Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-02-15 / 7. szám

Közérdekű független hetilap - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fül. Laptulajdonos és kiadó HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Ki építse a villamos telepet? Ez a kérdés foglalkoztatja jelenleg a világítási-bizottságot és képezi közbeszéd tárgyát városunk intéző férfiai között és ezen körülmény teszi is kötelességünkké, hogy minden a közvilágításunk kérdését érintő mozzanatot figyelemmel kisérjük és véleményünket a nyilvánosság előtt megtegyük. Tesszük ezt pedig ezen bennünket nagyon is érdekéit kérdésben, mert nagyon is megfontolandónak tartjuk- azt, hogy a város által létesítendő villamos telep ki által lesz megépítendő. Mi ez érdemben eddigelé absolute nem foglaltunk állást, felszólalásainkban tárgyilágosak voltunk és minden ez irányban mondott véleményünket városunk jól felfogott érdekében tettük, sőt a döntés bekövetkezésénél — már jó eleve kijelentettük — azon elv mellett fogunk harcolni, hogy a villamos telep felépítésénél kizárólag a város és ezzel kapcsolatosan a lakosság érdekei legyenek mérvadók. A döntés előtt állunk ! A világítási bizottságnak javaslatot kell tenni a közgyűlésnek aziránt, hogy melyik céget ajánlja a villamos telep felépítésére. A bizottságnak volt alkalma két év alatt eléggé tanulmányozni ezen kérdést, már azon a ponton volt, hogy megállapodásra jut a vállalkozó cég megjelölésében, amidőn oly körülmények és eshetőségek játszódnak közbe, melyek tényleg nehézkessé teszik a világítási bizottságnak a döntést. Lássuk csak mi történt ? Amint a tervbe vett villamos telep megépítésére vonatkozó nyilvános pályázat lejárt és a szakértők véleménye a bizottság tagjai elé került, azon egyhangú véleménynek adtak kifejezést, sőt a közönségnek az ügy iránt érdeklődő része is természétesnek találta, hogy miután a Ganz-gyár ajánlata miutegy 30000 koronával olcsóbb mi it versenytársai, de különben is ezen cég világhíre is teljes garantiát nyújt arra, hogy az általa létesítendő telep minden tekintetben megfeielő fog lenni, teljesen elfogadható volt azon nézet, hogy a bizottság a Ganzgyárral fog ez irányban tárgyalásokba bocsájtkozni. Mi történt ezután ? A világítási bizottság legutóbbi ülésén általános meglepetésre az történt, hogy Iglauor István mérnök, a város szakértője, aki eddig szintén a Ganz-céget ajánlotta, dicsérte és magasztalta — s ezt teljesen jóhiszemüleg a város érdekében tette — ha nem is teljesen megváltoztatta a nézetét, de azt mondta, hogy a Ganz-gyárral nehéz az érintkezés, a gyár által készített gépek nem épen megfelelők s igy jónak látja, ha a város a Schuckert által létesített telepeket nézné meg és ezzel lépjen érintkezésbe. Könnyen érthető, hogy a szakértőnek ezen kijelentése nagyon is különös hatással volt a bizottság tagjaira ós ennek egyesek kifejezést is y 5 £ S. Egyike volt ama szokatlan hossza éjszakáknak, amikor nem akar megvirradni. Az esöesöppek monoton egyhangúsággal verték a nagy hálóterem ablakait a hol Mindszenty Tamás özvegye álmatlanul kínlódott fekhelyén. A nagy menyezetes ágyból halk, elfojtott sirás, keserves nyögdécselés hallatszott, a mibe belevegyült az öreg cseléd, a jó Dorka néne vigasztaló, szelíd szava. -- Csillapodjék már szentem, jó nem zetes asszonykám! Hiszen nem kell félnie, én itt vagyok mellette. Már megint rossz álmai voltak ? — Iszonyú álmom volt, rémséges, iszonyú álmom. Nem, nem is álom volt, de maga a valóság. 0 Istenem ! hát sohasem lesz már ennek a gyötrelemnek vége ? ! — Onnan jött, nézd. Onnan jött egyenessen felem. Ugyanazzal a büszke, megvető tekintettel mért végig, mint mindig. — Ne tovább kis madaram. Tudom én tmír úgyis, hogy volt. Ne mondja el, ugy mint mindig — s fejével biczezentett egyet. Az már neki szokása volt. A szegény lelkibeteg nő egészen lecsillapodottá csendes, nyugodt álomba merült. Csend, véghetetlen néma csend volt a szobában, csupán laz ablaküveghez verődő esöesöppek koppanása hallatszott. Végre megvirradt. Az eső azonban nem állt el, ugy látszott, mintha már sohase akarna kiderülni. Olomszűrkesség nehezedett az ő lelkületére is ; a multak emléke újból feltámadt halottaiból. Ks sírt hosszan keservesen. Egyszerre, mintha megkönnyebbült volna, a nehéz bánat kifejezése elúint a bágyadt, szenvedő arczról s helyette valami szelid gyengédség tükröződött szép szemeiben. Csengetett. Az öreg Dorka néne lépett be halk. nesztelen léptekkel. Az ő szobájába más cselédnek nem volt szabad belépnie. — A fekete ruhámat, édes Dorka néne, elmegyek. — Hová méltóztatik ilyen időben'? — Templomba. — Befogassak '? — Nem, gyalog megyek. Az öreg hűséges cseléd még valamit motyogott a ezudar, rossz időről, megfázásról, de midőn látta úrnője sietségét, ő is hozzálátott s Mindszenty Ágnes csakhamar készen volt a toalettel s elhagyta fényes palotáját, mely a Muzeum-köruton egyike volt a legszebbeknek. Álmodozva, téveteg léptekkel ment le a puha, neszfogó szőnyeggel bevont lépcsőn s csakhamar künn volt az utczán. Aprón, sürün hullott az eső. A merre szeme téved, csupa piszok, csupa sár. Komor volt a nap; folytatasa a rémes éjszakának. Meggyorsította lépteit s a kevésbbé járt utezákon egyenesen a Ferencziek templomának tartott. — Meg kell gyónnom, el kell mondanom lelkiatyámnak mindent. A gyóntatószéket ájtatos hivek állták körül; fiatalok, aggok, az uri osztályból valók vegyest az egyszerűbb köznéppel. Itt a templomban nincs különbség, legalább ő ugy éreztehogy nincs. Lázas kíváncsisággal leste, mint térdepelnek oda sorjába, hogy elmondják vétkeiket a bűnösök, a rosszak, a gonoszak. És Mindszenty Ágnek már ott térdelt a győntatószék kemény fazsámolyán. UVIZ az egyedül elismeri kellemes Jzii természetes liasliajtó szer.