Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-02-08 / 6. szám

KÖZLÖNY Közérdekű független hetilap - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed­évre 3 kor. Egyes szám ára 80 fill. Laptulajdonos ós kiadó : mm&WBEK mmtm.. HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Meddig várjunk? — A választási bizottsághoz ! — A világítási bizottság mult hétfőn ülésezett a városháznál. Három órai időt vett igénybe a tanácskozás és dacára annak, hogy Iglauer István a bizottság szakmérnöke minden kér­désre megadta a választ és megjelölte az irányt is, melyen a bizottságnak a város jól felfogott érdekében ha­ladnia kell, végleges javaslattal még még most sem járult a közgyűlés elé, hanem kiküldött néhány tagból álló bizottságot egy Ganz és egy Schuckert telep megtekintésére. Ez a bizottság kötelességszerű ­leg el fog járni kiküldetésében, meg­tekint egy Ganz és egy Schuckert­féle telepet, szépnek fogja találni mind a kettőt, meg fogja dicsérni az egyiket ugy mint a másikat és a leg­jobb impressiókkal eltelve megteszi jelentését felesleges útjáról és a vi­lágítási bizottság csak ezen jelentés beérkezése után fog a közgyűlés elé érdemleges javaslattal járulni. Igen ám, csakhogy két vagy há­rom havi késedelemmel, a mi körül­belül azt jelenti, hogy a folyó évben alig lehet miserabilis közvilágításun­kat megváltoztatni, bármily nagyon óhajtja is azt a város közönsége. A közönségnek teljesen mindegy akármelyik céget fogja is a világítási bizottság a közgyűlésnek ajánlani, de ez már nem mindegy, hogy a modern, jó világitásnak megtestesitését a vi­lágítási bizottság mesterségesen meg­akadályozza. Ali re való volt például a pályázó cégek ajánlatait a ininisterhez javas­lattétel végett felterjeszteni? Meg­mondotta Iglauer István szakmérnök, de mi is aaban a nézetben voltunk már akkor, hogy ezen lépésnek nem lesz semmi eredménye, a bizottság­nak a minister nem fog szakvéle­ményt nyilvánítani, mert elvül tűzték ki odafent, hogy javaslatokat ilyen ügyekben nem adnak és csakis a megkötött szerződések felülbírálását tartotta fenn magának. Ezen intézke­désnek tehát semmi értelme nem volt, de elvesztetünk vele három hónapot, ez pedig nagy idő akkor, mikor a nagy közönség napról napra jobban és jobban, óhajtva várja az uj világí­tás megteremtését Most csak arra vagyunk kíván­csiak, hogy ez a kiküldött bizottság mikor lesz utazó-képes ? Nem fogja-e egyiket-másikat holmi hurutos-láz any­nyira gyötörni, hogy az utazás csak május hóban történhetik majd meg? A mennyire közügyeink gyorsa­ságát mi ismerjük, bizony nem lehe­tetlen, hogy a világítási bizottság ju­nius hava előtt nem lesz összehiva. Innen-onnan három éve lesz, an­nak, hogy a világítás kérdésének megoldását szükségesnek, elodázhat­lanak jelezték a képviselőtestületben. És ezek dacára mit tapasztalunk ? Ké­sedelmet. Az előmunkálatok igénybe vettek egy teljes esztendőt, a világí­tási bizottság pedig közel két év óta TüECZü Ji i) « 9 3­Irta: Her/ Rtfdog. Csillogó az utcza, nyugalmas fehér Mintha elaludt vőn minden szenvedély, Szűz fehér szőnyegen nyuszognak az [árnyak] Férfiak asszonyok, kik a földön járnak. Arczukon elégült öntelt mosolygás Kevély tudat hogy őket nem érheti romlás Egyszerre a légen egy hang tör át, Sohasem felejtem el a dallamát A miről valaha éneket zengett A ki dalolta a szent szerelmet. E szózat mellett elvész mint a pára, Megrendül a föld és dübörgő szavára. Hatalmas zúgás, melynek ereje Lesújtó kemény szigorral van tele, Hang, mely kideríti a lappangó vétket, Hang, mely oly komoly, mert a zordon élet. Futnak az emberek szavára vadul, Reszketnek tőle mond hatatlanul, Meleg köpenyében menekül előle ínségeknek korbácsa, a hatalmas tőke, Szalad mintha már itt volna az idő Mikor felszabadul a sok rabszolgafő, Menekül az újkor deli szép lovagja Kinek ezer asszonyt átölelt a karja, Minthogyha üldözné a sok család átka Feldúlt tűzhelynek ki ki alvó lángja. Lihegve fut a közélet sok nagyja, Mert mindet érte a bűnnek salakja, Mert nem szerzett köztük egy se nevet | Kit le nem győzhet a lelkiismeret, Bár utján dicsőség virági nyílnak, i Sokan szenvednek, miattok sírnak .... Egyre siirübb lesz a tömegnek árja, Hangzik a vésznek tompa kiáltása Egymást taszítva, öldökölve tépik, Az utért küzködnek féktelenül vérig . . . . Ember gomolyban mely küzd tolong : ,,Nyugodtan áll egy Perdita, egy bolond". J\ n ei c^y erss^o ny. Itt a szép Székelyföldön, ebben a mi elszigetelt világunkban, még nem üttöt be egészen a társadalmi rend felbomlása, a modern fogalmak erkölbstelen lazasága. Még vannak emberek, eszmék szokások, melyek erös kapcsot kepeznek az eltemetett mult és haladónak nevezett uj-kor között. A létért való küzdelem — habár ne­hezebb, mint bárhol, — nem bontotta meg az egyszerű emberek agyat: élnek, mun­kálnak, küzdenek és nem várnak mindent a sült galambtól. A székely valóságos filozófiai nyuga­lommal nézi a hol csöndes, hol háborgó világ folyását és nem egykönnyen lehet egykedvüségéből kizavarni. (Hanem ha ez a csöndes erdő egyszer nekiindul a lejtőnek, nem tudom : ki tar­tóztatja fel rohanó útjában.) Egyszer megmozdult. Kicsinyben mult (egy gyönge asszonyi kézen), hogy az ár nem temetett el mindent, amihez e derék nép azelőtt is, azután is oly szívósan ra­gaszkodik. íme, hát bemutatom nektek ezt az asszonyt, a kihalófélben levő patriárkális kor egy fenséges alakját, amilyet már csakis a Székelyföldön s ott is csak itt-ott elvétve találunk. A hetveues években történt. Idegen agitátorok járták a falvakat s hintették az egyszerű nép romlatlan lelkébe az átkos tanokat, melyek oly veszedelmes sebeket ej­tenek a nemzet testén. A termés rossz volt, az adóért szo­rongatták az emfcerekkt. az erdőket tilalom alá vetette a megye. A délután a „BALATON" kávéházban W A =Ü_ A NÖI ZENEKAR HANGVERSENYEZ. iTL A

Next

/
Oldalképek
Tartalom