Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-03-29 / 13. szám

nem nyilik ? Hát a színművészetnek a művészeti szép iránti érzék felkeltése, az irodalmi műveltség fejlesztése terén való hivatásáról végleg elfeledkeznénk ? Bizonybizony hamar bekövetkezhetik igy az az idő. mikor régi idők nemes hevületéről lelkes áldozatkészségéről tanúskodó színházunk soha sem tárhatja fel kapuit a valódi művészetnek és lészen ekkép kizárólag az átutazó bűvészek és egyébb mutatványosok vándortanyája. Mélyen tisztelt elnökség! A vezetése alatt álló körnek egyébb nemes feladatai mellett alapszabályaiban megjelölt, hivatása a magyar közművelődés előmozdítása is. Ezt a hivatást méltóbban, mint a színészet ügyének felkarolásával, hathatós és állandó istápolásával nem gyakorolhatja. Ez nemcsak alapszabályszerü hivatás, de hazafias kötelesség is, aminek lelkes örömmel való teljesítésére a m. t. Elnökség szilárd hitünk és meggyőződésünk szerint kétségtelenül hajlandó lesz. Ép azért annak megemlítése mellett, hogy húsvét vasárnaptól kezdve Mezei Béla színigazgató fog első rendű tagokból ujonan szervezett társulatával öt — hat héten át városunkban működni s a Nemzeti-, Nép és Vighinház műsorából öszszeálliiott előadásokat tartani, teljes tisztelettel bátorkodunk a t. Elnökség elé a következő kérelemmel járulni: Szíveskedjek a vezetése alatt álló körben teljes erővel és egész befolyásával odahatni, ugy mint azt. a legtöbb fővárosi és vidéki társas kör teszi, Pápa város társaskörei is a színház bérlői sorába lépjen. Mezei színigazgatóval történt megállapodásunk alapján van szerencsénk a következő direkt a pápai társas körök számára megállapított bérleti feltételeket közölni: Ha a t. kör az egész szini idényre bérel legalább 10 erkély-, támlás-, vagy zári széket (esetleg vegyesen is) 40"/

ü engedményt kap, ha 20 előadásra bérel 10 széket, 3ö"/o engedményt kap. Oly előnyös feltételek ezek, melyek mellett kétségtelennek látszik, hogy a t. kör tagjai, kik igy állandóan biztosított jó helyekhez juthatnak, a bérlet jegyeket naponta egy tői-egyik mind elviszik. Ha azonban ennél az idei kísérletnél — minden kezdet nehéz — mégis megesnék, hogy a t. kör a bérletre valami csekély összeget ráfizetne amit mi — a jegyek megfelelő ügyes kezeltetése esetén — kizártnak tartunk, akkor ez szerény áldozat lenne csupán, mit a t. kör a magyar közművelődés oltárán hoz. Az e tárgyban hozandó választmányi, vagy közgyűlési határozatról április 6-ig kérve becses értesítését, kérelmünket és általa a magyar színészet ügyét ismételten a legmelegebben ajánljuk a t. Elnökség jóindulatú figyelmébe és szives pártfogásába. Az átirat komoly tartalmához szükségtelen kommentárt fűznünk, mert hisz tudjuk mindnyájan, hogy utóbbi időben szín ügyünk nagyon is mostoha sorsban részesült és a városunkban működő színtársulatok a régi jó hírnévnek örvendő Pápa városában a pártolást illetőleg teljesen ellentétes véleményt állapítottak meg. A szinügyi bizottság hivatottságának teljes tudatában teszi meg ezen lépést a kör vezetőségeihez és reméljük, hogy a testületek a bizo!rságot ezen nemes intentiójábau minden tekintetben támogatni fogják és ezáltal városunk régi jó hírnevét a szinügy pártolásában visszaállítja. Országos gyorsiró-ünnep