Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.
1904-02-21 / 8. szám
bálba, hogy ott keressen feleséget. A röpke, hirtelenébe jött ismeretség, melyet azután mihamar házasság követ, nem biztos bázisa a boldog családi életnek. Lehetséges, sőt gyakran meg is történik, hogy beüt az ilyen hirtelenében létre jött házasság, de ez lutri, a komoly emberek ilyen nagy dolgot nem oldanak meg a vakmerő kockázat alapján. A legtöbb válópörnek csupa futólagos ismeretség, vagy közvetítés alapján létre jött házasság az előzménye. Sajnálatos, hogy a bálokat a házasság reménye és nem a mulatság szempontjából fogják fel általánosságban. Ez aztán alaposan rontja is a báli hangulatot s ma már hirehamva nincsen a régi páratlan kedély ességü farsangi mulatságoknak, a melyekről azután hónapokig beszéltek. Nem a kedélyesség s a jól múlatás itt a fő, hanem az önző érdek, és az uj ruhák bemutatása, fitogtatása. Minél előkelőbb a bál, annál sivárabb és unalmasabb. Táncolni sem ugy táncolnak mint azelőtt. Az utánozhatatlan magyar táncokat s kedves keringőt kiszorítja helyéből az orfeumok táncosnőitől elsajátított lábemelés és ugrándozás. Az értelmetlen és szemérmetlen kékvóktól le az ostoba pas de quatreig a legfurfangosabb táncokat lejtik, melyek nem gyönyörűségei a szépben gyönyörködő szemnek, de esetleg fo kozott mértékben kielégítik az érzékiséget. Ha igy megy tovább is a báltermekben az orfeumi táncok kultiválása, nemsokára hastáncot fognak lejteni a szitytyák hazájában a farsangi mulatságokon. szonyt, a ki egész nap csak szótlanul jártkelt az elegáns lakásban s minden kis zajra remegett. Egy hónap múlva „A." intézet megbízottja jelentkezett az igazi nyugtával. — A pénztárnok és ellenőr halálra rémült arczczal rohantak az osztályfőnökhöz, a ki szigorú szemekkel, összevont szemöldökkel, hallgatta szánalmas hebegésüket. De megértette. — Hallatlan könnyelműség! — dörögte rájuk, — hogy lehetett idegen embernek kifizetni annyi pénzt ? A legszigorúbb vizsgálatot fogom kérni ! — A nyugtát hozta, könyörgöm alásan, — sirkánzott a pénztárnok és könyeí elvesztek ősz szakállába. Az ellenőr zokogott, kezeit tördelte. — A nyugtát, a nyugtát! — hadonászott a főnök, — az a nyugta valószínűleg hamisítvány volt, a vizsgálat ki íogja deríteni. Kocsiba ülök és utána nézek a dolognak — és elment. Félóra múlva visszatért tizedmagával. A megejtett vizsgálat kiderítette, hogy az aláírások és bélyegző-lenyomat a nyugtán ügyes utánzatok, a mivel a 150.000 koronát valami csaló felvett, s alapos gyanú, hogy ezzel a csalóval a pénztári alkalmazottak összejátszottak, azért ugy a pénztárnokot, mint az ellenőrt vizsgálati fogságba helyezték .. . Mint a villám terjedt el a csalás és elfogatás híre. Magda is meghallotta. Mikor Kádár hazament, felesége nagy munkában találta; körül volt rakva ládákkal, kosarakkal, csomagolt, útra kézsült. Önzés, unalom, érzékiesség és kívánság jellemzi a divatos mulatságokat. nem csoda, ha a komolyabb gondolkozású fiatal emberek nem szeretnek bálba járni, s a ki családapa csak teheti, családját a farsangi báloktül elvonja is inkább a szükkörü házi mulatságokat kultiválja, a melyek vidámabbak, egyszerűbbek és sokkal olcsóbbak. A külföld legműveltebb államában a farsang megtartotta a maga kedélyes patriarkális jellegét. Németés Angolországban, melyek kultura dolgában jóval előbbre vannak mint mi, híréből sem ismerik a vidéken a mi sivár, üres báli mulatságainkat, hanem mulatnak ugy, a hogy az öre gektől tanulták. A jó kedv és kedvesség dolgában jobb is az öregekkel tartani, mert ők ezt jobban értet ték mint mi. Ne essék zokon ez, a böjti prédikáció a farsangban. Az igazság — a mit mi itt elmondhattunk. Ha elmúlik a farsang, a melynek folyamán nem a jó kedvnek, hanem az önzésnek, hiúságnak és pénzpocsékolásnak áldoztunk, íztelen hangulatból, szertefoszlott ábrándokból, kialudt álmokból támadt hamuval hamvazunk. Az áll, tanítóképző hangversenye, — 1904. február IS. — A pápai állami tanitóképzőintézet e hó 13-án, farsang utolsó szombatján rendezte farsangi táncmulatságát gyönyörűen, díszített tornahelyiségében, melyet n>my magyar zenetörténeti hangverseny előzött meg. A sikerült mulatságról, melynek jelentékeny tisztajövedelme az ifjúsági segítőegyesület alaptőkéjének gyarapítására lett Mit csinál maga ? —- rivalt rá mérgesen. Az asszony nem felelt, csak felemelte dult arczát. — Még se ? Még se? — kérdezték a merev kisirt