Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-03-01 / 9. szám

egyenáramú üzem létezik a római villamos vasútnál is, melynek egyenáramú központi telepét, valamint a hírneves Tivoli-i centrálét Ganz és Társa építette. Ezek után arra vagyunk bátrak a tekintetes Polgármesteri Hivatalt megnyugtatni, hogy az utczai lámpakarok s oszlopok csinosaága és célszerűsége szempontjából is arra az álláspontra helyezkedünk, hogy ezek a tárgyak oly kivitelben létesittesenek, mint a hogy azt a tekintetes Polgármesteri Hivatal kívánni fogja, mivel az a törekvésünk, hogy létesítményeink ne csak a technika, hanem a jó izlés követelményeinek is mindenben megfeleljen s hogy a pápai telep olyan legyen, melyre cégünk mindenkor büszkén hivatkozhatik ; ugyanezt jegyezzük meg a kapcsolótáblára is, melyet eredetileg is vasból és márványból terveztünk. Mindezeknek előadása után még csak arra vagyunk bátrak kitérni, hogy cégünk, mely úgyszólván nevelő anyja volt a magyar gépiparnak s mindenkor csak elismerést és tiszteletet szerzett a magyar technikának, nemcsak hazánkban, hanem az egész müveit világon is, s az elektrotechnika terén pedig úttörőként szerepel és azért bizton és joggal számithat e szakmában a magyar városok, illetve a jelen esetben Pápa város közönségének bizalmára is. De mi nemcsak erre apellálunk, hanem a magyar közönség jóindulatára is méltán számithatunk akkor, midőn cégünk közel í 900 tisztviselőnek s még a jelen rossz viszonyok közt is mint 4500 mnnkás családnak biztosit tisztességes megélhetést. És ez a körülmény az, a mi , nekünk a hazaíias magyar közönségnél mindenkor elsőbbséget adott, más külföldi cégek fiókjaként ide telepepedett vállalatokkal szemben, s bizton reméljük, hogy Pápa város közönsége, illetve a világítási bizottság igen tisztelt tagjai sem fognak elzárkózni attól, hogy akkor, midőn a villamos világítás kérdésében végleg határoznak, a méltányosság és igazsag elvei irányítsák a döntést". Eddig a beadvány. Szükségtelen hozzá komentárt füznünk, kiviláglik ebből minden, amit a világítási bizott ságnak a döntés előtt mérlegelni kell. Yárosi közgyűlés. — 1903. február 26. — Pápa város képviselőtestülete csütörtökön délután rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlés tárgysorozatának összes pontjai — egy kivétellel — az állandó választmány javaslatai alapján nyertek elintézést, ami eléggé igazolja az előkészítő bizottság alapos és helyes intézkedéseit. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben : Mészáros polgármester üdvözli a megjelent képviselőket az ülést megnyitja és a jkv. hitelesítésére dr. Hirsch Vilmos, Kis Ernő, Allstcidter Jakab, Berecz János és Keresztes István képviselőket kéri fel. A mult ülés jkve felolvastatván, az j észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Napirend előtt dr. Lövy László képj viselő kérdést intéz a polgármesterhez, val: jon van-e tudomása arról, hogy a m. kir. hogy mot adja, államvasutak igazgatósága körrendelettel utasította a szombathelyi üzletvezetőség összes alkalmazottjait, hogy szükségleteiket csakis Győr, Szombathely és Székesfehérvár városokban szerezzék be. Minthogy ez városunk érdekeit nagyon is sérti, kér ez érdemben intézkedést tenni. Polgármester válaszában kijelenti, hogy hallott ugyan erről a körrendeletről, de teljes bizonyságot fog magának erről szerezni és ez érdemben a legközelebbi közgyűlés elé jelentést tesz. Csajthay Dániel azon interpellátiójára, hogy a heti marhavásárok miért lettek utóbbi időben betiltva, polgármester azt válaszolja, hogy a minister utasítása folytán történt, mivel a szomszédos Mátyusháza pusztán köröm és szájfájás ütött ki. Billitz Ferencz azon kérelmére, hogy a kincstári lovak beszolgáltatása alkalmával a város kellő szakértőket küldjön ki, polgármester kijelenti, hogy ez érdembén meg fogja tenni az intézkedést. Koritschoner József azon sérelmére, mint pápai lakos saját állatjaiért váv kelt fizetnie, polgármester válaszul hogy ezen intézkedés képviselőtestületi határozat alapján lesz foganatosítva. A polgármester válaszát ugy az interpellálok valamint a közgyűlés tudomásul vették. Elnöklő polgármester bejelenti, hogy a vármegye thatósága Pápa város képviselőtestületének a malombérletre hozott határozatát, ugyszinte a házalást betiltó szabályrendeletét, jóváhagyta. Jelenti továbbá, hogy a kereskedelmi minister a képviselőtestület azon határozatát, hogy minden pápai lakos csak a vámhatáron belül tartott fogatai és állatjai után élvezi a vámmentességet, jóváhagyta. Következett a napirend. 