Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-09-18 / 38. szám

nek. Az ilyen megegyezést kartellnek nevezik. Igaz, tagadhatatlan, hogy a kar­tellnek néha — nagy ritkán — van némi jogosultsága. Amikor ugyanis a tisztességtelen konkurrencia a reálisnál jóval alább szoritja az ára­kat, a kartellt a gyárosok jogos ön­védelmi eszközének lehet tartani. Ez az egy — ismételjük : ritka — eset oly fegyvert szolgáltatott a gyáro­soknak, melylyel agyon akarják lapí­tani a fogyasztó erszényét. A gyárosok önkényüségétvégre már nem tűrhette tovább a fogyasztó közönség és igy jutott mozgásba az a hatalmas áramlat, mely hangosan követeli a kartellügy törvényhozási rendezését A kormány megbízta dr. Maiul el Pál országgyűlési képviselőt, hogy dolgozzon ki tervezetet, mely­nek alapján a kartell ügyet rendezni lehet. Ez a tervezet most elkészült, de — fájdalom — nincs benne köszönet. A fogyasztó közönség kívánságait teljesen figyelmen kivül hagyja. Csak a gyárosok érdekei találnak benne szószólót, vagyis nem céloz mást, mint hogy a kartellek utján történő önkényes ármeghatározásnak adassék meg a törvényhozási szankció! Éhség, inség, mit törődik vele! Csak legyen megóva hazánk nagy­ipara, ha mellette elpusztul is a fogyasztó. Nem, nem oda Buda! Nem tételezhetjük fel, hogy egyetlen egy társadalmi osztály nagyranövelése kedveért ezreknek, meg ezreknek nyekben szokásos, csak egymásra néztek, és azok a mélységes pillantások többet mondtak a szavakba öntött vallomásnál. — Nem fog-e elfelejteni? — kérdezte az ifjú lágy, meleg hangján. A leány nem volt. A könycseppek peregtek le szép kék szemeiből s merően nézett az ifjúra, mialatt a keblén viruló csokorból kihúzott egy rózsabimbót. — íme fogadja ezt tólem emlékül, ez a virág érzelmeimnek tolmácsolója. És most két év multán ismét vissza­tért. Vájjon nem-e felejtette el őt a leány, vagy valóban szerette-e igazán? Ilyen gon­dolatok vonultak keresztül az ifjú agyán, alig vette észre, hogy már a nagy kiterje­désű park közelébe jutott, hol az elébe siető lovász gondjaira bizván lovát, gyalog indult az ivezetes bejárat felé, hogy tanuja lehessen megjelenése hatásának. Hősünk elfogult érzésekkel tekintett körül a park jól ismert utjain. Juliska kedves nevét vélte hallani az erdő mélyéből felhangzó madarak dalaiban, az ő átlátszó, üde lényét látta a fák lombján csillogó harmatcseppekben. Minden, minden vele volt telve képzeletében. Tanulmányait be­fejezvén, annak a boldogságnak megvaló­sulására gondolt, melynek átérzésére keblét szűknek, kifejezésére minden emberi nyelvet szegénynek talált. Reményteljes, magasztos gondolatait megnehezítsék az életküzdelmet. Kell, hogy legyen mód, a tisztességes verseny szabadságával megmenteni az amúgy is sanyarú viszonyok közé jutott lakosságot a kartelltrafikálások túlkapásaitól. Most inkább, mint valaha, kell őrködni, hogy a nyomasztó viszonyok közé jutott nép lehető olcsó cikke­ket kapjon, s rosszul fogják fel a helyzetet, kik biztosítani akarják a jól jövedelmezőséget azoknak, a kik kevésbé szenvednek a gazdasági de­valváció alatt, mig általában a fo­gyasztó közönség még az áru cikkekért jogosan követelt árt is alig képes megfizetni. Nem hihetjük, hogy a karteli­törvény ennek a tervezetnek az alapján fog készülni ; sőt biztosan számítunk arra, hogy az uj kartell­törvény csak a tisztességtelen ver­seny leküzdésére fog módot nyújtani, egyébként pedig leghathatósabb párt­fogója lesz a kelletén tul kizsákmá­nyolt fogyasztó közönségnek. Színészet Pápán. A lefolyt hét újra fényes bizonyságul szolgál arra nézve, hogy közönségünk a színtársulattal teljesen rokonszenvez. Na­pontr, ha nem is zsúfolt, de telt házak előtt folynak le az előadások és a szerep­lőket valósággal tulhatmozza közönségünk tetszésnyilvánítással és elösmeréssel. A színtársulat e hó végéig időz városunkban és az eddig tapasztaltak után reméljük, hogy Micsey színigazgató, nemcsak erkölcsi, de anyagi elösmeréssel fog a pápai közön­ségről megemlékezni. Az előadásokról szóló referádánkat adjuk a következőkben : Szombaton „Lötty ezredesei" bohóza­egyszerre hangosan csengő hahota riasz­totta föl. Összerázkódott. Ugy tetszett neki, mintha e nevetésben legszentebb érzelmei­nek kigunyolását hallotta volna. Pár pillanatig fürkészve tekintett körül, nemsokára több férfihangot hallott felváltva beszélni, melyek közé egy ismerősen csengő női hang