Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.
1904-01-31 / 5. szám
a férfiról a kivei élet vagy vérközösségben < áll, de az idegen férfit* az análizis könyörtelen bonczkésével birálja, álmainak ideáljainak alakjánál hasonlítja össze és ha csak ezek eollarumát egyesíti magában, lesz a bírálat kedvező. A nagy intellektusu asszonyok barátai, (mert csak ezekről és nem a hetairákról van szó) mind szobrot kaptak mikor meghaltak és a história lapjai herosokként jegyezték fel őket örök dicsőségéül a kornak melyben éltek. A hogy én ismertem Fenyvessy Ferenczet tényleg volt a lényében valami, a mi a „nővel" való erős életközösségét sok bűbájos és mámoros regényt sejtettek, ez volt a melodikus lágyság a mely rajta elömlött és a mely végtelen ritka azoknál, az embereknél a kiknek a körmeikkel kellett kiásni az existenciát és szembeszálni az ellenaspirátiók támadásaival. Homlokának redőit sejtelmes alkonyi órán fehér asszonykéz simította el szavát a vallomások gyengéd becéző szava tette kedvessé, lágygyá, finommá. A nőnek alkotó hatása ha van, ugy az Fenyvessy egyéniségében excellált, mert felruházta őt azzal a hódító erővel, a mely nehéz perczeiben diadalra vezette. Nem volt rabulista, sőt nem volt szónok sem az úgynevezett suggestiv fajtából, de minden gondolatán átvibrált az az illatos eaesthétikus báj a mely mint édes melódia hangzik a fülnek. Az ötletei az actuálitás olyan erejével hatottak, hogy a pillanatot" feltétlenül uraltak olyan pointjai voltak a melyek a legkínosabb situátiokat megoldották, a legkellemetlenebb kérdéseket dűlőre vitték aztán eltűntek mint a pára. Az ő anekdotáit nem fogják soha összegyűjteni, mert azok abból a helyzetből,, abból a környezetből fakadtak és csak csupán azokra vonatkoztak a melyben és a hol elhangzottak. Nem volt, ekonomus természet, • azt hitte, hogy az alkotásai, az'ötletei és a jótettei csak egy eszmének vagy egy orgauismusnak szerény és jelentéktelen alapkövei és a mikor egyiket felrakta, sietett másfelé, más irányban lankadatlan ruganyos léptekkel folyton égő, pezsgő munkakedvvel, és elhozta a kész munkát és a kinek átadta az fésülgetett, cisellált valamit rajta és rendszerint learatta erkölcsi és anyagi hasznait. A társadalmi élet annyi gépezetébe nyúlt fehér keze, hogy az ellenségei kimondták róla a véleményt, hogy felületes és ez a vélemény folyton ott kísértett a pályáján, hiába volt a magyar közoktatásügy egyik lega Mi—•—— •ÉWáWMggÉÉM• Ü Mj —M M nak, hiábavaló volna minden igyekezete; mire odaérne, a tárgyalásnak bizton ,vége lesz. Mit fog szólni a háziasszony? ! És mi lesz, ha pénzbírságot kell fizetnie az elmaradásért ? Ezeken a kérdéseken töprengett és mondani sem kell, hogy igen elkedvetlenedett. Végre is hosszas gondolkodás után a kétségbeesett emb< rek vak elszántságával télig hangos szóval ejtette ki lesz, ami lesz, már én bizony nem bánom, ha mindjárt a fejemet veszik is! Nagyobb kérdés volt az, ami ezután merült föl agyában, miként fog innen hazajutni ? Mert hogy újra megjárja a kálváriát, arra sehogysem akart vállalkozni. Szerencsére a tejcsarnokos asszony észrevette zavarát és azt is meglátta, hogy cipő nélkül zsugorodik a székén, minek folytán nagy jószivvel felajánlott neki egy pár ócska cipőt a hazamenetelre. Azt le sem lehet írni, mily örömmel kapott Ágostyániné az ajánlaton. Ámbár a kisegítő cipők férfilábra