Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-02-08 / 6. szám

KÖZLÖNY Közérdekű független hetilap - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 80 fill. Laptulajdonos ós kiadó : mm&WBEK mmtm.. HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Meddig várjunk? — A választási bizottsághoz ! — A világítási bizottság mult hétfőn ülésezett a városháznál. Három órai időt vett igénybe a tanácskozás és dacára annak, hogy Iglauer István a bizottság szakmérnöke minden kérdésre megadta a választ és megjelölte az irányt is, melyen a bizottságnak a város jól felfogott érdekében haladnia kell, végleges javaslattal még még most sem járult a közgyűlés elé, hanem kiküldött néhány tagból álló bizottságot egy Ganz és egy Schuckert telep megtekintésére. Ez a bizottság kötelességszerű leg el fog járni kiküldetésében, megtekint egy Ganz és egy Schuckertféle telepet, szépnek fogja találni mind a kettőt, meg fogja dicsérni az egyiket ugy mint a másikat és a legjobb impressiókkal eltelve megteszi jelentését felesleges útjáról és a világítási bizottság csak ezen jelentés beérkezése után fog a közgyűlés elé érdemleges javaslattal járulni. Igen ám, csakhogy két vagy három havi késedelemmel, a mi körülbelül azt jelenti, hogy a folyó évben alig lehet miserabilis közvilágításunkat megváltoztatni, bármily nagyon óhajtja is azt a város közönsége. A közönségnek teljesen mindegy akármelyik céget fogja is a világítási bizottság a közgyűlésnek ajánlani, de ez már nem mindegy, hogy a modern, jó világitásnak megtestesitését a világítási bizottság mesterségesen megakadályozza. Ali re való volt például a pályázó cégek ajánlatait a ininisterhez javaslattétel végett felterjeszteni? Megmondotta Iglauer István szakmérnök, de mi is aaban a nézetben voltunk már akkor, hogy ezen lépésnek nem lesz semmi eredménye, a bizottságnak a minister nem fog szakvéleményt nyilvánítani, mert elvül tűzték ki odafent, hogy javaslatokat ilyen ügyekben nem adnak és csakis a megkötött szerződések felülbírálását tartotta fenn magának. Ezen intézkedésnek tehát semmi értelme nem volt, de elvesztetünk vele három hónapot, ez pedig nagy idő akkor, mikor a nagy közönség napról napra jobban és jobban, óhajtva várja az uj világítás megteremtését Most csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy ez a kiküldött bizottság mikor lesz utazó-képes ? Nem fogja-e egyiket-másikat holmi hurutos-láz anynyira gyötörni, hogy az utazás csak május hóban történhetik majd meg? A mennyire közügyeink gyorsaságát mi ismerjük, bizony nem lehetetlen, hogy a világítási bizottság junius hava előtt nem lesz összehiva. Innen-onnan három éve lesz, annak, hogy a világítás kérdésének megoldását szükségesnek, elodázhatlanak jelezték a képviselőtestületben. És ezek dacára mit tapasztalunk ? Késedelmet. Az előmunkálatok igénybe vettek egy teljes esztendőt, a világítási bizottság pedig közel két év óta TüECZü Ji i) « 9 3Irta: Her/ Rtfdog. Csillogó az utcza, nyugalmas fehér Mintha elaludt vőn minden szenvedély, Szűz fehér szőnyegen nyuszognak az [árnyak] Férfiak asszonyok, kik a földön járnak. Arczukon elégült öntelt mosolygás Kevély tudat hogy őket nem érheti romlás Egyszerre a légen egy hang tör át, Sohasem felejtem el a dallamát A miről valaha éneket zengett A ki dalolta a szent szerelmet. E szózat mellett elvész mint a pára, Megrendül a föld és dübörgő szavára. Hatalmas zúgás, melynek ereje Lesújtó kemény szigorral van tele, Hang, mely kideríti a lappangó vétket, Hang, mely oly komoly, mert a zordon élet. Futnak az emberek szavára vadul, Reszketnek tőle mond hatatlanul, Meleg köpenyében menekül előle ínségeknek korbácsa, a hatalmas tőke, Szalad mintha már itt volna az idő Mikor felszabadul a sok rabszolgafő, Menekül az újkor deli szép lovagja Kinek ezer asszonyt átölelt a karja, Minthogyha üldözné a sok család átka Feldúlt tűzhelynek ki ki alvó lángja. Lihegve fut a közélet sok nagyja, Mert mindet érte a bűnnek salakja, Mert nem szerzett köztük egy se nevet | Kit le nem győzhet a lelkiismeret, Bár utján dicsőség virági nyílnak, i Sokan szenvednek, miattok sírnak .... Egyre siirübb lesz a tömegnek árja, Hangzik a vésznek tompa kiáltása Egymást taszítva, öldökölve tépik, Az utért küzködnek féktelenül vérig . . . . Ember gomolyban mely küzd tolong : ,,Nyugodtan áll egy Perdita, egy bolond". J\ n ei c^y erss^o ny. Itt a szép Székelyföldön, ebben a mi elszigetelt világunkban, még nem üttöt be egészen a társadalmi rend felbomlása, a modern fogalmak erkölbstelen lazasága. Még vannak emberek, eszmék szokások, melyek erös kapcsot kepeznek az eltemetett mult és haladónak nevezett uj-kor között. A létért való küzdelem — habár nehezebb, mint bárhol, — nem bontotta meg az egyszerű emberek agyat: élnek, munkálnak, küzdenek és nem várnak mindent a sült galambtól. A székely valóságos filozófiai nyugalommal nézi a hol csöndes, hol háborgó világ folyását és nem egykönnyen lehet egykedvüségéből kizavarni. (Hanem ha ez a csöndes erdő egyszer nekiindul a lejtőnek, nem tudom : ki tartóztatja fel rohanó útjában.) Egyszer megmozdult. Kicsinyben mult (egy gyönge asszonyi kézen), hogy az ár nem temetett el mindent, amihez e derék nép azelőtt is, azután is oly szívósan ragaszkodik. íme, hát bemutatom nektek ezt az asszonyt, a kihalófélben levő patriárkális kor egy fenséges alakját, amilyet már csakis a Székelyföldön s ott is csak itt-ott elvétve találunk. A hetveues években történt. Idegen agitátorok járták a falvakat s hintették az egyszerű nép romlatlan lelkébe az átkos tanokat, melyek oly veszedelmes sebeket ejtenek a nemzet testén. A termés rossz volt, az adóért szorongatták az emfcerekkt. az erdőket tilalom alá vetette a megye. A délután a „BALATON" kávéházban W A =Ü_ A NÖI ZENEKAR HANGVERSENYEZ. iTL A