Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-07-17 / 29. szám

messze távolban, a tündérfényben ragyogó napkeleten azt az uj hazát. Az eszmét nem domborította ki, de éppen ezért azt sem lehetett eldönteni, hogy tisztában van-e az eszmével, azonban olyan lelkes harcosnak mutatkozott, hogy nem akarom, nem me­rem feltételezni róla, hogy ne volna tisztá­ban avval, hogy miért lelkesedik. Ha elfo­gulatlanok akarunk lenni, ezt nem szabad feltételezni, de ha a kegyetlen, rideg igaz­sághoz akarunk hivek maradni, azt sem szabad előlegezni neki, hogy tudja. A jó­hiszemű s igazságos szemlélőnek minden­esetre nagyon kényelmetlen helyzet ez. S most következett Bokor Ármin, Bu­dapest képviselője. A várakozásom most már tetőpontjára hágott. Ismerem ezt a fia­tal embert, mindig azt tudtam róla, rhogy nemes idealizmus lakik a lelkében. Éppen ezért jogos is volt a várakozásom. Bokor szinte átszellemülve szónokolt. A cionismust egy templomhoz hasonlította, mely a. régi kövekből épülendő uj templom, melynek le­vegője nem olyan idegenszerű, mint a régi, vagy nem tudom én milyen kövekből épült régi templomoké. A kövek megvannak, csak össze kell keresni őket, összehordani egy helyre s akkor ott lesz majd minden : a zsidó kultura, zsidó jog, zsidó vallásos és nemzeti érzés, zsidó költészet, zsidó művé­szet . . . Mély csendben hallgatták e sza­vakat, a lélegzetet is visszafojtották s én ebben az ünnepi csendben — azon gon­dolkodtam, hogy a Szónok igazán meglevő dolgokról beszél-e. vagy csak látomása van. Azokat a meglevő dolgokat 1,111 mutatta meg, nem is jellemezte őket (miért nem.?), csak megemlítette, de rájuk nem mutatott, a látomásokban meg én ebben a korban hinni nem tudok. A régiek próféták voltak, mert jövendölésük beteljesült, de ennek a Kornak nincsenek prófétái : a próféták kora letűnt. Manapság a zsidó eszéhez nem lehet a szivén keresztül szólni, csak az eszén ke­resztül a szívhez. Fel lehet vetni a zsidó kérdést, lehet annak megoldása szükséges­ségéről beszélni, de midőn ezt abban a re­ményben akarják tenni, hogy valamikor tényleg eljussunk a megoldás stádiumához, az eszközöket kell megmutatni, még pedig rem. S az élet a cenzorom. Levizsgáztam előtte becsülettel . . . Most már tisztában vagyok mindennel. — Akkor hát te boldog vagy. — Ej ! — szakított félbe hirtelen, — még mindig jobban jártam, mint száz is­kolatársunk. Hányan készültek Athénbe és — Kurya-Bagosra jutottak ! Kacagott keserűn ezen az ötletén s magam is nevettem. — Ott van Kelem barátunk. Tan költő volna, de csak szabad idejében lantol, mert polgári állása, életbiztosító ágens. Akik e hivatalt adták neki, nyilván abból indultak ki, hogy ha már a verseivel öl, legalább biztosítsa embertársai életét . . . Sajó Peti hányszor verte be az ablakokat és és ren­dezett utcai harcokat a rendőrökkel. — Ki hitte volna, hogy ez az „örökös korhely" valamikor a főváros egyik rendőrkapitánya Jesz, bár semmi kedve hozzá. Nem is hi­szem, hogy néha nem rendez suttyomban egy kis ablakbeverést — ugy álarcosbáli mulatságok után, és inkognitóban birokra megy a saját rendőreivel III. Belemelegedett Hajagos Pista, amint kiöntötte szive keservét. A búcsúnál hal­kan szólt, hogy a szunnyadó kreol feleség föl ne ébredjen: — Engem is hiába csúfoltok még mindig „tigrisTadász"-nak. Már elpuholtam, elgyávásodtam. Tegnap este is A feleségére nézett és hirtelen elhall­gatott. Dalajanti, mintha megértette volna, miről foly a szó, hirtelen fölugrott s a la­nem olyan