Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-09-25 / 39. szám

szereplők. Főleg kijutott ebből Ráthonyi bitinek, Benedek Gyulának, Virágh Jenőnek és P^pp Jánosnak. 'ste Strauss legsikerültebb zenéjii operettje: „Bőregér" fényesen sikerült előadásban lett bemutatva. Dacára, hogy ekkor az izraeliták engesztelő ünnepének előestéje volt, a színház zsúfolásig megtelt. Ez alkalommal mutatkozott be Micseyné, az igazgató neje Rozalinda szerepében. Tisztán csengő hang, remek koloratur, fenséges megjelenés, báj és kellem, ezt tapasztaltuk első fellépésében. Közönségünk rendkívül rokonszenvesen fogadta már megjelenését is és egész estén tapsviharral honorálta énekszámait, főleg kifejezésre jutott ez a másodikfelvonásban előadott magyar dalánál, melyet elragadóan énekelt. Ugyancsak kijutott az elismerésből Sziklay Szerénának, ki a szobaleány szerepében művészi játékának minden Duáneát teljes mértékben érvényesítette. Ugyancsak ez alkalommal mutatkozott be Mátray újonnan szerződött tag Eisenstein szerepében. Mátray régi ösmerősünkről csak azt mondhatjuk, hogy méltán el van ösmerve a színeszet egyik elsőrangú tagjának. Nagy tudással és rutinnal játszta szerepét és a közönség tapsaira teljesen rászolgált. Ráthonyi a herceg szerepét a tőle megszokott biztossággal játszta és bordalával nagy hatást ért el. Ugyancsak elosmeréssel kell adóznunk Szigethynek, ki ez alkalommal kis, de kellemes tenorját érvényre tudta juttatni. Csolnakossy (Falke) és Virágh (Frank), ha nem is ejtették el a szerepüket, de gyengéknek mutatkoztak be ezen szerepekben. Virágh a börtönőr szerepében jóllehet túlzott volt, de azért több izben derültséget keltett humorával. A kar és zenekar precíz összjátékot produkált Bihari karmester ügyes vezetése alatt. Hétfőn reprisként „Hajdúk hadnagya" ment gyér közönség előtt. Az előadás a jól kiosztott szerepkörrel ment kitűnő előadásban. A címszerepben Papp János remek baritonjában gyönyörködtünk, ugyszinte Ráthonyi Stefi, Haraszti Mici, Jakabffy Jolán, Virágh és Csolnakossy a kis, de hálás közönség osztatlan tetszésében részesültek. Kedden a nálunk már a délutáni előadásokon is agyoncsépelt „Bob herceg" került színre Sziklay Szeréna fölléptével. Előre látható volt, hogy a darab iránt nem lesz érdeklődés és ennek tudandó be, hogy a vendégmüvésznő csekély számú közönség előtt játszotta le egyik legjobb szerepét. Ugy énekével, mint játékával remekelt és a kis közönség igyekezett vele szemben a gyér látogatottságot sűrű tapsokkal némileg kárpótolni. Kedves volt Jakabffy Jolán Annié szerepében, ugyszinte a többi szereplők : Benedekné, Haraszti Mici, Virágh az előadás sikerében osztozkodtak. Szerdán délután ifjúsági előadás volt, mely alkalommal „Sárga csikó" népszínmű került színre zsúfolt nézőtér előtt. Az ifjúság tüntető ovációkban részesítette dédelgetett kedvencét: Haraszthy Micit, ki Erzsike szerepében kiváló tehetségének egy ujabb fényes bizonyítékát adta. Hangja ugyan nem elég erős a népdal-énekre, de bájos ós kedves játékával teljesen pótolta ezen fogyatékosságot. Az ifjúság minden dalát megismételtette és kihívásokkal tüntetett mellette. Méltó partnerje volt Csolnakossy, ki nemcsak érzéssel előadott dalaival nyert tapsot, de drámai tehetségének is fényes bizooyitékát adta, midőn édes atyjaval, Benedekkel kibékül. Kitűnő alakítást nyújtott