Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-03-27 / 13. szám

városi hatóság felterjesztést is tett ez érdemben és ily értelemben az alispáni hivatalhoz, de az idő rövidsége miatt ezt nem tartjuk etegendőnek, mivel nagyon is jól tudjuk, hogy az ily hivatalos uton felterjesztett akták, mily lassúsággal nyernek elintézést. Ha arra várunk mig a városi hatóság által az alispáni hivatalhoz felterjesztett kérvény hivatalos utou nyer elintézést, ugy megtörténhetik, hogy a feloldási rendelet már akkor érkeznék városunkba amidőn országos vásárunk már feledésbe is ment, szóval eső után köpönyeg. Nem tudjuk, mikor lett az alispánhoz a felodás iránti kérelem felterjesztve, de annyit tudunk, hogy lát nap múlva lesz az országos állatvásárunk megtartva s igy városi hatóságunknak nincs ideje a várakozásra. Tessék személyes érintkezéssel a feloldást sürgetni, még pedig ugy, hogy a nagyvidék lakossága, idejekorán tudomást szerezzen a vészkerület feloldásáról. Nincs több mondani valónk. Azt hisszük, hogy az elmondottak után ugy a felsőbb, valamint városi hatóságunktól teljes joggal elvárhatjuk, azt, amit cikkünk élére irtunk, hogy : Sürgős intézkedést kérünk ! Az 0. K. E. zászló bontása. (Levél a szerkesztőhöz.) Sokan tépnek és bántanak a levelemért, melyben eddig fájdalom, bizonyos támadó térre kellett lépnem és persifilálni — Igaz, — mondotta összeránczolt homlokkal — Emma a miniszterem leánya azt magam sem szeretem, mert tudom, hogy leszek, a kik hasonlóan fognak rólam gondolkozni, de hát már uton vagyok, hogy pályát cseréljek. — A leányért ? — A szerelemért és a leányért. — Ugyan ?! — kaczagott ismét az asszony, de nevetése ezúttal igen erőltetett volt, — mindenáron el akarja velem hitetni, hogy szerelmes ? — Hogy mit hisz asszonyom ? — a férfi ismét a vállát vonogatta, — azonban arra azt hiszem még emlékszem a múltból, hogy szerelemmel nem szoktam vagyont és karriért hajhászni, — mondotta némi gunynyal . . . — Hála Isten, hogy végre a múltra tér át! Lássa Feri, ott kellett volna mindjárt kezdenünk, hisz tudom, magát is ez bántja. —- Engem ? ! — Persze. Üljön le Kelemen, ide mellém, okvetlen akarok, kell, hogy beszéljek magával. Kelemen egy pillanatig habozott, de sejtette, honnan fú a szél. Mindenáron végezni akart ezzel az asszonynyal. Leült s várt, mi mondani valója lehet még hozzá. Valamikor azt hitte, az övé lesz ez a csipkékbe, gyémántokba burkolt királyolyan bűnöket és félszegségeket a mikből tragédiák származhatnak. Végre Budapesten Lipót-város koronátlan királya, Sándor Pál meginditott egy actiót a mely a maga egészében tiszteletre méltó becsületes és hasznos. Tudom jól, hogy a gyűlölet volt itt is a kezdeményező erő az agrarismusnak a merkantilismussal folytatott tusája hozta létre a kereskedő szervezkedés gondolatát, de szentül vallom, hogy a gyűlölet a modern társadalmi életben egy igen gyakran hasznos és hatalmas agitatorius erő a melynek lehetnek becsületes és erkölcsös alkotásai is. Ez az egyesület fontos hivatásának tartja azt, hogy a lehető legnagyobb mértékben deczentrálizáltassék, minden nagyobb kereskedelmi góczponton legyenek fiókjai, a melyek a központi bizottság közreműködésével megalakulva az eredeti alapszabályok rendelkezéseit elfogadva őriző és megóvó szervezetei legyenek a kereskedelmi érdekeknek. Ez a decentralizálás szintén helyes és komolyan megszívlelendő eszme, de szerintem nem azon irány elvek szerint kellene ezeket a fiókegyieteket megalkotni, hogy mily mértékben kereskedelmi góczpont az a város, hanem aszerint, hogy mennyire consolidált és erkölcsös annak a városnak kereskedelmi elete. Oda kell hozni egyesületet ahol a pult mögött az irrealitás, a hazugság, a csalás legjobban burjánzik, a hol a jóhiszemű hitelezők érdekei leggyakrabban szenvednek keserű sérelmeket, a hol a csalárd bukások napirenden vannak, oda kell hozni egyesületet, amelynek nagy és hatalmas funkciója az lenne, hogy erkölcs rendészeti ellenőrzést gyakoroljon az ő területén működő kereskedelmi telepek felett. Ne hogy félreértessem. A személyes szabadság, a tulajdon feletti kizárólagos rendelkezési hatalom, a házjog szentsége nem szenvedhet sérelmet és nincs olyan szervezet amely jogot nyerhessen „béke idején" csődön kívül, hogy egy kereskedelmi üzlet titkaiba, menetébe bárminemű beavatkozási joggal bírhatna, de igenis joga van a kereskedő társadalom autonom szervezetének ahhoz, hogy ellenőrző közege legyen annak, hogy a kereskedők összesége a kereskedelmi törvénynek czégbejegyzésre vonatkozó rendelkezéseinek megfeleljen, és második joga a fojtogató a tisztességtelen vernői teremtés. Évekkel ezelőtt, mikor még ezt az irigyelt, kívánatosan szép asszonyt Czakóházy Irmának