cifra köntösben, a melyekből azok ki sem látszanak, hanem teljesen me­zítelenül, teljesen őszintén ugy, hogy ha nincs, akkor azt lássuk, hogy nincs, de vét­kes könnyelműség a zsidóságot hiu. hiába­való álomba ringatni. A zsidóság eszével nem szabad olyan műveletet tenni, mint mikor — triviális példát mondok — a fog­orvos bekeni kokainnal a paciens fogát. Az ész lásson tisztán, a sziv meg sokkal fogé­konyabb, semhogy hatástalanul hangozná­nak el igazán világos, minden frázistól ment szavak. Ugyancsak átszellemülve mondta az ifjú szónok, hogy az a zsidó, a kiben van még zsidó érzés, józan ész, öntudat, az csak híve lehet a cionismusnak. Nos hát az ilyen fanatikus beszéd maga töri meg az ünnepi csendet. Az ilyen beszéd szinte lehetetlenné teszi az eszmék tisztázását, az ilyen beszéd azt sejteti, hogy az maga sincsen tisztában az eszmével, a ki ilyen szókra ragadtatja magát. Még az eszmék e harcában is a te­C' o kintély tiszteletét akarják kötelezővé tenni s nem a tudás fegyvereivel kívánják az eszmék tartalmának igaz voltát a zsidó lel­kek hitévé idomítani? Mit szóijón az olyan „avatatlan", mint jó magara, mikor azt ta­pasztalom, hogy olyan férfiak, akikben van. akkora zsidó érzés, hogy Bokor azt belátni sem tudja, akikben olyan józan ész van, hogy még Bokor is kénytelen annak léte­zését elismerni, akikben van annyi öntudat, mint a cionismus bármelyik hívében, nem a cionismus érdekében törnek lándzsát, sőt a cionismus érdekei ellen ? Ha a tekintély tiszteletét akarják akár öntudatosan, akár öntudatlanul érvényre juttatni, akkor a még teljesen elfogulatlan ember is válogathat a tekintélyekben. És ez nem is a cionismus javára dönti el a csatát. Bizonyítani akarta Bokor Ármin, meg az utániia következő Eisenberg Bernát is, hogy a cionismus nem állam ellenes csele­kedet, mert állam ellenes cselekedet volna a polgárok kitelepítése, de a cionusmus csak a zsidóság egészséges lecsapolását cé- 1 lozza. Annak megmagyarázásával, hogy mi ez az egészséges lecáapolás, mindketten i adósok maradtak, pedig erre nagyobb szük- ! ség lett volna, mint arra a sok cifra szóra, j bumkbüsíi kásba sietett. Hajagos Pista aggódva nézett ; utána. — Mi történt? — kérdeztem. — Szerencsétlenség. — Hát van egy ; gyönyönyörü tengelicünk. Még az óceán i túlról hoztuk. Feleségemnek első kedvence. Olyan okos állat, hogy kanálból kóstolta a levest. Ebédnél az asztalunkon sétált, de közben hol az én fejemre, hol a feleségem vállára röpült s ott füttyöngetett. A felesé­gem fejére sohase szállt, mert tudta, hogy az tilalmas, belegabalyodott volna karmai­val a bozontos hajba. Tegnap este bal­eset. érte. A vacsoránál röpködött az égő lámpa körül. Valamikép ügyetlenkedett és és megpörkölte a begyét. Aléltan hullott le az asztalra . . . Azóta — -— A fekete asszonyka visszajött és hozta a beteg madarat. Már be-behunyta szemeit az exotikus tengelic, s csak pillanatokra nézett föl szo­morúan, a haldokló megindító tekintetével. S amint hárman néztük a kis áldozatot, amint ott pihegett a háziasszony barna te­nyerén : egyszerre csak elszunnyadt örökre. Fuldokló zokogásba tört ki az asszony. Szemeiből csak ugy patakzott a köny s végigfu'.oit fekete kis arcán. El se takarta kezével ; csak nézte, egyre nézte a kiszen­vedi madarat . . . Oly különös volt ez a túlzott érzelmesség ... Ez a csöppnyi tra­gédia az ő aránytalan hatásával szinte fur­csán érintett. . . Ránéztem Hajagos Pistára j ki megindultan, aggódva nézte hol az asz­szonyt, hol a madarat. És