Mátray a pusztabiró szerepében. Az előadás sikerét emelték Benedkné, Vári, Gergely és Papp. Este premierként „Doktorkisasszonyok" operette került előadásra. Sem mese, sem muzsika, szóval semmit nem mondó operette, melyet talán azért adott elő az igazgató, mivel erre az előadási jogot megszerezte, melyei a közönségnek egyszer be kell venni, mert nem ösmeri a darabot, de többször nem kér belőle. A szereplők igyekeztek kötelességszerüleg szerepüket lejátszani,, de a közönség érdeklődését nem tudták felkelteni. A szereplők közül említésre méltók Rózsahegyi Sárika. Jakabffy Jolán, Ráthonyi Stefi, Mátray Kálmán, Nagy Mari, Papp János és Szigethy Andor. Virágh és Déry Giza néger-táncát megtapsolták. Csütörtökön „Katalin" operette került szinre Micseyné felléptével és egyszersmind Sziklay Szeréna buesujátékával. Micseyné fenséges Katalin volt és a már egy ízben énekéről és játékáról elmondottakat nemcsak, hogy fenntartjuk, de beigazolódva látjuk. A közönség ez alkalommal is kimutatta rokonszenvét iránta és ugy tapsokkal, valamint számos kihívásokkal tüntette ki. Nemkülönben .kijutott az elismerésből Sziklay Szerénának, ki Germain szerepében ragyogtatta művészetét. Se szeri se száma nem volt a kihívásoknak és az előadás végén tüntető ovációkkal búcsúzott el közönségünk Sziklaytól. Déry Giza elég ügyesen játszta Anica szerepét, jóllehet ez a szerep egyéniségének nem felel meg és inkább a népszínműben arathatna sikereket. Ez a szerep inkább Jakabffy Jolánnak való. Mátray ötletes játékával tetszetős volt. A kar és zenekar a finálékban remekelt. Pénteken Rostand világhírű romantikus drámája: „Cyrano de Bergerac" remek előadásában gyönyörködött közönségünk, mely zsúfolásig megtölté a színházat, igazolva azt, hogy irodalmi színvonalon álló drámák iránt is van müérzéke közönségünknek. A címszerepet Benedek játszotta oly alakítással, melyre valóban büszke lehet. Művészi tehetségét mi már rég elösmertük, de ez alkalommal felülmulta várakozásunkat. Nehéz szerepét fokozatos lendülettel és hévvel vitte és végjelenetében művészetét teljes fényében ragyogtatta. Az orr-monológ, erkélyjelenet és haldoklási jelenet nagy hatást keltett. A darab második főszereplője: Haraszthy Mici Roxane szerepében oly kvalitású tehetséget árult el, melyet csak elsőrangú drámai művésznőktől várhatunk. A szerelem, fájdalom és lemondás különböző árnyalatait művészileg interpretálta, főleg pedig dicsérendő nála, hogy mindezeket a természetes igazságban tárta elénk. A közönség ugy nyílt jelenetekben, valamint felvonások végén zajos tapsoknal illette, tisztelői pedig megjelenésekor egy gyönyörű csokorral tisztelték meg kedvencüket. A többi kisebb szereplők: Gergely, Vári, Mátray és Vtrágh az összjáték rendkívüli fényes sikerében osztozkodtak. Különös dicséretet érdemel a darab rendezése, mely Benedek szakismeretére vall. KARCZOLAT a> xraio-l-t Zti.