hívták, mikor ezekben a rózsás fülecskékben nem szórta tüzes fényét vagyont érő brilliáns fülbevaló, mikor . még Czakóházy Irma, Éva kívánatos szemlélődésével csak a kirakatokból ismerte a a gyémántos boutonokat. A mikor még ő vele együtt ketten tervezgették a jövőt, ha majd ó, Kelemen megkapja a diplomát és feleségül veheti Irmát. — Feri, — kezdte az asszony teljesen átváltozott, galambszelid hangon, — Feii, az imént a multat idézte, azt a multat, a mely mindkettőnk mennyországa volt. — Inkább ne beszéljünk a múltról asszonyom, hiszen régen volt, inkább borítsuk reá a feledés jótékony fátyolát. — Miért ?! Tudom, még mindig haragszik, hogy büntetni akar, a miért akkor oly hirtelen ... —- A faképnél hagyott. — Ugy-e ezt akarta mondani? Hát bevallom, hogy akkor rosszul esett. Hogyne 1 Fiatal, ábrándos ficzkó voltam, a mennyországból cseppentem alá. Mindent képes lettem . volna elhinni, csak azt nem, hogy maga hűtlen legyen. — Ezt lehetetlennek tartottam. Természetesen ez akkor volt. Azóta más szinben látom az egészet, maga azt tette asszonyom, a mit helyében kevés kivétellel minden leány tett volna. — Asszonyom egyszerűen praktikus leány volt. Engemet tartalékban tartogatott, i seny existentiákat romboló túlkapásait megszüntetni és ezek elkövetőit bizonyos fegyelmi természetű megrovással később pedig határozott konkrét hátrányokkal sújtani. Azt a kereskedelmi czégbe való bejegyzést ne tessék formális aktusnak tekinteni, mert annak fontos anyagi következményei vannak az által a törvény protektoriátusa alá helyeztetett a kereskedő amely védelemnek tartalmas előnyei, perrendbeli kiváltságai vannak, de a mely oltalom egyszersmind megköveteli a kereskedelmi berendezés korrektsége, a kereskedő szolidságának lelkiismerettségének és moralitásanak tételes bizonyítékául a szabályszerű üzleti könyvek vitelét, a pontos mérleg és évenként vagy két évenként leltár készítését. Ez a kereskedelmi könyv mutatja a kereskedő üzleti életének egész kópét és mikor a viszonyok a fizetésképtelenség szomorú válságába sodorják ebból állapitható meg. "hogy-fizetésképtelenségének nincsenek e bűnös motívumai és nem-e forognak fenn csőd esetén a csalárd vagy vétkes bukás tényálladéki elemei. A kereskedelmi és iparkamarák és az illetékes törvényszékek nyomozó munkásságának nem sikerült még ez ideig az összes czégbejegyzésre kötelezetteket ezen törvényes prestigeje szempontjából végtelenül fontos kötelesség teljesítésére szorítani, még igen sok „kiskereskedő" nyiizsg, kufárkodik és jut csődbe, a kinek üzleti berendezése és vásárlásai a kisipar közel meghaladja, a ki könyveket soha sem vezetett, leltárt nem készített és igy a csődbíróság és a tömeggondnok együttes nyomozó munkájának sem sikerül megállapítani, hogy mennyi az activa és mikor, mi okból kezdett a vagyonbukott passivvá lenni. Az 0. K. E. decenfcrálisált űókegyesületei ezt a feladatot saját hatáskörükben megoldhatnák és figyelembe vételével annak, hogy a kereskedelmi törvény a kiskereskedők kivételével a czégbe való bejegyzést a könyvek vitelét a leltár ós mérleg készítését minden kereskedőnek kötelességévé teszi, a saját területükön szinte alapszabályszerüleg megkövetelnék tagjaitól ethikai okokból is a bejegyeztetést. A másik nagy feladat a verseny túlkapásainak elfojtása. Végtelenül veszélyes és nehéz kérdés, mert a szabad verseny a gazdasági fejlődés mai hatalmas alkotásaia mi közben azonban folyton kereste a számító leányok mesés lovagját is, a ki majd eljön kincseivel, gazdagságával. Az asszony arcza csak ugy vonaglott ez elébe tartott tükörtől. Sértésnek vette, sötét tekintetet vetett a férfira, de aztán, mint a játékos, a ki mindenét egy kártyára teszi, szinte reszketve mondta: — Nem hiszi, hogy szeretem ? Nem hiszi ? Pedig ha tudná, mibe került nekem az az elhatározás! Mennyi köny ömlött éjjel párnáimra! Szivem, lelkem tiltakozott, hogy eladjam magamat az apámnál is idősebb embernek! Egész valóm a szerelemért áhítozott, fiatalságom követelte jogait! De másrészt . . . Persze maga nem ismeri, mit tesz : szegény, mellőzött rokonleánynak lenni a kinek a házban mindenki parancsol, a kinek hozzá még az a szerencsétlensége is megvolt, hogy szép is. Elhallgatott. Reánézett a férfira, ez komoly volt ugyan, de egyéb érzelmet nem lehetett rajta felfedezni. Szemébe dobhatta volna ugyan az asszonynak, hogy tudomása van arról, bogy elég bőven kárpótolta magát az idős férj mellett. Hiszen nem egy pikáns boudoir-titok pattant ki egyik-másik indiszkrét udvarlója utján, de hát ,minek? Ugyan mi köze lenne most már ehhez az asszonyhoz? Inkább örül és áldja a Gondviselést, hogy ugy történt minden, a mint" történt. — Egyben igaza van, — folytatta újra