Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-03-13 / 11. szám

és higyjék el, hogy minden színigazgató ismeri azokat a korlátokat a melyet üzleti érdekei is respektálni követelnek. A színházban vigadni, mulatni akarunk, a jókedv, a könnyelműség illusiójába akarjuk ringatni magunkat pár órán keresztül, olyan hangulatban, melyben az élet többi 24 órájában nem lehetünk. Ez az operett és bohózat rajongók álláspontja és ezen álláspont a pápai színházi közönség fizető része kilenczvenkilencz százalékának művészi hitvallása, a fennmaradó egy százalék a mely a régi nemzeti ideálok és ágyudörgéssel kisért tirádák lelkes híveiből áll nem árrogálhat magának censuralis jogot még ha véletlenül tagja is a szinügyi bizottságnak. Én a magam részéről nem tartozom egyik kasztba sem, az én művészetem a néprétegek szivéből, lelkéből és ösztönéből fakadó nagy szenvedélyek és gondolatok drámája, a melyet a hideg észak Ibsen Henrikje öntött formába, az én művészetem a szocziális szenvedések drámája, a conventionális hazugságok, a frivol társadalmi törvények maró ostorozása, a melyet a magyar színpad különösen a vidéki nem vesz fel programmjába. Én tehát nem rajongok, de szintén akarok kaezagni, könnyelmüsködni a tüzes chansonok és a vidám teremtések szines csoportja között és üdvözlöm á direktort minden fentartás és kikötés nélkül. — Ez minden pápai embernek a ki érdeklődik vagy a kiben meg van az életkedvnek egy szikrája, a leghelyesebb álláspontja. Ne csináljunk hivatalos ügyet a szinpártolásből, hanem menjünk el a színházba ha élvezetes és bármi szempontból tetszetős darabokat játszanak. A direktor ur pedig hozzon tűrhető zenekart, szerezze meg az évad újdonságait (nekem ne poseoljon a szerzői joggal, minden darab előadási joga 20 korona) amennyire erszényéből telik vásároljon díszleteket, kérje meg a primadonnáját, hogy személyes ügyeit ne hozza szinre 5-ik felvonáskép a négy felvonásos darabokban és akkor nem fog nélkülözéseket szenvedni ebben a városban a melynek színházi tűzbiztonsága tökéletes és hála az intendatura buzgalmának a villamvilágitás is be lesz a productiók csinos csarnokába vezetve. Aliquis. karjaiból, önkéntelenül is imára kulcsolta hófehér kezecskéjét és félájultan rebegte : — Édes jó Istenem, bocsásd meg bűnömet. Bocsáss meg. hogy vétkezem, soha többé nem teszem. Olyan volt igy, arczán a megadás és vezeklés néma kifejezésével, szemei a magasság felé emelve, melyekbén a bűnbánat tisztító könycseppje ragyogott, mint menybeli vétkező angyalok lehetnek. Bánlakyt nagyon meghatotta és egyben el is bájolta a tisztaságnak és a lélek romlatlanságának e megnyilatkozó látványa. Szorosabban vonta magához a szeretett nőt és leírhatatlan gyöngédséggel beczézgette. — Ne télj aranyos szentem, ne félj én édes őzikém. Megvéd lek én mindentől, megvédlek még saját magamtól is. Beszélt még tovább is, ölelte, csókolta, hogy csaknem megfojtotta, de az asszony nem értett mindenből semmit. Nem viszonozta a. forró csókokat, a szenvedélyes ölelést. Egész testében remegve vívta önmagával önmagát megsemesitő lelki tusait, koz. be-közbe hangosén fölsikoltott. Végül heves sírásba tört ki. Erre Bánlaky is kijózanodott szerelmi mámorából. Szívből megsajnálta a szegény