szemek. Mit bámulsz reám ? Miért nem felelsz? Azt kérdezem, mit csinálsz? Egy inas jött be, üres kosarat czipelt. Látja, — felelt az asszony szelíden. — Csomagolok, haza akarok menni néhány napra mamához. — Az inas kiment. Kádár bezárta utána az ajtót és feleségét parancsolóan a belső szobába intette. Itt maradsz! Értetted? Akarom, parancsolom ! Itt a helyed — sziszegte összeszorított fogakkal és erősen megragadva az asszony kezét. — Most hagynál el, a mikor közel állok a megörüléshez ? Olyan fordulatot vett a dolog, a minőt nem vártam. Kétségbe vagyok esve! Nem tudom, mit tegyek ? Megölöm magam ! — Elkezdte mellét homlokát verni, haját tépni. — Itt, itt ég lángol! Megfúlok !— Letépte gallérját, mellén az inget és az ablakhoz rohant, mintha kiakarna ugrani rajta. Magda rémülten nyújtotta Uiána két karját. Megmozdult a szive igy már szánta az urát. — Adikám, írj meg mindent egy levélben, mentsd meg azokat az ártatlanokat és haljunk meg mind a négyen 1 Van olyan mérgem, a mi biztossan öl és ... — Bolond beszéd! — lökte el magától gyengédtelenül Kádár Adám az asszonyt hangjában nyoma sem volt az előbbi megbánásnak. Magda felkapta fejét és élesen nézett az urára. — Szimuláltál? Azt hittem, őszintén fordítva, a következő szakszerű tudósítást közöljük : A búcsúzó farsangnak egyik legimpozánsabb mulatsága volt a képezdei bál, a melyen a résztvevők nagy sokasága és a hangos vidámság hirdette a jótékonyság jegyében elért sikert. Az összes helyiségeket, még fennt a karzatot is elárasztotta a bál vidám népe. A képezde előkelő mulatságait mindig sürün keresi fel Pápa és vidéke művelt közönsége, mert művészi szórakoztatásáról gondoskodik az intézet jeles vezetősége. Csupa fiatalság, életkedv tölti meg az impozáns palotát, melyet otthonossá tesz a házigazda vendégszerető nyájassága. Ha azonban a képezdei mulatság minden évben a legelőkelőbb helyére illett a farsangi krónikának, még inkább illeti meg az első hely ez idén, amidőn is művészi színvonalon álló zenetörténeti hangverseny szórakoztatta a kíváncsiságában már előre felcsigázott közönség. Magáról a .hangversenyről beszámolni a mily kedves, épp oly nehéz kötelességat ró a tudósítóra, mert erős próbára teszi a kritikus emlékezőtehetségét nemcsak a műsor hosszú volta, a 15 pont, hanem az ily zsánerű hangversenyek egyhangúnak tetsző lefolyása, melyből tényleg bajos kihalászni a legjobbat, a legszebbet és legsikerültebbet és legsikerültebbet. Pedig dehogy volt az egyhangú. A magyar zenének a legközelebbi négy évszázad alatti fejlődését, s annak hazánk történetével való szoros kapcsolatát rajzolta meg 15 képben a szerző : Köveskuti Jenő tanár, kinek nevét, mint az est hősét ugy illik, hogy elsőnek emlitsiik fel referádánkban. Szinte zavarba jön a tudósító, vájjon a tudós irót, avagy a kiváló zenészt emelje-e ki, mikor Köveskutiról ír. Zenetörténeti magyarázatai, melyeket a hangverseny megértéséhez irt, már magában is oda kívánják az író mellé a zenészt, mig a vezetése mellett lefolyt hangverseny műsorának összeállítása s a történeti vonatkozású zeneszámok korhű reprodukálása a kiváló zenészen kívül még a történelemben jártas tudóst is kell hogy feltételezzék, s csak igy történhetett, hogy az rott jelen voltak egytől-egyik — élveztek. Élveztek peinegbántad bűnödet. — Megvetéssel fordult el tőle. — Megbántam ! Megbántam I Persze, hogy megbántam. De azt máskép is jová lehet tenni. Az asszony bánatosan rázta meg fejét és szónélkül hagyta el szobát. — Hol vannak a fiuk? — kérdezte másnap, mikor az ebédlőbe lépett és négy teríték helyett csak kettőt látott. — Az Sz.-féle intézetbe helyeztem el őket. Jobb nekik ott. Szokjanak az egyszerűbb életmódhoz. — Beleegyezésem nélkül ? — kérdezte haragtól villogó szemeit Magda halvány megtört arczára szegeave. — Kérlek, egyezzél bele, az én kedvemért ! Nekem nagy lelki megnyugvásomra szolgál, ha ott nevelkednek, — Nem egyezem! Mit szólna a rilág olyan szegényes intézetbe? Haza fogja őket hozni! Érti? — Igen. Holnap, — suttogta az aszszony és lesütött szempilláin könyek reszkettek. Délután dult arczal rohant be a szobaleány Kádár szobájába. — Hamar, hamar! Tessék jönni, a nagyságos asszonynak rögtön vége lesz, orvosság helyett mérget vett be. — Mire Kádár keresztül rohant a szobákon, ott feküdt Magda az ágyon, mosolyogva, csukott szemekkel. Nem kérdezték már azok a szemek hogy: Még se ? Még se ? Az egyetlen tanú kiszenvedett.