Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.
1904-12-25 / 52. szám
riV. évfo'yaim. Pápa, 1904. december 25. 52. szám PAPAI kIZLOIVl KÖZERDEKÜ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : PQIXATSfiK FRIGYES. HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedesöUen. Karácsonyi elmélkedés. Irta: Kemény Béla. Éjfél .... Nézzed az órát .... A nagy mutató a kis mutató mögött. A részletekre felosztott idö, legmagasabb fokát érte el. A nap fordulóponthoz jutott. Tizenkettőt üt az óra . . . Nézzed az órát . . . A hány számot Játsz a iapján, az mindmegannyi egy részletét jelzi a percekre beosztott óraidőiurtamnak. Háromszázhatvan foknyi körútját mindegyik mutató megteszi ugyan a számlapon, de mialatt a kismutató csak egyetlen egyszer teszi ezt, a nagymutatónak tizenkétszer kell ezt jiz utat megtennie, minthogy azt az ulat, melyet a kismutató hatvau perc leforgása alatt tesz meg, a nagy mutatónak öt perc alatt kell megfutnia. De hát igy van ez az óra rendszer életében berendezve. Mindenik mutatónak meg van jelölve a maga hivatása, a maga rendeltetése. Hivatásának, rendeltetésének teljesítése közepette a két mutató a nagymutatónak minden egyes útjában találkozik egymással ugyan, azonban bár mindenik egy célra tör, tevékenységét mégis kiilön ponton fejti ki és éri el célját. Egyetlen egyszer találkozik a két mutató egy és ugyanazon ponton, azon a ponton, amely mindegyiknél a tevékenységnek cél és végpontja. Ezen a ponton produkálja aztán a két mutató együtt működésének, közös tevékenységének legtöbb eredményét. És mely időpontban történik a mutatóknak a legnagyobb eredményt felmutató találkozása ? A tizenkettedik órában. Az óramutatóknak a számlap területén való szerepe jut eszembe most, amidőn e pillanatban tizenkettőt ütött az óra és a felett gondolkozom, hogy milyen nagy hasonlatosság van a köz élet és ez óratnü között. Avagy vájjon a közéletben nincsen-e meg nagynak és kis embernek egyaránt saját külön miss/.iója és mégis nem-e kell e kettőnek egymással vállvetve cselekednie ha valami nagy, valami hasznos, valami üdvös dolog vagy intézmény létrehozásáról van szó. A tizenkettedik órában vagyis a tett idejében nincsenek e a nagyok és kisemberek egyaránt egymásra utalva, hogy együttesen, kiki a tehetségének legjavát vigye bele a küzdelembe amidőn közérdek érvér.vesülése és közcélnak diadalra jutt? ásáról van szó. Avagy ha a közélet egyes sejtszálait nézzük nem-e ji tunk annak a tudatára, hogy például a tőke és muuka, az ipar és kereskedelem, a termelés és ' j;, asztás mindenik egy hatalmai utató a közgazdasági élet nagy óralapján és hogy a közjólét csak azon a ponton lelhető, amelyen az egymás tevékenységét kiegészitő gazdasági tényezők ezen mutatói találkoznak. Avagy ha a világtörténet lapjait olvasgatjuk, nem e arról nyerüuk meggyőződést, hogy azoknak a nemzeteknek feje fölé fonódott a legna gyobb glória, a melyeknél a szellemi élet számlapján a tudoraáuy és művészet mutatói küiön-kölön is hivatásuk magaslatán állottak és a nemzet nagygyátétel biugó törekvésének dicső pontján találkoztak. Avagy az ember lelki nívójának nem-e két elem ad tartalmat és óraTARCZA. f J u n k e f. Ketten voltak a szobában. Az asszony, a kicsi, szőke babaasszony, ki alacsony, puha karosszékben ült az ablak mellett s unottan bámult ki a kertbe. Csupa fehérség volt rajta minden : az arc, a könnyű nyári ruha, a virág, a melyet apró ujjai között szorongatott s a napsugár, a mely a függöny csipkézetével játszadozva, szőke haja közé tűzte magát. Még a remekbe készült virágváza is, a melyből az a szegény, öszszemorzsolt szegfű származik, olyan fehér volt, mint a frissen hullott hó. A szoba egyik sarkában csöndes komolysággal nézte ezt a ragyogó jelenségét a másik : a férj. Odakinn verőfény és enyhe fuvalom volt minden ; benn bántó némaság. Künn az örök természet mohó lélekzetvétele és ezernyi színváltozása lüktetett, alkotott, teremtett végnélküli harmóniában, a melybe alig vegyült visszonáns hang: odabenn pedig útban volt az utolsó akkord. Bántó és fájdalmas, a melynek csak emléke szokott megmaradni. A férfi széket keresett és a nő mellé ült. — Bocsáson meg, hogy zavarom önt álmaiban Olga. A valóságnak egy csöpje, igaz, keserűbb az édesen szőtt álomnál, de talán megnyugtatóbb. Mi tartozunk egymásnak ezzel a valósággal. En is és ön is. Tul vagyunk azon az időszakon, a midőn az ifjúság zabolátlan vágya rózsaszín ködött vont szemeink elé, jóleső félhomályt, a melynek csak látomásai voltak. Nézzünk tul azon a ködön is. Egy pillanatra elhalgatott és szomorú részvéttel nézte a nőt. Annak vibráló ujjai között a fehér szegfű a végét járta. Nem szólt egy szót sem. de nagy, kék szemeinek tükrét mintha valami nedves fátyol homályosította volna el. — Ezelőtt négy esztendővel az ön szenvedő arcának még megvolt az életpirja. Akkor nagyon szerettem önt, Olgii. Rögös ifjúság kívánatos jutalma valósult meg számomra önben. Egybekeltünk. A legénylakás pislogó lámpavilágát szerelmünk verőfénye váltotta tel, a hideg szobát bemelegítette a mi önfeledt rajongásunk, hanem azért még sem mertem hinni abban a csöndes boldogságban. Miért ingereljem magam ellen a mulandóságot? Vártara valamire. A csalódásra . . Hirtelen fölkelt és elborult homlokkal mérte végig néhányszor a szobát. — Fárasztom önt, ugyebár, ezzel az üres érzelgéssel ? — kezdte újból. Annyi keserűség érzett ki e kérdésből, hogy az asszonv fölriadt. — Fáraszt ? . . . Ön ? . . . Talán . . . Lehunyta szemeit és fejét a karszék támlájára hajtotta, A férfi nem vette észre, hogy selymes szempillák alól egy áruló könycsepp indult útnak s végigszaladt a halovány arcon. — Egykor n«ra fárasztott — sóhajtotta halkan. — Tudora. Hiszen ön is szeretett. Nyugodt, zárkózott, hideg volt, akár egy jégszfinksz : de szeretett. Igen, nagyon . . . — S azért ön sohasem éreztette azt velem. Ugy-e igy volt ? No lássa. Végre. Ebben az egy dologban mégis egyetértünk. Azután jött a négy év. Telve csönddel, fáradtsággal, lemondással. Es — unalommal. Igen. Légiünk őszinték, Olga. Szerettünk és unatkoztunk. Voltak vágyaink s azokról ik ar Ön jó kávét inni ? /amniii o 66 Akkor vegyen csak s tl III ít L U O JW Kapható Pápán minden jobb fűszer üzletben. Ára kgr.-ként4 korona.
