Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-08-21 / 34. szám

pektusát be nem küldötte jelezhetjük, hogy az megfelelő lessz, mert hiszen nemzetközi, monhatnám kartell jellegit az egész modern szini termelés, az angol senzátió pár hónap múlva eljut Budapestre, a bécsi keringő fülbemászó dallamaik ép ugy viszhaugozzák a mi termeinket, mint a Carl Theater csarnokai, a párisi PalaisRoyal gall espritje pár hét alatt megkacagtatja a Lipót várost és » színházi börze Budapesten ép oly éles szemű mint Bevlin, Páris vagy Londonban, ezért a szinílgyi bizottságnak művészi hatásköre csak arra kell hogy terjedjen, hogy a direktor programmja a modern niveaun megmaradva eleget tegyen a jó ízlés és erkölcs körülményének, muzikális valamint scénikai felszerelése pedig olyan legyen, hogy a partitúrák és színházak árnyalatai és finomságai a technikai tökéletlenségek miatt el ne vesszenek. Figyelmeztetjük még a bizottságot, hogy elne ejtse a szerdai klasz szikus esték eszméjét, sőt ezennel bátorkodunk javaslatba hozni a négy estének műsorát is. Bánkbán, Léár király, Ember tragédiája, Csongor és Tünde és midőn még arrn hívjuk fel a közönség erősebb nemhez tartozó részét-, bogy a primadonna kultusz ízléstelenségeitől és szertelenségeitől tartózkodjék, kívánunk a Micsey vagy bármely más ambiciózus és becsületes direktornak tisztességes sikert. Halmi Bodor/. Az ipartörvény revíziója. Minduntalan halljuk emlegetni, hogy ejyik-másik törvény revíziója milyen égető Még nem beszéltek erről, még tűrtek és hallgattak mind a ketten. De egyszer a végzetes fordulat elkövetkezett. Márta tejet forralt a kis fiának a szobában spirituszon, mikor csengettek odakint. A cselédet elküldte, ő maga ment ajtót nyitni az urának. 'A gyereknek tetszett a tüz. Odaszaladt az asztalhoz, belemarkolt a teritőbe, lehúzta magához. Egy pillanat alatt fellángoltak a csipkefüggönyök és fojtó füst tódult ki a szobából. — A fiam, — sikoltotta Márta és gondolkozás nélkül rohant a tűzbe a gyermeke után. Elemér azonban a lépcsőházba sietett. — Házmester, telefonáljon a tűzoltókért, — kiabálta izgatottan. A lakók összecsődültek. A felesége a gyerekkel a karján, égő ruhában futott ki a lakásból. Elemér önkénytelenül hátralépett, nehogy tüzet fogjon az ő kifogástalan redingotja is. A szerencsétlen asszonyról a többiek tépték le az égő ruhát. Átvezették a szomszéd lakásba, a gyermeket kivették a kezéből, lefektették és orvost hívtak hozzá. A férje pedig sápadtan, tétlenül álit mellette, és most is reszketett még az izgatotságtól. Hiszen rendkívül finomak és érzékenyek voltak az idegei. A gyermeknek, szinte csoda folytán, semmi baja se történt. Az asszony is hamar meggyógyult, csak az arcán és kezén maradt nyoma a könnyű égési sebeknek. Hanem a lelkében százszorosan megnőtt a régi gyűlölség. — Mikor a férjével egyedül maradt, valami olthatatlan düh szükséget képez. Az ország erkölcsi és anyagi jóléte függ tőle. Mindenki tudja, átérzi a revízió szükségét s a törvényhozó testületben „kaszinói disputák"-at rendeznek, heteken át beszélnek, feleselnek, csak azért, hogy a kormány helyzetét megnehezítsék, hogy az érdemes, komoly munka elé akadályokat gördítsenek s a „nemzeti ellenállás" titulusa alatt lassítsák ama törvényjavaslatok törvényerőre emelkedését, amelyek előbb, vagy