Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-08-21 / 34. szám

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. ELŐFIZETÉS! ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : fm«IS. HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. A városi képviselők figyelmébe! Városunk jövő évi költségirányzata már kész és még ezen hóban megtartandó közgyűlés napirendjére lesz kitűzve igy tehát nagyon is időszerűnek tartjuk, hogy a városunkra nézve legfontosabb aktus érdekében szót emeljünk és a városi képviselőket kötelességük teljesítésére felhívni. Nem akarunk jelenleg a költségirányzat részleteibe boesájtkozni s nem is azért szólunk fel, de igenis azért, mert a tapasztalat azt bizonyította eddigelé, hogy épp ezen fontos kérdésnél a képviselők a legnagyobb közönyt tanúsítják. Mi is az ? Egy város egész évi háztartási szükségletét letárgyalni. Bagatel munka ! nem méltó arra, hogy a képviselő urakat a szokásos déli nyugalomban megzavarja. Mégis ha választás volna. Csak egy írnoki állás betöltéséről is vo^a szó, no persze ez egészen más, az ilyenért máiérdemes a helyszínén órákat eltölteni a kapacitálgatással és ismét órákéit a szavazással és a szavazás eredményeért való nemes drukkal. Hanem a költségirányzat! Ugyan ki érdeklődik ilyen melegben ily dolgok iránt. Legjobb ilyen unalmas számakon behunyt szemmel végig nyargalni. Hogy pótadónk 0.2% al csökken és igy pótadónk 56.6% lesz vájjon indokoltan-e ? nagyon alárendelt kérdés. Nem jól van ez igy, nem lehet jól. Bizony, bizony utána nézhetnének a városatyák vájjon rendben van-e a város költségvetése Mert bizonyos, hogy ez a városi politika is kuruc gyerek. Ez volna kötelessége minden képviselőnek, mert egy nap alatt ezt nem lehet átnézni. Már pedig nálunk nagyobbrészt, csak a közgyűlés napján lesz a zárszámadás áttekintve. Ez a kötelesség mulasztás okozója aztán annak, hogy lamentálnak, sozánkodnak, hogy a pótadó viselését nem birjuk ki, a város tönkre megy s tudja Isten mi minden kifakadást lehet hallani épp azoktól, kik hivatva volnának, sőt kötelességük volna a város gazdálkodására hangadó véleménnyel beleavatkozni. Igenis ez a mi bajunk s ezért pang nálunk minden. Tudjuk régen jól, hogy ezen kijelentésünk sokaknak nem tetszik, de ezzel mi nem törődünk. Nekünk kötelességünk ezen közönyre rámutatni. Igenis a jövő évi költségvetés olyan fontos aktus városunk jövőjére nézve, mely minden egyes városi képviselő kötelesség teljesítését a legnagyobb mértékben hivja fel. Nem ér az semmit, hogy hibáztatjuk a költségvetést, de tessék érvekkel előállni, amellyel azt apasztani lehet. Itt van a legfőbb idő, hogy a városi képviselők több érdeklődést tanúsítsanak a város költségirányzatával szembe. Nem a levegőbe pinc^ TÁRCZA. Idealisták. Szováti Elemér idealista volt. Kifejlett esztetikai érzékű ember, aki undorodott a férfias durvaságoktól, és erkölcsi csömört érzett, ha valami közönséges embert káromkodni hallott az utcán. Az anyja egészen ugy nevelte, mint a leányokat szokás. Simogatta, becézgette, óvta még a szellőtől is. Hat gyermeke közül ez az egy, a legkisebb maradt meg. Nem csoda, hogy anynyira imádta, annyira féltette. Tornászni, sportot űzni nem engedte, nehogy baja essék. Férfitársaságba se eresztette, mert ott eldurvul az ember, maradjon csak szépen, mindig az asszonyok között. Mikor a kis fia Robinson, indiánfőnök, majd kéményseprő akart lenni, gyöngéden kioktatta, hogy azok közönséges, brutális emberek. Illedelmes francia márkikról és rokokó dámákról mesélt neki, középkori lovagerényekről és kényes kis szalonbabát formált a fiából. Elemér már kicsinykorában meggyőződéssel szavalta, hogy a férfiak kötelessége megvédelmezni a gyenge nőt s az asszonyok ilyenkor meghatottan kapták az ölükbe, sorra csókolták ugyanazzal az elragadtatással, amelylyel leánykorukban ideáljaikért szoktak rajongani. Volt olyan is, aki felsóhajtott és elgondolta, milyen boldog lesz az a leány, akit valamikor ez a tökéletes fiu szeretni fog. A tökéletes fiúból selymes bajuszu, fátyolozott szemű, lágy és graciózus mozdulatu férfi lett. Egy darab élő romantika a nyomorúságos világban. Most éppen a nyakkendője csokrát kötötte meg nagy művészettel a tükör előtt és türelmetlenül szólt hátra az 'édesanyjának : — Még mindig ráncot vet az uj lakkcipőm. Mondtam, hogy vissza kell küldeni. — Már háromszor visszaküldted — felelte halkan, szepegve Szovátiné. — Hát akkor ujat kell csináltatni. A fehér mellényem sincs rendesen kivasalva. Százszor mondtam már, hogy az ilyesmit nem lehet idehaza tisztítani. A finomlelkü embert bántják a diszharmóniák, természetesen, a külsőségekben is. Az anya bámulattal és szerető tisztelettel nézte a fiát, aki lám, a legapróbb részletekig arisztikus ízléssel rendezi hóditó megjelenése összhangját. Elemér pedig keserűn felsóhajtott. — Milyen borzasztó, hogy az embernek mindig ilyen prózai dolgokkal van baja. Hogy nem élhetünk ugy, mint a görök istenek. Ez kedvenc frázisa volt. Nem tudni biztosan, hogyan képzelte amaz istenek életét, de végre is, neki azt tudni kellett: hiszen a történelem tanára volt a felsőbb leányiskolában. Szovátiné helyeslőn bólintott. — Neked hercegnek kellett volna rszületni, — mondta őszinte rajongással. És gondosan összerakosgatta a szétszórt ruhákat. Maga főzte a fia kedvenc ételeit és lábujhegyen járt, ha otthon volt és festői hanyagsággal fekve a pamlagon, cigarettázott primadonnához méltó szobájában. Ez a szoba tulajdonképpen csupa pamlag és párna volt. Arcképekkel, r virágokkal voltak tele az apró asztalok. Es ebben a szobában irta sok kínlódással eléggé gyarló szerelmes verseit is a szép Elemér. Ezek a versek eleinte meglehetős méltatlan istennőkhöz szóltak. — ím sohasem FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ ===== az egyedüli elismert kellemes izü természetes hashajtószer. ,