Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-04-24 / 17. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskeilesüben. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Vasutasok strájkja. A vasutasok beszüntették a munkát. Mélyen elszomorító tanulsága van a vasúti strájnak. A közlekedés megakadt. Személyszállítás, teherforgalom és postaszállitás nincs és igy teljesen elvagyunk zárva ugy a fővárostól valamint a közellevő szomszédos városoktól. A vasutasok strájkja rettentő veszedelmet okoz nemcsak az államnak, de a közünségnek is. Az ország teljesen el van szakítva a külföldtől, a főváros pedig a vidéktől. Mi lesz ? A íorgalom szünetel. Bevétel nincs. Ez a kár az államra naponként milliókat jelent. Hát még az a kár, amit ezáltal az egyes kereskedők szenvednek ? Ki fog azoknak kártérítést adni ? Országszerte nagy az elkeseredetség és főleg a kereskedő világot sújtja kegyetlenül a vasutasok strájkja. Nyilt pályán vesztegelnek a tehervonatok, tele könnyen romló élelmiTÁRCZA. ^o Gyuricza mostohája. i. Nézte, nézte a szőnyegen játszó kis, alig négy esztendős fiút, a mostohafiát, akinek már két esztendő óta szerető édesanyja s akit most el akarnak szakítani tőle. Mert az urának az anyja azt mondja, nem volt anyja, nem volt jó anyja az Abonyi László fiának, csak mostohája. Abonyi László pedig mindent elhisz az anyjának, a fiát pedig imádja. S képes elűzni a feleségét az anyja szavára a fia miatt. Nem akarom, hogy tovább is mostohája legyen a fiamnak, — mondta ridegen egy napon, amidőn az anyjától visszajött. S az asszony ugy érezte, egész teste megdermed erre a szóra. Hogy ő mostohája volt Gyuriczának ! 0, aki ugy szerette, hogy az édesanyja sem szerethette volna jobban. Az első pereben beszélni akart, védeni magát. — Meg akarta mondani az urának, hogy jól tudja ő azt, hogy ez mind-mind az öreg Abonyiné műve, aki sehogysem tudja megbocsájtani a fiának, hogy második házasságában az ő akarata ollenére hozott asszonyt a házhoz. Még pedig egy olyan szegény lányt, mint a kis Giresi Edith, szerrel, élő állattal, amelyet senki sem itat sem etet. A levélposta fen akadásával temérdek üzleti érdek szenved rettentő kárt. A baj nagy, sürgős intézkedésre van szükség. Mi a kibonyolitásnak útját keresvén, tisztán látjuk, hogy ennek a strájknak csak megbékéléssel lehet véget vetni. Küldjön ki a kormány egy kormánybiztost, akikben a vasutasok megbízhatnak, akivel megálapodhatnak az ország szine előtt, bizva az ígéretek becsületességében. Mert a megbékélés országos érdek és elkerülhetetlen kötelesség. Ha a felsőbb hatóság tud jobb megoldási módot, ám elő vele, de azonnal. Nézetünk szerint a megoldás csak békés uton történhetik. Nagyon jól tudjuk azt tapasztalatból is, hogy a magyar embert csak szép szóval lehet türelemre és várakozásra bírni s nem ingerléssel, nem alkotmányos jogainak önkényü elnyomásával. Ne tudakoljuk, hogy ki akarta, Bizony azért nem tűrheti a menyét, azért akarja elfordítani tőle az ura szivét mindenáron. Védeni akarta magát. Hanem aztan lehajtotta szép kis szőke fejét, s egyetlen szó nélkül csomagolt. De most, ahogy ott ült s nézte a kis fiút, elborította a szemét a köny, s zokogva borult az asztalra. Sírt, sirt, könyei gyors egymásutánban peregtek le arezán, mintha két hosszú esztendő tenger keserűsége tört volna magának utat. Csak akkor eszmélt föl, amikor két édes puha kis kar fonódott a nyaka köré s a Gyurieza félig siró, piszmogó hangján vigasztalta. — Mamuskám, ne sirj ! Edes mamuskám, ha a mamuska sir, akkor Gyurieza is sir. Ugy-e nem sirsz, kicsi mama ? Mamuska nevess már ?! — szólt, felkuporodva az anyja ölében. S a fiatal asszony, bár könyei hullottak, sirva, nevetve ölelte magához a mostohafiát, ugy vigasztalta. — Nem Gyuriozára, kicsi édes aranyos fiam. Mamuska nem sir, nem bizony. Hanem mindjárt játszik Gyuriezával buvócskát, jó lesz? Gyuricza elbújik, mamuska megkeresi. Vagy leüljünk ide a jó puha szőnyegre s mama mesél, libegő-lobogó sörényű hófehér paripáról. De Gyuricza most nem szaladt, hogy a szőnyegen végigheveredve, hallgassa a mostohája szép meséjét, hanem piszmogva simult hozzá, ugy kérlelte : ki nem akarta a vasutasok munkabeszüntetését. Senki sem akarta. Még az az igazgatás sem, amely a katasztrófát okozta. Ne is keressük ki a bűnös, hanem igenis az most már az intéző köröknek kötelessége, hogy a rend helyre álljon és a vasutasokkal a békés megoldást létre hozzák. Igenis tárgyalni kell, mert a megbékélés országos érdek és elkerülhetlen kötelesség. A bölcsesség meg akkor sem bölcsesség, ha a bölcsességre a viszonyok kényszeritik a feleket, de az erőszak mindig lelketlenség és oktondiság. Nem kutatjuk most már ki vétett nagyobbat a tisztviselői kar, amikor elmei-ült az elkeseredésében vagy pedig a felsőbb hatóság, amikor elkábult hatalmától ? Az a negyvenezer ember, aki megtévedt, vagy az a néhány hatalmas akik ebben a kérdésben tisztán nem láttak. Mondjuk nem kutatjuk ezt, hanem követeli az egész ország most már a békés megoldást, mert minden nap kiszámithatlan kárt jelent, — Mamuska ugye nem mégy el ? — Mert a Nina azt mondta, hogy azért pakolnak abban a nagy ládában, mert te elmégy. De én nem engedlek el, nem ! Nem akarom, hogy elmenj, -- mondta a kis zsarnok, makacskodásaival. Menjen el inkább a nagymama. A fiatal asszony vigasztalni akarta a zokogó kis fiút, de abban a perczben nyilt az ajtó s belépett Abonyi László. A szemei haragtól fénylettek, ahogy fölkapta a szőnyegen siró gyermeket, ugy fordult a feleségéhez. — Azt hittem, lesz annyi figyelemmel irántam, hogy mikorra hazajövök, ne találjam itt. De ugy látszik, még nem töltötte eléggé boszuját az árván. Hideg kegyetlen szavak voltak. A szegény kicsi asszony szinte megszédült tőle. Nem szólt egy szót sem, hisz úgyis tudta, hogy minden védekezés hiaba lenne. Csak íohant ki, hogy minél hamarább kint legyen abból a házból, ahol olyan nagyon igazságtalanok hozzá. Útközben meg-meg botlott a nagy ládában, amiben a holmiját csomagolták. nem törődött vele, csak kapta a kabátkáját s ment, rohant haza a nénjéhez. Ahogy oda ért a nénje szép kis házához, ahogy megcsapta a kertben a nyitott ablakon ki-be áradó rózsaillat, elhagyta az ereje. S az a nagy nyugalmas csend is, mely ezt a szép kis házat körülvette, ugy ránehezedett a mellére, hogy valósággal