utóbb mégis csak szentesítés alá kerülnek, mert a törvény akaratának, különösen amikor a többség szilárdan áll mögötte, föltétlenül érvényesülnie kell. Az elmúlt nagy obstrukció elég nagy tanúsággal szolgált erre. Üres szalmát csépeltek, a helyett, hogy olyan munkára fordították volna a drága időt, amelynek magja is lett volna. Az 1884. évi ipartörvény életbe lépése után megindult a törvény revíziója iránti mozgalom s máig sem történt semmi. — Hát nem jobb lett volna ezzel foglalkozni ; ezzel és a többi változtatást igénylő törvények revíziójával ? Bármily kiváló alkotas lett volna is ez az ipartörvény, busz év alatt sokat változott az élet, a törvényt pedig az élethez kell alkalmazni s ha valamely törvénynek messzekiható ereje van az ország jólétére, az ipartörvény mindenesetre ilyen. Már régen revízió alá kellett volna venni, mert ha sokat késlekedünk vele, a kisiparosság teljesen tönkre megy, elzüllik. Ezzel kellene foglalkozni. Az ország több százezer kisiparosának a sorsa ez a közérdek. Az ipartestületek eleget foglalkoznak vele, de eredménytelenül s itt is elágazók, különbözők a vélemények. Itt van első sorban a képesítés kérdése. Melyik rendszer a helyesebb : az osztrák-e, a maga széles alapon nyugvó képesítésével, vagy a német, a maga szabad ipari elveivel, de : léuyeges jogokhoz kötött korlátozásokkal ? Ez a legfontosabb kisipari kérdés az egész ipartórvényben. Ezt tisztázni kelier.e annyival inkább, mert ezzel aztán sok más rendelkezés függ össze. Egy másik, igen fontos részlet az iparűzési jog kérdésénél a jogi személyek iparűzése és a bérlők szerepe az iparűzésben, ipartestületeink ebben az irányban meglefogta el. Egyre látni vélte azt a szörnyű jelenetet, mikor a fiáért kockára tette az életét, s ez az ember, a férfi, ott állt mozdulatlanul, s a kezét sem emelte fel, hogy megmentse őt. Iszonyattal, utálattal nézett rá. — Gyáva vagy, gyáva. — sziszegte valami sajátságos, gyötorteljes megvetéssel. Ugy érezte, jelenléte megmérgezi a levegőt. Szabadulni akart a hangjától, látásától, és indulatos szavakkal űzte ei. Nekik egymáshoz sincs koziik többé, nekik nem lehet együtt élni, mert az undorodásba belepusztulnának. Lázas, ideges, beszámíthatatlan állapotban érezte ezeket az asszony, megnyugtatni, csillapítani kellett volna. De Elemér lovagias ember volt és nem tűrhette, hogy gyávának nevezzék. — Különben is, esztétikai érzékét mindig sértették a csúnya asszonyok. Mindig idealista volt. Márta pedig határozottan csúnya lett azzal a nyers színű sebhelylyel az arcán és heves kitöréseiben nagyon közönséges volt. Szováti tehát nem helyezkedett ellentétbe a felesége akaratával és elköltözött otthonról. — Nagylelkűen lemondott a kis fiáról is, mert az asszony kötötte magát ahhoz, hogy a gyermek nála maradjon. Már ekkor tudta, hogy vannak résztvevő lelkek is a világon. Az iskolában napról-napra illatos csokrokat talált az asztalán. A minap pedig kövér ur kereste fel. Kuzmics volt, a felette jómódú pék, és igen nyájasan kérte a tanár urat, lenne szíves a leányának külön órákat is adni, — a történelemből. Az a leány igen akaratos és önfejű hetőseu rideg álláspontot foglalnak el. Ennek a kérdésnek ipari szempontból rendkívül nagy hordereje van, mert könnyű ugyan valamely tilalmat kimondani, de nehéz annak