é-bx'öl. Ne vedd észre 1 Újra egy jelszó, mely közhasználatban van és a mely jelszót körülbelül az a sors éri, mint a már mult izben emiitett „hidegvér és elegancia" jelszót. Szükségtelen talán megemlítenem, hogy ez a jelszó a színtársulat köréből lett kibocsájtva, melynek keletkezéséről sok mendemonda kering, de végeredményében oda konkludál, hogy minden oly dolgot, mely szinészkörökben előadja magát refrainül azt hangoztatják, hogy „ne vedd észre" ! Mint már jeleztem ez a jelszó is régi eredetű és már rég a feledés homályába ment, és hogy újra aktuálissá vált, az a színtársulatról a heti krónikában való megemlekezésemnek tudandó be, amennyiben az egyes érdekeltekről tett megjegyzéseimre kórusban zengték reám az első találkozás után, hogy „ne vedd észre" ! A régi időben a városunkban időző színtársulatról háromszor emlékeztem meg a krónikában : amikor megjöttek, mialatt itt vollak és amikor távoztak. Ezen régi szokásomról ugy látszik a „hidegvér és elegáncia" nemkülönben a legutóbb kiadott „ne vedd észre" jelszavak sok tekintetben akadályul akarnak szolgálni, hogy hivatásomhoz képest igaz és hű képpel referáljak a heti krónikának. Ha mostanában bemegyek a Hungária főhadiszállásra és azt látom, hogy már teljes a kapcsalkodzás sőt egy kis parázs muri is járja sőt az érdekeltek fixirozott álláspontra helyezkednek, azonnal fülembe harsogják, hogy „ne vedd észre". Azt pláne „ne vedd észre" ha a hangulat pezsgős és a szemjáték erős tüzelése folytán térfoglalással végződik és a békeföltételeket testvéri poharüritéssel kötik meg. Sőt egyházi átok sujtása mellett „ne vedd észre" ha a fegyverletételt követő áldomás után kísérettel tetőzik be a helyzet signaturáját. A Griff-étteremben is sokszor alkalmazva lesz a „ne vedd észre" jelszó. Ott az idegenforgalmat és a drótnélküli szemezést „ne vedd észre". Vétkes könnyelműség vádja mellett „ne vedd észre", ha oly szó lesz a kapcsalkodzott társaság körében hangoztatva, mely esetleg pikáns vagy kétértelmű alakban is értelmezhető. Súlyos vád alá helyezés terhe alatt „ne vedd eszre", ha az étterem órája éjfélt mutat és tulajdonkép a hajnali három órát már elütötte a plébánia-templom hivatalos órája. A színházi kulisszatitkokat csak elvben „ne vedd észre". Itt sokat szabad észrevenni, nyílt titkokat áruinak, egymást közösen szapulják, szerepirigységet emlegetnek, szerelmi ankétteket tárgyalnak, az éjjeli mulatságokra rossz vicceket gyártanak, mindent csak titokban mondanak el, de azért váláskor mégis azt hangoztatják, hogy „ne vedd észre". Ha azután a titok kiderül és a forrást keresik, hogy honnan eredt, erre csak az a válasz, hogy „ne vedd észre". Szóval nehéz a helyzet. Ez a két jelszó : „hidegvér és elegáncia" és „ne vedd észre", sok oly érdekes dolgok megemlékezését gátolja, melyeknek közlése a heti krónika részére „sláger" gyanánt volna említhető. Ilyen körülmények között csakis ezen jelszavak keretébe nem ütköző jelenségekről kellett beszámolnom a heti krónikának, ha azonban mindennek dacára túlléptem volna ezen kijelölt határt, ugy most már én sem mondhatok mást, mint: „Ne vedd észre" ! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városában már fonják a len- és kendergyárat. Az hirlik, hogy Pápa város villamtelepe idő előtt lett megterhelve. Az hirlik, hogy Hegedűs képviselőnk legutóbbi ittléte alkalmával csókon szerzett mandátumát akarta biztosítani. Az hirlik, hogy Hegedűs képviselőnknek beszámolója egyszersmind leszámolója lesz. Az hirlik, hogy a polgármester íróasztalában sok terv van megfojtva. Az hirlik, hogy a rendőrség hetenként kétszer lesz illemre tanítva. (Az sem szégyen ! Szedő.) Az hírük, hogy Micsey színtársulatánál a jelszó : „ne vedd észre!" Az hirlik, hogy Micsey színtársulatánál a különféle nemzeti táncokat eredeti szöveggel táncolják.