kellemes harmóniája vegyült. Hogy a nevetés onnan eredt, arról nem lehetett kétsége, de a fák szétágazó lomb­jai eltakarták szemei elől a vidám társa­ságot. Lépteit meggyorsítva, nyugtalan kí­váncsisággal törekedett a hangok felé, midőn egyszerre széjjel vált előtte az ut. S a bámulattól megkövülten állt meg egy pillanatra. Több futólagosan ismert férfit látott egy csoportban és közöttük Kőrösy Juliskát, ki ragyogott a pajzán vidámság derűjében s bájainak hódító kellemét még inkább feltüntette a napjainkban még kissé szo­katlan vadászöltözék. A bájos leány annyira körül volt véve a hódoló ifjak csoportjától s elfoglalva azoknak üres szólásformába öntött bókjaitól, hogy csak pillanatok múlva vette észre hősünk jelenlétét. —• László ! — kiáltotta ijedt meglepe­téssel, melyet hasztalanul igyekezett nyájas mosolyával kiegyenlíteni. Az ifjú mély megütközését, hogy I tos operelte ment igen jó előadásban, a címszerepben Sziklay Szerénával. A ven­dégmüvé-znő ebben a szerepben újra fényes jelet adta subrette tehetségének. Dalait pajzánul, érzéssel énekelte, játéka játék­modora pedig rendkívül megnyerő volt. A közönség, amely csaknem zsúfolásig megtölté a színházat, bőven elhalmozta tapsaival és minden egyes énekszámát és táncát megismételtette. A két ezredes hálás szerepét Virágh és Szigethy kitűnő humorral játszták és a közönség teljes elismerését méltán kiérdemelték. Papp a Rájah szere­pében kifogástalan volt és belépő dalánál remek baritonjában gyönyörködtünk. Bene­dek alapos ösmeretséggel játszta a szín­igazgatót, nemkülönben igen kedves jelen­ség volt Haraszthy Mici, mint szobaleány. Kisebb szerepeikben említésre méltók Be­nedeknél Illés Magda, Gergely és Vári. A kar és zenekar Bihari karmester ügyes vezetése alatt az előadás sikerét minden tekintetben emelték. Vasárnap délutáni előadásul „Arany virág" ment telt nézőtér előtt. A címsze­repet Ráthonyi Stefi a tőle megszokott ked­vességgel játszta és a közönség valóság­gal elhalmozta tapsokkal és kihívásokkal. Ugyancsak kijutott ebből Jakabffy Jolánnak, ki bájos játékával és énekével érdemelte ki az elismerést. Csolnakossy érces baritonjá­val és Szigethy remek táncával keltett nagy hatást. Este „Gyimesi vadvirág" népszínmű került szilire Sziklay Szeréna felléptével, Nem vonunk le Sziklay Szeréna művészi tehetségéből absolute semmit sem, ha Mag­dolna szerepét egyéniségéhez nem tartjuk megtelelőnek. Mindazonáltal közönségünk, mely teljesen megtölté a színházat, egész estén tüntető tapsokkal illette őt, mint dé­delgetett kedvencét. Annál inkább egyénise­géhez teljesen megfelelő és hálás szerep­hez jutott ez alkalommal Jakabffy Jolán, ki Mária alakításával nagy hatást ért el. Sok ízléssel, kellemes hanggal és érzésteljes játékával méltán kiérdemelte azon tüntető tapsokat, kihívásokat, melyből ez estén bő­ven kijutott. Csolnakossy Fábián Gyurka szerepét nem elég érzéssel játszta, dalaival azonban szép hatást ért el. Igen ügyes volt Vári Balanka szerepében, amit nem mond­hatunk Pap Jánosról, ki Presber szerepét teljesén elejtette. Zajos derültségben tar­totta egész estén át Virágh a közönséget, Juliskát vadászöltözékben találta s a szám­talan kérdést, melyek ajkaira tódultak, visszafojtva, látszólag nyugodtan közelitett a leánykához. — Én, feltételemhez híven, csupán önre gondolva, fejeztem be tanulmányutamat és most legyen szabad válaszát kérnem, vájjon megőrizte-e emlékében utolsó talál­kozásunk felejthetetlen pillanatát? — Feltétlenül! — válaszolt csengő kaczaj kíséretében a leány, — hiszen tud­hatja, hogy mikor elment, szerelmes voltam magába, de annak nem volt semmi komoly alapja; mi azokat a kisleányos szerelmeket mindannyian csak fürtnek nevezzük a tár­saságban ; de ne vádoljon bizalmatlansággal, én is elmondom a két év történetét régen nélkülözött barátomnak; hogy mig távol volt, én a világban éltem s ujabb hódolóim közül már is választottam magamnak élet­társat, egy kiváló sportmant. Talán hallotta is Iliiét báró Sóskuty Rezsőnek? — fejezte be a leány büszke önérzettel. Az ifjú szemei előtt egy perczig el­homályosult minden, azután bucsut mondva a leánynak, füleiben tompa zúgást vélt hallani s a leányka sértő kaczajat, ki lep­lezetlenül feltárta előtte, hogy mily kevéssé vette számba azt a felejthetetlen pillanatot, melyet ő szent ereklyeként őrizett szi­vében . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom