Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-02-07 / 6. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK : E^ész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L A R M 1 ^ könyvkereskedésében. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. Takarékpénztáraink figyelmébe, Városunk pénzintézetei jelenleg évi mérlegük összeállításával vannak elfoglalva és üzletévüket zárják le. Ezen körülmény teszi aktuálissá felszólalásunkat, amennyiben aligha választhattunk magunknak alkalmasabb időpontot oly dolgok szellőztetésére, melyekre takarékpénztáraink figyelmét felhívni közügy szempontból is nagyon okadotoltnak tartunk. Köztudomásu dolog, hogy az ország összes pénzintézeteiben csekély kivétellel majd mind leszállította a betétként elhelyezett gyümölcsöző-tőkék kamatát. Ami nyilván annak a jele, hogy sok az összehalmozott töke. De jele ez másnak is. Annak t. i. hogy a magánfelek között a bizalom, a személyes hitel egészen megszűntnek tekinthető. Félnek az emberek egymástól. Többé már nemcsak a hires magyar parolákban, a kötelezvény gyanánt adott becsületszóban, de stemplis köo^ TÁRCZA. Az első csók, Az eset ugy kezdődött, hogy Erzsike csalódott. Csalódott az ő legjobb barátnőjében, Katiczában. Erzsike már nagyon régóta ismerte Kaiiczát, de ezt nem hitte volna róla. Hogy is hihette, hogy ő ilyen kaczér! Most utólag eszébe juiott ugyan, hogy Katicza hiu, nagyon hiu volt mindig, sőt néha kiállhatatlanul szemtelen is, de azért sohasem kaczérkodott, vagy ha kaczérkodott is, hát nem Bélával kaczérkodott. Béla ugyanis Erzsikének már majdnem vőlegénye volt. Szerették egymást és egymáséi is akartak lenni. Igen, már majdnem két hónap óta szerették egymást, igaz ugyan, hogy még nem jutottak el az első csókig, de Béla már kért, csakhogy Erzsike nem adott. Azután meg Katicza már el is jutott talán a második csókig is Laczival és mégis Bélával kezd kaczérkodni! Vasárnap délutánra sétát terveztek négyen ós ugy beszélték meg, hogy Erzsikénél találkoznak. Először Katicza érkezett meg. Azután ketten vártak a fiatal emberekre. Az idő nagyon lassan haladt. Türelmetlenül lesték a villamosokat, melyek a nyaraló előtt, csörömpöltek el. — Egyikben sem jöttek. És milyen lassan mozogtak ma a villamosok. Hiszen igy két óra is kell, telezvényeikben s váltóikban sem igen bíznak. A hires magyar bizalom nem a hajdani becsületszó erejében, hanem a takarékpénztárak acélfalai közt, a páncélos Wertheim-szekrények között talál otthonra. A bizalmatlanság egyfelől s a vállalkozási szellem hiánya másfelől, s a mi a legfőbb, a szükség, a nyomor mind a pénzintézetek mewtsvára felé üzik-hajtják az emberek nagy tömegét. Itt halmozódnak össze a megtakaritott, az összekuporgatott garasok, itt a gazdagok aranyrud'ai mellett a megszorultak ezreinek kiizzadt kamatösszegei. Ez a körülmény érdemes az elmélkedésre. Főkép, mikor a pénzintézetek megnyitják a bőség szaruját s dus jutalékot, vagy mondjuk osztalékot juttatnak — boldog részvényeseiknek. És különös, mentül inkább terjed a szegénység s mentül nagyobb számban ostromolják a hitelre szorultak a pénzintézeteket, annál nagyobb összegű osztalék üti a részvényesek markát. mig a városból a Zugligetbe érnek. És még azt mondják, hogy ez a század a haladás százada. Végre megérkezett