Pápán, Az országos gyorsíró-ünnepet ez idén városunkban tartják meg a helybeli főiskola gyorsírókor negyedszázados jubileuma alkalmából. Az ünnep husvet hétfőjén délután 5 órakor lesz s vele kapcsolatosan kedden április 14-én délelőtt 8 órakor tartják meg az Országos Magyar Gyorsíró-Egyesület ötvenedik nyilvánok írásversenyét. Az ünnepen és a versenyen résztvenni óhajtó gyorsírókat rendszerkülönbség nélkül fölkérik, hogy vasúti és egyébb kedvezmények biztosítása végett részvételüket K a p o s s y Lucián dr. tanár elnöknek mielőbb jelentsék be. Az ünnepre kibocsátott meghívót a közönség tájékoztatása céljából adjuk egész terjedelmében a következőkben : Meghívó. Gyorsirókörünk negyedszázados jubileuma alkalmából ugy a magunk, mint az Orsz. Magyar Gyorsiró-Egyesület nevében is van szerencsénk t. Czimet az 1903. évi április hó 13—14-én Pápán, az ev. ref. főiskola nagy dísztermében országos versenyirással egybekötött és Antal Gábor, a dunántuli ev. ref. egyházk. püspöke, Hegedűs Sándor, egyházk. főgondnok, v. b. t. t.. orsz. képviselő és Mészáros Károly, Pápa város polgármesterének védnöksége alatt tartandó jubiláris ünnepségünkre tisztelettel meghívni. Az ünnepély 13-án délután 5 órakor, az országos versenyirás 14-én délelőtt pontban 8 órakor kezdődik. Figyelmeztetés ! Ezúton is figyelmeztetjük a résztvenni szándékozókat, hogy a hazai vasutak ez alkalomra mérsékelt áru menettérti jegyeket engedélyeztek, miért is szíveskedjenek sürgősen bejelenteni, hogy névszerint ki részére, mely vonalrészre, miliő kocsiosztályra állítsunk ki igazolványokat. A gyorsirőkoröket és tanintézeteket kérjük, legyenek szívesek felemlíteni, hogy hány tanuló elszállásolásáról kell godoskodnunk. Akik a köztartási étkezésben részt akarnak venni, azok is előre jelentsék be, s az élelmezést előállítási áron kapják. A női résztvevők lakást és ellátást — előállítási áron —• az egyházkerületi leányinternátusban kapnak : Az ünnepség műsora. 1. Megnyitó-beszéd. Tartja: dr. Kapossy Lucián, körünk tanárelnöke, a 0. M. Gy. E. tb. tagja. 2. Emlékbeszéd Markovits Iván halálának 10 éves évfordulóján. Tartja: dr. Halász Zoltán, országgyűlési gyorsíró, körünk tb. tagja és volt ifj. elnöke. 3. A gyorsírás és emlékezet. Irta és előadja: dr. Fabró Henrik, az 0. M. Gy. E. elnöke, körünk tb. tagja. 4. A nők mint gyorsírók. Irta és előadja : Blazsejovszky Károly né úrhölgy. 5. A gyorsírás terjesztése. Irta és előadja : Bödogh János, az 0. M. Gy. E. ügyvezető igazgatója, körünk tb. tagja. 6. A gyorsírás a középiskolában. Irta és előadja: Schór Ernő bölcs, hallgató, körünk volt ifj. elnöke. ángokban égett s a szép varrólány elhagyatottsága zavartalan idilleket igért. A mikor nagysokára találkoztak, a fiu lejtőn haladt, elveszejtő lidérclángok csalogatták s azt hitte, hogy utitársul Matildot is elviheti magával. Légyotton kerültek öszsze a liget valamelyik elhagyatott részén. Minek szaporitnom a szót ? A sóvárgó szerelmes fiu lehűlve, kiábrándulva távozott; a szegény lány megsemmisült boldogsággal, szivébe tört fájdalmas tövisekkel érkezett ha za. Hanem a perecesfiu sípja újólag megszólalt. Matildnak kikeJlett szaladnia, hogy hallgatásra bírja : nehogy hazugságon érje Ágnes néni, aki nevelője, anyja helyett anyja volt. Legalább