Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.
1904-10-09 / 41. szám
KÖZERDEKÜ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R M I N könyvkereskedésében. Nesze semmi . , . Városunk orsz. képviselője, dr. Hegedűs Lóránt végre-valahára belátta, hogy választópolgáraival szemben is tartozik bizonyos kötelezettséggel és sok huza-vona után megtartotta beszámolóját politikai működéséről. Nem lévén politikai lap, nem tehetjük birálat tárgyává a politikában névszerint felsorolt néhányat azon országos ügyek közül, amelyekKel foglalkozott, de ha lehetnénk, akkor is csak azt mondhatnánk politikai működéséről, hogy bizony-bizony gyenge eredményekről tudott beszámolni. Nemcsak mi mondjuk ezt, de a beszámoló elhangzása után az általános közhangulat hangos megnyilatkozását tolmácsoljuk akkor, amidőn képviselőnk politikai enunciáciőit ily módon apóstrofáljuk. De máskülönben is észrevehette képviselőnk azt a nyomasztó hangulatot és mondvacsinált lelkesedést, melyet beszámolójával elért. Tapasztalhatta a választópolgárok elégületlenségét, meggyőződhetett, hogy bár véleménye szerint a politika himes mezején babérokat aratott, de ezeknek pertraktálásával sem tudott lelkesedést kelteni személye iránt. Elösmerjük, hogy rendkívüli ügyesen összeállított beszéd volt, minden politikai kérdést szellőztetett, de fázott minden kérdésnek bővebb fejtegetésétől és ügyes salto-mortalékkal búvott ki oly országos kérdés elől, melyet a választó polgárok zajosan követeltek. Tényleg el kell ismernünk, hogy beszámolóját szónoki vervvel és tetszetős frázisokkal mondotta el, de végeredménykép a képviselő urnák is be kell ösmerni, hogy beszámolójával nemcsak hogy hangulatot nem tudott maga iránt kelteni, de a választó polgárok nagy többsége a „nesze semmi ..." komentárt fűzte a beszámolóhoz és teljesen elégületlenül mondott bírálatot az elhangzottakról. Főleg kifejezésre jutott ezen elégületlenség a képviselő urnák Pápa város közügyeit absolut nem érintő működésénél. Záró szavainál említést tett ugyan, hogy hatodik esztendeje annak, hogy legjobb igyekezete szolgálni Pápa városát és polgárainak jogos érdekét, de hogy mily eredménynyel, azt nem mondotta. Tisztelt képviselő ur ! Mi kész* séggel elösmerjük, hogy Ön szavát állja, de ezt nemcsak szóval, de tettekkel is kell igazolni. Nézetünk szerint ezen tettekkel be is kellett volna ez alkalommal számolni. Nemcsak a politika terén kérünk mi a képviselőnktől babérokat, de igenis elsősorban közügyeink lelkes felka rolását és városunk haladásat célzó ujabb alkotások támogatását és befolyásos közbenjárását. A választópolgárság teljes joggal elvárhatta volna, hogy ez érdemben mit tett és a jövőben mit szándékszik tenni, hogy városunk haladását és fejlődését előmozdítsa. Nézetünk O^ TARCZA. ^ ERZSIKE. Indul a násznép, esküvőre indul, A falu végén lélekharang kondul. Ragyogó égen felhő kerekedik : Erzsike meghalt, vasárnap temetik. Apraja-nagyja a falunak ott van, Mig a templomban két sziv összedobban. A falu végén, rozoga kis házban, Egy öreg asszony imádkozik gyászban. Durrog a pisztolya muzsikaszó járja: Büszke legénynek szép leány a párja. Lakodalmas háznál hej! vigan vannak, De bús a hangja a lélekharangnak. Mit zokog, mit búg? Tán vége se lesz már? Hársfa tövében ül a szerelmes pár. Edes uram, lelkem — suttog a mátka — Ugy-e nem ér a volt szeretőd átka? Csattan a csókja, ölel a két karja; De a legény csak azt a búgást hallja . . . Felhők suhannak . . . vihar kerekedik . . . Erzsike meghalt, vasárnap temetik. Borcsa néni, Az utczasarkon üldögélt kora reggeltől késő estig Borcsa néni. Nyáron zöldre mázolt kis szekéren gyümölcsöt árult, télen a gesztenyesütő kályhácska gőzénél melengette ránczos kezeit. Az uteza népe „Hóbortos néné*-nek hivta, mert folyton imádkozott, ujjai közt pörgetve az olvasót". A pajkos suszterinasok mcg-megkérdezték tőle: — Borcsa néni, miért imádkozik folyton ? Remegő hangon mondta ilyenkor Borcsa néni: — Vezeklem a bűnömért, fiam. Mert én nagy bűnös vagyok ám. — Ugyan menjen Borcsa néni! Maga bűnös, aki még a légynek sem vét. Aztán miféle vétket követett el? — Nem tudom, megbocsát-e érte az Úristen, — felelte szomorúan. De azért szerette ám az utcza népe Borcsa nénit. Aranyos jó szive volt. Az ujságárus rikkancsoknak, suszterinasoknak rendszerint ő foltozta meg a rongyos ruháit. Az útszéli vak koldust is ő vezette esténként haza. Arra vezetett el az utam, kétszer napjában. Amikor délben az irodából hazasiettem, mindig megálltam Borcsa néninél, hogy valamit hazavigyek a kicsikémnek. Szinte véteknek tartottam volna, ha máshol vásárolok. Ugy megszoktam ott az utczasarkon látni azt a jó öreg arczot, amint kopott, szürke nagykendőjéből bólogatott felém. Rendszerint a levesét kanalazgatta kis cserépfazekából, amikor hazafelé mentem. Amint messziről meglátott, letette a kanalat s barátságosan mosolygott rám szelid szemével. Szinte megszerettem a jó öreget. Egyszer, egy vasárnap délelőtt még a kis lányomat is megmutattam neki, arra jártamban. — Nézze Borcsa néni az én kis aranyosomat! Ilonkának hívják. És ezóta mindig csak ugy mondta az én öregem. ESERÜVIZ az egyediiii elismert kellemes izü természetes hashajtószer.