Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-01-17 / 3. szám

Miltenberger Rozália r. kath. kádármester neje 71 éves aggaszály. Házasságot kötöttek. Róth Adolf izr. varrógép ügynök és Neumann Hermina izr. — Fülöp József r. kath. csizmadia és Erdélyi Karolina r. kath. — Pavelka Mihály r. kath. gombkötő és Winter Anna r. kath. — Torma Lajos r. kath. kőmives és Paulits Rozália r. kath. — Eslinger János r. kath. kovács és Szigeti Julianna r. kath. Felelős szerkesztő : POLLATSEK FRIGYES. Nyílttéri Nyilathozat. Válasz Wittman Ignácz nagybérlő ur nyilatkozatára. Az izr. nőegylet választmányának nem szándéka hírlapi polémiába bocsátkozni, de Wittmann ur nyilatkozata bocsánatkérés helyett annyira hemzseg ferdítések, megújított sértésektől, hogy ezzel ő maga kényszerit bennünket az utolsó szó kimondására. Ugy látszik Wittmann ur. daczára hogy zsidó, nem ismeri felekezete törvényeit, szokásait, különben tudnia kellene, hogy vallásunk törvényei szerint, minden családi öröm, vagy gyász alkalmából gyűjtenek a nyomor, az Ínség enyhítésére, és hogy a gazdagok kötelessége, vagyonunk és állásunkhoz mérten járulni a gyűjtéshez, annál inkább, minél nagyobb urat játszanak, vagy akarnak játszani. Ezt, minden zsidó tudja, s átlagban meg is felel e kötelezettségnek. Innen van, hogy eddig sohasem fordult elő, még ebben a nem is túlnyomóan gazdag emberekből álló hitközségben — hogy valaki megtagadta volna illő tributumát, pláne, brutális módon. Wittmann ur az első, aki a gyűjtés szándékát vendégei között, ami az izr. nőegyletek szokásjoga „gazságnak" „zsarolásnak", „szemtelen koldulásnak", minősítette, pedig — s ezt talán még ő is eoncedálja, vendégei nem is tartoztak a szegényebb osztályhoz, sőt egy milliomos is volt közöttük ugy, hogy az a néhány forintnyi adomány, rájuk nézve valóban nem jelenthetett volna megsarczolást. Lehet, hogy a fent említett tudatlanságából ered e felfogása, vagy talán a jótékonyság terén való járatlanságából, mindez szerepelhet mint enyhítő körülmény, de nem ok arra, hogy egyesületünk a legmélyebb megbotránkozással ne dobja vissza az igy fűszerezett adományt. W. ur nyiia+kozatára áttérve, nem azt állítottuk, hogy a kiküldött hölgyeket egyénileg megbántotta, hanem azt, hogy egyleti minőségükben teljesítendő kötelességüknek ilyen kritikán aluli módon való felfogásával sértette meg egyesületünket s a bennünket képviselő hölgyeket, kiknek határozott strici-utasításuk volt, a családhoz tartozó vendégek között gyűjteni. Az imént felsorolt kifejezései után W. ur csak nem tagadhatja, hogy megsértette a vendégjogot, és hozzá kétszeresen; első sorban midőn megfosztotta vendégeit a jótékonyság, az adás gyönyörétől, másodsorban hogy nem distingvált a hölgyek missiója és személyük között. Az illem, a műveltség, jó nevelés legelemibb követelménye, hogy ha uri hölgyek kérnek tőlünk a szegények számára, pláne felekezeti kötelességteljesitést vagy jó szívvel, vagy rossz szívvel, de adjunk, sőt jó arezot vágva, adjunk. Ha kibújni akarunk, legalább finom módon kisértsük azt meg, de mindenesetre azon legyünk, hogy ne vétsünk személyünk s a gyengébb nem iránt tartozó tisztelet ellen. Wittmann ur e közismert tételről is megfeledkezett, vagy talán e téren is járatlan ? Ezek után tény, hogy jó ízlést, tapintatot sajnos Ő tőle nem tanulhatunk, nem már azért sem, mert mi nem tartjuk tapintat vagy jó ízlésnek azt, ha például a menház javára jön gyűjteni két igen jó nevű előkelő ur, és ember először megváratja őketnem jön haza, másodszor