a rettenetes tigrisvadász szemei könyektől csillogtak. melytől csakúgy hemzsegett mindkettő be­széde. Nyilt kérdés maradt az olyan ,,avatat­lan" előtt, mint jő magam, hogy a rég letűnt idők zsidó államát akarja-e visszavarázsolni a cionismusmus, mely a Messiás hivatása, vagy nem ? Ezt a kérdést nem tisztázták, pedig ez a szülő anyja minden félreértésnek. Es nem tisztázták az ifjak gyülekeze­tében, a melynek 99'9°/ 0-a csak olyan „ava­tatlan" volt, mint jó magam, sőt még arra sem adtak alkalmat, hogy valaki ezt a kér­dést felvesse, hogy azután feleljenek rá és világosan meghatározzák, hogy mi tartozik a cionismus keretébe s mik és milyenek a cionismus eszközei. Hát hol magyarázzanak, ha nem az ifjak gyülekezetében ? Nem az eszmék be­csempészése az ilyesmi ? Ha igazak ezek az eszmék, akkor nem szükséges őket be­csempészni, ha nem igazak, akkor az ilyen becsempészés olyan bűn, a mely iránt ir­galmatlan a „zsidó jog". Megszületett tehát egy cionista egye­sület, még pedig ugy, hogy zsidó szempont­ból törvénytelen szülött. Törvényessé kel­lene tenni, de ennek csak egy módja van : Napnál világosabban kidomborítani a cio­nismus lényegét és bebizonyítani, de ugyan­csak Napnál világosabban, hogy a cionis­musra szükség van abban az értelemben, a melyben értelmezik. De mig ez meg nem történik, a szü­lött törvénytelen. —r. —ő. Az 0. M. K. E. pápai kerülete. — Alakuló közgyűlés. — Városunk kereskedői igaz lelkesedés­sel fogadták az 0. M. K. E. eszméjét és mult vasarnap megalakították a pápai ke­rületet. A jogosult érdekszövetkezés hatal­mas megnyilatkozása volt ezen alakuló köz­gyűlés, mely a városháza nagytermében folyt le, melyen kereskedőink nagy szám­ban voltak képviselve és fényesen doku­mentálta, hogy az akarat hatalmas és erős a siker jelentőségteljes és maradandó. A közgyűlés lefolyását adjuk a követ­kezőkben : Krausz József N. keresk. tanácsos, mint az előkészítő bizottság elnöke üdvözli a megjelenteket és a midőn a jkv. vezetésére Braun Ármint és annak hitelesítésére Lang­ráf Zsiga és Rechnitz Béla tagokat felkéri, az ülést megnyitja. Elnök jelenti, hogy az elkészítő bizott­ság hivatásának tudatában mindent elköve­tett, hogy a pápai kerület alakulását lehetővé tegye egyben felkérte Kohn M. Mihályt, mint ezen bizottság előadóját, hogy annak műkö­déséről szóló jelentést adja elő. Kohn M. Mihály a következő jelentését olvasta fel: Nagyságos Elnök ur ! Mélyen tisztelt Közgyűlés ! Egy nagyszerű és ideális eszme, szere­tett hazánk jövőjére rendkívüli fontosságú esemény ment teljesedésbe az idén : az Orsz. Kereskedelmi Egyesület megalakulása. Mind­nyájunkat igaz lelkesedéssel tölt el ez a tény, hogy a magyar kereskedőknek ma már ha­talmas szervezete van, az országban széjjel szórt kereskedelmi egyesületek és kereskedők ma már egy szövetségbe tömörültek, az ed­dig egymásra nem talált, s ennek következ­tében jelentéktelen erők ma már egy hatal­mas középpontba vannak összegyűjtve. Most még beláthatatlan fontosságú esemény ez, de nyilvánvaló, hogy e tömörüléssel oly ténye­zővé lettünk, mely képes lesz a kereskede­lem jogos érdekeit megvédeni. Városunk kereskedői is igaz lelkesedés­sel fogadták ez országos kereskedelmi egye­sülés eszméjét és mikor f'. é. jan. 14-én a Lloyd-társulathoz az első átirat és felhívás megérkezett, itt az érdeklődés oly melegen nyilatkozott meg, hogy egyhangúlag elhatá­rozták, hogy a társulat maga mint törzstag lép be az OMKE.-be s egyben kimondták,

Next

/
Oldalképek
Tartalom