asszonykát, és egyben valami szégyenérzetfélét is kezdett érezni. — Bocsásson meg Mariska — e röSzözat Veszprém várni egye népnevelőihez ! Szeretve Tisztelt Kartársak ! A „Veszprémvármegyei Általános Tanítóegyesület" kezet fogva a vármegye területén lévő valamennyi tanítóegyesülettel, közös értekezleten határozták, hogy szeretett kir. tanfelügyelőnk Papp Sándor 30 éves jubileumát f. évi május h > 25-én Veszprémben megünneplik. Ezen ünnepségben való részvételre felkérni s annak részleteiről tájékoztatni óhajtunk benneteket jelen sorainkkal De nehogy valakit a felekezeti válaszfalak vagy más szempontok közönyös részvétlenségre bírjanak, sietünk előre is kijelenteni, hogy ezen ünnepség egyik felekezeté vagy egyesületé sem. Nem ... Ne gondoljátok, hogy egyik felekezet vagy egyesület, a másik rovására előtérbe nyomulna. Legkevésbé sem ! . • . Ezen ünnepségnek a vármegye minden egyes népnevelőjének lelkéből kell fakadnia! A sokat emlegetett tanítói közszellem szükségességének érzete, az igaz kartársi szeretet, pályánk nemes céljának hevítése s annak tudata, hogy édes hazánk műveltségének, szellemi haladásának alapja, jövője a mi kezeinkben van letéve, lehetetlen, hogy egyformán ne dobbantsa meg mindegyikünk szivét. Tehát önmagunkról és szeretetünkről lesz hivatva az ünnepség fényes vagy szomorú bizonyságot tenni. Válasszatok ! . . . Rajtatok áll ! ... Az előbbi vagy utóbbi bizonyságra vágytok-e ? A rendező-bizottság ugy Veszprémben, mint Pápán megalakult. Minden felekezetben kartársak képviselve vannak benne. Az ünnepség részletes műsorát annak idején közölni fogjuk. Most a tervezetből s annak sorrendjéből adjuk a következőket: 1. Az ünnepségre személyesen meghívjuk az egyes felekezetek püspökeit, a vármegye elŐRelöségeit. Netáni akadályoztatásaik esetére képviseltetésre lesznek felkérve. 2. Az előkészített díszközgyűlésre a nevezett napon kir. tanfelügyelő urat egy vid szavakkal búcsúzott el a megtört aszszonytól. Es ezzel azt is bevallotta önmagának, hogy elment a kedve örökre a légyottoktól. Az asszony szótlanul fogadta el a feléje nyújtott kezet — és mint a kinek elment az egze, ugy rohant hazafelé, nem nézve se jobbra sem balra, minduntalan összeütközve a járókelőkkel. Kalapját mélyen a szemére húzta és még a fátyol alatt is azt hitte, hogy az emberek mint őt nézik és kigúnyolják botlásáért. Ha véletlenül valaki megnézte, ő már mást ol~ vasot ki e sablonos fikszirozásból. Csak nagy nehezen tudta a hangos sírást vissza fojtani. Végre hazáért. Kimerülten roskadt a a pamlagra, hisz ma az ut oly igen hosszú volt! S aztán szabad folyást engedett kényeinek. Sírhatott kedvére. Sokáig maradt igy, mig csak utolsó csép könyét ki nem ontotta. Ekkor megkönyebült. Mintha valami súlyos tehertől szabadult volna meg lelke. S a midőn a férje hazajött és szokásához híven odament az asszonyhoz, hogy megcsókolja az asszony eddig soha nem érzett melegséggel simult hozzája és mint a viharvert madár hajtotta fejét széles mellére. És érezte, hogy ezentúl győzedelmesén fog kikerülni minden szívbeli kísértésből : e mai nap örök leczke lesz számára. Erre is születni kell ! bizottság meghívja s az ünnepi beszéddel kezdetét veszi az ünnepség. Ezt követik az egyes küldöttségek. 