. A hatalmas vendégsereg most már nem a tisztek asztalát kisérte figyelemmel, hanem Bagosit a szerkesztőt. Egy két ur felállott az asztal mellől és félig-meddig bátortalanul közeledett az újságíróhoz. — Ha a szerkesztő ur nem veszi rossz néven — kezdte a szöt az egyik, — ugy bátor volnék megkérdezni, vájjon nem méltóztatik-e tudni a Gruber főhadnagy dolgát. Tetszik tudni az asszonyokat nagyon érdekli a dolog. — Bakosi jelentőség teljesen mosolygott . . . — Önök a párbajra kíváncsiak ? No hát az reggel fog lefolyni a csalitban. Az okát tudom ugyan, de nem mondhatom meg, mert tetszik tudni a tisZt urak zokon veszik az ilyesmit. Azonban a hölgyek kedvéért esetleg megírom lapomban. A kávéház ezután lassan örülni kezhely a nagy közönség számára nyitva állott, -— tudjuk hogy az, — különösen vasár- és ünnepnapokon mily nagyon látogatott volt. Pedig akkor a vadkerti kirándulás nemis tartozott az olcsó mulatságok közé, inert egy bérkocsiért abban az időben 7—10 koronát is elkértek a fuvarosok. Most itt van a vasút, mely a város és vidékének közönségét 15—20 perez alatt olcsón és kényelmesen a fürdőtelepre szállíthatná, az állomás is alig néhány lépésnyire fekszik tőle, — ezek mind oly lényeges körülmények, melyek a fürdötelepnek újra leendő megnyitását kellőképen indokolják. Ugy vagyunk meggyőződve, hogy az uradalom is megtalálná a számítását, — mert a fürdötelepnek elkülönítve leendő bérbeadása a bérjövedelmet csak fokozná, de semmi esetre sém csökkentené. Tudva mindezeket, Pápa város tanácsa teljes tisztelettel és bizalom fordul a tek. igazgató úrhoz, mint olyan egyénhez, a kiről tudjuk, hogy a haladás hive volt a múltban és annak hive a jelenben is, — akiről tudjuk, hogy az uradalom érdekeit, a közérdekkel mindenkor össze tudta egyeztetni, — szíveskedjék ö exellentiája gróf Esterházy Móricné urnö előtt azon alázatos kérelmünket tolmácsolni, hogy a vadkerti fürdőt, fontos közegészsgéügyi okokból, a nagy közönség számára nyittassa meg, — eladó villahedett. Éjfél felé már csak Bagosi volt a kávéházban és néhány tőzsér. Egyszerre felnyílt az ajtó és Schopek ezredes, meg több tiszt léptek be. Egyenesen a Bagosi asztalához mentek, s bemutatkozás után, helyet foglalva az ezredes kezdte meg a szót. A szerkesztő urat egy nagy szívességre akarjuk kérni. Azt hiszem kedves Bagi ur tud arról a sajnálatos incidensről, a mely néhány nap óta az egész várost foglalkoztatja. Az eset nagyon jelentéktelen, mind össze azaz érdekes benne, hogy két jóbarát a Gruber főhadnagy és a Radácsi hadnagy párbajt vívnak. Minthogy azonban ma már olyan sok félét bészélnek az affér okáról, hogy abból a tisztikarnak is kellemetlensége lehet, — arra akarom kérni a szerkesztő urat, ne tessék megírni az egész esetet lapjában. -— Összevesztek a jó fiuk és párbaj után kifognak békülni, ez az egész. Gruber főhadnagy sértette meg Radácsit, azt mondta neki; te kincstári gyerek ! Önök mi különöset se találnak ebben, mert hiszen nincs is benne semmi, ámde e három szónak meglepő értelme van. Ha figyelnek elmondom a „kincstári gyerek" szó értelmét. ivekkel ezelőtt történt. Én akkoriban százados voltam, és elhihetik sokkal fiatalabb mint most. Hideg szeptemberi estén együtt volt az egész tisztikar az étkezdében. Oly pompásan mulattunk, hogy észre