Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-05-22 / 21. szám

KÖZERDEKÜ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : FHI^YES. HIRDETESEK es NY1LTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R M I N könyvkereskedosében. Pünkösd. Üdvözlégy várva várt ünnep, piros pünkösd napja ! Pünkösd ! Mennyi öröm, mennyi remény van e szóban ! A estiggedők, a hitüket vesztettek uj életre ébrednek, uj erőt nyernek pünkösd hirder tése által. Es méltán, mert e nap a természet megifjuhodásának napja, — mely a hitben, az égi tanokban való megnyugvást, a további küzdelmekhez szükséges erőt, kitartást hirdeti az emberiségnek. Itt van a szép, virágos, piros pünkösd napja, mely csupa szeretetről beszél. Van-e szebb, nemesebb a földön, mint a szeretet ? Valami szjlid, csendes érzés ez, mely a léleknek kellő nyugalmát biztosítja. A szeretet a természet alapja. Hol szeretet van, ott van értelem, bölcsesség, igazságosság; hol nincs szeretet, ott irigységet, gyűlöletet, kufár lelket találunk. Zsolozsma száll fel a magasba. A harangok mélységes bugása jelzi, hogy ünnep van ismét, fenkölt jelentőségű magasztos ünnep. A nap erősebben tűz le, életet árasztó bimbó fakasztó melegség terjed a verőfényes sugarak nyomába s a sötét borút, mit a tél fagyasztó lehelete hintett a világra, ime a tüzes nyelvek ünnepnapja végkép eloszlatá. Fény lett mindenütt a nyirkos sötétség helyébe, az életosztó szivet, lelket felüdítő világosság. Világosság, fény kell a társadalomnak is. A homály csak a rossz szellemeknek üdvös, mert elősegíti, hogy mélységes bűneiket elpalástolhassák az igazság szolgáltató hatalom előtt. Csak a zavarosban halászóknak kedves a homály, mert benne könuyebb végrehajtani kisded játékaikat, melylyel a maguk existenciáját biztosítják ugyan, de vele száz meg száz szorgalmas munkabíró embertársukat döntik a veszélybe, a romlásba. A tüzes nyelvek allegóriája még mindig nem vesztette el a jelentőségét, sőt ma még aktuálisabb mint valaha. Tüzes lángnyelvekre van most is szükség, hogy leszálljanak a magasból s megvalósítsák a sötétben tévelygő emberi társadalom elborult elméjét. Világosságra vau most szükség, mikor a iétfentartás nehéz kérdése még mindig elvakítja a küzködő társadalmat. A felekezeti kérdés, e középkori théma még mindig vezérszerepet ját. szik társadalmi életünken. Még mindig gátló akadályt képez minden téren a vallás különbözősége. Uton-utfélen érezhetjük a szerteliuzást, mely a különböző vallás felekezetűek között immár a végletekig feszültté tette a viszonyt. A visszavonás pedig gyengíti a társadalom erejét és soha helyre nem hozható károkat okozhat hazánknak. A világon mindenütt a jövő nehéz kérdései foglalkoztatják a nagy emléket, mindenütt a megélhetés súlyos problémáinak megoldását tűzték TÁRCZA. PIROS PÜNKÖSD . . . Piros pünkösd Rózsanyitó napja Illatával Arczomat megcsapja, Illatárban Úszik a természet, Dongó méhe Virágról szed mézet. E szép napon, Piros pünkösd napján, Piruljon ki Minden arcz, mely halvány ! Ne legyen ma Boldogtalan senki, Ha a hivő Imádságát zengi ! Oh, árassz fényt Piros pünkösd napja Mindenkire, Ki e hazát lakja! A bánatos Szivbe vigaszt öntve, Füröszszed meg Büszke fényözönbe ! Piros pünkösd Napját hogy megáldják, Vigasztald meg Azt a sok-sok árvát! Kik e honban Hazátlan bolyongnak, Végét soha Sem érik a gondnak ! Fény ragyogjon Piros pünkösd napján Fent a menynek Tiszta boltozatján ! Minden magyar Szive onnét hulljon Dicső fény, mely Soha el ne múljon ! Aktuális versek, Egy szép leányról szól az ének, Imádták forrrón őt sokan, A hódolást büszkén fogadta Elégült arczczal, boldogan. Sikert remélt sok férfi-lélek, Ej, hosszan miért is beszélek ; A szép "leány ma már menyasszony, Nincs férfi arcz, mely rája hasson, Asszony lesz, hogy egyet szeressen ; Tettének oka ismeretlen. Egy más leányról szól az ének, Bolygója sok van módfelett, Elbájoló rövid hajával Es udvaroltatni szeret. Ám sok szeladon pórul jára, Ki sokat adott mosolyára, Hát még a ki szerelmet vallott! . A kitől ő vallomást hallott, Az ő előtte lehetetlen, — Tettének oka ismeretlen. És még egy lányról szól az ének, Hogy ő is szép azt sejthetik, Manapság egy okos poéta Több lányról zengi verseit. Ez a kis lány a legszebbik tán, A győri útról látom ritkán. S tudom, hogy szive a másé S nem lenne ifjú óriásé S mégis én rám néz a legszebben Tettének oka ismeretlen . . . A kincstári gyerek. * A kisvárosban nagy szenzáczióról csiripeltek a verebek. Olyan szenzácziós volt az eset, a melyhez hasonlóra még a leg-