1. Megemlékezés Pápa város jóltevőiröl. Kemény Béla városi jegyző szónoki hévvel elmondott beszédében kegyeletesen emlékezett meg a város jóttevőjeiröl és azokat névleg föl is emiitette. A közgyűlés éljeezéssel fogadta a beszédet és a megemlékezést jkvileg megörökíteni határozta. 2. Jelentés a gyám és alapítványi értékek elhelyezése érdemében. A képviselőtestület névszerinti szavazás megejtése utján a gyámoltak vagyodatlanok, könyelmiiek volnánk, szemünkre vetnék, de hogy jók vagyunk, nem veszik észre. Ez ami életünk logikája. Bolond, aki szerény és nem kiabálja az erényeit. A színésznőknek minden jó tulajdonságuk érvényesül, söt legtöbbször még az erénytelenségük is elősegiti a talán még kevés jó tulajdonságuk érvényesülését. Teréz nyugodtan megmelegítette és megitta a tejet, fehér piaczi kenyeret is szelt hozzá. Értelmes higgadtsággal figyelt az ideges, lázongó szavakra. — Téged nagyon felizgatott újra az előadás, Ibolya. Jer feküdni, holnap újra migréned lesz. A kicsi asszony ingerülten szökött fel. A leomló puha hajából egyenkint hevesen szedte ki a hajtűket. -r- Nem tudtok megérteni, nem is akartok. Az uram is mindig hideg zuhanynyal felel, ha véletlenül kicsit közlékenyebbé tesz valami impresszió. Olyan irigylésreméltó boldogok vagytok a ti elégedett közönyötökkel. Nem tehetek róla, ha nekem fájdalmat okoz az élet. a saját gondolataim, a saját énem. Ibolya idegesen vetkőzött, bontófésüvel kifésülte, inkább megtépázta a haját hígított kölni vízzel lemosta az arcát, nyakát és hálóruháját magára kapva, belebujt fázósan, gondolatoktól űzve az ágyába. Ott hevesen átölelte a vánkosát és hangtalanul kezdett sírni. Te »"ez higgadt lemegszokottsá^gal mosdott jeghideg vizben, jó ideig ' babrált és foglalkozott saját gondos ápolásával. Nagy nehéz haját kibontotta vigyázva, féltve. Briüantinnal gyengén megkente, az ajkát beszőlőzsirozta, a kezein szétdörzsölt egy mogyorónyi vazelint. Nagy lassan kioltotta a függő halványkéküveges lámpát és kényelmesen végignyújtózott fekhelyén. A párhuzamos két ágyban, közel egymáshoz, — feküdt a két asszony. A nyugodt alvásra készült Teréz és a töprengő, fölizgatott Ibolya. A félénk, kicsi asszony az elutazott férje helyett védőül hívta magához a nénjét. Az óra szelíd egyhangúsággal ketyegett s egyszerre csak egy visszatartott, de véletlenül előtörő szipogás árulta el az éj titkát. Teréz aggodalmasan ütötte fel a fejét. — Csak nem sírsz, Ibolya ? Az pedig — mint a nagyon elbusult, érzékenylelkü gyermekek szoktak — a félelmes, misztikus éji csend egyetlen bizalmat keltő hangjától, vezérelve, átnyúlt a nővére keze után és fekete aszkézissel suttogta ; — Teréz, olyan nagyon boldogtalan vagyok. Valami nem hagy nyugodni, valami űz engem a kárhozatba. Szeretek mindent, ami bűn, láz, sötétség és nem tudok egy lépést sem tenni a rossz ut felé. Erdekei mindég ami nem szabad, ami nem szabad, ami nem nekem való, ami a bukott és feslett világé és untat minden, amit nekem tartogatnak, ami a mienk; és eddig önmagamnak sem tudtam még bevallani, annal kevésbé közelitni hozzá. Betege vagyok az alaktalan álmaimnak, a titkos vágyaimnak — de csak este. — A misztikus este lázzal tölt el, bűnös és kárhozatos gondolatokat, és érzéseket, vágyakat kelt bennem. Az est misztikussága ezer szélsőséges rögeszmét olt az agyamba. Az estét égetőnek, bolonditónak érzem. Este a vérem lázat fog, a fantáziám tulcsap a legszélső korlátokon, az idegeim kínoznak és a legborzasztóbb, hogy az agyam mindezt öntudatosan felíogja és ügyeli. — Aztán nagynehezen elalszom az én pokoli kínomban. S mikor beköszönt a józanfényü reggel kitisztul előttem a világ. A fejem fáj, a tagjaim fáradtak, a reakció cinikus elfásultsága ejt hatalmába és gépszerű merevséggel dolgozom át a napot. Átdolgozom, gépszerű merevséggel dolgozom át a napot. Átdolgozom, mert van bennem ambíció, tevékenység és lelkiismeret. Es ez az élet gyötör engem, ezen nem tudok segitni és ezt nem sokáig birom ki. Teréz őszinte rémülettel jobban és jobban emelkedett fel a párnákról. Simogatta szeretettel a nővére kezét és nem tudott mit tenni. Igazat adjon, elhigyje mindezeket, hogy