Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-12-25 / 52. szám

PAPAI KÖZLÖNY 1904. december 25. jámbor szándékukat. Ez a rideg valóságnak egyik része. A másik mégis csak az, hogy a verseskönyveket csak ugy ontja az ifjú költőnemzedék. Szomorú, sokszor meg nem érdemelt végzet ez. Hogy mást ne mondjak. Rud­nyánszky Gyula költeményei is igy porosod­nak és porladnak el, pedig Rudnyánszky csakugyan Isten áldotta tehetség. Szomorúan veszem kezembe ezt az uj verses kötelet is, elolvasom elejétől végig és másért nem sajnálom a költőt, csak az­ért, hogy ilyen sivár nemzedékkel éli napjait. Előre is kijelentem, hogy nem jóin­dulatú kritikát irok, egy szerűen azért, mert az előttem fekvő munka mindenképen meg­bírja a legszigorúbb, a legtárgyilagosabb kritikát. A kötet 7 részre oszlik. Az első rész novellákat tartalmaz, melyeknek tárgya ki­vétel nélkül a szerelem. Legtöbbször a bű­nös szerelem. Megdöbbentő verizmusssal rajzolta azt a gyászos hátteret, mely nélkül nincsen bűnös szerelem. S az ember mégis szívesen követi az ecsetvonásokat, mert visszatükrözik a költő lelkében élő keserű­séget és szeretetet. Keserűséggel telitett szeretet — ez a leggazdagabb költői érzés, de csak hivatott költők érzése lehet. A ke­serűség az éles megfigyelésnek előbb kö­vetkezménye, később forrása s a szeretet hatjá át a megfigyelést avval a csodás va­lamivel, a mit olyan nehéz meghatározni, amelynek meghatározását azonban szinte érezzük, mikor kimondjuk: a poesissel. Kü­lönösen figyelemre méltó ez 5 költemény között a .Levél a nászutról"{ c., melyben véletlenül nincs szó bűnös szerelemről. Egészen uj gondolat jut szóhoz, a melyről a sok sablon között csaknem mindenki meg­feledkezik. Azokat a pillanatokat rögzíti meg, mikor a mámor közepetteiminden kü­lönös ok nélkül gondolkodni kezd az ember. Bármily furcsának tetszik is ez, de igen sokszor igy van : a mámor megszokott sza­kadni egy-egy pillanatra. A második rész cime : „Marosházi me­sék.* Ezen a költeményeken is ugyanaz az érzés vonul végig, melyről^előbb szólottam. A néplélek rajzában is egészen uj csapáson halad. Az öntudatlanul bűnös szerelem tra­gikumát szólaltatja meg s ez a tragikum a szivekbe markol. A borura mindig csak ború következik, sohasem derü. A harmadik rész költeményei a „Min­denféle ének* cimet viselik. Éz a legke­vésbé sikerült rész. S a nem költői munka sivárságát csak fokozza az a körülmény, hogy néha igazán kiforott költői munkával váltakozik. Az édes atyjának ajánlja ezt a részt s a melyek az édes atyjára tartoznak, azok el is érik céljukat, de a többi közül igen sokat száműzhetett volna. Hogy csak egyre mutassak rá, ilyen a .Gyári lányok" c. melynek részletesebb bírálatába csak térszüke miatt nem bocsátkozom. A negyedik rész cime: Rapsódia. Egyetlen költemény az egész. Nem nagy igényű, de mindenesetre költői munka. Alapgondolatát a befejező sorok tartalmaz­zák : „a tündérmese, jaj mivé lesz . . . a jelen nagyon „közönséges*. Igen, ilyen az ébredés minden rapsódikus felhevülés után. A „Chansonodban a szőke Lisettről dalol kedvesen és néhány igen sikerült mű­fordítást nyújt a szerző. Az „Eszmék, alakok" az u. n. költői lendületről tanúskodnak, mely szerzőnkben nagy mértékben megvan s megbecsülhetet­len érdeme, hogy a történelmi ideálokról szólva is tud eredeti lenni. Hej, pedig mi­lyen fülsiketítő ezen a téren a jól ismert, elcsépelt sablon. i Az utolsó előtti rész cime: „Meghalt [ az anyám." Mélységes, megható szeretet hangja szólal meg e költeményekben, sehol egyetlen affectált érzelem. Mintha a költő gyásza volna annak a keserűségnek forrása, melyről már többször szóltam ez ismertetés során, mintha az anya iránt érzett rajongá­sig menő szeretet hatná át ezt a keserű­séget . . . E szomorú dalok után szólalnak meg befejezesül. „A bolgogság dalai", a mámor nélküli, a megállapodott, de annál megbíz­hatóbb szerelem dalai. Egytől egyik kedves megnyilatkozásai a költő egyéniségének. Ha volt költőnek hatása szerzőnkre, az csak Kiss József lehetett. Nála is elfe­ledteti a tartalom a külső formának hely­lyel-közzel való tökéletlenségeit Az, hogy a verssorokat kis betűvel kezdi Gárdonyi Gézától eltanult különcködés, bár erről a különcködésről kénytelenek va­gyunk megvallani, hogy a jó Ízléssel ösz­szefér. — o — KARCZOLA T a mult Voltaképen Ígéretemhez képest arról kellene szólani a heti krónikának, hogy mi minden nem szégyen még Pápán, de a közbejött helyzet oly kötelesség teljesíté­sére utal, ami háttérbe szőrit minden oly eseményt, mely méltóbb lenne a króniká­ban való megemlékezésre. Ertem pedig ez­alatt a