voltak szabva, mindazonáltal szinte élvezettel állott föl benük. Nagy hálálkodás mellett fizette ki reggelijét s Árpád „remek a-ét papírba -göngyöltén kendője alá dugta és hazament. * Az uj cipőket Mari asszony visszatette helyükre s a kínszenvedéseiről mélyen hallgatott ura és fia előtt. — Tudja Isten, tán alaposabb ismerője, közoktatásügyi előadói i beszédei hiába tartalmazták a legdúsabb és i szélesebb körű adatait, a magyar iskola hely- I zetének munkásságának és hiányosságának, ' ő ügyes „causeur" volt, és az maradt. Tépte-e a lelket, bántotta-e az ambitióját ez a végzetes félreértés, én nem tudom, a mosolya üde volt, a szava vidám, a kaczaja csengő és az ötletei lebilincselők. A mi városunk minden törekvését, tit- i kait és terveit ismerte, azok előkészítésének . egyik faktora volt, azok megvalósulásának minden akadályait, a legbuzgóbb agilitással, ellentörekvésekkel szembe szálló szívóssággal igyekezett elhárítani, állásának, tekintélyének minden súlyával szolgálta e várost, sőt megindító factora volt számos jelenleg rentabilisnek bizonyult intézményének és mégis ha ez a hivatalosan ünneplő közönség leveti a nyilvánosság poséat, ha ez az íróasztalhoz fűzött bürokrata tömeg a ki őt magasztalni jött ide úgynevezett őszinte kritizáját mondja a korán elhalt Fenyvessy pályájának igy itél róla: ,Kár érte, szellemes ember volt". Egyebet nem mond róla. De ez mindegy, hadd lengjenek az ő sirja felett rózsás fátyol szövetben a gracziák bűbájos alakjai, a melodikus eszmék és költői hangulatok habkönnyű nemtői, a kiknek érintésére mély ónos álmában, tán ajka mosolyog. S a mosoly legjobban illett hozzá, az a derült , guny által soha el nem torzult mosoly a,mely tán annak a másik világnak organumusát jobban elragadja, jobban meghatja mint a földi pálya babérövezbe herosainak zord fáradt tekintete. • Áz izr, nőegylet közgyűlése, —. 1904. janüá'r 24. — Benső örömérzettel emlékezünk meg a pápai izr. nőegyletnek mult vasárnap lefolyt közgyűléséről, melyen látni lehetett, mily nemes szívvel s mily nemes érzéssel fogják fel hölgyeink szép hivatásukat, mely abból áll, hogy a segélyre szorultakat gyámolitsák. S lelkesült örömmel ragadjuk meg ezúttal a tollat, hogy e jótékony nőegylet áldásdus tevékenységéről nemcsak számot ad. junk, hanem a magunk részéről is a hála és elismerés koszorúját tegyük le azok lábai rös!elte, hogy nem fogadott szót Bertalans ezért megbűnhődött. Hátra volt még az az aggodalma, hogy szemrehányásban lesz része a háziasszonytól ,. . Bánja a kő ! Sokkal megnyugtatóbb volt rá nézve, hogy nem kellett alaptalanul, sőt hamisan tanúskodnia egy lakótársa ellen. Délután azután benyitott hozzá az a lakótárs, a Karádiné. — Azért jöttem, kedves asszonyom, — kezdé, — hogy bocsánatot kérjek. Nekem azt mondották, hogy ténsasszony ellenem fog tanúskodni. No mondom, az nem lehet, mert nem hallott tőlem semmi rosz- > szát, hamis tanuzásra meg egy jó keresztény asszony sohase kapható. — De azért mégis gyanakodtam egy kissé, megvallom, mert hát beszéltek róla. No annál jobban esett látnom ma délelőtt, hogy ok nélkül pletykálkodtak kegyedre. Hisz ugyebár el sem jött volna, miután a háziasszony az előszobában megkért engem s igy mi magunk se mentünk a biró elébe. Még egyszer kérem, bocsásson meg, hogy kételkedtem a becsületességében., : Erre a hírre Ágostyániné megkönynyebbült.