Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-08-07 / 32. szám

Természetszerű tehát, hogy a termelő és iparos is a fogyasztók sokadalmát kereste fel a vásárkor. Ma a városok jogosultsága, — amennyiben egyrészt a termelő, másrészt a fogyasztó igényén alapszik, főkép marha, ló és sertés eladására és vevésére illetőleg ezek közvetítésére van hivatva. S így, hogy a termelőnek alkalom nyujtassék áruja közvetlen értékesítésére, szükséges volna az eddig divó kirakodó vásárok számát apasztani évente kettőre, legfeljebb négyre, másrészt az állatvásárok számát ugy szaporítani, hogy minden hónapban tartassék egy. Ennek eredménye idővel abban kulminálna, hogy a fogyasztó, aki eddigi szükségletének legnagyobb részét közvetítőktől vagy kereskedőktől szerezte be, saját érdekében felkeresné azon helyeket, a hol alkalma nyílnék a vásárlásokat közvetlen a termelő tői eszközölni. A termelő pedig ezen intézmény némi fejlettsége után*szivesen keresné fel az ily központokat mert a fogyasztóknak közvetlenül történendő e'adás az ö érdekét is képviselné, mert közvetítési haszon legnagyobb részt az ö javára jutna. Általában sok volna a tennivaló és különböző irányokban lenne szükséges a gondoskodás. Néha az ember cl sem képzeli és nem is akarná elhinni, hogy milyen okokból kerüli el a vidék a várost. Végül még egyet ! Vásári forgalmunkat nagyban gátolja az is, hogyországos vásáraink némelyike összeesik a győri vásárral. Igy a legutóbbi vásárunk is. Hogy mily hátrány ez a forgalomra, szükségtelen bővebb koníentárral ellátni. Régente panaszkodnak már termelőink ezen anomalia a mit a törvény vagy társadalmi fölfogás emel a közönséges hatandó ágaskodó szenvedélyei elé. Helyzetét még százszor kivaltságosabbá teszi az az óriási hatalom, a mit állása adott a kezébe s a mitől ezernyi ember sor^a és ezer meg ezer vagyon gyarapodása, vagy bukása függ . . . Mit tarthat ön lehetetlennek? Hiszen lépten-nyomon tapasztalnia kellett ebben a gondoktól agyongyötrötr, az élvezet vágyától lihegő nyomorult társadalomban, hogy milyen semmivé törpül előtte minden nagyság, hogy meghajlik előtte minden tekintély, hogy felkínálja magát undok szolgasággal minden ember, a ki a közelébe jut s hogy aljasul vásári portékává a tehetség, a szépség és az erény, minden úgynevezett erkölcsi javaival együtt ... 0, elhiszem önnek, hogy gyönyörű sikerei voltak az előkelő, büszke asszonyok között is, a kikre az átlagos gavallér föl se mer tekinteni, de mikor belejutottak a szuverén milliók büvos körébe, egyszerre elkábultak és ellentállás nélkül áldozatul estek, mint a hogy a félelemtől tehetetlen galamb meglapul a reája lecsapó karvaly előtt . . . Nos, mikor pár héttel ezelőtt a sorsom a szeme elé sodort, egyszerűen rám kerül a sor . . . Az elnök elhárító mozdulatot tett. — Természetes, uri tempó, hogy az ilyesmit tagadni kell. Szívesen bizonyítom, hogy finoman, rokonszenvesen, az iskolázott világfi ügyes tapintatával vonta mindig szűkebbre a kört, melynek központjává tett. És én nem tagadom, igen, a félelmes hatamiatt, de eddig semmi orvoslást nem láttunk. Ajánljuk városi hatóságunk figyelmébe ezen körülményt, amennyiben kivánatos volna, hogy ezen vásár egy héttel előbb tartatna meg. Egy kérvénynyel a minisztériumhoz, segítve lenne a dolgon. Reméljük, hogy meg fog történni ! Iskolai értesítők. A dunántúli evang. reform, egyházkerület pápai polgári leám/iskolájának és tanítónőképző-intézetének és az ezzel kapcsolatos intern átusnak értesítője. Az értesítőt dr. Horáth József, az intézet igazgatója szerkesztette s mindjárt bevezetésképen az „Adatok az iskolai és történetéhez" cimü fejezetet találjuk. Mint városunk közönségét is különösen érdeklő dolgot kiemelendőnek tartjuk és szó szerint idézzük a következő részletet : „Ami az elmúlt évet kiváló jelentőségűvé teszi, ez az év befejezése után tartott igazgatótanácsülésnek és egyházkerületi közgyűlésnek az intézet továbbfejlesztésére vonatkozó két igen fontos határozata. E határozatok első sorban az intézeti helyiségek kibővítésére és az intézet felszerelésére vonatkoznak. Intézetünk fennállásának rövid ideje alatt oly gyorsan fejlődött, növendékeinek száma — és pedig ugy az internátusba]), mint a tanintézetben — oly nagy mértékben szaporodott, hogy eddig is csaknem minden évben szükség volt bővítésre átalakításra, uj építésekre, hogy a jelentkező szükségletet — amennyire ezt az intézetet és a fen tartó testület anyagi ereje engedte - kielégíteni lehessen. Talán még az előző évekénél is nagyobb arányúnak ígérkezik ez a fejlődés és létszámemelkedés a