Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-07-17 / 29. szám

messze távolban, a tündérfényben ragyogó napkeleten azt az uj hazát. Az eszmét nem domborította ki, de éppen ezért azt sem lehetett eldönteni, hogy tisztában van-e az eszmével, azonban olyan lelkes harcosnak mutatkozott, hogy nem akarom, nem merem feltételezni róla, hogy ne volna tisztában avval, hogy miért lelkesedik. Ha elfogulatlanok akarunk lenni, ezt nem szabad feltételezni, de ha a kegyetlen, rideg igazsághoz akarunk hivek maradni, azt sem szabad előlegezni neki, hogy tudja. A jóhiszemű s igazságos szemlélőnek mindenesetre nagyon kényelmetlen helyzet ez. S most következett Bokor Ármin, Budapest képviselője. A várakozásom most már tetőpontjára hágott. Ismerem ezt a fiatal embert, mindig azt tudtam róla, rhogy nemes idealizmus lakik a lelkében. Éppen ezért jogos is volt a várakozásom. Bokor szinte átszellemülve szónokolt. A cionismust egy templomhoz hasonlította, mely a. régi kövekből épülendő uj templom, melynek levegője nem olyan idegenszerű, mint a régi, vagy nem tudom én milyen kövekből épült régi templomoké. A kövek megvannak, csak össze kell keresni őket, összehordani egy helyre s akkor ott lesz majd minden : a zsidó kultura, zsidó jog, zsidó vallásos és nemzeti érzés, zsidó költészet, zsidó művészet . . . Mély csendben hallgatták e szavakat, a lélegzetet is visszafojtották s én ebben az ünnepi csendben — azon gondolkodtam, hogy a Szónok igazán meglevő dolgokról beszél-e. vagy csak látomása van. Azokat a meglevő dolgokat 1,111 mutatta meg, nem is jellemezte őket (miért nem.?), csak megemlítette, de rájuk nem mutatott, a látomásokban meg én ebben a korban hinni nem tudok. A régiek próféták voltak, mert jövendölésük beteljesült, de ennek a Kornak nincsenek prófétái : a próféták kora letűnt. Manapság a zsidó eszéhez nem lehet a szivén keresztül szólni, csak az eszén keresztül a szívhez. Fel lehet vetni a zsidó kérdést, lehet annak megoldása szükségességéről beszélni, de midőn ezt abban a reményben akarják tenni, hogy valamikor tényleg eljussunk a megoldás stádiumához, az eszközöket kell megmutatni, még pedig rem. S az élet a cenzorom. Levizsgáztam előtte becsülettel . . . Most már tisztában vagyok mindennel. — Akkor hát te boldog vagy. — Ej ! — szakított félbe hirtelen, — még mindig jobban jártam, mint száz iskolatársunk. Hányan készültek Athénbe és — Kurya-Bagosra jutottak ! Kacagott keserűn ezen az ötletén s magam is nevettem. — Ott van Kelem barátunk. Tan költő volna, de csak szabad idejében lantol, mert polgári állása, életbiztosító ágens. Akik e hivatalt adták neki, nyilván abból indultak ki, hogy ha már a verseivel öl, legalább biztosítsa embertársai életét . . . Sajó Peti hányszor verte be az ablakokat és és rendezett utcai harcokat a rendőrökkel. — Ki hitte volna, hogy ez az „örökös korhely" valamikor a főváros egyik rendőrkapitánya Jesz, bár semmi kedve hozzá. Nem is hiszem, hogy néha nem rendez suttyomban egy kis ablakbeverést — ugy álarcosbáli mulatságok után, és inkognitóban birokra megy a saját rendőreivel III. Belemelegedett Hajagos Pista, amint kiöntötte szive keservét. A búcsúnál halkan szólt, hogy a szunnyadó kreol feleség föl ne ébredjen: — Engem is hiába csúfoltok még mindig „tigrisTadász"-nak. Már elpuholtam, elgyávásodtam. Tegnap este is A feleségére nézett és hirtelen elhallgatott. Dalajanti, mintha megértette volna, miről foly a szó, hirtelen fölugrott s a