Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-10-16 / 42. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R M ! N könyvkereskedésében. Azokhoz, akiket illet! A szomorú tapasztalatok, melyek csakis közügyeink rovására tudandók be, teszik kötelességünkké, liogy jóllehet ez érdemben már megtettük megjegyzéseinket, közügyeink jövőjére való tekintettel újólag ez érdemben felszólaljunk. Nemcsak mi, de mindazok, kik figyelemmel kisérik Pápa város közügyeit, kénytelenek arra a tapasztalatra jutni, hogy városunk a mult hanyagságain nem akar okulni, a jövőről pedig képes volna ugyan gon doskodni, de a határtalan indoleutia kerékkötője marad minden ujabbi alkotásoknak. Egész sora a hasznos és szükséges közérdekű teendőknek vár a megoldásra és mégis nem látunk szorgoskodó elmét, nem látunk munkálkodó kezet, azok megtestesitésére. Hanem igenis látunk könnyelmű fe-. ledékenységet, a mult bajok iránt, keleti tétlenséget és /renyhe semmivel törődést a jövőre nézve. Tervekben nem vagyunk ugyan szegények, vágyásban még gazdagabbak, de mindezek dacára alig teszünk valamit ezen tervek megvalósítására. Polgári önkénytes és ideális munkát alig kereshetünk, mert vagy a demagógiát szolgálják (persze szájjal) a t. szónok urak, vagy a saját érde keiket. Legtöbbször azonban semmit és senkit. És ez nálunk a kardinális baj. Ha igy folytatjuk, hová jutunk? Bizony, bizony itt lenne a legtöbb ideje a komoly munkálkodásnak. Ne tapossuk a mult jól ismert barázdáit, ne pihenjünk a nyugalom párnáin, s vessük el — quieta non movere — a mi nyugszik, azt ne bolygassuk, eddigi jelszavunkat. Haladjunk a korral ! Ez legyen jelszavunk, mert most már Pápa városa sem vonhatja ki magát a haladás eszméje alól. Futnunk kell nekünk is a többi városokkal, hogy el ne tiporjanak, usznunk kell az árral, hogy el ne sodorjon. Sajnos, hogy anyagi erőnk csekélysége megfordított arányban áll megvalósítandó terveinkkel, óhajainkkal, mindamellett a haladó kor ujabb követelményei megkívánják — s ez elől ki nem térhetünk, — hogy ez irányban tőlünk telhetőleg a legszükségesebb áldozatokat meghozzuk. Nem szabad habozni. Merni és tenni kell, mert a hamleti tépelődéssel már többször megégettük a szánkat s ha mostan is elszalasztjuk az alkalmat, ez csak azt bizonyítaná, hogy nincs meg bennünk a fejlődési képesség. Városunkban több tervvel és eszmével foglalkoznak, melyek a közvélemény helyeslésével találkoznak, de sajnos, mikor legszebben tündököl, akkor pattan szét. mint a buborék, hátrahagyva a csalódást, a kiábrándulást. Evekkel ezelőtt szó volt sörgyár, cukorgyár és szálloda épités tervezetről, — mely utóbbira legközelebb visszatérünk — mindmegannyi csak o^ TÁRCZA. Katonabecsület. i. Gombás Tamás harmincz évig gyártotta a téglát. Szegényen kezdte, akár valami vályogvető czigány. Maga is dolgozott a két kezével, mely bizony keztyüt sohase ismert. És segített neki az életepárja, aki a házi teendőket, meg az üzleti levelezést végezte, mert Gombás uram irtózott a betűktől. Egy nap aztán — Isten csodája! — jó agyagbányára találtak a cselényesi határban. Meg volt irva a csillagokban, hogy Gombásék vagyonos emberek legyenek. De amint a pénze megszaporodott, azonnal párologni kezdett a házaspár esze. Abban a határszéli magyar városban is, mint mindenütt, a jómódú kisasszonyok ideálja: a huszáratilla. Már a honvéd uniformis a szerenyebb álmok közé tartozik. A gyalogos tiszt ruhája meg éppenséggel a végszükséget allegorizálja. Csakhamar Gombás Tamásról is ekkép szólt az Ítélet: — Bezzeg nem adja már másnak a leányát, mint katonatisztnek! Még ezelőtt öt esztendővel megelégedett volna valami jóravaló könyvelővel, akire később a téglagyárát hagyhatja: ma már huszárfőhadnagyról ábrándozik az egész család! Még az okos Gombásné is ugy találta, hogy az ő Klárikája semmiképp sem maradhat hátra. Hisz felső iskolát is végzett; tennisz-pályán dijakat nyert; aztán műkedvelő hangversenyt adott; a bálban hol igazi, hol vicekirálynő szokott lenni — szóval a modern igényeknek teljesen megfelelő menyecskének fog beválni. Még lóra is ülhet és vadászhat az urával. Kit várhat az ilyen leány, ha tisztet nem? És Gombásné folyvást kereste Winkler ezredesné társaságát, aki pedig lenézte őt és kárörömmel emlegette, bár a téglagyár sok jövedelmét elkártyázná valami pazarló lovastiszt, ha ugyan fognak ilyen vőt ?! Klárika naponta hallotta anyja bölcs oktatásait : •— Ne merj másra gondolni, mint huszárra. Nekem mocsár-taposó gyalogos nem kell! A múltkor is túlságos sokat beszéltél azzal a vadászhadnagygyal. Mit akarsz vele ? Már a szürke uniformisát sem nézhetem. De itt van a Hammerklopf Ernő, főhadnagy. Ez aztán a fess huszártiszt! Igaz, hogy német, de annál műveltebb . .. Hozzá mégy, ha megkér? Klárika elnevette magát. — Ha megkér ? De hát nem kér meg ! Az anya nem vette észre, hogy a leány olyan képet vágott, mintha fázna ettől a Hammerklopftól. Szerette ő is az uniformist, de csak azért, mert unokabátyja, a daliás, jószívű Gombás Pista is ilyenbe feszitett. Igaz, hogy nem volt főhadnagy, de még hadnagy sem, hanem szerény önkéntes. De Klára szerette a derék fiut. Együtt nőttek föl és a leány sohase gondolt másra, csak ő rá. — A tied leszek, Pista! Megvárom, mig leszolgálod a katonaévet, megvárom, mig hivatalodba lépsz. Ne aggódj, nem tántorít el senki tőled ! Igy vigasztalta ifjúkori pajtását, valahányszor látta, hogy anyja hidegen fogadja a kedvesrokont. Gombás Pista, a szegénynek maradt család-ág ivadéka, minden lehetett, csak FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ == az egyedüli elismert kellemes izü természetes hashajtószer. =====