3. Hogy szeretetünknek az ünnepeltnél maradandó emléket is állítsunk: 1. átadjuk a vármegye népnevelőinek areképalbumác. 2. az ő nevéről nevezve az Eötvös alapnál gyermekeink számára teendő 1000 (egyezer) koronás alapítvány alapító levelét nyujtjuk át. Es itt álljunk meg egy kicsit! Lássuk mindkét dolgot közelebbről! . . . Az arckép-album egy nagyon diszes táblából, s a vármegye népnevelőinek arcképeivel telt keretes kemény lapokbol fog állani. E lapokból annyi lesz a bekötési táblába köttetve, amennyi megtelik arcképpel. Az album lapjai közül az elsőre kisérő emléksorok lesznek diszirással írva. Hogy pedig ez tényleg megvalósulhasson. Hozzátok fordulunk kérő szónkkal, szeretett testvéreink ! . . . Mily szép lenne, ha egyikőtök, képe sem hiányozna ebből az albumból ! Ép azért, küldjétek mielőbb, de f. év április 15-ig bizonyosan kabinet alakú fényképeiteket az elnökség címére. A fényképet elől jobboldali alsó részén sajátkezű aláirástokkat Írjatok keresztül. Szebb emléket ennél nem is adhatnánk ! Pihenő óráiban s egykor a nyugalom napjaiban, ha forgatja e lapokat; viszontlátja mukás múltját az ő munkatársaiban. Az említett alapítványt magunknak, gyermekeinknek tesszük. Más vármegyék e tekintetben jóval megelőztek minket. Vagy tán mi nem érezzük szükségességét ? Az hihetetlen! Egyikteknek-másiktoknak bizonyára van vagy lesz gyermeke, akinek sorsán könyitene a magunk és az Eötvös-alap jótéteménye. Hisz, ha van testület, ugy bizonyára a tanítók testülete az, melynek nemcsak szóval, hanem főleg tettel kellene vallani az elvet: „Egy mindnyájáért s mindnyája egyért !" Az alapítványhoz szükséges összeg fedezésére ki-ki áldozzon tehát viszonyaihoz képest. Erre a célra fog szolgálni a gyűlés napján a vármegyeház nagytermében a pápai áll. tanítóképző-intézet tanári kara és ifjúsága közreműködésével rendezendő „Zenetörténeti Hangverseny" tisztajövödelme is. Aki gyűjtésre vállalkozni szives lenne, annak gyüjtóivvel készséggel szolgálunk. Kedves Kartársak! A vármegye tanítósága ezen alapítványával önmaga iránti érdeklődését mutatja meg. Ha mindegyikünk csak két koronával járulna hozzá, akkor az alapítvány minden gyűjtés nélkül együtt lenne. Mutassuk meg tehát, hogy van bennünk a saját ügyeink iránt is lelkesedés ! Mutassuk meg, hogy tudunk cselekedni is! Az adományokat legkésőbb május hó l-ig jegyzékkel együtt az elnökhöz küldeni (Papa, áll. tanítóképző) szíveskedjetek. 4. Letárgyaltatik a következő tárgysorozat : a) A tanítói nyugdíjtörvény revíziója. b) A tanítók fizetésrendezésének kérdése. c) A népoktatási törvény revíziója, d) Népnevelő egyesületek szervezése. e) Indítványok. f) A beküldendő pályamunkák nyertesének a pályadíj kiadása, Mivel azonban a pályakérdésekről sokan nincsenek tájékozódva, azokat is tudatjuk a következőkben: 1. Az ujabb irva-olvasási tanitáti irányok kritikai méltatása. 2. 50 eredeti gyermek munkának közvetlen megfigyelés alapján való gyűjtése, minden egyes gyermekmunka készítésének leírása s kifejtése annak, hogy mily hatással van külön-külön minden egyes gyermekmunka a gyermek testi és lelki életének fejlődésére. A pályadíj mindkét munkára 100—100 korona, melyeket csak érdemes munkára adunk ki. Az 1 szám beküldésének határ-