most következő tanévben, a mikor a képzőlom _ közelsége rám is megtette a hatásátIzgatott, nyugtalan lettem. Vádoltam magamat, bár semmi bűnömet nem tudtam. Valami határozatlan veszedelmet sejtettem, és nem mertem védekezni, mert elrémített a gondolat, hogy képzelődöm és mikor erélyes akarok lenni, igazságtalan leszek. Ebbe ugy bele zavarodtam, hogy voltak pillanatok, mikor nem voltam bizonyos benne, hogy a bűn útjára tévedtem-e, vagy hitvesi kötelességet teljesítek, ha eltűröm apró figyelmességeit. Ez volt az oka annak is, hogy mikor tegnap ezt a látogatását bejelentette, nem volt bátorságom visszautasítani. Most, alig negyedórája, egy ártatlan gyermekbolondos áradozása tépte le szememről a hályogot. Végre tisztán láttam, milyen örvény szélére jutottam. Biztos vagyok benne, hogy nem sikerült volna engem oda letaszítani; de hálát adok az Istennek, hogy ennek a borzasztó kísérletnek elejét vehettem. Elengedem a közbeszólást. Az előzmények után kötelessége engem végig hallgatni . . . Meg kell egyben tudnia, hogy nem merhet mindent, nem kaphat meg mindent, a mit csak akar. Kedves uram, önt tapasztalatai csúnyán félrevezették. Ott fetrenghet a lábainál az egész világ, van valami, a mihez képest szédítő hatalma és millióinak egész tömege értéktelen hitványság: egy tisztaságában erős, becsületes asszonyi szív. Ezt ingyen adják annak az egynek, a kihez egy szent érzés odaadásával vonzódik, de lehetetlen, megvivhatatlan annak, a ki hozzá a nyers erő gőgös és intézetnek egy uj osztálya nyílik meg s a polgári iskolai növendékek részéről is jelen" tékeny részben, megnövekedtek a jelentkezések. Az igazgatótanács és az egyházkerületi közgyűlés abban a meggyőződésben, hogy itt nem ideiglenes, efemer kereseltséggel vau dolga, hanem az intezet rég érzett hiányt van hivatva állandóan pótolni: 60000 koronás költségvetésű uj építkezés s 10.000 koronát tevő intézeti és iskolai felszerelés megszavazásával kivánt gondoskodni az pkadálytalan továbbfejlődésről. Elhatározta ugyanis a gazdasági és igazgatótanács javaslatai alapján, hogy a szomszéd házat, melyet már ez évben is benlakás céljaira használtunk, meghosszabbítja és emeletre veszi, az alsó udvarban levő épületek helyébe pedig egészen uj földszinti épületet építtet és pedig oly falakkal és alappal, hogy szükség esetén rájok még két emelet legyen építhető. Ez uj építkezések nemcsak azért jelentősek, mert ezzel 100 növendékre berendezhető internátust nyerünk és pedig ugy, hogy a hálószobák ebédlő, konyha, szóval az összes benlakáshoz tartozó helyiségek egészen külön épületben mernek elhelyezést, mert ezzel gondoskodott a fen tartó testület arról is, hogy a négy polgári iskolai osztály mellett egy teljes négy évfolyamú tanítónőképző ós az ezzel kapcsolatos gyakorló iskolai is elhelyezhető legyen." A többi történeti mozzanatok mind olyanok, melyekről annak idején mindig híven beszámoltunk. Az intézet tantestülete 11 tagból állt s' a jövő tanévben még 8 tanszéket szerveznek, melyekre az év végi kerületi gyűlés özv. Jakabházy Istvánné, szül. Bátky Mária, Kutassy Al u ia és Qőbel Ilona, oki. polgári iskolai tanítónőket választotta meg. A tanterv megfelel az államinak. A növendékek száma a polgári leányiskolában a tanév végén 93 volt, a tanítóostoba el bizakodásával közeledik . . . Isten bocsássa meg járatlanságomat, ha eddig is akaratlanul vétettem vele az én édss jó uramnak, de ön, ön uram, megköszönheti nekem, hogy a tenger hazugság között, a mely körülveszi, egyszer meglátta az igazságot. Ezt a két írást pedig kérem, vegye vissza. Nem vagyok eladó! Ugy állt ott, büszkén kiegyenesedve és lángoló arczczal, mint egy diadalmas istennő. Mikor az utolsó szót kimondta, gyöngén megbicczentette a fejét, azután megfordolt, nagy léptekkel kiment a szobából és becsapta maga után az ajtót. Az elnök meghajtotta magát, véletlenül bepillantott a tükörbe, felhúzta a vál lait és furcsa elképedéssel nézett össze a saját képmásával, mintha ezt mondaná : hát kellett ez neked ? Aztán egy pillanatig, különös megilletődéssel küzdve, bambám maga elé bámult némi habozás után fölvette az asztalról a két okmányt, szemére nyomta a monoklit és lassan elindult. A szobaleány, mikor az előszobában rásegítette a felöltőt, szolgálatkészen kikapta a kezéből az írásokat. — Ugvan kérem. — mondta hanyagul, mint valami természetes dolgot — adja át ezt a két iratot a nagyságos urnák. — Mondja neki, hogy személyesen akartam átadni és nagyon sajnálom, hogy nem volt szerencsém itthon találni. Ezzel föltette a czilinderét és nyugodt előkelőséggel távozott,,