— Szívesen megbocsátok, jó asszonyom, — felelte Karádinénak, — az a fő, hogy minden jóra fordult. De azt elhallgatta, hogy ebben nagy | része volt — egy pár cipőn«k ! > elé, kik ezt nem is várják tőlünk, hiszen van-e szebb jutalom, mint az az édes öntudat, mely lelkünket akkor hatja át, mikor jót tettünk. De mi kötelességet is teljesítünk, mikor hírlapírói tisztünkhöz híven, az elröppenő idő feljegyzésre méltó napi eseményeiről lapunkban számot adunk. Szép számmal jelentek meg e gyűlésen, kik annyi buzgalommal /működnek azon humánus cél érdekében, hogy a busajtolta könnyeket felszárítsák, s helyettük az öröm s hála könnyeit varázsolja elő a szivekből, hogy azokon segítsenek, kik vajmi sokszor hiába emelik fel esdő karjaikat, hogy azokat gyámolitsák, kik felé a jövő setétségből vigasztaló fény nem sugárzik. Mint ragyogott az öröm sugara e derék hölgyek szemeiben, mikor Kemény Béla titkár jelentéséből megtudták, hogy mily áldásos az ő emberbaráti munkájuk. Hálás elösmeréssei adózunk az egylet fenkölt lelkű elnökének dr. Lövy Lászlóné ő nagyságának, aki oly gondosan, oly gyengéd szeretettel áll az egylet élén, nem kevésbbé hálás említést érdemel az egylet titkára Kemény Béla, ki fáradhatlan tevékenységgel vezeti az egylet administrativ ügyeit, ugyszinte az egylet alelnöke, pénztárosa és derék választmánya, mely annyira szivén hordja szegényeinek érdekét. A közgyűlés lefolyásáról adjuk következőkben tudósításunkat: dr. Lövy Lászlóné elnök az ülést megnyitja és a jkv hitelesitesére binger Jakabné, Löffler Sámuelné és Engelmann Árminué tagokat kéri fel. Elnök jelenti, hogy Krishaber Sándor vadkerti uradalmi nagybérlő, leánya esküvőja alkalmából 20 korona adományt küldött az egyletnek, egyben jelenti, hogy Hegedűs Lóránt orsz. képviselő mult évi t?gsagi dij nyugtáit 10 koronával váltotta meg. Kemény Béla egyleti titkár részletesen ismerteti az 1903 év összes üléseinek jegyzökönyveit. Az egylet mult évi működéséről tett kimerítő jelentésében az összes adományokat felsorolja. A pénztári kimutatásból kitűnik, hogy az egyletnek jelenlegi vagyona 10995 kor. 08 fillér. Tartalmas és mindent felölő titkári jelentését azzal végzi, hogy elismerését nyilvánítja az egyesület jóttevőinek, ugyszinre a tagoknak buzgóságakért, melylyel az egyesület és a szegeny ügy iránt érdeklődtek. Különös elismeréssel adózik dr. Lövy elnöknének es választmanyi tagoknak, kik az egylet humánus érdekeit fáradsagot és időt nem kímélő buzgósággal mozdítják elő, nemkülönben a helyi sajtónak az egylet érdekeinek támogatásáért. A titkár jelentését zajos éljenzéssel fogadták és elnök indítványára részére jkvi köszönet szavaztatott. Koréin Ernő kérdést intéz elnökhöz aziránt, hogy a mult évben 300 korona lett a tk pénztárba elhelyezve, holott az egyletnek nem a tőkegyűjtés, hanem a szegények segélyezését kell elv gyanánt tekinteni. dr. Lövy elnökné rögtöni válaszában kijelenti, hogy az egyletnek tartaléktőkét kell azért biztosítani, mert a viszonyokra és oly járványokra kell előrelátással lenni, melyek az egylet vag)oni mérlegét meg ne ingathassák. Ez az elv vezérli az egylet vezetőségét a tartaléktőke gyűjtésére, anélkül, hogy ezzel a szegények segélyezése hiányt szenvedjne. Ily értelemben szólalt fel Steinberger Lipótné is, mire a közgyűlés ugyszinte az interpelláló Koréin Ernő az elnöknő válaszában teljesen megnyugodtak.