vörös-kereszt-egylet által rendezett műkedvelői szinielőadást, mely nemcsak a szokásos megemlékezésre, de megörökítésre is méltó városunk heti krónikájában. (Ez sem szégyen 1 Szedő). A krónikái hűség kedveért ki kell je­lentenem, hogy a jelzett műkedvelői elő­adás eltérőleg az eddigi sablonos dicsére­tektől fenomenális volt. A kritika legsöté­tebb szemüvegét használva, nem akadt oly momentum, melyet kritika tárgyává lehetett volna tenni. Nemcsak a szereplők, hanem a rendező és az egylet vezetősége minden lehetőt elkövettek, hogy a közönség nem mindennapi élvezetben részesüljön, szóval a mórok megtették a kötelességüket. Bármennyire szándékomban volna a színielőadás összes részleteit a kellő és méltó alakban a krónika részére megörökí­teni, bizonyos tekintetben a lehetetlenség­gel határos, mindazonáltal igyekezni fogok amennyire fantáziára engedi, szűkebb hatá­rok között lehetőleg főbb vonásokban a helyzetet körvonalazni. Műkedvelői gárdánk nagyot gondolt és nagyot cselekedett. Nem elégedett meg egy sütetből egy lepényt leszerepelni, hanem két vígjátékot főzött ki sőt reáadásul az „Eleven Újság"-gal is megpróbálkozott, mely nem újdonság ugyan, de nálunk premiére számba ment. A két vígjáték szereplőinek fenomenális sikerét igazolták a tüntető tap­sok és kihívások, mely tapsok méltóságát a krónika a legnagyobb mértékban elösmeri és hirlapilag nyugtázza. Nincs azonban jo­gom ezt az „Eleven Újság" szereplőivel egyelőre alkalmazni, nem kétlem azonban, hogy ezen elösmerést utólag illetékes hely­ről nyert megbízás folytán elfogadják tőlem. Értsük meg egymást! Premierről lé­vén szó nagyon is alkalomszerű lett volna a szerzőt erre meghívni, kinek ez iránybani lelkesültségét ismerve, nemcsak bizton állí­tom, de egész határozottsággal merem kon­statálni, hogy szerzeményének ily kaliberű összeállításában gyönyörrel párosult lelke­sedésben tört volna ki. Szávay kollega kü­lönben sarkasztikus és csípős természetű de emellett bohém és látva ezt az angyali cso­portot és rendezést, nem átalotta volna csí­pős megjegyzéseit ez alkalommal felfüg­geszteni és minden egyes szereplőnek kü­lön-külön fényes sikerét elösmerni. Nagy élvezettel fíwtoták meg ez al­kalommal Szávay kollegát, de viszont a szereplőket és a helyi munkatársukat is. A szereplőket azért, mert a szerző elragadta­tásában homlokon csókolta volna a Múzsa összes szereplőit, a helyi munkatársakat pedig azért, mert gratulált volna alkalmi cikkeikhez. Nehogy ez az elösmerés kárba vesz­szen, értesíteni fogom szerzőt erről a fényes sikerről, de addig is mig erre válasz érke­zik, fogadják szereplők és munkatársak a krónika „in petto"-ját. (Ez sem lesz szé­gyen! Szedő!) Addig is kikérem tüielmüket! Frici. Az hírlik . . . Az hírlik, hogy Pápa városának nefelejtse az ártézi kut. Az hirlik, hogy Pápa városában a kendergyárat prolongálták. . Az hirlik, hogy Hegedűs képvi selőnk mandátuma közszemlére van kitéve. Az hirlik, hogy az Uj-párt ve­zérlő bizottságát a Griff nagy termé bői kilicitálták. Az hirlik, hogy polgármester­nek már nem fáj a leje a villamos világítástól. Az hirük, hogy a rendőröknek több a mellékfoglalkozásuk, mint a hivatásuk. Az hirlik, hogy Pápán sokan le­gény-lejjel megöregednek. Az hirlik, hogy Pápán minden ember politikát csinál. Az hirlik, hogy az „Eleven Új­ság" másodszor nem elevenedett fel. Az hirlik, hogy Pápán sokaknak gomblyuk fájdalma van. Az hirlik, hogy Pápa város kép­viselőtestülete a Korona vendéglővel „görögül ' áll. Az hirlik, hogy a műkedvelői dlőadás összes női szereplőit formába öntötték. Az hirlik, hogy az esteli korzón sokan keseregnek. Az hirlik, hogy a darutollas le­gények között többen hajat találtak a szerelemben. Az hirlik, hogy a libatollas legé­nyeknek a kucsébereknél is van hi­telük. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője alig ébred már is alkonyul. xa: xE — Boldog karácsonyi ünnepeket kívá­nunk tisztelt olvasóközönségünknek és munka­társainknak. — Városi közgyűlés. Pápa város kép­viselőtestülete f. hó 28-án — szerdán — közgyűlést tart, melynek tárgysorozatát mult számunkban közöltük. Az állandó választ­mány csütörtökön délután tárgyalta a köz­gyűlés tárgysorozatát és tette meg ez ér­demben javaslatait. — Személyi hírek. dr. Hegedűs Lóránt, városunk orsz. képviselője, ki mult szom­baton érkezett városunkba, másnap, vasár­nap este Budapestre visszautazott. — Ju­raszek Kálmán kir. ügyész a hét folyamán városunkban időzött és a helybeli fogház­nál vizsgálatot tartott. — Karácsonyi istentiszteletek. A rkath plébánia templomban tegnap este az éjfél

Next

/
Oldalképek
Tartalom