következményeit azután ellensúlyozni. Megengedhető-e képesítéshez kötött iparágban az üzletvezető alkalmazása és szabad-e kereskedőnek képesítéshez kötött iparágban rendeléseket elfogadni? íme ez is fontos kérdés, melyben ismét nagyban eltérnek a vélemények. A kisiparos a gyárban látja legnagyobb ellenségét- Helyesen vagy tévesen, nem tudjuk. Tény, hogy igy látja s azért hangosan követelik az ipartestületek, hogy gyárakban képesítéshez kütöíc iparág ne legyen űzhető. Itt természetesen előtérbe lép a kérdés, hogy mi értendő gyár alatt. Az asztalosság kétségkívüli képesítéshez kötött iparág lesz mindenkor. Eltiltassék-e hát a gyárszerü asztalosüzem ? Ugyan miért ? Kérdezhetik egyesek. Mert mar gépekkel végzik azt a tömeges munkát, melyet az emberi munkaerő oly jól, gyorsan és olcsón nem tud végezni ? A lakatosság is csak képesítéshez kötólt iparág lesz minden körülmények között. Ha gyárnak minősitik azt az ipartelepet, melyben husz vagy harminc szakmunkás foglalkozik, akkor már az ilyen ne űzhessen lakatosságot ? Mindez gondosan megvitatandó s a leghelyesebb elvek alapján revidiálandó a törvény. Itt van az a kérdés is a maga sokféle részletével. Vannak, akik visszakarnak menni ebben a céhrendszer szabályáig. Vannak akik egészen figyelmen kívül hagynak a kötelező oktatást s vannak hála Istennek olyanok is, akik terjeszteni, szigorítani akarják. Ez a helyes. Mennyi időre szóljon az inaskodás, minden mester tarthasson-e inast, vagy pedig korlátoztassék ez is, továbbá hány inast tarthasson egy mester, mindez megvitatandó lenne. Manapság ez a kérdés szabadjára van eresztve. Van is belőle elég kellemetlenség. Nagy kérdés, hogy miként szerveztessék az ipari közigazgatás : autonóm alapon-e, avagy a mai alapon hagyassék meg? Vannak igen sokan, akik az egész ipari közigazgatást magukra a külön létesítendő iparos szervezetekre akarják bízni, azt az elHBHaKMKnBsnEnaMMBHjnaHMBBK^-'^flHBiaBnnHMM kis teremtés volt. Amint meghallotta, hogy a szép tanár ur, az osztály hőse, boldogtalan és válik a feleségétől, — fejébe vette, hogy neki kell megvigasztalni ezt a finomlelkű embert, akit az a gonosz asszony oly nyomorultul elhagyott. Elkényeztetett, gazdag kis hölgyek módjára rövidesen megmondta ezt az apjának is. Elemér most újra szerelmes verseket irt. Több tűzzel, mint valaha, mert hiszen Kuzmics Hermin csinos és egyetlen leány volt. Azt pedig mindenki tudja, hogy a jólétben, a kényelemben könnyebben lehet idealista az ember. Sohasem kell attól félni, hogy Herm inként a konyhában találja a szerelmes férj. Az a szakácsné birodalma lesz. * Márta most már egészen a maga ízlése szerint rendezhette be az életét. Kicsiny udvari lakásban húzódott meg, de kis fiát fekete bársonyruhában járatta. Elvitte cukrázdába, fagylaltot enni és tündérszép királyfiak hőstetteiről mesélgetett neki. Óvta a többi fiuktól, nehogy rakoncátlan, verekedő gyerek legyen belőle. Pedig a férfi csak a férfiak közt edződik emberré. Márta is gyáva, önző, silány bábbá fogja formálni a fiát és vak lesz a hibái iránt Mert az anya mindig megbocsátja a fiának azt, amit a feleség a férjé nek nem tud megbocsátani. Még a gyávaságot, a hitványságot is. Nem is látja benne és nem hiszi el. Az asszonyok maguk nevelik egymásnak e hitvány férfiakat. S az élet csupa ismétlődésekbői all.