Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.
1904-11-27 / 48. szám
1IV. évfoüyani Pápa, 1904, november 2? 48. szám KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : £mXA¥&B& IPBfcftYKS. HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R M i N könyvkereskedésében. Közvilágítási panaszok, Városunkban elkészülvén a villamos telep, azóta se vége se hossza a kritikáuak. A zöld asztalnál és kávéházakban, de sőt a köznép között is egyedül a közvilágításról folyik a szó. Alkalmunk volt városunk társadalmának minden rétegével érintkezni és összegezve a közvilágítás felett elhangzott komoly nyilatkozatokat, a közérdeknek vélünk hasznára lenni, midőn tárgyilagos kritikát mondunk a jelenlegi közvilágításunk felett. Városunk közvilágításának kérdése csak akkor s ugy lehet a célnak megfelelőleg megoldva, ha az egész város egyforma jól van megvilágítva. Ezen érv volt a döntő azok előtt, kik a villám behozatala mellett harcoltak. A közvilágítás jóságát nemcsak kényelmi szempontok, de főképen személy és vagyonbiztonsági okok javallják, s igy nem lehet jónak nevezni azt a közvilágítást, mely az estének bizonyos óráiban, az éjszakának egy részében, s a városnak csak egy bizonyos területén, helyenként nappali fényt ad, mig helyenként a normálison alul van. Mert ime mit látunk ? Alkonyatkor, midőn a lámpák kigyúlnak, a főútvonalon, egyes tereken, ott, hol Ívlámpák szórják a fényt, nappali világosság van, mig ugyanakkor egyikmásik mellékutcában, a város külső részeiben nincsen oly világítás sem, mint amelyett azelőtt rossznak neveztünk. Éjfél után, nemcsak az Ívlámpák nem égnek már, de nyilván takarékossági szempontból egy része még az izzóknak is ki lesz oltva. Számos mellékutcában, melynek ezelőtt a közepe táján is égett láng, villám nem ég csak elején és végén, s a központból mennél kiljebb megyünk, annál inkább érvényesül a takarékossági elv, mi nemcsak nem helyes és nem méltányos az azon utcák lakta adófizetőkre való tekintettel, de rendőri, személy és vagyonbiztonsági tekintetből egyenesen hátrányos. Ha a városnak szüksége van a takarékosságra, ne aképpen takarékoskodjék, hogy éjfél után az izzókat ritkítja meg, hanem takarítsa meg a pazarlásba menő Ívlámpák fényét, s világítsa meg azzal azokat az izzókat, melyeket éjfél után kiolt. Ugy az Ívlámpák, mint az izzók egynémelyikének elosztása, elhelyezése elleu is van alapos kifogás. Városszerte azt követelik, bogy az égők elhelyezése ujabb helyszíni szemle tárgya legyen, mert némely utcában az előbbi rossz világítást is felülmúló sötétség van. Mi is ezt állítjuk s ha kell, be is bizonyítjuk. Nem szabad oly gyarló világítást adni a vasúthoz vezető útnak sem, amilyen most van, mert ez a közbiztonság ellenére van. Az elhagyott, lakatlan úttesten este 9—10 és hajnali 3, illetve reggeli 5—6 órakor bárkit TÁRCZÁ A szűrös báró. i. A császárváros magas arisztokráciája csak ugy hívta a herczegnét: die schöne Elisa. Maga a császár is igy szólt: — Menjür.k a szép Eliza báljára. Es együtt volt a fiatal herczegasszony palotájában mindaz, akinek a Burgba bejárója volt, vagy akinek itt nyitották meg a Burg ajtait. A ragyogó terem egyik márványoszlopa mellett fiatal ember állott s merengve nézte a tánczolókat. Alig huszonötéves még. Fekete szemében az ifjúság ragyogó tüze, olajbarna arczbőrén az ifjúság rózsája. Azok közül való, akfket ugy hívnak : a selyemgyerek. Szépek, erősek, eszesek es szerencsések. A szép Eliza, a palota úrasszonya, megállott mellette, legyezőjével gyöngén érintette vállát s hunyori szemével kérdőleg nézett rá. — Szolgája, herczegnő. — Nagyon szeretem báró, hogy ön is itt van. Be fogom mutatni ő felségének Az önök családjának legifjabb legénytagja az én palotámban ! Ez a legteljesebb megtérést jelenti. — Nem értem, herczegnő. — Látja, az önök családjával az uralkodóház mindig szemben találta magát. Már az első Ferdinánd hősei érezték az önök kardjának súlyos voltát. Nem akarták tűrni semmiképp, hogy a müveit német uralkodjék fajuk fölött. Bolondság. Végre is kiütötték a kardot a kezükből s a tigrisfamília ifjú, fejlett példánya, ön báró ur, most nyesett karmokkal, mint egy kezes és kedves bárány áll előttem. Oh, ez nekünk nem kis dicsőségünk . . . Jöjjön tánczolni, báró. Tánczközben a szép Eliza- folyton csevegett. — Volt önnek egy őse. Több is volt. De ez az egy, akiről beszélek, nagyon veszedelmes ember volt. Az, aki a lázadó Rákóczinak volt a kanczellárja s ott állott az ónodi sátor alatt a lázadó fejedelmi trónjának lépcsőjén. Talán Ferencz vagy Károly a neve. Ön jobban tudja. Az ifjú álmélkodva nézett a szép asszony beszédes ajkára s csöndesen válaszolta : — Nem tudom, herczegnő. A szép Eliza vígan nézett a szeme közé. — Helyes. Erre önt nem tanították. A megtérés teljes. Ez az őse ott lelkesült Bercsényi gróf oldalán, amikor az kirántotta kardját s az egyik turóczi követnek a vállára sújtott. Tudja mi történt azután? — Nem, herczegnő. — A turóczi követeket, a császár hiveit, ott a gyűlésen összevagdosták, azután Bercsényi mondott egy beszédet, a gyűlölet tüze lángolt minden szavában. Tud ön magyarul ? — Nem. — Azért csak magyarul mondom. A beszédét igy fejezte be : eb ura a fakó! Erre a gyűlés tagjai — nagyon sokan voltak — kiállítottak egy nyilatkozatot, elnevezték azt országos törvénynek és aláírták. Az ön kanczellár őse, Ferencznek vagy Károlynak hívták, harmadiknak irta alá. Természetesen, a báró azt sem tudja, mi foglaltatott abban a nyilatkozatban ? Borzasztó vakmerőség. Felségsértés. Trónvesztesnek nyilatkoztatták a dicsőséges császár. inni ? iks r 0n jó kávé t Akkor vegyen csakis 95 Zamatos b. Kapható Pápán minden jobb fűszerüzletben. Ára kgr.-ként 4 korona.