amig a fiúval vesződött, lecsitithatta gyötrelmes lázzal dobogó szivét. Azt az áruló könnycseppet is kitörülhette a szeméből, melyben az elveszett mennyország gyásza sötétlett. Tíz, liusz lépés alig volt a kapuig s tudja Isten, mégis beletelt egy félóra, amig visszavánszorgott. — Már azt hittem, hogy elszédültél. Mostanában sokat kell szenvedned vele. Talán sok;it ülsz. Fiataloknál nem szokatlan az efféle. Ismered azt a derék embert, ugy-e ? — Ismerem ! A nevét is tudod ? — Valamiféle Lajosnak hívják. A másik nevére nem emlékszem ! — akadozott Matild egy pillanatig, mialatt arca lázasra gyúlt a kimondott hazug szőtól s minden izében reszketett. —• No, azért olyan derék. A Lajos név viselői egytől-egyig derék emberek. Igy hívják azt a kedves fiút is, a te Lajosodat, akit aranyba kéne foglalni a jó sziveért. A gép zakatolása pillanatra félbeszakadt. Matildot ugy elhagyta az ereje, hogy nem bírta hajtani. Arra a derék, kedves — arra a lelhetlen'fiúra gondolt, aki miatt halálos vétek terheli a. lelkét, aki miatt halálos vétek terheli a lelkét, amiért fájdalmas, könnyeit, ezer gyötrő sebét rejtegetve

1, Ágnes néni elhallgatta, elhazudta a gyötrelmes valóságot. Szegény vak, most is olyan tisztának, nemesnek, nagynak látja Lajost, mint a régi szép időben s esténként, ha kedveseiért fohászkodik, sohase mulasztja el imájába szőni a nevét, — Mikor lesz a lakodalom, Matild ? — Holnapután! — lehelte alig halható! ag a leány. — Akkor bizony sietned kel

1, nehogy gátat vess a boldogságuk elé. Oh, mert borzasztó lehet az, ha a szerelmeseknek ilyen csekélység miatt keli várrkozniok. A varrógép nagy berregéssel megindult. A finom selyem csak ugy suhogott a lázasan reszkető kezecske alatt. Igaz, sietnie kell, ha belehal is a sorvasztó munkába, hogy ilyen csekélységgel — aminő a varrás s az a sok, sok titokban leszivárgó könnycsepp — ne akaszsza meg a szeretett, könynyelmü, nyomorult ember boldogságát. A mécses már kifogyófélben volt; azonban szerencsére az áldó nap kibukkant a hegyek mögül, meleg fénnyel telt meg a kis szoba s igy a munka szemrontás nélkül haladhatott tovább. — Ha az Is4en adja, valamikor, talán nem is olyan sokára, magadnak is varrsz effélét, nem selyemből, mert ez csak gazdagoknak való, hanem a tiszta lelkek boldogsága megaranyozza az olcsó szövet minden egyes szálát. Mikor is jön Lajos ? Nem irt róla ? Akárhogy erősködött a leány, gyötrődő lelke erös sóhajtás szárnyát öltötte fel, hogy felszálljon a fényes magasba. Uram. aki látod a vergődésemet, ne engedd, hogy ez az agódó jóság darabokra törje a szivem, Azután hideg, üres papírdarabot keresett elé, hogy kíváncsiságát kielégítve, másfelé terelje a gondolatait s miként rengeteg idő ó'a, ha szóba került a Lajos szerelme, suttogó hangon kezdte olvasni az eltemetett vágyairól, elveszített boldogságáról zengő sorokat, amelyek csak a lelkébe voltak felírva : — Édes kicsi drágaságom ! Ha bevégzem a tanulmányaimat, szelek szárnyain repülök hozzád, hogy puha, édes fészkembe csalogasalak. Várj reám, imádkozz érettem édes. Tovább nem tudta olvasni : nem volt, aki halgassa. Ágnes néni zokogott boldogságában, Matild maga is sirt, könnyes ar czat beletemetve a selyembe S olyan jól esett, hogy hangossan, félelem nélkül zokoghatott.