lanem olyan cifra köntösben, a melyekből azok ki sem látszanak, hanem teljesen mezítelenül, teljesen őszintén ugy, hogy ha nincs, akkor azt lássuk, hogy nincs, de vétkes könnyelműség a zsidóságot hiu. hiábavaló álomba ringatni. A zsidóság eszével nem szabad olyan műveletet tenni, mint mikor — triviális példát mondok — a fogorvos bekeni kokainnal a paciens fogát. Az ész lásson tisztán, a sziv meg sokkal fogékonyabb, semhogy hatástalanul hangoznának el igazán világos, minden frázistól ment szavak. Ugyancsak átszellemülve mondta az ifjú szónok, hogy az a zsidó, a kiben van még zsidó érzés, józan ész, öntudat, az csak híve lehet a cionismusnak. Nos hát az ilyen fanatikus beszéd maga töri meg az ünnepi csendet. Az ilyen beszéd szinte lehetetlenné teszi az eszmék tisztázását, az ilyen beszéd azt sejteti, hogy az maga sincsen tisztában az eszmével, a ki ilyen szókra ragadtatja magát. Még az eszmék e harcában is a teC' o kintély tiszteletét akarják kötelezővé tenni s nem a tudás fegyvereivel kívánják az eszmék tartalmának igaz voltát a zsidó lelkek hitévé idomítani? Mit szóijón az olyan „avatatlan", mint jó magara, mikor azt tapasztalom, hogy olyan férfiak, akikben van. akkora zsidó érzés, hogy Bokor azt belátni sem tudja, akikben olyan józan ész van, hogy még Bokor is kénytelen annak létezését elismerni, akikben van annyi öntudat, mint a cionismus bármelyik hívében, nem a cionismus érdekében törnek lándzsát, sőt a cionismus érdekei ellen ? Ha a tekintély tiszteletét akarják akár öntudatosan, akár öntudatlanul érvényre juttatni, akkor a még teljesen elfogulatlan ember is válogathat a tekintélyekben. És ez nem is a cionismus javára dönti el a csatát. Bizonyítani akarta Bokor Ármin, meg az utániia következő Eisenberg Bernát is, hogy a cionismus nem állam ellenes cselekedet, mert állam ellenes cselekedet volna a polgárok kitelepítése, de a cionusmus csak a zsidóság egészséges lecsapolását cé- 1 lozza. Annak megmagyarázásával, hogy mi ez az egészséges lecáapolás, mindketten i adósok maradtak, pedig erre nagyobb szük- ! ség lett volna, mint arra a sok cifra szóra, j bumkbüsíi kásba sietett. Hajagos Pista aggódva nézett ; utána. — Mi történt? — kérdeztem. — Szerencsétlenség. — Hát van egy ; gyönyönyörü tengelicünk. Még az óceán i túlról hoztuk. Feleségemnek első kedvence. Olyan okos állat, hogy kanálból kóstolta a levest. Ebédnél az asztalunkon sétált, de közben hol az én fejemre, hol a feleségem vállára röpült s ott füttyöngetett. A feleségem fejére sohase szállt, mert tudta, hogy az tilalmas, belegabalyodott volna karmaival a bozontos hajba. Tegnap este baleset. érte. A vacsoránál röpködött az égő lámpa körül. Valamikép ügyetlenkedett és és megpörkölte a begyét. Aléltan hullott le az asztalra . . . Azóta — -— A fekete asszonyka visszajött és hozta a beteg madarat. Már be-behunyta szemeit az exotikus tengelic, s csak pillanatokra nézett föl szomorúan, a haldokló megindító tekintetével. S amint hárman néztük a kis áldozatot, amint ott pihegett a háziasszony barna tenyerén : egyszerre csak elszunnyadt örökre. Fuldokló zokogásba tört ki az asszony. Szemeiből csak ugy patakzott a köny s végigfu'.oit fekete kis arcán. El se takarta kezével