bejelentett látogatásuk fogadására ismét nincs hon, végre harmadszor az újból bejelentett urakat fogadja ugyan, de nem ad semmit. Ezt a jó ízlést szívesen átengedjük másoknak. Nem -igaz továbbá, hogy W. ur bármire is felkérte volna kiküldötteinket, hisz ő reá csak hangos lármája folytán lettek a högyek figyelmesek, ha csak nem nevezi kifákadásait udvarias kérelemnek. Ellenben igaz, hogy Wittmanné ő nagyi sága első perezben nem óhajtotta a gyűjtést, bár nem ajánlotta fel annak megváltását, de pár szónvi kapaczitálásra, mint jó ízlésű, tapintatos háziasszony e szavakkal: „hát nembánom" bele egyezett, főleg, miután kimondatott, hogy csak pro forma teljesítve kötelességüket a vőlegényen kívül a hölgyek senkihez sem foroulnak. Még W. ur szerint sem létezik tehát a jog, melyre hivatkozik, ellenben létezik valami amit ugy neveznek, „ethika" mely igen is tiltja, hogy müveit, érző szívvel, lélekkel bíró uri ember, saiat családja, saját gyermeke legnagyobb ünnepélyén, a jótékonyság oltárára kötelezöleg leteendő pár rongyos forintért botrányt csapjon. Ha egyesületünk hibázott, vagy tévedett ugy hibánk csupán abból áll, hogy köztiszteletben álló uri asszonyokat küldtünk házához. Oda nem hölgyeket, hanem mást kellett volna küldenünk! Hogy pedig mennyire nem szereplési terrenum W. ur háza, kitűnik abból, hogy a választmány több tagja, kik csak egy kevéssé is ismerték az ő modorát az adakozás terén, kereken megtagadták közreműködésüket a gyűjtés eszközlésében, Kiküldötteink mindezt nem sejtve, s W. urat közelebről nem ismerve, vállalták el a feladatot. A mi W. ur további megjegyzéseit illeti, a szegények istápolása iránti érzék, választmányi izetlenkedés, circuszi clovnság stb, azt tartjuk, hogy ezekre méltóságunkon alul volna válaszolni, Egyesületünk s működésűnk megítélésére, a mint a fentiekből látható, ő nem alkalmas, évi zárszámadásaink az ő yéleményének ép ellenkezőjét bizonyítják, s igy invectivái csakis reá esnek vissza. A történtek hü felsorolása után pedig ismételten kijelentjük, hogy ez volt utolsó szavunk ez ügyben, és e helyreigazítás után, bárminő ferdítésre, mesékre, sem egyesületünk, sem annak kiküldöttei reagálni többé nem fognak. A választmány. J^km Balaton" kávéházban e hó 15-tó'S kezdve esténkint állandóan egy budapesti elsőrendű NÖI ZENEKAR hangversenyez kitűnő és változatos műsorral. Számos látogatásért esedezik mély tisztelettel VáradiBéla kávég. Hirdetmény. Alulírott mint a noszlopi nemes közbirtokosság felügyelője közhírré teszem, hogy fent nevezett birtokosság nagy vendéglő lie. lyisége f. évi február hó 7-én d. ü. 2 órakor nyílt árverésen f. évi április hó 1-től egymásutánni három évre haszonbérbe kiadatik. Feltételek a közbirtokosság felügyelőjénél Noszlopon megtekinthetők. Noszlopon, 1904. január hó 10-én. Csöűgei Lajos, közbirtokossági felügyelő. E G Y felvétetik Nobel Annin könyvnyomdájában. Petőfi-utcza 189. •••OOOOCOOOOOOOOOGOOOOOOOOOOCO*** X X X X X X X X X • X x X Elektromos világítási berendezések felvételét és költségvetését d ijtal anul készíti. Pápa város megbízásából kizárólag a csatlakozó vezetékek megkészitésére vállalkozik A berendezések felelvizsgálatát és összekapcsolását az utczai hálózattal kizárólag és díjtalanul eszközli. Jelentkezéseket elfogad a Ganz-gyár épités vezetősége Petőfl-ntcza 189. sz. valamint *) E rovat alatt közlöttekért felelősséget nem vállal a szerk. x Hanauer Zoltán Ugyanott nagy választékban láthatók világító testek, diszes csillárok, elektromotorok, ventillátorok stb.