Laczi, hanem persze virágot nem hozott magával. Olyan figyelmetlen és kiállhatatlan is volt ez a Laczi mindig. Erzsike sohsem ertette. hogy mért .tereli őt Katicza? Hiszen még virágot sem hoz neki a szemtelen. Erzsike előre boldog volt abban a tudatban, hogy neki hoz majd Béla. Béla hozott is. Gyönyörű kis csokrot hozott. Katicza is gyönyörűnek találta, ós azt mondta: — Ó, be szép virágok ! Adjon egy pár szálat ! — Nagyon sajnálom, kisasszony, de ezt a virágot már valakinek szántam. — Egyetlen szálat, egyetlen levelet sem adok belőle másnak. Erzsike ugyanis biztosra vette, hogy a férfias korrektség mintaképe, Derblay Fülöp, a vasgyáros igy felelt, hanem nagyon udvariasan azt mondta: — Ó, kérem. — Es felbontotta a csokrot és kivett belőle három szál rózsát és mosolyogva nyújtotta át Katiczának. Még csak most szorult el igazán Erzsike szive. Béla három rózsát ad Katiczának, mosolyogva. És még a mult vasárnap is azt mondta neki, hogy csak őt szereti örökké. Erzsike sírni szeretett volna fájdalmában. Csapodár minden férfi! És még ő előtte. Mintha őt nem is látná I Oka e szépen gyarapodó osztaléknak : természetes a növekvő forgalom. Mert pénzintézeteinkhez még nem jutott el az a praktikus kereskedelmi elv: kevés haszon, nagy forgalom. Nálunk még a régi elv uralkodik: nagy forgalom — nagy haszon. Sok ok szól tehát amellett, hogy a pénzintézetek a betétek kamatainak leszállításával a kölcsönadott összegek százalékát is leszállítsák, különben közel a gyanú, hogy a pénzintézetek a két félnek t. i. a betevőknek és hitelezőknek rovására a boldog harmadiknak : a részvényes tagoknak, tehát az intézetek önmaguknak kívánnak busás előnyt biztosítani. Ami azután eme máskülönben hasoncélu intézetek létjogosultságát helyezné kétes világításba. Kívánatos tehát, hogy a betétek kamatainak leszállításával a hitelezett tőkék obligát és szokásos 8—7—6 százalékait is arányosan alászállitsák. Annál könnyebben tehetik ezt, mert a részvényesek : a reszvényösszegen kívül semminemű munkával sem Ebben már csalódott Erzsike. Béla látta őt, oda is ment hozzá és udvariasan mosolyogva ajánlotta fel a többi virágot neki. Erzsike most már igazán haragudott, éppen igy mosolygott akkor is, mikor Katiczának adta a három rózsát. Ez már csakugyan sok ! Nem is fogad t-i el, hanem azt mondta : — Nem kell! Nem szeretem a virágot. Pedig szerette a virágot nagyon. Ezt tudta is Béla és nem tudta megérteni, miért utasítja vissza? Talán haragszik rá? Hiszen ő nem bántotta őt soha! S ilyen sértés ! Eh, női szeszély, nem szerette őt Erzsike, csak játszott vele, mint macska az egérrel. Béla boldogtalannak érezte magát. Szótalan volt, elfogult. Csak mikor a két mamával együtt sétálni indultak, tért magához. Ha te ugy, én is ugy, gondolta magában. Megmutatom, hogy én meglehetek nélküle is. Udvarolni kezdett Katiczának. Az uton minden szép virágot leszakított és neki adta. — Kegyed szereti a virágot. — Es tépett mindenfélét, még olyan helyekről is a hová igen veszélyes volt menni. Erzsike nézte őket, megvolt neki az a keserű elégtétele, hogy jól látott, Béla igazán csapodár. De ő megmutatja, hogy nem busul utána. Mindenféleképen kedveskedni kezdett Laczinak, ennek a kiállhatatlannak, de mit tegyen, más nem volt ott. Egyszerre csak azt mondja neki.