; csak nézte, egyre nézte a kiszenvedi madarat . . . Oly különös volt ez a túlzott érzelmesség ... Ez a csöppnyi tragédia az ő aránytalan hatásával szinte furcsán érintett. . . Ránéztem Hajagos Pistára j ki megindultan, aggódva nézte hol az aszszonyt, hol a madarat. És a rettenetes tigrisvadász szemei könyektől csillogtak. melytől csakúgy hemzsegett mindkettő beszéde. Nyilt kérdés maradt az olyan ,,avatatlan" előtt, mint jő magam, hogy a rég letűnt idők zsidó államát akarja-e visszavarázsolni a cionismusmus, mely a Messiás hivatása, vagy nem ? Ezt a kérdést nem tisztázták, pedig ez a szülő anyja minden félreértésnek. Es nem tisztázták az ifjak gyülekezetében, a melynek 99'9°/

0-a csak olyan „avatatlan" volt, mint jó magam, sőt még arra sem adtak alkalmat, hogy valaki ezt a kérdést felvesse, hogy azután feleljenek rá és világosan meghatározzák, hogy mi tartozik a cionismus keretébe s mik és milyenek a cionismus eszközei. Hát hol magyarázzanak, ha nem az ifjak gyülekezetében ? Nem az eszmék becsempészése az ilyesmi ? Ha igazak ezek az eszmék, akkor nem szükséges őket becsempészni, ha nem igazak, akkor az ilyen becsempészés olyan bűn, a mely iránt irgalmatlan a „zsidó jog". Megszületett tehát egy cionista egyesület, még pedig ugy, hogy zsidó szempontból törvénytelen szülött. Törvényessé kellene tenni, de ennek csak egy módja van : Napnál világosabban kidomborítani a cionismus lényegét és bebizonyítani, de ugyancsak Napnál világosabban, hogy a cionismusra szükség van abban az értelemben, a melyben értelmezik. De mig ez meg nem történik, a szülött törvénytelen. —r. —ő. Az 0. M. K. E. pápai kerülete. — Alakuló közgyűlés. — Városunk kereskedői igaz lelkesedéssel fogadták az 0. M. K. E. eszméjét és mult vasarnap megalakították a pápai kerületet. A jogosult érdekszövetkezés hatalmas megnyilatkozása volt ezen alakuló közgyűlés, mely a városháza nagytermében folyt le, melyen kereskedőink nagy számban voltak képviselve és fényesen dokumentálta, hogy az akarat hatalmas és erős a siker jelentőségteljes és maradandó. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben : Krausz József N. keresk. tanácsos, mint az előkészítő bizottság elnöke üdvözli a megjelenteket és a midőn a jkv. vezetésére Braun Ármint és annak hitelesítésére Langráf Zsiga és Rechnitz Béla tagokat felkéri, az ülést megnyitja. Elnök jelenti, hogy az elkészítő bizottság hivatásának tudatában mindent elkövetett, hogy a pápai kerület alakulását lehetővé tegye egyben felkérte Kohn M. Mihályt, mint ezen bizottság előadóját, hogy annak működéséről szóló jelentést adja elő. Kohn M. Mihály a következő jelentését olvasta fel: Nagyságos Elnök ur ! Mélyen tisztelt Közgyűlés ! Egy nagyszerű és ideális eszme, szeretett hazánk jövőjére rendkívüli fontosságú esemény ment teljesedésbe az idén : az Orsz. Kereskedelmi Egyesület megalakulása. Mindnyájunkat igaz lelkesedéssel tölt el ez a tény, hogy a magyar kereskedőknek ma már hatalmas szervezete van, az országban széjjel szórt kereskedelmi egyesületek és kereskedők ma már egy szövetségbe tömörültek, az eddig egymásra nem talált, s ennek következtében jelentéktelen erők ma már egy hatalmas középpontba vannak összegyűjtve. Most még beláthatatlan fontosságú esemény ez, de nyilvánvaló, hogy e tömörüléssel oly tényezővé lettünk, mely képes lesz a kereskedelem jogos érdekeit megvédeni. Városunk kereskedői is igaz lelkesedéssel fogadták ez országos kereskedelmi egyesülés eszméjét és mikor f'. é. jan. 14-én a Lloyd-társulathoz az első átirat és felhívás megérkezett, itt az érdeklődés oly melegen nyilatkozott meg, hogy egyhangúlag elhatározták, hogy a társulat maga mint törzstag lép be az OMKE.-be s egyben kimondták,