Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-02-15 / 7. szám

Közérdekű független hetilap - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed­évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fül. Laptulajdonos és kiadó HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Ki építse a villamos telepet? Ez a kérdés foglalkoztatja jelen­leg a világítási-bizottságot és képezi közbeszéd tárgyát városunk intéző férfiai között és ezen körülmény teszi is kötelességünkké, hogy minden a közvilágításunk kérdését érintő moz­zanatot figyelemmel kisérjük és vé­leményünket a nyilvánosság előtt meg­tegyük. Tesszük ezt pedig ezen bennün­ket nagyon is érdekéit kérdésben, mert nagyon is megfontolandónak tartjuk- azt, hogy a város által léte­sítendő villamos telep ki által lesz megépítendő. Mi ez érdemben eddig­elé absolute nem foglaltunk állást, felszólalásainkban tárgyilágosak vol­tunk és minden ez irányban mondott véleményünket városunk jól felfogott érdekében tettük, sőt a döntés bekö­vetkezésénél — már jó eleve kije­lentettük — azon elv mellett fogunk harcolni, hogy a villamos telep fel­építésénél kizárólag a város és ezzel kapcsolatosan a lakosság érdekei le­gyenek mérvadók. A döntés előtt állunk ! A világí­tási bizottságnak javaslatot kell tenni a közgyűlésnek aziránt, hogy melyik céget ajánlja a villamos telep felépí­tésére. A bizottságnak volt alkalma két év alatt eléggé tanulmányozni ezen kérdést, már azon a ponton volt, hogy megállapodásra jut a vállalkozó cég megjelölésében, amidőn oly kö­rülmények és eshetőségek játszódnak közbe, melyek tényleg nehézkessé teszik a világítási bizottságnak a döntést. Lássuk csak mi történt ? Amint a tervbe vett villamos telep megépí­tésére vonatkozó nyilvános pályázat lejárt és a szakértők véleménye a bizottság tagjai elé került, azon egy­hangú véleménynek adtak kifejezést, sőt a közönségnek az ügy iránt ér­deklődő része is természétesnek ta­lálta, hogy miután a Ganz-gyár aján­lata miutegy 30000 koronával olcsóbb mi it versenytársai, de különben is ezen cég világhíre is teljes garantiát nyújt arra, hogy az általa létesítendő telep minden tekintetben megfeielő fog lenni, teljesen elfogadható volt azon nézet, hogy a bizottság a Ganz­gyárral fog ez irányban tárgyalásokba bocsájtkozni. Mi történt ezután ? A világítási bizottság legutóbbi ülésén általános meglepetésre az történt, hogy Iglauor István mérnök, a város szakértője, aki eddig szintén a Ganz-céget aján­lotta, dicsérte és magasztalta — s ezt teljesen jóhiszemüleg a város ér­dekében tette — ha nem is teljesen megváltoztatta a nézetét, de azt mondta, hogy a Ganz-gyárral nehéz az érintkezés, a gyár által készített gépek nem épen megfelelők s igy jónak látja, ha a város a Schuckert által létesített telepeket nézné meg és ezzel lépjen érintkezésbe. Könnyen érthető, hogy a szak­értőnek ezen kijelentése nagyon is különös hatással volt a bizottság tag­jaira ós ennek egyesek kifejezést is y 5 £ S. Egyike volt ama szokatlan hossza éj­szakáknak, amikor nem akar megvirradni. Az esöesöppek monoton egyhangúsággal verték a nagy hálóterem ablakait a hol Mindszenty Tamás özvegye álmatlanul kín­lódott fekhelyén. A nagy menyezetes ágy­ból halk, elfojtott sirás, keserves nyögdé­cselés hallatszott, a mibe belevegyült az öreg cseléd, a jó Dorka néne vigasztaló, szelíd szava. -- Csillapodjék már szentem, jó nem zetes asszonykám! Hiszen nem kell félnie, én itt vagyok mellette. Már megint rossz álmai voltak ? — Iszonyú álmom volt, rémséges, iszonyú álmom. Nem, nem is álom volt, de maga a valóság. 0 Istenem ! hát sohasem lesz már ennek a gyötrelemnek vége ? ! — Onnan jött, nézd. Onnan jött egye­nessen felem. Ugyanazzal a büszke, meg­vető tekintettel mért végig, mint mindig. — Ne tovább kis madaram. Tudom én tmír úgyis, hogy volt. Ne mondja el, ugy mint mindig — s fejével biczezentett egyet. Az már neki szokása volt. A szegény lelkibeteg nő egészen le­csillapodottá csendes, nyugodt álomba me­rült. Csend, véghetetlen néma csend volt a szobában, csupán laz ablaküveghez ve­rődő esöesöppek koppanása hallatszott. Végre megvirradt. Az eső azonban nem állt el, ugy látszott, mintha már sohase akarna kiderülni. Olomszűrkesség nehezedett az ő lelkületére is ; a multak emléke újból feltámadt halottaiból. Ks sírt hosszan ke­servesen. Egyszerre, mintha megkönnyebbült volna, a nehéz bánat kifejezése elúint a bágyadt, szenvedő arczról s helyette valami szelid gyengédség tükröződött szép szemei­ben. Csengetett. Az öreg Dorka néne lépett be halk. nesztelen léptekkel. Az ő szobájába más cselédnek nem volt szabad belépnie. — A fekete ruhámat, édes Dorka néne, elmegyek. — Hová méltóztatik ilyen időben'? — Templomba. — Befogassak '? — Nem, gyalog megyek. Az öreg hűséges cseléd még valamit motyogott a ezudar, rossz időről, megfázás­ról, de midőn látta úrnője sietségét, ő is hozzálátott s Mindszenty Ágnes csakhamar készen volt a toalettel s elhagyta fényes palotáját, mely a Muzeum-köruton egyike volt a legszebbeknek. Álmodozva, téveteg léptekkel ment le a puha, neszfogó szőnyeggel bevont lépcsőn s csakhamar künn volt az utczán. Aprón, sürün hullott az eső. A merre szeme téved, csupa piszok, csupa sár. Komor volt a nap; folytatasa a rémes éjszakának. Meggyorsí­totta lépteit s a kevésbbé járt utezákon egyenesen a Ferencziek templomának tar­tott. — Meg kell gyónnom, el kell monda­nom lelkiatyámnak mindent. A gyóntatószéket ájtatos hivek állták körül; fiatalok, aggok, az uri osztályból va­lók vegyest az egyszerűbb köznéppel. Itt a templomban nincs különbség, legalább ő ugy éreztehogy nincs. Lázas kíváncsisággal leste, mint térdepelnek oda sorjába, hogy elmondják vétkeiket a bűnösök, a rosszak, a gonoszak. És Mindszenty Ágnek már ott térdelt a győntatószék kemény fazsámolyán. UVIZ az egyedül elismeri kellemes Jzii természetes liasliajtó szer.

Next

/
Oldalképek
Tartalom